Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Rémálom Remegve léptem be a va- gyonellenőrző bizottság fo- gadótermébe. Kezemben bizonyítványok, jövedelemigazolások, számlák. A bizottság elnöke érezhetően szúrós tekintettel vett szemügyre. Odaadtam neki a két kemény t'edelű diplomát. — Ejnye, bejnye — csóválta a fejét az első láttán —, egy zöldbáróhoz van szerencsénk? No, azt hiszem, itt lesz mit bevallani! A második, kök fedelű után már mogorvább lett. — Nocsak, a negyedik hatalmi ág, a sajtó munkatársa? De hisz maguk halálra keresik magukat! Lássuk csak a jövedelemigazolását öt évre visszamenőleg! Amikor belemélyedt a papírok tanulmányozásába, a kaján mosoly mintha hervadni kezdett volna az arcán. — De hát mit csinált maga, hogy tizenhárom év munkaviszony után csak ennyire futotta? Remegve vallottam be, hogy dolgoztam, igyekeztem becsülettel helytállni, de bizony, csak erre tellett. Az elnök erre összedugta fejét a bizottság tagjaival: — No lássuk, milyen vagyontárgyai vannak! Mondom, egy részletre vett, elég rossz állagú, volt tanácsi lakás. Pirulva vallom be, hogy van már színes tévénlk, egy négyütemű (ez még OTP-vel terhelt) járgányunk, no és egy mélyhűtőszekrény. Ezt hallván, az elnök a fejét csóválja. — Valami szenvedély? — Régebben a könyvek és a cigi, mostanában csak az utóbbira telik — vallom be —, no, és van egy gyerekem. Amíg ezeket mondom, érzem, hogy a hátamon csurog a víz. Látom a bizottság tagjain, hogy hisznek is nekem, meg nem is. Kutatnak a papírokban, súgnak-búg- nak. Pál- perc telik el így, amikor az elnök végre határozatra emelkedik: — Asszonyom, önt tévesen idéztük. Menjen a szomszéd szobába, ott működik a Kárpótlási Hivatal! —m. szabó— Akác István: * * Milyen bánói- ez? KATALINNAK Harangszó vagy: nyári mezők felett áradsz tova magányos éj'szakákon s elringatod a szótlan földeket, ha nem jön szemükre az álom A szívedet milyen hevítő kéz pörgeti folyton az idő ütemére? úgy lüktet benne a nász és a gyász, mintha örökké élne! Milyen bánat ez? — kérdezem magamtól, ha érted virrasztók az éteri tájon s úgy szakadok el testtől és anyagtól, a hiányod még kínzóbban fájjon! Mosolyodra virágok hajladoznak — s fehér testedről mintha pillangó szállna hűvös hívására a csillagoknak: Emléked kihajoljon a hajnal ablakába! nem a lesiklás felmondásáról szóló javaslat születésének körülményeit leírja, vagy azt, ahogyan a Ki- lián-laktanyába magát befészkelő Maiéter Pált hirtelenjében lekáderezte. Mint a Parlament Forradalmi Bizottságának saját magát kinevező ,,elnöke” (a Csehszlovákiában rekedt, veszélybe került dózsás sportbarátok hazamenekítése érdekében követte el a csínyt), megtudta Lossonczy Györgytől (Géza bátyja), hogy a tűz alatt tartott Kiliánt egy „Partizán Tagozatos ezredes", Maiéter Pál védi. Megnézte a „K” telefonkönyvben, benne volt, azonnal szaladt Nagy Imréhez. Öt nem találta. Az ott lábatlankodó Donáth és Münnich habozását látva kijelentette: „Ez az ezredes kell legyen az új honvédelmi miniszter, úgy legalább a kormánynak is lesz mindjárt néhányszáz megbízható fegyverese.". A Semlegesség) Nyilatko- zat barátaival közösen készített vázlatát pedig Horváth Mártonnal, a Szabad Nép hozzá menekülő akkori főszerkesztőjével dolgoztatta *í és tisztáztatta le, mielőtt Andropov jelenlétében ótudta volna Lossonczy Gézá- nok. Az ilyen dicsőségeket az emlékezők általában ki szokták sajátítani, vagy szelepüket növelni kísérlik meg benne, de a legritkább esetben próbálnak meg magya- 'uzatot adni az akkor fon- |°s események indítóokaira. L'bik ezeknek a dolgoknak emberformájúvá -tétele 'őzben, olyasmikre is vá- l?szl keres, miért ellenezte ádár 1956 őszén, Rákosi bukása után Nagy Imre új- rafelvételét a pártba, amikor Gerő is mellette volt. Ennek egyszerű magyarázatát adja. Gerő szalonképessé akarta tenni magát, Kádárnak viszont erre nem volt szüksége, mivel éveket töltött Rákosi börtönében. Neki egyetlen potenciális ellenfele Nagy Imre volt, tehát meg kell akadályoznia a pártba való visszajutását. De más viszonyokat is megvilágít Li- bik György. Ki hallott arról például, hogy Erdős, Lossonczy. Donáth, Dudással tárgyaltak a forradalom napjaiban, vagy hogy Vas Zoltán kidobta volna az irodájából a Buci Gyuri csúfnevén szólított Marosán Györgyöt. Arról már nem is beszélve, hogy állítása és emlékei szerint éppen a miskolci vegyes dandár tüzérsége volt az a katonai egység, amely a Kis-Svábhegyröl mindenáron szét akarta lőni a budapesti pártközpontot, mert úgy tudta, ott tartják fogva a kommunisták Nagy Imrét. Libik György,. Jánossy Ferenccel, Nagy Imre vejével üzente meg, mit várhatnak, ha nem engedik a Parlamentbe menni az „öreget". Nagy Imre köszönetét kiszabadításáért a miskolci katonáknak Libil: György szerint Veress Péter és Fekete Sándor tolmácsolta. íme, még egy epizód, amely számunkra is érdekes adatokat közöl. Ki gondolta volna, hogy a magát még a közelmúltban is erős kommunista fellegvárként beállító város kiskatonái már '56-ban is a szabadság és Nagy Imre pártján álltak? Igaz, a nyolcvanas évek elején ezt csak Svédországban lehetett tudni és leírni. Nos, Libik György leírta. Haza először 1988-ban jöhetett, mint svéd állampolgár, habár a magyart sosem adta fel. Most is seregnyi tervvel jött hazájába. Ebresztgetve és felmelegítve háború utáni kapcsolatait, azokat, amelyeket kebelbeli jó barátjával, a svéd nagykövetség munkatársával, az immár nyugdíjas Per Angerrel alakított ki. Libik György ugyanis amilyen jó sportoló, amilyen ügyes és lényegre törő „politikus" volt — bár ennek sose tartotta magát —, ugyanolyan jó üzletember is. Tudományos igénnyel írott technikafelhasználási és -alkalmazási dolgozatait sokáig lehetne sorolni. A világ különböző országaiban, Afrikától Indiáig, Kínáig, mindenütt ismerősen cseng a neve. Svédországban egy féltucat társaság és tudományos egyesület megszervezőiéként tisztelik. Hazája nem tartott igényt szolgálataira. A börtön fenyegette, amikor Lengyelországon át Svédországba szökött. Igaz, mielőtt elment volna, a Közlekedési Minisztérium számára még megszerezte Párizsban az első 35 millió dolláros amerikai segélyt, s Nagy Imre koalíciós kormánya is kinevezi első osztályú követségi tanácsossá bécsi képviseletünkre, azzal a céllal, hogy ellássa az összes, nyugatról jövő műszaki és gazdasági segítség fogadójának tisztét. Többek között az amerikai kormány 10 millió dolláros segélyének átvétele is reá várt. Nagy Imre 1956. november 3-án nevezte ki, hivatalát Bécsben november 5-én kellett volna elfoglalnia. Sajnos, 1956. november 4-én közbejött valami . . . Gyöngyösi Gábor í Kislánytól! és kislil a zongoránál Alig éri fel a zongorát a másodikos kislány. Am mikor elkezd játszani, felnőtté válik. Már csak a hangokra figyel, semmi nem zökkentheti ki. Laza mozdulatokkal üti le a billentyűket, átéli a zenét, testével követi hullámzását. A B.-A.-Z. Megyei Pedagógiai Intézet és a miskolci Fazekas Utcai Általános Iskola rendezett a minap megyei zongoraversenyt. A Miskolci Szimfonikus Zenekar székházában, az állami zeneiskolák ,,B" tagozatos tanulói ültek a zongorához.- Mit jelent a „B” tagozat? - kérdeztem a Fazekas iskola igazgatóhelyettesét.- Ezek a gyerekek emelt szinten tanulják a zenét, készülhetnek akár ilyen pályára is. Ezért itt követelmény a szereplés. Az „Á” tagozaton inkább zeneértő közönséget szeretnénk nevelni.- Nem kottából jásztanak. Mi ennek az oka?- A versenyre csak úgy jöhetnek el, ha már emlékezetből tudják az anyagot, s memória- zavar nélkül adják vissza. Nagyon sokat gyakorolunk, s a végén akárhonnan el tudja kezdeni a gyerek. Ha azt kellene keresnie, hogy milyen hang is jön most, akkor nem tudná átélni a zenét. Ilyenkor már csak arra szabad gondolnia, hogy mit akar vele kifejezni, csak a zenei megformálásra figyelhet. Ha kottából játszana, az olyan lenne, mintha a színész könyvből olvasná a szerepét.. .- Miért Önök rendezik ezt a versenyt?- Iskolánknak van zenei tagozata, minden évfolyamon egy osztály. Ezek a gyerekek hangszert is tanulnak, így közel állunk a zeneiskolákhoz. A megye zeneiskolái pedig minden tanszakon rendeznek versenyeket. Tavaly vállaltuk, hogy ezentúl a zongoraversenyt évente mi rendezzük. Ez persze sok gonddal jár, és anyagi vonzata is van, de amíg tudjuk, szívesen csináljuk. (dobos k.) Kiköszörült brüsszeli csorba Ügy kellett — káposztába hús kellett! E frappáns oda- mondás szófűzésével élve, egy igazán „vásott kölyköt" ítélettel sújtott egy brüsszeli bíróság. Az igazságszolgáltató „végzés” kiutasította 1984- ben Belgiumból a 12 éves Abderrahman Mustakimet. Az akkori kispajtás Marokkóban látta meg a napvilágot. Szülei később települtek családostól belga földre, ahol a kis MustaMm egyre több „vásottsági hajlammal” lepte meg környezetét. E velejéig rossz természettel — a bírósági tényállás szerint — 147-szer (száznegyvenhétszer!) vétett a bélga törvények ellen 12 éves koráig, amikor is Brüsszelben a fiatalkorúak bírósága az országból kiutasítandónak ítélte a kispajtást. A persona non grata sorsra jutott Mustakim így a szülői háztól távol serdült fel, de tavaly már hazatérhetett Belgiumba. Az enge- délyezők abban bízva tették ezt lehetővé, hogy „időközben tanult a múltból, és tisztességes útra tért” a tömérdek gyerekkori vásottság után. Két esztendeje azonban egy agyafúrt szakértő azt a felvilágosítást adta Mustakdm szüleinek, hogy a fiukat kiutasításra kényszerítő bírói döntés igen súlyosan — és hosszú évekre hatóan — sértett alapvető emberi jogokat. A serdülőkori „legszebb években” elszenvedett sérelemért joggal várható elégtételért a strasbourgi bírósághoz lehet fordulni. Ez a fórum igen jól „ki is köszörülte” nemrég az emberi jogokon hat éve esett „brüsszeli csorbát”: 375 620 frank erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezte a belga államot. Ezen felül — mint a Vasárnapi Hírek tudatja — „Belgiumot megrótta azért, hogy a szülőktől kényszerből hat éven át külön élő gyermek lelkében esetleg súlyos válságot provokált”. Cselt Károly Tükör előtt Reggelre szöglete éle nő a tárgyaknak újra Hó vagy virágzás habjába mártja ecsetjét az ember: pamacsolni boldog öncsalásban az arc mélyülő lövészárkait Pár perces fegyverszünet ez a fehérség főkörre! csenddel világgal Megtörheti egy hulló hajszál villanása vagy egy vércsepp vétlen katicabogara Állóháborúra rendezkedik be a rohamozó én Ássa építi bunkerét Falai egymásra csúsztatott kövek: lepke-íenyomatot őrző verssorok Virraszt a történelemátvonulásban iózanodik az orgonák lila ködéből A nők labdarózsa mellei-térdei is tolató autók reflektorfényei inkább Felsejlik a tükör hátterében egy téli táj mely fölött mint nyomjelző lövedék foszforeszkál felgyorsult hullócsillaga Farkasszemez ilyenkor verőér és borotvaél Magyar István
