Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

1991. március 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Á Vátra március figyel! Illésy Sándor Ózd nem a csodák csodája A veszteséget nem lehet támogatni Lotz Ernő a kohászatról, a foglalkoztatásról Nem tudni még miféle csel, fondorlat van a szélső­ségesen nacionalista román „kulturális szervezet” a Vat- i'a Románeasca elnökének, Radu Ceonteának lemondá­sa mögött. Az erdélyi ma­gyarság több, miint gyanús­nak tartja a sajtóban közölt indokot, mely szerint a Vat- ca és kormányzó Nemzett Megmentési Front vezetői közt nagy nézeteltérések Volnának. Túlságosan jól is­mert az öszefonódás a hata­lom csúcsán állók és a ma­gyargyűlölő szervezet közt. Gondoljunk csak a decem­ber l-i gyulafehérvári nép­gyűlésre, amelyet Erdély Ro­mániával való egyesítésének évfordulóján rendeztek! Egész lEurópát bejárta a te­levízió helyszíni adásából bíegismert kép: Petre Ro- bian két kézzel és ujjongva biztatja az erdélyi magyar­ság baráti érzelmeit tolmá­csoló RMDSZ-szenátor, Szőcs Géza beszédét lehurrogó vát- fás keretlegényeket! Bárki kerüljön a szürke rajztanárból „nagy,politikus­sá” felkent Radu Ceontea helyébe (aki beteges magyar­gyűlöletéből fakadóan még a szállodai teáját is maga ké­szíti, nehogy a magyarok hiegmérgezzék —, miként az Expres nevű ellenzéki lap­nak nyilatkozta), csaknem biztosra vehető, hogy a Vat- i'a magyarellenessége nem hagy alább, legfeljebb bur­koltabban és rafináltabban Jelentkezik. Ezt elsősorban az indokolja, hogy január óta Románia megfigyelő stá­tuszt kapott az Európa Ta­nácsban, amely mostmár jobban számonkérheti a ro- hlán belpolitika szélsőséges megnyilvánulásait, a nemze­tiségek ellem elkövetett bű­nöket. De megeshet, hogy a Yatra még jobban fog acsar- kodni, az „egységes és oszt­hatatlan román nemzet” jo­gán, még zajosabban kéri a kormánytól a nemzetiségek „előjogainak” megnyirbálá­sát. Ami máris biztos, a Vát­ra nagyon figyel március 15-re, mely szerinte a ro­mánságot 300 erdélyi román falu elpusztítására és 40 ezer román legyilkolására emlé­kezteti. Mondanunk se kell: ezeket az adatokat nem a nagy román demokrata for­radalmár és történész, Nico- lae Bálcescu írásaiból merí­tették, még csak nem is a móc 48-as forradalmár, Av. ram láncú visszaemlékezé­seiből ! Tény; a vátrás újsá­gok, már hetekkel éberségre intik olvasóikat: ne enged­jék, hogy Magyarország is­mét Erdélyben ülje meg nemzeti ünnepét, miként a tavaly! Arról nem akarnak tudomást venni, hogy az Európa Tanácshoz elküldött Vásárhelyi Jelentés, amelyet a román parlament kü­lön vizsgálóbizottsága ál­lított össze, annyira elveti ezt a múlt évi • vásárhelyi események okaival kapcso­latban, hogy jóformán meg sem említi, függelékeiből pe­dig kitűnik, hogy azokban a napokban nem ment több magyar turista Erdélybe, mint más hétvégeken. Való űgaz, más a román átlagpolgár véleménye a múlt tavaszi etnikai össze­tűzések megítélésében, mint korábban, s már nem lehet olyan könnyen átverni a ha­zugságokkal, az óvatosság mégsem árt. Éppen ezért ja­vasoljuk olvasóinknak: ha az ünnepek alatt erdélyi ro­konaikhoz, barátaikhoz láto­gatnak, lehetőleg zárt udva­ron tartsák kocsijukat. S akinek pedig könnyebb, in­kább vonattal vagy a rend­szeres buszjárattal utazzon! (Silas) £ Mindenekelőtt: ön nem volt jelen a tüntetésen, s nem ment le az üzembe a fi­gyelmeztető sztrájk idején sem. Miért? Nem tartotta fontosnak? —i Először is! Szögezzük le: az OART egy főként ma­gánkézben levő részvénytár­saság, s mint ilyen, első és mindenekelőtt a gazdaságos termelés a feladata. Tudo­másul kell vennünk: a tőké­keseket egy dolog érdekli igazán, a jövedelmező mű­ködés. A finomhengermű nem termel nyereséget, mi több, egy tonna árun több ezer forint a veszteség. Az ilyen hengerműveket Nyuga­ton már régen bezárták, s hogy az ózdira nem került) lakat, az a részvényeseken' múlott. Ez így kimondva paradoxon, de a tulajdono­sok tudják, Ózd milyen fe­szültségekkel teli, és ezért döntöttek a legalább null­szaldós üzemeltetés mel­lett .... • Még nem válaszolt a kérdéseinkre, de ha megen­ged egy közbevetést; amikor megalakult az rt. már akkor is tudták, milyen elavult ez a hengermű. Miért vették be akkor a társaságba? —í Nos, nem a miénk az egész. A négy hengersorból, csupán az abroncssor van a tulajdonunkban, a többit az ÓKÜ-től béreljük, és hiva­talosan az ezeken dolgozó1 emberek is az ÓKÜ állomá­nyába tartoznak. Amikor a bérleti szerződést két évre megkötni szándékoztunk, még más gazdasági körülmé­nyek között dolgoztunk. Lé­nyegesen olcsóbb alapanyag­gal és energiaárakkal. Sze­rény nyereséget ígért a hengermű, ám ahogy jelen­tékenyen megemelkedtek az árak, egyre inkább nyilván­valóbbá vált, ezt a struktú­rát nem lehet tovább fenn­tartani. .. 4 Magyarán: az ígéretü­ket megszegnék, illetve a bérleti szerződést más felté­telekkel kötnék meg. — Ez így nem igaz! Ám, nincs aki a veszteséget fi­nanszírozná. Ha ragaszko­dunk az ígéretekhez, akkor igen rövid idő alatt tönkre­megyünk. A költségeket így is, mindenféleképpen csök- kentekiünk kell, méghozzá az idén 1,5 milliárd forinttal... • És ezt úgy teszik meg, hogy embereket küldenek az utcára, a munkanélküliek közé? — Nem egészen, bár az egyik választás az lett vol­na, ha azonnal leállítjuk a hengerművet. Nincs többet veszteséges termelés. Ám, mi egy kevésbé radikális megoldás mellett döntöttünk. Négy műszakról áttértünk a háromra, a belföldi értéke­sítésre és a finomsor termé­keire helyeztük a hangsúlyt, miközben minimalizáltuk az igen ráfizetéses exportot. Ez a döntés azzal jár, hogy mintegy kétszáz embert, nem tudunk foglalkoztatni a régi, helyén, s ők visszakerülnek! az ÓKÜ-höz. • Ez azt hiszük ugyanazt jelenti, mint amit az előbb említettünk. A kohászati üzemeknél maradt egységek ugyanis elsődlegesen szolgál­tatnak. Kétszáz hengerműi dolgozóval vajon mit kezde­nének? — Nem kerülne utcára ennyi ember, az biztos. A felének közös összefogással, munka biztosítható, a végki­elégítés eszközével is lehet élni, s az ilyenek akár vál­lalkozhatnak is az így ka­pott pénzzel. Cirka félszázi munkás elhelyezésével for­dulhatnak elő gondok, ám­bátor úgy gondolom, ha na­gyobb lenne a munkaválla­lási kedv nálunk, akkor akár ez sem lenne igazán probléma. Átképző tanfolya­mokra ugyanis igen gyér a jelentkezés, pedig már régen elmúlt a munkahelyhez való görcsös ragaszkodás ideje ... I # A finomhengerműviek régen kérik, követelik; gaz­dálkodjanak önállóan, hagy­ják őket boldogulni. Miért nem tesz eleget ennek? — Ebben a részvénytársa­ságban csak úgy és akkor prosperálhatnak az egyes termelőegységek, ha gazdál­kodásuk most legalább null­szaldós. A finomhengermű — fehéren-feketén kimutat­ható — veszteséges, és ezen nem úgy lehet változtatni, hogy megadjuk számukra a teljes önállóságot, és azt mondjuk nekik: na most boldoguljatok, bizonyítsatok! Forgóeszköz finanszírozása nélkül erre képtelenek len­nének. A hengermű működ-: tetőséhez kellene legalább 250—300 millió forint össze­gű forgóeszköz hitel, és az ott dolgozók azt szeretnék, ha ezt az rt. biztosítaná szá­mukra. Az rt. ami idegen tőkével gazdálkodik, még átmenetileg se ad pénzt egy olyan ügy támogatására, amiről meggyőződött, hogy az csak veszteséget hozhat. Ha valaki hoz pénzt másT honnan erre, akkor az' új helyzetet jelentene. Próbál­ják meg ___! 0 És most, ha megkérhet­nénk. ... — Igen, az első kérdés. Először is: a sztrájk napján én dolgoztam, a külföldi részvényesekkel tárgyaltam, a termelési igazgató viszont bent volt a gyárban, beszélt az emberekkel, mint ahogy jómagam is, a megelőző hét péntekjén. Érveltem, részle­tesebben elmondtam mind-, azt, amit most önnek, de úgy vettem ki, mondhattam volna bármit, a munkabe­szüntetés akkor sem maradt volna el. A tömegdemonstrá­ció alatt meg külföldön tar­tózkodtam, szintén tárgyal­tam, de előző nap személye­sen vettem át a petíciót, és adtam át az igazgatóság vá­laszát. Ezt a napot már ko­rábban egyeztettük partnere­inkkel, és nem azért utaz­tam el, mert féltem volna itthon maradni. Különben február 26-a előtt egy érdek­egyeztető tárgyaláson ig résztvettem, amit egyébként én is kezdeményeztem. E megbeszélés célja az volt, hogy tudatosítsuk: Ózd sú­lyos strukturális gondokkal küzd, amit csak együttmű­ködéssel lehet megoldani, mégpedig az itteni cégek, az önkormányzat és a kormány-“ zat együttműködésével. Ha megmaradnának a régi, struktúrák, még az is tönk* * * remenne. ami egyébként megmenthető lenne. # Egy kérdés erejéig tér­jünk most el ettől a témá­tól. Mi a helyzet az rt. cég- bejegyzésével kapcsolatban? — Nemzetközileg elismert jogászok vettek részt az ala­pítási okmányok készítésé­ben, s ez akkor fogalmazó­dott meg, amikor a társasá­gi törvény még új volt. El­képzelhető : becsúszhattak hibák, de törvénysértés szántszándékkal biztosan nem történt. Kinek lett vol­na ez érdekében? Ügyészség vagy bíróság mondja majd ki a végső szót ebben az ügyben, s bízom benne, ez nem a részvénytársaság sem­missé nyilvánítása lesz, ha­nem — ha netán adódnak — a hibák kijavítására, meg­szüntetésére szólítanak fel. Precedens értékű lehet má­sok számára is az ilyen eset. Különben, senkinek sem használ ez a procedúra. Aki még ide szeretné hozni a tő­kéjét, elriadhat. A pénz csak a nyugodt, politikamentes gazdasági klímát szereti... A mostani tulajdonosok is kivonhatják pénzüket, ám­bátor céljuk az, hogy meg­mutassák: egy leromlott ál* lagú kohászatot miképp le­het legalább európai szín­vonalra emelni. De, látva azt, hogy szándékaiknak egyesek keresztbeteszsnek, meggondolhatják magukat. És akkor nem kétszáz ember sorsáról fogunk itt vitatkoz­ni... Ugyanis ha hátat fordí­tanának nekünk, akkor leg­alább hétmilliárd forint kellene csak ahhoz, hogy a mostani állapot fennmarad­jon. És honnan vennénk ezt a pénzt? Külföldi akkor ide már nem hozna! • Egyik kollégánk mon­data: Ózd már nem hisz az ígéreteknek. Most mégis ar­ra kérem, beszéljen arról, az rt., ha minden tisztázódik körülötte, mennyi embernek biztosít majd munkát? — Többletfeladatok átvál­lalásával két és félezer mun­kahelyet kívánunk stabilizál­ni. Minőségi cserével. Ami annyit tesz: az adminisztra­tív létszámot csökkentjük, a szakemberek számát növel­jük. Annyit azért még el­mondanék: az rt.-ből jelen­leg mintegy 3500-an „élnek.” Karbantartók, energiaszol­gáltatók, szállítók... Ez, a jövőben nem lesz így.’ A szolgáltatásokat versenyez­tetni fogjuk, és nyilvánvaló, hogy aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi, annak fize­tünk, azt választjuk. Lesz olyan munka, amit magunk végzünk el. Említettem: többletfeladatokat kell át­vállalni az itt dolgozóknak, épp azért, hogy legyen mun­ka, megélhetés. Erre kény­szerít bennünket a radikáiis költségcsökkentés ténye is ... 9 Kimondva-kimondatla- nul: könnyen elképzelhető, tovább nő a munkanélküli­ség Ózdon. — Elképzelhető. Ám azon kellene fáradozni, hogy ne csak kohászatban gondol­kodjunk. A válságkezelést az önkormányzatnak kellene ko­ordinálni, nyilvánvalóan az ózdi cégek segítségével, hi­szen nekünk sem mindegy milyen környezetben műkö­dünk. Nem elsősorban az ál­lami költségvetésből lecsí­pett pénzekből lehet itt mun­kahelyeket teremteni, hanem olyan gazdasági klímát kell létrehozni, amely vonzó a bel- és a külföldi tőke szá­mára. Ózdra csak akkor jön tőke, ha olyan feltételeket teremtünk számára, ami mi­att érdemes idejönnie. Ha például a kormány kijelen­tené: aki Ózd térségébe vál­lalkozói tőkét fektet be, an­nak öt évig adómentességet biztosít, ha az önkormányzat azt mondaná: öt évig ingyen kapná a földterületet a tő- . kés, vagy öt évig nem kel­lene bérleti díjat fizetnie, akkor az már idecsalogatná a pénzt, összefogás kellene, és akkor Ózd jó értelemben kerülne reflektorfénybe . . . Az Encsi Szakmunkásképző Iskolában sokféle szakma elsajátítására van lehetőségük az abaúji fiataloknak. Ta­nulhatnak itt például bútorasztalosnak, kárpitosnak, me­zőgazdasági gépszerelőnek, kőművesnek, vagy, mint fel­vételünk is mutatja, férfiszabónak, illetve ahogyan egész Pontosan nevezik a szakmát, férfiruha-készítőnek. Fojtán László felvétele A BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI GABONAFORGALMI ÉS MALOMIPARI VALLALAT ÉRTESÍTI TISZTELT VEVŐIT, HOGY 1991. MÁRCIUS 10-TÖL valamennyi, általa gyártott és forgalmazott keveréktakar­mány árából mázsánként 30 forint árengedményt ad A vállalat az árengedményt mezőgazdasági nagyüzemek­nek, áfészeknek, kistermelőknek, kiskereskedőknek és egyéb, tokarmányt forgalmazó szervezeteknek egyaránt biztosítja. Az árengedményt kiterjeszti a saját, kiskereskedelmi ér­tékesítést végző bolthálózatára is. Tájékoztatást a 40-411-es telefonszámon a termelési és értékesítési osztály ad. KERESSE ÉS VÁSÁROLJA a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat által gyártott, JO MINŐSÉGŰ KEVERÉKTAKARMANYOKAT! Szakmunkástanulók En

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents