Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

1991. július 18., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A rendhez profi rendőrség kell Nagy Gábor őrnagy sze­mélyében július 1-jétől új rend ő r*fcap itán y a van Ka- zimdbarciWának. E vezetői posztot eredetileg hárman pályázták meg. Programi ők ismeretében, s fi gy élembe véve a megyei rendőr-főka­pitány javaslatát is, a város önkormányzati testülétének tagjai, valamint a térség polgármesterei a közrend­védelmi osztály eddigi veze­tőjét tartották a legalkalma­sabbnak a teendőik ellátásá­ra, nekii szavaztak bizalmat. — ön hivatalos beiktatása után elmondta: ahhoz a ge- neráéiőhoz tartozik, amely­nek tagjai hlvatásszeretőek, és tudatosan vállalták a ke­mény szolgálatot. Kicsoda ön? — Negyvennégy éve szü­lettem Upponylbao. Érettségi bizonyítványt az ózdi József Attila Gimnáziumiban sze­reztem. Tényleges katonai szolgálatom letöltése után kerültem a rendőrséghez. Az évek során elvégeztem a rendőrtiszti akadémiát, és a főiskolát is. Nős vagyok, két gyermekünk és egy unokánk van. Tulajdonképpen már fiatal srác koromban foglalkoztat­ta fantáziámat a bűnüldö­zés, nyomozó szerettem vol­na .lenni, ezért bújtam a kri­miket, a híres detektívek históriáit. A bátyám volt a példaképem akkoriban, aki szintén .rendőr. Ami az eddigi pályafutá­somat illeti, a pályázat meg­nyerésének napján, június 26-án volt éppen huszonhá­rom éve, hogy szolgálatba léptem. Ózdon kezdtem őr­mesterként, majd folyama­tosan lépkedtem felfelé a szolgálati ranglétrán. Ka­zincbarcikára 1973-iban ke­rültem, már mint hadnagy. Kezdetben nehezen barát­koztam meg a várossal... — „Nidhezebbnek” bizo­nyult ez a terület? — Más ez a város — in­kább így fogalmaznék. Olyan ember vagyok, aki nemiszí­vesen változtatja a megszo­kott környezetét, szereti a kialakult — és a mi mun­kánkhoz nélkülözhetetlen — ismeretségeket, kapcsolato­kat. öt év után mindezt új­ra kéllett kezdenem, szinte a nulláról indultam. Az el­telt, csaknem két évtized alatt megszoktam, megsze­rettem a várost. — A kapitányság vezető­jeként miit tart programja vezérelvének ? — Pályázatom jeligéje egyetlen szó volt: „Ered- ■mónycerttriikus”. A megnöve­kedett rendőri feladatokhoz jól felikészült, megfelelő képzettséggel rendelkező pro­fi rendőrökre van szükség. Az utóbbi időszakban több- százas nagyságrendben nö­vekedett a bűnelkövetés, el­sősorban a vagyon elleni bűncselekmények szaporod­tak el. De fel kell készül­nünk az újfajta bűnesetek, a szervezett bűnözés, a ká­bítószerezés következmé­nyeinek „kivédésére” is. Ha­tásos igazán csak akkor le­het a bűnüldözés, ha megfe­lelő a megelőzés. Azt szok­tam mondani, nem kullogni kel'l a megtörtént bűnesetek után... Azt is fontosnak tartom, hogy a lakosság körében ki­alakuljon egy kedvező kép a rendőrökről. Ez pedig ott kezdődik, hogy miiként szó­lítja meg az állampolgár az utcán az intézkedni akaró rendőrt. A rendes, becsüle­tes emberek tiszteljék a rendőrt, a bűnöző féljen tő­le! Mindezt a hatékony, össz- rendőri tevékenységgel, sportnyelven szólva, a jó csapatmunkává! érhetjük el. — A helyi önkormányzat­tal kialakított jó kapcsolat is fontos a rendőrség mun­kájához ... — A városi testülettel és a polgármesterrel már ko­rábban is jó volt az együtt­működésünk. A vonzáskörzet harminckét településének ön­kormányzati vezetőivel is felvetítem a kapcsolatot. Ter­vezzük továbbá Kazincbar­cikán a polgárőrség létreho­zását, amibe minden olyan állampolgárt várunk, aki tiszteli a jogrendet és azért tenni is alkar valamit. (gyárfás—farkas) CrrUTihp ÍÍÍÉÍÍ8ÍÍÍ8^^ Cramibe tataria, — azaz tátorján. Csak egy növény. Egy fehér virágú, magas, évelő, „pusztai kóró” ... * Egy nemrégiben a vona­ton hallott „párbeszéd” jut az eszembe: — De szép vidék ez, mi­ért is mentem el innen? — kérdezi az idős hölgy Mis­kolc határában, egy kifeje­zetten szemetes részhez ér­kezve. — Ennél már csak a mennyország lehet szebb — folytatja igen komolyan. A másik hogy nézi az ablakon túli tájat, látszik, nincs iga­zán elragadtatva, és csak a szemével kérdez. Kapja is a választ: — Persze, hogy van szebb rész is, ám én itt születtem ... * S hogy jön ehhez a tör­ténethez a tátorján? ,,Ö” se különösebben látványos. Ha nem tudnánk mi az, el is mennénk mellette. Persze, hogy van sakkal szehb nö­vény is. Gyönyörűek a szí­nükkel versengő rododend­ronok, csodálatos a kerti vi­rágpompa, színek és for­máik harmonikus találkozá­sa. Sokkal egyszerűbb a Crambe. Az azonban, hogy az országban csak két he­lyen található, s az egyik termőhelye Meggyaszó kör­nyékén van, különösen ked­vessé teszi számunkra ... * Többször elindultunk már a keresésére. Jártukaszent- istvánbaksai dombokat — hiszen a szakkönyv ezt ír­ja —, ám igyekezetünk mind­annyiszor kudarcba fulladt. Amíg aztán véletlenül nem találkoztunk dr. Lakatos Endrével, egy szikszói bio­lógiatanárral, aki ’63 máju­sában levele alapján hatá­rozta meg a növényt. Ö ad­ta a társulásnak a tussila- ginetum crambetosum ne­vet. Vele mentünk árkon- b ökrön, meg gabonatáblá­kon keresztül, míg elértük a Hernádot. s megláthattuk e ritka növényt teljes virág- pompában. Mostanra való­színűleg már elvirágzott.. . A szakember elmondta, hogy régebben sokkal több helyen előfordult a tátor­ján, sajnos a gyökerét szí­vesen fogyasztották az em­berek. íze állítólag a ká­posztatörzséhez hasonlít, és nagy táperővel bír. Meg­mentése csak úgy lehetsé­ges, hogy nem bolygatjuk a termőhelyét. Ebből a szem­pontból szerencse, hogy megyénkben eléggé eldugott helyen található. Fontos a védelme azért is, mert nem­csak nálunk, de Európa más országaiban is ritka, veszélyeztetett e faj. Dobos Klára A közelmúltban járt Mis­kolcon Bauer Tamás, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja, közgazdász, aki a párt válságkezelő programjának ismertetése során hangsú­lyozta: lassú a privatizációs folyamat, a vállalkozói ked­vet lehetne élénkíteni és mindenekelőtt szükséges az export liberalizálása. Vissza­húzó erőiként az óvatosságot, a bürokráciát, 'mint haladást akadályozót jelölte meg, a hiányzó törvények ikésleke- idését és a már szükségtele­nek megszüntetését sürgetve. Elmondta, hogy a jelenleg ismert válságkezelő program­ból csupán terjedelmi okok miatt maradták Iki a vállal­kozás élénkítésével foglalko­zó részletek, mint ahogy más, többszáz oldalas terve­zetek áis, ám ezek rövidesen bárkinek rendelkezésére áll­nak. Szóba került az is, mi­ért az óvatosság az export körül, miiért látszik úgy, hogy még ma is az engedélyeké, a papíroké a főszerep, nem az árué. — Az export liberalizálá­sa a mi álláspontunk szerint a kivitel bővítését, az ország gazdaságának külső és bel­Bordeaux-i tapasztalatok A tokaji bor-világkiállításra készülve Harmincezer frankért kelt el egy 1706-os évjáratú tokaji aszú. Francia újság Tokajról. A franciaországi Bor- deaux-bain minden második esztendőben megrendezik a borok világtalálkozóját, ahol a Föld valamennyi borter­melő országa képviselteti magát. Hazánk is jelen volt a legutóbbi, június 15—21- ig tartó kiállításon. A Hung- expo pavilonjában több ma­gyar cég termékeit mutatták be, így a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombi- nátét is. Az utolsó napi ár­verésen egy 1706-os tokaji aszú, melynek kikiáltási ára 10 ezer frank volt, 30 eze­rért kelt el. Mlivél régiónk, Tokaj és Hegyalja is készül egy ha­zai bor-világkiállítás meg­rendezésére, a Tokaj Befek­tetési Részvénytársaság há­romtagú delegációt küldött Bordeaux-Iba, hagy a hely­színen tanulmányozzák a nagyszabású rendezvény kö­rülményeit, szervezeti és fel­tételrendszerét. Májer J á- nos, Tokaj polgármestere, Bodonyi Csaba, a város fő­építésze és Szllvá'ssv István, a Hiungaroprograim Kft. ügy­vezetője szerezhetett szemé­lyes tapasztalatokat ott, ame­lyekről, s azok hazai hasz­nosítási lehetőségeiről Májer János számolt be lapunk­nak. — Kiválóan megszervezett kiállítást láttunk, rendkívül jó infrastruktúrával. Renge­teg fotót készítettünk, terve­ket hoztunk haza magunk­kal, amelyek inspirálásána Bodonyi Csaba már hozzá is látott az itthoni kiállítási te­rület tanulmánytervének el­készítéséhez. Ami ennél is fontosabb, isikerült felven­nünk a kapcsolatot a fran­ciaországi bortalálkozót ren­dező és lebonyolító Vinexpo. és a Borvilág Házát beru­házó Bercy-expo nevezetű cégék vezetőivel. Szóbeli megállapodást kötöttünk ve­lük, mely szerint készek bekapcsolódni a tokaji bor- vil ágki állítás m egszer vezésé- be, beruházások előkészíté­sébe, akár tőkével, akár szakmai tapasztalataikkal. Meghívtuk őket szeptember­ié hozzánk, s akkor véle­ményezik majd az elkészült terveket, s talán egy közös vállalkozás létrehozására is lehetőség nyílik. A franciák látnak fantáziát elképzelé­sünkben, hiszen Keüet-Euró- pában hasonló rendezvény még nem volt. Ez nekik is jó ugródeszka lenne a ke­leti piac .meghódítására. An­nak 'lehetőségét ,sem zárták ki, hogy nálunk is megren­dezhető kétévenként egy bordeaux-ilhoz hasonló, rend­szeres bor-világtalálkozó. — Mi mindent kell tenni azért, hogy elérjük ezt a va­lóban keosegtetö célt? — A tokaji borok felve­hetik a versenyt a legjobb márkákkal. Mégis megdöb­benve tapasztaltak, hogy a nyugat-európai átlagpolgár nem ismeri, nem veszi. A bdltOkban is csak kevés van belőlük, azök is rendkívül alacsony áron, a polcok leg­alján találhatók. Sajnos, eddigi marketingmunkánk csapnivaló, amin sürgősen változtatni kell. Szoros nem­zetközi kapcsolatokat kell kialakítanunk, szakembere­inknek ott kel'l lenni vala­mennyi fontos kiállításon, rendezvényen, még ha első lá­tásra az ilyen kiutazások de­ficitesnek tűnnek is. Egyéb­ként szóba se fognak állni velünk, s nem jönnek a he­lyünkbe, jobbnál jobb üzle­teket ajánlani. Fontos, hogy mielőbb meg­történjen a bonkombinät pri­vatizációja, hogy olyan szer­vezetek jussanak el Hegyal­jára, amelyeknek megfelelő, bevezetett termékeik van­nak, s marketingmunkájuk is kiváló, önerőből ugyanis nem sok esélyünk van. Ha több lesz a magánvállalko­zás 'térségünkben — amit nagyon óhajtunk —, elér­hetővé lesz, hogy a Bor- deaux-iban kiállított, legkor­szerűbb technikai berendezé­sek ,is itt legyenek. Verseny- képes termékeket ezek nél­kül ugyanis már nem lehet előállítani. Hangsúlyozni szeretném, hogy a hazai bor-világkiál­lítás nem Tokaj belügye, ha­nem egész Hegyal j árnak kö­zös érdeke. Óriási lehetőség • van a kezünkben, amit nem sza­bad elszalasztani. Ha kész, alaposan átgondolt tervek­kel állunk elő, nagyobb az esélyünk arra, hogy „ráha­rap” a külföldi tőke. Ezért a Tókaj Befektetési Rt. ké­szít egy prezentációs anya­got, amelyet elviszünk Fran­ciaországba és a szeptem­berben megnyíló, stuttgarti befektetési és beruházási ki­állításra is. Szeretnénk, ha a térség önkormányzatai fel­készülnének, s ingatlanhasz­nosítási elképzeléseiket mi­hamarább ■ eljuttatnák a részvénytársasághoz, vagy a Régió Kft.-ihez, akik e terü­let menedzselési tervén dol­goznak. Kovács Judit Fotó: Farkas Maya Beszélgetés Bauer Tamás közgazdásszal ső egyensúlyát növelné. Nem kioöm el'képzelni’ h°g>' a ,nl ’- n 'na®y>a rnag'án- vagy ■ állami cégek exportja (természetesen konvertibilis valutáiról van szó) ne az egesz gazdaság javát szol­gálná. — ön a liberalizálással az ellenőrzés feladását is össze­kapcsolja? — Nincs ebben olyan elem, ami óvatosságra Intene, minős itt semmiféle ellenő­rizni való. Aki exportál va­lamit, azért valutát Ikap és ezt eladja a Magyar Nem­zeti Banknak, az ország pe­dig erősödik, (gazdagodna, erősödne) mert az a pénz mozog, befektetik, újabb ér­tékeket szül, stb. ,Ha valaki a jelenlegi valutaárfolyamok mellett nyereségesen expor­tál, annak az a 'biztosat, a jövőt jelenti, a jó .megélhe­tésen túl a fejlesztés, a bő­vítés lehetőségét, a szakmai, gazdasági célok megvalósí­tásának örömét. iMit akarhat ennél többet egy cég? — Semmiféle ellenőrzést nem itart szükségesnek? — Csupán egyetlen terü­letet ismerek, ahol erre szük­ség van, ez pedig a fegyver­export. — Ami viszont mindig is állami vállalati kereteik 'kö­zött zajlik. — Igen. (Persze, mint min­den országban, Magyarorszá­gon is kell egyfajta export­bejelentési kötelezettség, egy bizonyos jóváhagyási rend­szer, ami az anomáliák ki­szűrésére szolgál, de az li­berális legyen. Sok ezer .ter­méket exportálunk és a kí­vánatos az lenne, hogy még többet tudjunk eladni kül­földi piacokon. Nincs olyan ágazata a gazdaságnak, ame­lyik ne kopogtatna eredmé­nyesen a külső piacokon. A feltétel csupán a minőségi követelmény: akad-e az áru­ra vevő? Ha pedig elkel va­lami, annak semmiféle aka­dályt nem szabad az útjába állítani — mondta az SZDSZ szakértője. Nagy — Laczó

Next

/
Thumbnails
Contents