Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

1991. június 8., szombat ÉSZAK-MAQYAftORSZAG 3 Sugdolózás, besúgásról Ülliök egy folyosód Ikereve­ten. Kíváncsi vágyóik. Fi­gyelem vélem sízemben Be- recaky Vilmost, az ország­gyűlési képviselőknek abból a fajtájából, aíkilk nem sze- mérmeskednek, nem dadog­nak, a beszélgetőtárs sze­mébe néznek, nem alkal­maznak frappánsnak szánt idétlen fordulatókat. Mon­dom, az egész ország olyan misztikus dolognak tartja azt az ügynökliistát, ő meg a tévében lobogtat egv üres nyilvántartási ikantont. Le­esik az állam, amikor rá­kezd: végül is tisztsége van a nemzetbiztonsági bizott­ságban, gondolta tájékozó­dik. Egyre több emberrel beszélgetett, azok egyre több mindent mutattak ne­ki. Például egv spionfelvé- teli lapot. Szenzációt elejtek, mert azt az egész nemzet­biztonsági bizottság láthatta, hogy a listát őrző oáncél- iszékrénvk az automata számláló szerint már hu­szonhétszer kinyitották, de egy jegyzőkönyv se tanúsít­ja, kik, mikor és miért. Borzongok, amikor legalább három lehetséges aktuálipo- liitikali indokot sorol válasz­ként a mikorra és a miért­re, a kikre már nem is kell tippet adnia. Kifejtem, tán egv normális törvénnyel el lőhet érni, hogy ne sanda szándékkal vagy az ő Pin­kerton nyomozásával nyúl­janak a dologhoz. Válaszol. Legyint. A tör­vény megalkotása előtt so­kán aknára lépnek még, mert így kívánja a — nem a történelem, inkább az új­machliavellüsta ármány szö­vevény, meg valami lapulva vihogó pártállami túlélő. Tervek, rajzok, tervrajzok A miskolci Kossuth Gim­náziumban négy éve oktat­ják fakultációs tantárgyként az építészeti műszaki rajzot. A gimnázium harmadik osztályában általános mű­szaki rajzot tanulnák a fa­kultációra jelentkezők, meg­ismerik a szabadkézi rajzo­lás technikáját, az ábrázoló geometria alapjait, az építé­szeti korszakok és a népi építészet stílusjegyeit. A következő évben a különbö­ző szabványok megismeré­sével és rajzolásával fog­lalkoznak. A sikeres záró­vizsga esetén műszáki raj­zolói képesítést szereznek a tanulók. A Borsodterv és a Régió Kft. munkatánsaiinák kö­szönhetően a diákok a leg- frisebb szakmai információ­kat is megkapják. A nyári kötelező szakmái gyakorla­tukat a volt minorita rend- ház felmérési munkáival és tervrajzainak elkészítésével töltik. Környezetvédelmi Világnap után A környezet megóvása: önmagánk védelme A környezetvédelem ügye Magyarországon ugyan már évtizedek óta közös nemze­ti feladatként él a hivatalos nyilatkozatokban, s újab­ban már szerencsére a köz­tudatban. is, ám a környe­zet pusztításának megaka­dályozása korábban is, most is más, fontosabbnak tar­tott érdekekkel ütközik. Nem lehet véletlen, hogy a környezet károsításának ki­rívóan súlyos eseteit Ma­gyarországon csak 1076 — a kömyezetvédélmi törvény életbe lépése — óta nevez­hetik bűncselekménynek, de a környezetet folyamatosan és tudatosan szennyező ter­mészetes és jogi személyek­nek általában csak az utó­lag kirótt pénzbírság megfi­zetésének kötelezettségétől kell tartaniuk. Pedig most már a huszon­negyedik órában vagyunk. Az ország környezeti álla­pota jó ideje folyamatosan romlik. Természeti érté­keink, nemzeti kincseink pusztulnak, épített környe­zetünk megy pótolhatatlan veszendőbe. És nemcsak a bennünket körülvevő élő és élettelen világ, hanem ben­ne magunk is pusztulunk. A kirívóan magas halálozási arány, az európai mércével mérve igen alacsony átlag- élettartam, a lakosságot sújtó megannyi kór. romló egészségi állapotunk nagy­mértékben a környezet­szennyezés következménye. E felismerés persze nem újkeletű, s nem is került megfogalmazása után az íróasztalfiókok . süllyesztőibe. Az Antall-kormány nemzeti megújhodási programja pél­dául részletesen számiba ve­szi a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a természetvé­delem, a táj, a települési környezet maii, többnyire csaknem siralmasnak bé­lyegezhető állapotát és meg­jelöli az utat a tenni aka­rók számára, a kívánatos kormányzati intézkedéseket lis beleértve. Nem maradnak ki a környezetvédelmi szem­pontok a megújhodási prog­ramnál rövidebb időtarta­mot átfogó, idén februárban közreadott úgynevezett „Ku- pa-program”-ból sem. Ha­bár csak az utolsó pont. A humán értékek védelme, hasznosítása1 főcímmel össze­foglalt fejezetben, de tartal­mazza a legfontosabb gon­dolatokat: az adókedvez­mények és környezetvédel­mi díjak rendszerétől a kör­nyezetvédelmi technológiák bevezetésének követelmé­nyéig. A végrehajtás konk­rét, helyi feladatainak meg­fogalmazása és elvégzése pedig alapvető önkormány­zati cél lesz. Kívánatos, hogy a hosszú távú érdeke­ket helyezzük előtérbe! Ám napjainkban felszapo­rodtak a halaszthatatlan tennivalók, és van. némi igazság annak a politiku­sunknak a környezetvéde­lemre is érthető szavaiban, aki karjait széttárva jegyez­te meg: „Uraim, lássák be! Tűzoltás közben le .szokták taposni a virágokat.”! Ha tudomásul is vesszük ezt a gyakorlatot, nem írhatunk mindent a „tűzoltók” szám­lájára. A környezet védel­me ugyanis egyike azoknak, amire tényleg rámondható: ez össztársadalmi ügy. Egy országban. ahol európai normák szerint akarnak él­ni az emberék, ahol tucat­nyi nagyvárost — levegőjé­nek szennyezettsége miatt — kormányprogramban a filmcímből vett találó jelző­vel (Piszkos tizenkettő) il­letnek, ahol a lakások közel egyharmadában még nincs vízvezeték, és a települések százain, zacskóból öntik az ebédhez az ivóvizet, ahol a közcsatorna-hálózatba csak a lakások 40 százaléka van bekapcsolva, ahol az utóbbi évtizedekben már kipusz­tult 40 állat- és növényfaj, s ez a sors fenyeget még több mint 1100 (!) fajt — nos egy ilyen országban gyöke­resen át kell értékelni a környezethez való viszonyt. Olyan értékrendet kell ér­vényesíteni a gazdaság és társadalom valamennyi szférájában, amelyben az ember hosszú távú biológiai és társadalmi igényei előbb­re valók a napi gazdaságii előnyöknél. Mert való igaz, hogy a tüzet el kell oltani, de ha nem lesz többé virág a korom helyén, akkor mi­re való a tűzoltók fáradozá­sa? ***** VW f fiWdíi m ») ******, g|jpé A Tehetséggondoló Kollégium előcsarnokában az építészeti mű­szaki rajzot tanuló „kossuthosofc" munkáiból rendeztek kiállítást. Fotó: Fojtán L. Az egy évvel ezelőtt vá­lasztott parlament .törvény- alkotó tevékenységéről az évforduló kapcsán az utóbbi időben sokféle értékelés lá­tott napvilágot. A vélemé­nyek sokaságában fellelhető azonosság: a rendszerváltás miatt szükségessé vált tör­vényalkotó, -módosító munka sokszorosa annak, amit az egypártrendszer idején vég­zett az országgyűlés. Ám bi­zonyos kötöttségek mintha átléphetetlennek mutatkoz­nának, sőt konkrét akadá­lyaivá válnak a jelenleginél tempósabb törvényalkotás­nak. Pontosabban miről is van szó? — erről kérdeztük dr. Balás István országgyű­lési képviselőt, a parlament alkotmányügyi bizottságának alelnökét. — Az országgyűlésben a mai házszabályok szerint az alkotmányügyi bizottságnak minden egyes türvényjavas­A könyv tartalmazza a szerző elmúlt egy év alatt legnagyobb visszhangot kivál­tó parlamenti beszédeit, többek .között a köztársasági elnök választásáról, az „iste­ni” és emberi törvényekről, az adósság kérdéséről, a ,,Hordó - ü gy ” - ről, a sajtócen- zúrárói és a demokrácia válságáról. A könyvben olvasható két televíziós interjú írott változata, amely a Nap Tv adásán kívül eddig sehol máshol nem jelent meg, valamint G. Nagy Iliánnal közösen írt ta­nulmánya — ..A hazugok országa” címmel. A parlamenti beszédekkel kapcsolatos riportok, interjúk mellett a könyv egyik különlegessége a Kádár-rendszer anatómiá­ját felvázoló ..Sok kiiosli Kádár” című ta­nulmány. A szerzőről: 29 évesen választották képviselővé Rá­kóczi földjén. Férje G. Nagy Ilián költő, a Partium Irodalmi Társaság első ügyvivője, több ikönyv kiadója, szerzője. A jogi egye­tem elvégzése után Boldogkőváralján falu- fejlesztéssel foglalkozott. Munkájának eredményeire ímegveszerte felfigyeltek. To­kajba hívták dolgozni, hogy a város és a tájegység problémáinák megoldásában se­gítsen. Párttag soha nem volt. de Vissza­élések leleplezése amiatt pártellenesség cí­mén megtámadták, és lefolytatták ellene a Kádár-rendszer utolsó Dodlitiikái koncepciós perét. Kért éven át állás nélkül küzdött igazáért. Az MDF kérte fel. hogy induljon el a választásokon. ..Szolgalélekkel nem le­het hazát építeni!” — vallja képviselőként is. A NÉP KALODÁJA TAktAMENTI BESZÉDEK, Kt.ftA»AS0K, KlPOkTÜK püski. Mi nehezíti a ftnyalkoM lathoz beérkezett módosító indítványt meg kell (tárgyal­nia, ezért az alkotmányügyi bizottság „áteresztő képes­ségén” múlik a plenáris ülés. kapacitása. Ez a szabá­lyozás azért rossz, mert ilyen közvetlen összefüggést te­remt az országgyűlés mun­kája és az említett bizott­ság tevékenysége között. Va­lójában az alkotmányügyi bizottság szabályozóként is működhetne, ám a jelenlegi kötöttségek mellett éppen akadályozó a tevékenysége. Nálunk dugult be a munka és ebből következik, hogy a plenáris ülés látszattevé­kenységre van kárhoztatva. Alapvetően házszabályi gond ez, azt pedig nagyon nehéz megváltoztatni, mert meg­szavazásához kétharmados többség kell. Az ellenzéki pártok pedig a gyorsítást célzó javaslatainkat eleve gyanúval fogadják. Enélkül pedig nincs házszabálymódo­sítás. n — Nyilvánvalóan felvető­dött már, hogy keresni kell a megfelelő megoldást. — Nem akarom olyany- nyira leegyszerűsíteni ezt a kérdést, hogy megoldatlan­sága miatt az ellenzéket hi­báztassam, de rendkívüli módon megnehezítik az em­lített körülmények a parla­ment dolgát. Ez az oka, hogy egy év után sincs még új házszabály. Még mindig az egypártrendszerben készült szabállyal küszködünk, ami­ben ugyan szerepel a sürgős­ség intézménye. Ez elvben segíthetné a gyorsítást. A lé­nyeg, hogy normális eset­ben, ha egy törvényjavaslat beérkezik a parlamenthez, altkor harminc napon túl le­het csak megkezdeni a tár­gyalását. Ez a harminc nap arra szolgál, hogy a képvi­selők a javaslatot áttanul­mányozzák, megtanácskoz­zák a szakemberekkel és ha valamilyen ötletük van, azt benyújthassák. — És a sürgősségi eljárás? — A sürgősség azt jelenti, hogy annak benyújtását kö­vetően már a következő ülé­sen meg kell kezdeni az adott törvényjavaslat tárgya­lását és ha elfogytak a mó­dosító indítványok, akikor le kell zárni az általános vi­tát. Ezért ilyenkor kapkodás kezdődik, nem marad idő egyeztetni a szakemberek­kel. Sőt, sokszor a hétvégi futárpostával tudja meg a képviselő, hogy hétfőn „sür­gősségi” lesz és kedden eset­leg már a javaslat tárgyalá­sára is sor kerül. így szom­baton és vasárnap ezt ta­nulmányozzák a képviselek az ország minden megyéjé­ben. Ám, miután tanulmá­nyaik, képzettségük és ta­pasztalataik hasonlóak, nagy­jából azonosak, ezért meg­van rá az esély, hogy többen megközelítően azonos javas­latokat készítenek elő Győr­ben és Szegeden, Miskolcon és Pécsett. — Ez önmagában még nem lehet akadálya az alapos és gyors munkának. — Igen ám, de mindezt elő is terjesztik, mert egyez­tetésre már nem marad idő, így a módosító indítványok ennélfogva hatszoros meny- nyiségben jelennek meg, tu­lajdonképpen nem is szak­szerű. normaszövegű szinten, ami hihetetlenül felduzzaszt- ja a mi munkánkat. Az al­kotmányügyi bizottság ezeket megtárgyalja, és bizony elő­fordul, hogy azonos parag­rafus, azonos rendelkezésé­hez, azonos célzatú tíz mó­dosító indítvány is érkezik. Ez tízszeres leterheltséget jelent, s míg ezzel nem vég­zünk. a plenáris ülés részt­vevői nem haladhatnak a kívánatos tempóban. Ezért az a kényszerű gyakorlat alakult ki, hogy ilyenkor az országgyűlés egy új törvény­nek a vitáját nyitja meg, és lehetőleg azt is sürgősséggel. Így indukálódik ez a folya­mat, sőt gyorsul, ami előidé­zi az újabb „bedugulást”. Ezért igaz, hogy politikailag nehéz a tömegek egy részé­nek megértenie, miért folyik ilyen látszatmurika. Pedig nem ez az igazi gond, ha­nem az lenne, ha nem tud­nánk törvényeket hozná. — Beszélgetésünk idő­pontjában éppen a hatásköri szabályozásról szóló tör­vényjavaslat várakozott a bizottság asztalán. — Ez harminchat törvényt érint. Gyakorlatilag harminc­hat törvénymódosításnak fe­lel meg. Ehhez jött 440 mó­dosító indítvány és a sürgős­ségi okok miatt ezzel is rendkívül nehezen tudunk haladni. Általában egy bi­zottsági napon tíz-tizenöt in­dítványt tárgyalunk meg. Amíg ezzel foglalkozunk, nem tudunk törődni a köz- tisztviselők jogállásáról szó­ló törvénnyel, ahol például 140 indítvány „fekszik”. Az ügyvédi törvénynél pedig 90 módosító indítvány van. — ön ezzel a gyakorlat­tal, Tnint képviselő, mint bi­zottsági tag és elnökhelyet­tes elégedetlen. Lát kiutat a törvényalkotás nehéznek ítélt jelenlegi menetéből? — Ha valamilyen gyors intézkedés nem történik, ha a házbizottság a tévénézők­től még mindig jobban tart, mint a törvényhozás folya­matának lelassulásától, ak­kor ez a helyzet marad. Ha plenáris ülések helyett bi­zottsági üléseket tudnánk tartani, akkor felgyorsulna a munka, ám akkor nincs tévéközvetítés. Ellenben tu­dunk törvényeket hozni. Most egy héten két plenáris ülést tartunk, ahelyett, hogy két bizottsági üléssel lenne több. A megoldást meg lehet és meg is kell találnunk. Nagy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents