Észak-Magyarország, 1991. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-31 / 126. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1991. május 31., péntek (Folytatás az 1. oldalról) könyvárusok sátrainál sem tolongtak a vásárlók. A legtöbben csak lapozgattuk, nézegettük a könyveket, aztán lemondóan visszavettük. Pedig jó .lenne legalább a Körképet, a Szép verseket megvenni! Tálán majd holnap, vagy holnapután. Esetleg később kikölcsönözni a könyvtárból. De vajon a könyvtárák' költségvetéséből jut-e mindenre? S ha .már a megnyitón találkozhattunk a határainkon túli magyar irodalom képviselőivel, jó lenne az ő műveikéit is megszerezni. Ünneprontó lennék, ha az „igaz könyvek” helyett a pénztelenségről beszélnék. De erről is szól ez a könyvhét, meg arról is, hogy az igazi értékeket, hogyan próbálja kiszorítani a silány, az igénytelen, a gyors meggazdagodás reményében kiadott könyvek hada. Ahogyan Gál Sándor fogalmazott: „Az igaz könyvekre, az írott beszéd komoly és tiszta forrás- vidékeire újfajta silányság szurokfekétéje loccsant. Ismét veszélybe került az ember leggyönyörűbb tulajdona, a gondolat, s a gondolat igaza. És vele együtt veszélybe került az édes anyanyelv megtartó ereje és szépsége.” Ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért sem mondhatunk le az ünneplésről. „Szükségünk van az ünnepi percekre, szükségünk van a könyvekre, szükségünk van egymás erősítésére a könyvekből sugárzó gondolat igaza által.” (íg) Itt a vége... Sevégeztetett. Az ózdi kohászat ismét magyar kézbe került. Egy gonddal több az állam nyakán. Bár az illetékesek kompromisszumot emlegetnek, békés szétválást ma gyár és német részvényes között, de szinte bizonyos, ezzel a lépéssel az érdekelt jár a legrosszabbul. Ózd, c kohászat, a magyar ipar állatorvosi lova. Hosszú évek óta tart a kohászat krízise, a válság évről évre mélyül, s bár volt időszak, amikor felcsillant a remény a kilábolásra: bebizonyosodott, Ózdon nem az alagút végét, hanem a szembejövő vonat tényét látták, cehet, annak idején túlontúl olcsón jutott termelőegységekhez a két német tőkés csoport, hiszen a 30 millió márka tán másfél mittiárd forintot kóstál, de hát, ha belegondolunk, hogy az egyetlen viszonylag korszerűnek mondott rúd- és dróthengerműn kívül, csupa ócskavas van itt... Hót...? Persze, termeltek ezek is. Az energiafaló és rendkívül rossz hatásfokó Sremens-Martin kemencék, a nagy kohó, és a többiek. A sokat emlegetett finomhen- germü, amely jószerivel csak azért tudta meglovagolni a vaskohászati konjunktúrát, mért máshol már nemigen gyártanak ilyen termékeket. Ám, a konjunktúrát törvényszerűen dekonjunktúra kell, hogy kövesse .., És hogy a németeket ki követi? A felszámolóbiztos, avagy fesz még olyan örült tőkés, aki ide, ezek után befekteti pénzéi? Tény, milliárdosra teszik a részvénytársaság veszteseget. a likviditási hiányt. Ki állja a cechet? Ki finanszírozza a veszteséges működést? Ha egy állami vállalat annyi mínuszt összehoz egy év alatt, már régen nyakára küldték valna a csődbíztost.. . Innen viszont „elűzték" a pénzüket befektető németeket, akik azt követelték, a magyar állam, mint társtulajdonos, is vállaljon részt a felgyülemlett veszteség finanszírozásában. Az illetékes tárca vezetője ezt kategorikusan visszautasította, fgy tehát nem volt más mód; csapofóst és termelést szüntess, hátra arc! És most hogyan tovább? KI viszi el a „balhét”? Ki áll majd később, ha o válság tovább mélyül, az ózdiak elé megmondani: vége, nincs tovább kohászát, mehettek és' csinálhattok azt, amit akartok. Nincs pénz alapanyagra, energiára, a kohó, az acélmű üzemeltetéséhez, ha ugyanis Bőd Péter Ákos tartja szavát, akkor veszteséges termeléshez nem ad az állam pénzt, s akkor mi légyen? A németek bukásán okulva, ki kopogta! az ózdi kohászat kapuján? , ... Ha eddig pattanásig feszült volt a helyzet, ho eddig létbizonytalanság fenyegette az ittenieket, akkor ezt követően még inkább nő a robbanásveszély. Igen, most meg várnak a munkások. Várnak arra, hogy vajon mit produkál a most már száz százalékban magyar tulajdonú részvénytársaság. Várnak, de tudják: csodák nincsenek. Ózd, nem a csodák városa ... I. S. Á parlament jegyzőkönyvéből G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a pénzügyminiszterhez Tisztelt Elnök Űr! Kedves Képviselőtársaim! Először néhány szóban visszaidézném azt, amit a pénzügyminiszter úr interpellációm után mondott: „Köszönöm az interpellációt. Miután az abban felsorolt kérdések megválaszolása — ha szakmailag az ember becsületesen akarja tenni — több órát venne igénybe, ezért írásban fogok válaszolni, felhasználva a Számvevő- szék által e témában készített jelentés számadatait is.” Most felmutatom önöknek ezt a többórás, szakmailag becsületes, a Számvevőszék adatait pedig nem tartalmazó 3 lapot csak azért, hogy sem önöknek, sem az adófizető polgároknak, a vállalkozóknak, a bérből és a fizetésből élőknek ne legyenek illúzióik. Ebben az anyagban egyetlen kérdésemre sem kaptam választ, pedig az interpelláció elhangzása óta — és ezt szeretném hangsúlyozni — 40 nap, a beadása óta 70 nap, és a kérdések első felvetése óta több mint 3 hónap telt el. A miniszter úr az anyagban megkérdezi, hogy készen áll-e a Tisztelt Ház arra, hogy az elé le nem tett dokumentumokat ellenőrizze. Rossz a kérdés. Miniszter Űr! Sajnálom, hogy nincs itt. Ugyanis parlamenti demokráciában az a kérdés — és ezért tettem, fel a kérdéseimet —, hogy készen áll-e a Kormány, hogy a pénzügyi politikájáról számot adjon a parlamentnek. S mielőtt elfelejteném, ezért elmondanám újra —, nem először, de hangsúlyozottan —, hogy a Kormány felelős a parlamentnek, nem pedig fordítva! (Közbeszólás: Éljen.) Ez a három lap szerintem egyszerűen minősíthetetlen, pedig a tisztázás és a tisztánlátás nélkül a pénzügyi politika katasztrófába sodorhatja az országot. Ha ez a pénzügyi politika pedig tovább folytatódik, 1992 végére közel 2 milliárd dollárral lesz több az adósság, anélkül, hogy a nemzetgazdaságba egy dollár is befolyna, pedig fizetünk. És az ezredfordulóra 35—40 milliárd dollár lesz az adósságunk, amelynek törlesztéséhez mindig újabb és újabb hiteleket kell felvennünk. Ez már a 22-es csapdája! És itt felmerül az ország szuverenitásának a kérdése is. Az ország pedig kimerülőben van, és a pénzügyminiszter úr tovább titkolózik. Pedig nem mondhatja azt sem, hogy nincsenek adatai, nincsenek információi, hisz’ ’84 óta a Pénzügyminisztériumban, vezető állásban dolgozik. Ha pedig továbbra is titok, és titokként kezelendő, mi pedig elfogadjuk, hogy ezek az adatok titkosak, valójában elfogadjuk azt, hogy népnyúzásunk oka is titkos. És én választóim nevében, nem adhatom a szavazatomat olyan dolgokhoz, amelyekről nem tudok! Hozzátenném, hogy képviselői jogomat és kötelességemet sem tudom gyakorolni a titoktartással szemben. És ez a titkolózás a magyar parlament legitimitását is veszélyezteti. (Halk moraj.) Amennyiben képviselőtársaim „igen”-nel szavaznak, úgy tovább támogatják ezt a titkos pénzügyi politikát; ha „nem”-mel szavaznak, akkor lehetőség nyílik arra, hogy megtudjuk végre, hogyan került az ország ilyen katasztrofális helyzetbe. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.) ELNÖK: Köszönöm. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes képviselőtársunk a miniszteri írásbeli választ nem fogadta el. Megkérdezem az Ország- gyűlést, elfogadja-e a miniszteri választ. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés 134 „igen” szavazattal, 44 ellenében, 62 tartózkodás mellett, a miniszteri választ elfogadta. Kfilt levél Encs és körzete választópolgáraihoz Tisztelt Választóim! Az utóbbi időben több olyan egyéni és közösségi problémákat tartalmazó leveleket kaptam, melyekben személyes találkozót és segítséget kérnek. Ezek a problémák döntő többségükben a körzet elmaradott és elhanyagolt állapotára vezethetők vissza. Ezért úgy döntöttem, hogy 1991. június közepétől, a nyár folyamán mind a 84 településre ellátogatok; városokba, falvakba egyaránt, Szanticskától Szikszóig, Abaújszántótól Kékedig. A körzet gazdasági, szociális, oktatási, környezetvédelmi jellegű problémáit szeretném teljes egészében feltárni. Az Önök által elmondottak alapján jelentést készítek a Kormány részére, azzal a szándékkal, hogy fölhívjam e történelmi vidék gondjaira a figyelmet, különösen arra, hogy nem ígérgetésekre, hanem a jogos juss folyósítására van szükség ahhoz, hogy ez a körzet virágzó múltjához méltó lehessen, és lehetőséget kapjon a felzárkózásra! Hogy mikor, melyik településre látogatok, a sajtó és a polgármesterek segítségével, időben értesítem Önöket. 1991. május 28. Tisztelettel: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes országgyűlési képviselő Szenzációs ajánlat fiataloknak, sportolóknak, kiskereskedőknek Junius 3-an megnyílik Miskolcon, a Zsolcai kapu 1. sz. alatt, a Búza tér szomszédságában a siflis sport- és szabadiicipik, -robák újjáalakított mintaboltja ADIDAS, PUMA és egyéb márkás cipők, szabadidőruhák, pólók, fürdőruhák, dzsekik, felnőttek és gyermekek részére egyaránt legolcsóbban itt szerezhetők be T omboiaakció! Június 3-tól 15-ig minden 2000 Ft feletti vásárlás esetén, sorsjegyet adunk. NYEREMÉNYEK: ADIDAS és PUMA szabadidőruha, dzsekik, pólók. SORSOLÁS: 1991. június 17-én 16 órakor. VISZONTELADÓKAT, KISKERESKEDŐKET raktárunkból NAGYKERESKEDELMI ÁRON kiszolgálunk. NEFELEDJE! MÁRKÁS SPORTCIPŐT, SPORTRUHÁT, SZABADIDŐRUHÁT LEGOLCSÓBBAN a GYORS étterem alatti mintaboltban, * a Búza téren. M AN YAGBIZTOSlTÁS = ECONOMOS + AGROKErJ E JELBEN GYŐZNI FOGSZ neonom MEZŐGAZDASÁGI ÉS FÖLDMUNKAGÉPEK, HIDRAULIKUS BERENDEZÉSEK JAVÍTÁSÁHOZ: • TÖMÍTÉSEK • TÖMÍTÉSGARNITÚRÁK • GYORSJAVÍTÓ KÉSZLETEK NINCS TÖMÍTÉS A RAKTÁRON? MEGOLDÁS A SEAL-JET PROGRAM HIDRAULIKUS ÉS PNEUMATIKUS TÖMÍTŐELEMEK, SZIMMERINGEK, „0”-GYŰRŰK ELKÉSZÍTÉSE 1 ÓRÁN BELÜL, EGYEDI IGÉNYEK ALAPJÁN! Economoi • SZIMMERINGEK • ÉKSZÍJAK • CSAPÁGYAK B MINŐSÉG * SZERVIZ * FINANSZÍROZÁSI SEGÍTSÉG 3434 MÁLYI, KISTOKAJI U. 34. TEL.: (46)91-328 TELEX: 62-240 TELEFAX: (46)43-825 Könyvíinnep
