Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

1991. július 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 A partvonal mellett Miért bántják a bírókat Olvasom a vízilabda-válogatott szövetségi kapitányának nyilatkozatát. A szakvezető nem kertel, köntörfalazás nél­kül kimondja, mi nyomja a szivét. Nos, a bírókkal támadt nézeteltérése, szerinte azért szenvedett vereséget csapata, mert a sípos emberek, „nyomták" a társaságot. Az emberelőnyös szituációkat Hozza fel döntő érvként. Nézem a statisztikát, amelyből kiderül, hogy az ellenfél 18-szor, a mi csapatunk pedig 13-szor élvezte az előnyt. Hogy is mondjam .... ez a különbség igazán nem föld­rengető dolog, magára valamit adó együttes ilyesmit föl sem hánytorgat. A magyar a jelek szerint kivétel. Értet­lenségem egyébként régebbi keletű, mert más sportágak­ból példák tucatjait sorolhatnám, hány edzőnek gyűlt meg a baja a sípoló emberekkel. Ami egyértelműen kimutatható: győztes csapatot irá­nyító mester még soha nem tett szemrehányást. A mél­tatlankodók rendre a vesztes oldalról kerülnek ki. Pofon- egyszerű: magyarázatnak mindig megteszi, ha pocskon­diázzák, ócsárolják a játékvezetők ténykedését. Sajnálatos módon akadnak klubirányitók, akik feltétel nélkül elfo­gadják a sikertelenség okának a bírói működést. Vannak olyan edzők, akik talán hiányérzettel kocsiznának haza, ha nem szednék le nyilatkozatukban a keresztvizet a versenyek, mérkőzések nélkülözhetetlen tartozékairól. Az eredménytelenséggel párosuló tétlenkedés oda vezet, hogy másokban keresik a hibát, képtelenek a tükör elé állni, mert hasonmásuk előtt esetleg pirulniuk kellene. Könnyű kibúvó, olcsó fogás. Produkálni, bizonyítani — jóval nehezebb. Am az igazi szakemberek, felvértezett tudással, mégis a rögösebb utat választják. Dacolnak, viaskodnak, tusakodnak, késhegyre menő harcot vívnak - sportolóik érdekében. Soha nem vezérli őket önös ér­dek, szemük előtt kizárólag az elérendő cél lebeg. Tu­dom, a bírók is tévedhetnek. Meg is teszik olykor, hiszen, aki dolgozik - az hibázhat. A semmittevésnek nem lehet ez a végterméke . . . A mieinknek a svédek és a németek példáját tudom ajánlani. Borg, Alser, Johansson, Edberg, Becker, Steich, Matthäus - aligha kell őket bárkinek is bemutatni. Nem fecsérlik energiájukat a bírók működésének kommentálá­sával, a CÉLRA, a FELADATRA koncentrálnak. Eredmé­nyeiket, sikereiket hadd ne soroljam. Fegyelmezettségüket, akaraterejüket bámulom, csodá­lom. Ezt érdemes tőlük eltanulni. (doros) Zámbó győzött Szlovákiában Az idei nyáron a Cseh és Szlovák Köztársaság több alkalommal is vendégül látja a világ tájfutóit. Au­gusztusban a felnőtt világbajnokság lesz náluk, a kö­zelmúltban pedig kétszer is ott versenyzett a ma­gyar válogatott. Az Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország, Lengyel- ország, Svájc, Svédország és Németország legjobbjai­nak rendezett nemzetközi ifjúsági tornán induló ma­gyar csapatnak az egyharmada miskolci volt. A bő­séges esőzések miatt alaposan felázott fenyvesekben Domonyik Szabolcs, Hornyák Marianna és Zámbó Gabriella az ifjúsági, Domonyik Gábor és Lubinszki Mária pedig a serdülőkategóriában indult. Közülük egyedül Lubinszki állhatott dobogóra, a hazaiak üd­vöskéje mögött elért második legjobb idejével. Jól futott a váltóban is: a nyolcadikról az ötödik helyre hozta előre csapatunkat. Az ifilányok stafétája a ne­gyedik helyen végzett. Válogatottunk következő erőpróbája Pozsony mel­lett a háromnapos, Szlovákia Grand Prix volt. in a diósgyőri Zámbó Gabriella érte el a legnagyobb si­kert, miután minden futamot megnyerve, biztosan végzett az élen az N 17 A-kategóriában. Domonyik Gábor (MEAFC) F 15 A-ban a második helyet sze­rezte meg, míg Lubinszki Máriának ezúttal a negye­dik hely jutott. K. A. G. A bajnokcsapat A Miskolci VSC együttese nyerte a Borsod megyei I. osi- tályú ifjúsági labdarúgó-bojnokságot. A jobb szélen Tóth József edző áll. Mérlegen az NB III. (3.) Derekasan helytállt az Edelény, az Olefin és a Szerencs Hegyalja SE Az NB Ilii-as labdarúgó- bajnokság Tisza csoportjá­ban az iEdalényi iBányász a tizedik, az Olefin SC a ti­zenegyedik, a Szerencs Hegyalja SE pedig a tizen­kettedik helyire ikenülf. KOLESZÁR GYÖRGY, az edelényiök edzője: — Kiesé­si gondjainik nem voltak. Ősszel 14, tavasszal pedig li3 pontot gyűjtöttünk. Hazai mérlegünk jónalk mondható és idegenből ,is szállítottunk egy-ikét meglepő diadalt. Gólkülönbségünk azonban mínusz ötre sikeredett, har­minc meccsen mindössze 24- szer találtunk a kapuikba, vagyis átlagban még egy­szer sem. Keretünk évek óta szinte teljesen változat­lan, csatársorunk pedig el­öregedett. 'Megemlíthetjük azt is, hogy a klub rend­kívül nehéz helyzete ellené­re hoztuk magunkat köszö­net érte az önkonmáinyzait- naik; a városháza a 'tavaszi idényben mindenben segít­ségünkre sietett. — A Tisza csoport szín­vonala jottányit sem emel­kedett. Hajtás 'találkozókat vívtunk, igazi futballt azon­ban ritkán láthatott a kö­zönség. Nekem személy sze­rint a Mátészalka és a Ra- kamiaz tetszett a legjobban — a helyezésektől függetle­nül. Játékosaink közül Ra- gyina, Göndör, Goór, Gon- da és Tárnái nyújtott átla­gon felülit. — Hatodik évemet húz­tam le az Edelényi Bányász­nál. most viszont úgy tűnik, hogy útjaink elválnak, a különböző jelekből arra kö­vetkeztetek, hogy nem tar­tanak igényt a munkámra, bár ezt hivatalosan még sen­ki nem közölte velem. GUNICS JÓZSEF, a ti- szaújivárosi Olefin SC edző­je: — Köztudott, hogy ta­valy csak az utolsó utáni pillanatban és gólkülönb­séggel maradtunk a csoport­ban. Ennék következtében a játékosokat a gyárba vezé­nyelték, a „profik” elmen­tek és mindössze 10—H'2-en maradtunk. Rendkívül nehéz körülmények ‘között .láttunk munkához és a saját neve­lésű labdarúgóinknak ad­tunk bizonyítási lehetőséget. Azt tűztük a csapat elé, hogy ikerüljön be az első itíz közé. Egy hellyel ugyan le­maradtunk, mégis elégedet­tek vagyunk. Sajnos üldö­zött miniket a balszerencse; 11-szer kaptunk ki 1 góllal, továbbá háromszor veszítet­tünk 3-2-re... — A keret valamennyi tagja azt nyújtotta, amit tud. Külön csupán Kovács Istvánt emelhetjük ki. Vé­gig nagyszerűen futballozott. Különösebb változásra nem számítunk, persze két-há- rom játékost természetesen le akarunk igazolni. Szerző­désem még egy esztendeig él, így maradok. A felkészü­lést július 15-én kezdjük el, Tiszádjvárosban .gyűjtjük az erőt, kedvezményekre nem számítunk. — Még annyit kívánunk megjegyezni, hogy az Ózdi Kohász megérdemelte volna a bajnoki címet, a fekete- fehérek azonban idegenben nagy bakiikat követtek el. A Hajdúnánás egységes, meg­bízható együttes benyomását keltette, kíváncsink va­gyunk, hogy miire viszik az NB II-ben? VAKTER BÉLA, a Sze­rencs Hegyalja SE ügyveze­tő elnöke: — Talán min­denki előtt ismert, hogy mi a mádiak státusán indul­tunk a tavaszi idényben. A bajnokság közben rázódtumk össze, ráadásul sókat ideges­kedtünk, hiszem ikiesőhely- röl startoltunk, nem ismer­tük a mezőnyt, nem 'tudtuk, hogy mi,re leszünk képesek. A kilencpontos örökségre tizenhatot 'tettünk, tavaszi teljesítményünk alapján he­tedikek lettünk — magasan pozitív gólkülönbséggel. Egyik-másik ellenfelünket egyszerűen kiütöttük és kö­zönségsikert arattunk. Nagy L., Matisz, Majoros, Petro- vics, Regős, Olajos és Tirk kiemelkedőt nyújtott. Egyér­telmű csalódást senki nem akozott. Kulcsár Sándor ed­ző 'kitűnő munkát végzett, tevékenységére továbbra is számítunk. — Távozási szándékot sen­ki nem jelentett be. Ha minden jól megy, akkor hozzánk kerül Pauleczki (Tolcsva), Vajkó (Tiszalúc), Takács L. (Mondk); Balogh P. (iMVSC). A sajóbábonyi Kozmával is 'tárgyaltunk, ér­te azonban klubja sókat kér. Július 8-án láttunk munká­hoz, a jövő héten Hajdúszo­boszlón folytatjuk, aztán Be­kecsen dolgozunk tovább. Augusztus 12—18. között a németországi Geisenhelmben túrázunk. Biztató, hogy to­vábbi eredményes szereplé­sünkhöz a polgármesteri hi­vatal és a bázisszervek min­den feltételt biztosítanak. (Vége) K. T. érdekességek az ll-ből Jeles és jó érdemjegyek ke­rültek megyénk N.B II-es lab- darúgócsapatainak bizonyít­ványába. Régen volt ennyi okuk örömre a borsodi szur­kolóknak. A DVTK kiharcol­ta az NB 1-be jutást, míg a KjVSE 5. helyezése is dicsé­retes, ha figyelembe vesszük, hogy kulcsjátékosok váltak meg a klubtól az elmúlt év nyarán. A DVTK nagy menetelésé­nek rövid krónikájával kezd­jük. A vasgyáriak tabella- sorai: 1990. ŐSZ 15 8 6 1 31-14 22 1991. tavasz 15 9 4 2 25-13 22 NB I-es osztályozó 2 1 í - J- z j összesen: 32 18 11 3 59-29 47 A sorok bizonyítják: a di­ósgyőri legénység egyenlete­sen szerepelt. Egyaránt 22 pontot gyűjtöttek ősszel es •tavasszal. A tavaszi idényben (szemben az őszi két mérkő­zéssel) négy találkozón is zsinórban ugyanazzal a kez­dőcsapattal állt ki a DVTK (RVSE, S. Síküveg, KSC, Csepel). Tavasszal Váczi, Molnár és Parhomenko va­lamennyi mérkőzésen pályá­ra lépett. Az egész évet fi­gyelembe véve viszont egyet­len olyan piros-fehér labda­rúgó sincs, aki legalább egy­szer ne hiányzott volna. Ezek után lássuk azok névsorát, akik hét év után az első osztályba juttatták a DVTK-t (zárójelben a mérkőzések után az elért gólok száma található, amelyeknél a két osztályozó mérkőzést is fi­gyelembe vettük): Knotz László 27, Csizi Gábor 7, Kertész János 15, Varga Iván 29 (2), Budai Tibor 19 (1), Bém Gábor 26, Huszák Géza 6, Danes Attila 24 (2), Tóth György 30 (12), Kiser László 26 (5), Lakatos Csaba 10 (3), Leskó Zoltán 23 (4), Váczi Béla 31 (15), Csiba László 11. Molnár István 29 (5), Vi­telki Zoltán 24 (1) Katona Zoltán 13 (1), Novath György 6 (1), Szabó Zsolt 13, Ha- nyecz Béla 6 (2), Kaszás Já­nos 1, Vlagyimir Parhomen­ko 17, Szergej Szvisztun 15 (4), Kiss Árpád 1, Czeglédy László 5. (Egyszer az ellen­fél öngólt vétett.) A DVTK 59 gólját, amely az NB I-et jelentette, 14-en érték el. A házi gólkirály Váczi, aki 15-ször zörgette meg az el­lenfelek hálóját. Másik borsodi csapatunk a Kazincbarcikai VSE gárdája hasonlóan kezdte a tavaszi szezont is, mint az elmúlt év őszit: négy vereséggel... Va­lami baj lehetett a forma- időzítéssel! Ezt alátámasztja az ezt követő sikersorozat: szériában hat győzelem! Az utolsó 11 találkozóból csak a bajnok BVSC ellenit vesz­tette el a KVSE. Az ötödik helyezést elért csapatban a következők kaptak játéklehe­tőséget: Májer Zoltán 28, Szamosi Zsolt 15, Sztahon József 26, Csipke Zsolt 25 (14), Orlóczki Tibor 23 (2), Kondás Elemér 28 (4), Ter- nován Ferenc 29 (13), Búza Zoltán 3, Asszony Béla 28 (7), Balogh József 29 (1), De- szatnik Péter 27 (9), Gyenes György 4, Szabó István 23, Kalmár Nándor 5 (1), Hau- berger Pál 25 (4), Planéta László 14 (1), Zsiga Gyula 13 (2), Nagy Zoltán 8, Nagy Norbert 2, Takács József 8 (1), Timári István 1, Smol- niczki István 4, Fülöp Róbert 4, Csillag Krisztián 1. A KVSE-ben sem akadt olyan játékos, amely minden talál­kozón játszott. A vegyészek a 8—9—10. fordulóban szere­peltek egymás után három­szor ugyanabban az összeál­lításban. Végül a kék-sárgák tabellasorai: 1990. ŐSZ 15 7 2 6 29-22 Ifi 1991. tavasz 15 9 1 5 30-20 19 összesen: 30 16 3 11 59-42 35 Megjegyzés: mindkét eset­ben a játékosokat a csapat­ba kerülés sorrendjében so­roltuk fel. Az első 11 név tehát az első forduló kezdő­csapata. Mező László Csak röviden... KÖZLEMÉNY. A Gyerme­kek Táborozásáért Alapít­vány III. Számú Területi Képviselete (3529 Miskolc, Bocskai u. 11.) közli mind­azokkal, a'kiik Mázli sorsje­gyüket az alapítvány ter­jesztőitől vásárolták, hogy a sorsolás elmaradt. Amennyi­ben a sorsjegyek árairól le­mondanak és amnaik vissza- fizeteset nem igénylik, a GYTA táborozás támogatási alapjat növelik. Az alapít- vany ebből csökkenti a jö­vő évben táborozó gyerme­keik részvételi díját. Azok íeszere, alkik ilyen formá­ban nem kívánják támogat­ni a táborozó gyermekeiket, 1991. július 1.6—augusztus IS. Iközött, hétfői és keddi napokon, 9—15 óra között a sorsjegy ellenében az alapít­vány a 30 forintos vásárlási díjat visszafizeti. LABDARÚGÁS. Vasárnap véget ér a Borsod megyei II. osztályú bajnokságba ju­tásért kiírt osztályozótorna. Sajószentpéleren 16 órától ikerül sor a Sajószentpétep Városi SE—Nagycsécs össze­csapásra. ÉM sport TALÁLKOZÁS Balázs marad Miskolc, Vándor Sándor utca, péntek reggel. Balázs Andrást, a Borsodi Építők Volán ügyvezető elnökét gondterheltnek látom. Ke­zében néhány napilap, a friss híreket már „beta­nulta”. — Korán megyek be, több tárgyalásom lesz — mondja az üdvözlés után. — Azt hallottam, hogy búcsút akart inteni a BÉV SC-nek... — Ajánlatot kaptam az NB I-ből kiesett DVSC-től. — Oda tavaly is hívták, mégsem ment. — Valóban. De más és más szempontok játszottak közre a döntésemben. — Éspedig? — Egy évvel ezelőtt el­tértek a szóbeli és az írás­beli ígérgetek. Most pedig az ott uralkodó légkört nem láttam alkalmasnak a nyugodt munkára. — Elhatározását hogyan fogadták klubjánál és a bázisszervnél, a Borsod Volánnál? — Ogy tapasztaltam, hogy örültek. — Napjainkban egyik klubnál sem fenékig tej­fel. — A BÉV SC zavarta­lan tevékenységéhez most felcsillant a reménysugár. Bővebb magyarázatot vi­szont még nem adhatok. — ön ügyvezető elnök és az NB III-as labdarú­gócsapat edzője. Nem sok ez egy kicsit? — Vitathatatlan, hogy nagy leterheltséget, ren­geteg munkát jelent. A kettős funkciót ennek el­lenére vállalom, a klub­nak megtakarítást jelent! Ha elfáradok, ha úgy ér­zem, hogy nem bírom to­vább, annak rendje és módja szerint felteszem a kezem. (K.) Felhívás kispályás tornára A Miskolci Ifjúsági Szö­vetség a Mályi-tónapok keretében kispályás lab­darúgótornát rendez. A szervezők a tízfős csapatok jelentkezését jú­lius 18-án, csütörtökön 12 óráig várják a Miskolci Ifjúsági Szövetség irodá­jába. Cím: Miskolc, Jósi­ka u. 1—3. Telefon: 63-471, 67-627. A nevezési díj kétezer forint, ezt a jelentkezés­kor kell „leszurkolni”. Bővebb felvilágosítást a MISZ irodájában kaphat­nak az érdeklődők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents