Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
1991. május 31., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ég és föld különbségében avagy „Üzenet a sittről..." Van úgy az ember a nótával, hogy átírja a szöveget. Lehet, így tettem magam is, amikor az új börtön bejárásából haza haladva elmerítünk a régi — de „működő” — előtt. Bejött a nóta: „miskolci börtönnek de magas a rácsa / de sok édesanya sírva jár alatta / ne sírj édesanyám, így kell annak lenni / minden jó családban kell egy rossznak lenni.. Gondolom persze, hogy a szabadságvesztésüket éppen rácsos épületekben töltőknek mines sok kedvü/k dalra fakadni. Különösen, ha — minit a miskolci, Fazekas utcai börtönben — levegőt is alig kap az ember. Akinek volt már alkalma szabad emberként körülnézni ebben a büntötésvég rehajtá- si intézetben, az okkal el- szönnyülködhetett a cellák- beli zsúfoltság láttán-érez- tén>. Honi büntetésvégrehajtási intézeteink állapotáról az utóbbi időikben nyíltan beszélhetett a sajtó, megmutathatták a képpel közvetítők. A közvélemény nagyjából megismerhette, milyen körülmények között élik napjaikat a még ítélet előtt állók és a már elítéltek. S a szegény embert még az ág is húzza; miközben a bűnözési statisztikában megyénk „előkelő” helyet mondhatott magáénak, — aközben a miskolci börtönt az egyik „igen lestrapált állapotban lévő intézetként” tartották számon. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy az Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága, amikor lehetősége adódott új börtön építésére, akkor egyik helyszínként Miskolcot választotta. Amint lapunkban beszámoltunk róla, május közepén a Fazekas utcai börtönből megkezdték az „áttelepítést” a 2. sz. objektumba, a Miskolc és Szirmaibesenyő határában lévő új épületbe. Hogy itt milyen körülmények között „megy az élet”, arról a sajtó munkatársai is Ebben az évben ás megrendezik június 10—14 között Keszthelyen a Feste- bich-kastélyban a vállalkozói fórumot és kiállítást, vásárral egybekötve. A rendezvényt a tervdk szerint dr. Horváth Balázs miniszter nyitja meg. A kiállítás ideje alatt számos, a vállalkozásokat segítő előadást tartanak: az’ engedélyeztetési eljárásról, vaA bejárat kifelé is vezet Más itt a rács ... meggyőződhettek. A háromszintes, 165 személynek helyet adó intézet „bejárásakor” többször szóba került: „ez olyan mint egy rendes munkásszállás ... olyan mint egy kollégium ...” Nos, valóban meggyőződhettünk róla, hogy miért nem beszélnek itt zárkáról (négyágyas szobák vannak); máért lehet valami alapja annak a híresztelésnek, hogy „luxusbörtön” épül Miskolcon. A harmadik szinten fiatalkorúakkal találkoztunk, előzetes letartóztatásban vannak, várinak az ítéletre. Szintfelelősük természetesen idősebb, de ő is fiatal ember még. Korábban volt már büntetve, jelenleg ő is előzelamint a kereskedelemfejlesztési alapról, a külkereskedelmi vámeljárásról. a készülő devizatörvényről, az adózásról, a devizafinanszírozási lehetőségekről... A kiállításra a kiisiparo- solk. a vállalkozók jelentkezését várják a Festetich- kastélv címére (Keszthely. Pacsirta út 26.). tesben van. így látja a helyzetet : — Elsőbűn tényes, megtévedt fiúk várnak itt az ítéletre, olyanok, akik a mai idők váltásában nem találják a helyüket, családi hátterük sem adott fogódzót. Kulturált, tiszta, tágas környezetbe jöttünk, próbáljuk magunknak is kellemessé tenni, díszíitgetjük. Szerintem csak a rosszhiszemű polgárok mondják azt, hogy emiatt majd „visszajárok” lesznek, akik itt voltak fogva tartva. Aki úgy véli, hogy vár-tömlöcben lenne a helyük, az nem jól gondolkodik. Meg kell adni ezeknek a fiúknak a lehetőségét, hogy megtapasztalva itt a kulturált lakhatóságot, a szabad életben is erre törekedjenek, ezt keressék. Itt teret-levegőt kaptunk. Mert higgye el, hogy ott, ahol ehhez hasonló szobában húsz ember van összezsúfolva — mint a Fazekas utcai börtönben —, akkor ott csak a rossz gondolat terem meg. A félelem csak egy ideig hátrál, utána már támadásba, agresszivitásba megy át. Betértünk olyan szobába is, ahol felnőtt fogva tartottak vannak, ők nappal dolgoznak. Aki próbálta már a Fazekas utcai börtönéletet, egyszerűen így fogalmaz: „a különbség ég és föld ...” Az új börtönépületben van társalgó, akinek van saját televíziója az a szobában is nézheti. Van oktatóterem és teakonyha. S van a vallásukat gyakorolni akaróknak kápolna, az épület harmadik szintjén. Hinni kellene benne, hogy a környezetnek igenis van nevelőereje. Nem csak a rosszra, — elvezethet a jó felé is... Mert nem kell minden rossz családban, — mindenkinek rossznak lenni. (t. n. j.) Fotó: Farkas Maya Fogadóórák Szabó Árpád Miskolc város 6. sz. választókerületének (Testvér- városok u.. Középszer u.. Mésztelep és környéke) önkormányzati képviselője fogadóórát tart június 3-áni (hétfőn) 17—19 óra között a 3. Sz. Általános Iskolában, Középszer u. 3. sz. alatt. Juga György Miskolc város 15. sz. választókerületének (Szentpéteri kapu és környéke, Deák tér és környéke) önkormányzati képviselője fogadóóra* tart június 3-án (hétfőn) 17—19 óra között a 10. Sz. Általános Iskolában. A fogadóórára mindkét képviselő tisztelettel várja választó- polgárait. „Bejáráson” balról jobbra: dr. Estók József, a büntetésvégrehajtás országos parancsnokának általános helyettese: dr. Ma- gyari Sándor, B.-A.-Z. megye rendőr-főkapitánya, és dr. Ma- dej Ferenc, a Miskolci Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. Válliozúi fórum és kiállítás Keszthelyen Munkahelyüket féltik a kismamák Szögié akasztják az edelénvi bölcsőde kulcséi Pedig de jó nekünk együtt. Gondban. A polgármester (balról) és az alpolgármester. — Hétezer forintot .keresek a vasútnál nem sok ez, de minden fillérre szükségünk van. (Nemrég építkeztünk, nyögjük .a hitelt, a kamatadót. Most visszaíkény szerű - lök gyesre. Terhes vágyóik, úgy terveztük, ihogy a második babával is csak néhány hónapot leszek otthon, aztán őt is bölcsődébe hozzuk. Attól félek, hogy elveszítem az állásomat, mert mire visszatérnék, mással töltik be — panaszolja Benke Gyu- láné. Vaskó Csabámé, Csabai Gyuláné, Harsai Tiborné és még sokan sorolják a gondokat, amelyek most a családra szakadnak. Vannak köztük olyan .kismamáik is, akik pillanatnyilag családfenntartók, mert a férjek munkahelye megszűnt. Most majd, pontosabban júliustól a gyedből, illetőleg a gyesből kell fenntartani a családot. Képtelenség — mondják. És újra, újra elhangzik, hogy a jelenlegi munkahelyüket féltik, senkii sem táplál reményt arra, hogy ismét visszaveszik. Mint tegnap beszámoltunk róla, Edelény képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy bezárják a város egyetlen bölcsődéjét. A rend kedvéért korrigálom a szavazati arányt: tíz képviselő szavazott a bölcsőde bezárása mellett, négyen ellene, egy képvisélő tartózkodott, a többiek nem voltaik jelen. Nagy Attila polgármester, Komjáti Miklós alpolgármester és a kismamák küldöttsége közti párbeszéd nem mentes az indulatoktól. Az önkormányzat vezetői, hangsúlyozzák, bármennyire megértik az érintett családok gondját, a város költségvetése nem bírja él: a bölcsődét, nem tudják előteremteni a működtetéséhez szükséges 4,9 millió forintot. Oly kevés a pénz, hogy már-már gondot okoz a város működtetése, az alapvető, a nélkülözhetetlen intézmények fenntartása. Emiaitt másutt, kisebb épületben helyezik el a középiskolai kollégiumot, csökkentik a kisegítő iskola felvehető tanulóinak létszámát... A szülők mondják, értik, hogy nagy a szegénység, ám miért jut a város pénzéből luxuskiadásokra. — Miért kéll nékümk most rózsáikért, szökőkút és toronyóra? A polgármester azonnal tisztázza: mindezeket vállalkozói adományokból teremtik meg. — És tessék mondani, olyan fontos, hogy kábeltelevíziója és műholdas vételi lehetősége legyen, a városnak? — Az erre való pénzt csak megelőlegezte a város, a költségeket a családok vállalják, kik igényt tartanak erre a szolgáltatásra. (A tiltakozó kismamák közül egyetlen egy mondta, hogy befizet a család a kábeltévére.) A polgármester akkor kezdi elveszíteni a türelmét, amikor azt firtatják a kismamák, miért lett 16 év után egyszeriben: oly fontos, hogy szeptembertől Finlkén ismét legyen felsőtagozatos oktatás. — Merít éppen eleget szenvedett már az utazás miatt az a nyolcvan-száz gyerek! Látják, mindenkinek a maga baja fáij. Az ő szüleik sem örültek, amikor megszűnt ott a felső tagozat. Ismétlem 80—100 gyerekről van szó, a bölcsődébe viszont csak 25—26 gyerek járt márciusban. — Emlékszik-e, hogy influenzajárvány volt akikor? Nyegyvennyolc gyereket gondoznak most is a 40 helyes bölcsődében. Negyvennyolc család és a 18 fős bölcsődei személyzet kerül most lehetetlen helyzetbe. Ez is elég sóik ember, nemdébár? — Nem gondolkodtak valamilyen alternatív megoldáson? — kérdezem Nagy Attila polgármester úrtól. — Dehogynem! Gondoltuk, hogy valamelyik óvodában gólyaosoportot alakítunk ki a böl cs ő désikor úaik számára. Sajnos, lehetetlen, az óvodáink is túlterhelitek, a 80 fősre tervezett intézménybe száz gyerek is jár. Sajnálom, a bölcsőde helyzete reménytelen. Edelényben és a környéken 1200-nál több a munkanélküli és havonta 150 —200 fővél nő ez a szám. Vannak családok, amelyeknek semmilyen jövedelmük sincs. Hajléktalanjaink vannak, éhezőink... — Körülbelül negyven fiatalasszony várakozik kinn a folyosón; abban a reményben, hogy ön és az alpolgármester úr kedvezően bírálja el a panaszukat. Hogyan érzi most magát? — Mi mem bírálhatjuk felül a képviselő-testtület döntését, amellyel természetesen egyet is értünk. Nem vagyok megijedve, mert törvényesen jártam él, mégpedig a város érdekében. Szorult helyzetben sem érzem magam, fogadtam volna mindenkit, ha nagyobb lenne az irodám. Baranyi Ferenc önkormányzati képviselőtől tudom, hogy száziketten írták alá azt a levelet, amelyben a bölcsőde bezárását sürgetik azok a kisgyermekes családok, ahol az anya nem vette igénybe a bölcsődét, hanem otthon maradt kicsinyével gyeden, gyesen, mondván, ők nem kapnak a várostól 120—125 ezer forintot, amibe egy bölcsődés évi ellátása kerül. A képviselő úr ezt érvként hozta fel a bölcsőde bezárása mellett. (Lehet, hogy magánügy, de nekem erről egészen más jut eszembe. Nem túl. szerencsés belejátszatni az ügybe.) — Mi is tudnánk aláírásokat gyűjteni, nyolcszázat is — mondják a kismamák. — Sokkal többen jelentkeznek bölcsődébe, mint áhány picit fél tudunk venni. Kizárólag a legrászorultabb gyerékek vannak itt. No és azok, akiknek az édesanyja szakmai meggondolásokból nem szeretné hosszú ideig szüneteltetni a munkáját. Orvosnők, tanárnők... — mondja Sípos Antalné bölcsődevezető. — Aztán most majd kevés lesz az orvos, kevés a tanár, mert a mamák gyesre kényszerülnek — mondja egy tanár kismama. — És annyival több munkanélküli, ahányan most otthagyjuk az állásunkat. Még egyszer minket oda már nem vesznek vissza. — És majd mi is megyünk a városházára segélyért, mert nem tudunk .megélni! A kormány önkormányzialt- barát — hallottuk, olvastuk az évforduló kapcsán. A rint a bölcsőde nem tartozik az alapellátási intézmények .körébe, ezért nem támogatja az önkormányzatokat a bölcsődék fenntartásában. Menjen csak gyesre a fiatalasszony, legalább három évig nem kell néki munkát adni. Lám, az ede- lényi asszonyok másként látják. De hát ők csak — kormány gondolkodása szeanyak. Lévay Györgyi Fotó: Fojtán László A kismamák
