Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. június 22., szombat Szabó János képeiről A kiállítás megnyitásán A környezetvédelmi világnapon nyílt meg Szabó János grafikusművésznek az ember és környezete tematikájú kiállítása Szerencsen, -a Vármúzeum kiállítótermében. A tárlatnak sike­re volt. Sokan tekintették meg a kiállítást, amellyel kapcsolatban Herbert Read idézhető. „Hogy az alakot öltő kép anyagszerű, vagy anyagtalan jellegű, hogy figuratív, vagy nonfi­guratív, az kívül esik ellenőrzésünkön. Itt a lé­leké a szó és a művész nem tehet mást, minti tanúsítja belső látomásait." Szabó János tárlatának „tanúsitványaival” bizonyára sokan kerülnek majd érzelmi kap­csolatba. Rajzi jegyzetei a látványból érlelt képi látomásai, portréi egyszerű közvetlenség­gel- hatnak ránk, veszik számba korunk gyötrő gondjait: a természet pusztulását, a háború és béke dilemmáját, az ember és környezeté­nek tragikussá váló kapcsolatát. Megfogalma­zásukban csak látszatra tűnnek naturalistának. Képet alakitó gesztusai ugyanis elvontabb for­maképzéssel fölül emelkednek a részletek pon­tos utánzásán. Az önmagát pusztító emberiségnek címzett keserű és féltő figyelmeztetéseket szeretettel rajzolt portréi még hangsúlyozottabbá teszik. Tájai pedig a mai, sajnos egyre romló környe­zetet ábrázolják. Dankó Gyula Megújul a Mezőkövesdi Újság Népszerű a technika háza E héten tartotta szokásos, negyedévet záró sajtótájé­koztatóját Valaska László, a megyei Egyesületi Szakszer­vezetek Szövetségi Tanácsá­nak elnöke. Ezen értékelte a nemrég zárult Tavaszi Bor­sodi Műszaki Hetek rendez­vénysorozatát. Megállapítot­ta: az elmúlt öt hónap alatt Miskolcon és a megye na­gyobb városaiban összesen 350 tudományos tanácskozást, kiállítást, bemutatót tartot­tak. A rendezvényekre több mint húszezer ember volt ki­váncsi ; szervezésük, népsze­rűségük pozitívan értékelhe­tő. Elmondta Valaska László, hogy a miskolci technika háza az idén már állami tá­mogatás nélkül működik, mégpedig: nyereségesen. Je­lenleg is több világcéggel tárgyalnak annak okán, hogy szeretnének számukra állan­dó bemutatkozási lehetősé­get biztosítani, s ezzel a ház állandó bevételeit növelni. A megyei tudományos egyesü­leteik szövetsége úgy tervezi, hogy az idén az ausztriai Linzben, 1992-ben pedig a németországi Düsseldorfban rendeznek Borsodot bemuta­tó kiállítást. Az erre való jelentkezések feltételeit majd a sajtóban teszik köz­zé. Az idén, ősszel lesz az a rendezvény is, amelynek ke­retében kínaiak mutat­koznak be a technika házá­ban. Bélyeghír Ugyancsak most kerüli forgalomba a 44. Vívó-világ- bajnokság elnevezésű, egy- címletű, 12 forint névértékű bélyeg, melyet Elekes Attila tervei alapján készítettek, valamint a 200 éve született idősebb Markó Károly el­nevezésű egycímletű, 12 fo­rint névértékű bélyeg, me­lyen a festő portréja és Tájkép Appeggiből című festményének részlete lát­ható. Már negyedik évfolyamá­ba „lépett” a Mezőkövesdi Újság. Szerkesztőbizottsága a lap májusi számában tet­te közhírré: „A szerkesztő­ség megkívánja újítani a lapot. Hányadszor? — kér­dezheti. Megint és állandó­an.” Mit jelent a mostani meg­újulás? Változást a lap ter­jedelmében, formájában, szerkezetében,, tartalmában. Nyolc oldalról tizenkettőre növelték a terjedelmet, mi­közben az újságot változat­lan áron kínálják. Már nemcsak Mezőkövesd, ha­nem a város és környéke lapjának vallják magukat. A megújulást már az újabb lapszámok is bizo­nyítják. A külsőre is szem­betűnő változtatások tartal­mi gazdagodást is hoztak. A politikai körülmények ala­kulásától a város és vonzás- körzete hétköznapjainak be­mutatásán át a sportig — minden jelentőségének meg­felelő helyet kap a lapban. A polgármester-váltás, a képviselő-testület munkája, a majális, az egyházi ünne­pek ... örvendetesen jel­lemzője a lapnak a lokál­patriotizmus: a hagyomá­nyok ápolása, a város múlt­jának, a város történelmé­ben jelentős szerepet ját­szott és játszó embereknek a bemutatása. A doktortól a pékmesterig. Helyet kapnak benne az itt élő, vagy ide kötődő költők, képzőművé­szek is. A megújulási szándékot a szerkesztőbizottság fogal­mazta meg, de az újságot a lakossággal együtt akarják formálni, hogy — szavaik szerint — „ne bosszúsan, hanem kedvvel forgassuk, hiszen a lap mindannyiun­ké.” Kívánunk sok sikert és sók olvasót a „megint és állandóan” megújuló Mező­kövesdi Újságnak. — faragó — CS A TKÉPZO KOZPON T munkatársakat keres kiemelt kereseti lehetőséggel ANGOL-NÉMET NYELVTANÁRI feladatok ellátására A nyelvtanárok feladata: A központban folyó nyelvi képzés korszerű, célra orientált tananyagainak kidolgozása és oktatása jól felszerelt nyelv­laboratóriumi keretek között. Ha szívesen végezné felnőttek nyelvi oktatását, ha jó kap­csolatteremtő és kommunikációs készséggel rendelkezik, valamint szívesen lenne a munkatársunk, küldje el szakmai önéletrajzzal és bizonyítványainak másolatával kiegészített pályázatát címünkre! Cím: Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképző Központ 3518 Miskolc, Kiss E. u. 37. Telefon: 79-217 Beérkezési határidő: a megjelenéstől számított 8 nap. Apáczai-díjasasnk Kálmán László A kimagasló pedagógiai munka legmagasabb elis­merését az Apáczai Csere János-díjat vehette át a művelődési és közoktatási minisztertől az idei peda­gógusnapon Kálmán Lász­ló, a miskolci Földes Fe­renc Gimnázium igazgató­ja. Számtalan elfoglaltsá­ga közepette nem könnyű beszélgetésünkre alkal­mas időpontot találni, vé­gül az érettségiztető bi­zottságot hagyja magára kedvünkért. — Igazgató úr. ez a magas elismerés tudomásom szerint a pályája zárása is. hiszen nem pályázta meg újból az igaz­gatói állást. — A pedagógiai munká­mat nem fejezem, be, csak igazgatói tevékenysé­gemet, amely sok energi­át, kapcsolattartást, me­nedzselést kíván. Most Olyan komoly változások következnek, melyeket sze­rintem azoknak kell el­kezdeni, akik be is tud­ják fejezni. Én pedig, már betöltöttem a 60. évemet. A díj, amit kaptam, az egy kicsit az iskolának, a koncepciónak is szól, és vannak itt fiatalabbak, akik ezt folytathatják. A szakmai munkám, azonban nem ér véget. Mint igaz­gató, a heti kötelező két óra helyett 6—8 órában tanítottam. Emellett a Bo­lyai Társulatnak az alel- nöke, a TIT matematikai szakosztályának elnöke, egy időben a TIT alelnö- ke is voltam és még so­rolhatnám a funkciókat, de nem ezek a lényege­sek, hanem a szakmaiság megőrzése, amire mindig is törekedtem. Így peda­gógiai munkámat, akár nyugdíjasként is folytatni szeretném és folytatni is fogom. Hiszen vannak harmadik osztályos diák­jaim, akiket el kell vin­nem az érettségiig. — összefoglalná röviden pályafutá­sát. azt az utat, ami a díjig vezetett? — Egy Bereg Vármegyei falúban, Tiszaszalkán szü­lettem. A gimnáziumot Beregszászban kezdtem tehetségalapi ösztöndíj j al. amit akkoriban Horthy- díjnak is neveztek. Szá­miunkra minden ingyenes volt. Nemcsak a tankönyv és az internátus, de a ru­házat is, sőt karácsonyra pénzt is kaptunk. 1942— 44-ig jártam, oda, a har­madévi vizsgáimat azon­ban a háború miatt már a debreceni református kollégiumban tettem le. Negyvenöt után pedig a ■kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumot jelölték ki a számomra, ott érettsé­giztem,. Ezután a debrece­ni tudományegyetemre ke­rültem matematika-fizika szakra, de harmadik szak­ként az ábrázoló geomet­riát is elvégeztem. Két év után népköztársasági ösz­töndíjat kaptam, és ezzel egy időben az algebrai tan­széken voltam demonstrá­tor. 1954-ben, mikor befe­jeztem a tanulmányaimat, a tokaji gimnáziumba ke­rültem. Az ott töltött há­rom év, ami alatt igazga­tóhelyettes is voltam, na­gyon sokat jelentett szá­momra. Kis iskola volt, így személyes kapcsolatom lehetett szinte minden gyerekkel. Fiatal tantestü­letünk élén pedig egy idő­sebb, bölcs igazgató állt, akitől mindannyian sokat tanulhattunk emberségből és a szakmából egyaránt. Miskolcra feleségem révén jöttem, ide nősültem. Így kerültem 1957-ben a Föl­des Gimnáziumba. Itt ta­nár és osztályfőnök vol­tam, valamint az öt taní­tási plusz egy munkana­pos rendszer kísérletének irányítója. Ebből az öt plusz egyből alakult ki a négy pljusz kettes rend a ■szakközépiskolákban. A hat­vanas évek elején ponto­san 1962—66-ig matemati­ka szákfelügyelői feladatot láttam el. Ez egy igen mozgalmas időszak volt, mert ekkor alakultak sor­ra a kisebb településeken is a gimnáziumok, a gim­náziumi osztályok. Emel­lett az egyetem matema­tika levelező szakán órá­kat adtam analízisből. A szakmai munkám azonban akkor kezdett kiteljesedni, mikor az OPI-ban új tan­tervet, tankönyvet készí­tettek és ezeket kellett vé­leményezni. Azután jött az 1966-os év, mikor fölme­rült Magyarországon is a speciál matematikai kép­zés, mint a tehetségggon- dozás lehetősége. Az or­szágban hét iskola vállal­ta ezt a munkát, köztük a Földes Gimnázium. A spe­ciális képzés beindulásá­val egy időben kaptam meg igazgatói kinevezésem is. Nevelési célunk és elvünk akkor is ,az volt, hogy ál­talános műveltséget, sok­oldalúságot adjunk a di­ákjainknak. (Kálmán László szakmai útja ettől kezdve megegye­zik a Földes Ferenc Gim­názium történetével. Egyetlen olyan év nem volt, hogy ne vezettek volna be valamilyen újí­tást,. hogy ne bővítették volna a hazai és nemzet­közi kapcsolataikat, vagy ne teremtettek volna újabb lehetőséget a gyere­kek mind magasabb szin­tű képzésére. Kialakult az a szellem, amely szerint a tudás és a tanulás a diá­kok között is megbecsült érték. Ugyanakkor a tanu­lás mellett gondot fordíta­nak a szabadidő eltöltésé­re, a szellem pallérozása mellett, a test erősítésére. Ez is hozzátartozik az is­kola koncepciójához. — Tovább növeli a tehetségek ki neve­lésének esélyét a szeptembertől indu­ló hatosztályos gim­názium. Nem korai 12 éves korban ilyen döntés és követel­ményszint elé állíta­ni a gyerekeket? — Az általános iskolai tehetséggondozás során már én magam is húsz éve foglalkozom nyolcadik osztályosokkal, hogy kivá­lasztódhassanak, akik ezt a komoly tanulást merik, tudják és akarják csinál­ni. De ötödik osztálytól dolgozunk gyerekekkel és ebben a korban már ta­pasztalható az érdeklődés differenciálódása. Maga a gondolat, már régen meg­született, csak a mostani változások tették lehetővé a megvalósítását. De mi eddig sem két-három gye­rekkel . képzeltük el a te­hetséggondozást, mert min­den gyerek tehetséges va­lamiben, csak vannak köz­tük kimagasló tudásúnk is. Ezért hoztuk létre a tanulmányi versenyrend­szerünket, ami közel hu­szonöt éve folyik, és ami­ben a tanulók mintegy 40 százaiéira részt vesz. Ezen kívül van négy atapífvá- . nyunk, melyek szintén a kiemelkedő tanulókat ho­norálják. — Önnek. mint örök újítónak, mi a véleménye a közok­tatás mai helyzeté­ről. illetve a készü­lő oktatási törvény­ről? — Jelenleg sajnos kao­tikus álílapotök uralkod­nak. A központi irányítást természetesen meg kell szüntetni. Szükség van a szaktanári önállóságra, hogy saját személyiségét, tehetségét érvényesíteni tudja a pedagógus, mert ez a legnagyobb nevelő erő. Ehhez kell egy auto­nóm iskola úgy szerkeze­tében, mint szellemében és kell egy olyan koncep­ció, ami ezt a szabadsá­got valamilyen cél érde­kében befolyásolja. De nem ideológiailag kell ne­velni a gyereket, hanem azt kell bemutatni, hogy egy jelenséget hányféle­képpen lehet szemlélni. Hia gondolkodásukban egyéniségek lesznek, ak­kor felelősek is lesznek a gondolataikért az emberek. Visszatérve az iskolai autonómiára, most külön­böző irányzatok vannak. A liberális változat túlzot­tan függetlenít mindenfé­le irányítástól — az isko­la és a minisztérium kö­zé nem helyez semmit. Pedig szükség lenne a tankerületi felügyelősé­gekre, amelyek szakmai­lag informálnák és ellen­őriznék az iskolákat. Az igazi baj azonban az, hogy nem alapozza meg kellő szakmai vita a jog­szabályok kiépítését. A Gazsó-féle tervezetet meg­vitattuk, de az ellenterve­zet egyáltalán inem jutott el hozzánk. Én attól fé­lek, 'hogy ez a kérdés csupán politikai lesz és kiszorul belőle a szakma. Az idő pedig sürget. Az iskolák eredményes műkö­déséhez látni kell az utat és a lehetőségeket. így is számtalan kísérlet elindult már, ezeknek kell egy el­vi szabályozás. Fölülről azonban semmiképp nem lehet róluk dönteni, mert ami kiválóan működik például Encsen, az nehe­zen kivitelezhető Miskol­con. Hia az iskola jól cé­lozza meg, hogy mit akar, egyetértenek vele a szü­lők és a gyerekek, akkor tervéhez a legjobb konst­rukciót kell rendelni. Te­hát speciális irányultsá­gukban lesznek sokszínűek az intézmények, nem ab­ban, hogy négy plusz nyolcas, vagy hat plusz hatos rendszerben oktat­nak. Csörnök Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents