Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

1991. március 4., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 AZ ÓRA- ÉS ÉKSZER-KERESKEDELMI VÁLLALAT 30",, ÁRENGEDMÉNNYEL KARÓRA- ÉS FALIÓRAVÁSÁRT TART, VISZONTELADÓK RÉSZÉRE 1991. március 1 -töl 15-ig. Az érdeklődőket szeretettel várjuk. BEMUTATÓTERMÜNKBEN: Budapest, V., Vámház krt. 8. (Volt Tolbuhin krt.) (Bejárat a Veres Pálné utcából!) Telefon: 117-0410, ahol megtekintheti legújabb bizsu- és ajándékáru­kínálatunkat IS! A MISKOLCI ÉLELMISZER-KISKERESKEDELMI VÁLLALAT felkínálja hasznosításra az alábbi épületeit: 1. A Miskolc, Régiposta u. 20. sz. alatti kultúrtermet- hétvégi rendezvények, esküvők, névadók, stb. ill.- munkanapokon 7.00-16.00 óráig tanfolyamok, ter­mékbemutatók, értekezletek stb. alkalmi megrendezésére. 2. Ugyanott az udvarban egy 33 m'~-es önálló épületet iroda, raktár vagy más célokra, 1991. évre szóló bér­leti szerződéssel. Érdeklődni lehet a 28-684-es telefonon. >X «X X» s x. s s * s X» s * «X * *x X* * «x s x» «* X« V *» ** S <X «X s > s X. X* s s s X, ** Az Északterv irodaházában, Miskolc, Zsigmondy u. 2. alatt IRODAHELYISÉGEK BÉRELHETŐK, igény szerinti alapterülettcl, 18 nv-töl 150 m-’-ig, telelőn-, te­lefax- és telexlehetőséggel és különféle irodai szolgáltatá­sokkal, bútorzattal is. Ugyanott földszinti üzlethelyiségek kialakíthatók. 50—100 m-’ alapteriilcttel (iparcikk-, illetve kultúrcikk-áru- sitásra). Érdeklődni: személyesen, a gazdasági osztályon, vagy a (46) 45-211-es telefonszámon. SZUPERKEDVEZMÉNY AZ A MÁRCIUS HÓNAPBAN MISKOLCON INDULÓ két személygépkocsi-vezetői tanfolyamunkon nem kell elméleti tandíjat fizetni! A HALLGATÓKNAK 1100 FORINT KEDVEZMÉNY! Ezenfelül részletfizetési lehetőséget is biztosítunk. Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. 20., oktatási csoport. Telefon: 24-633. (Ä) Részvénvtársaság keres J*v® üzletkötőket! FELADAT: import mezőgazdasági gépek, berendezé­sek, műszaki cikkek (csapágy, ékszíj) és élelmi- szeripari berendezések értékesítése. Fizetés tiszta jutalékos rendszerben. Rövid életrajzot kérünk. Jelentkezés: Farmer Kereskedelmi Részvénytársaság 8002 Székesfehérvár, Takarodó u. 2. A Megyei Kórház-Rendelöinté- £et (3501 Miskolc, Szcntpétcri r^Pu 76.) felvételt hirdet 1 fő biológusi és 1 fő genetikai asz- JJJsstensi állás betöltésére, uiuikét állás esetében feladat: JJ? intézet központi laboratóriu- •Jaban genetikai feladatok ellá- asa, illetve a genetikai szak- ,ehdelés munkájában való rész- v^tel. a. pályázatokat dr. Vá- m°si Ildikó laboratóriumi osz­tályvezető főorvoshoz kell be­nyújtani. Bérezés megegyezés szerint. Németországban történő mun­kavégzésre keresünk szakembe­reket az alábbi szakmákban: Mélyépítő munkában jártas szakembereket (betonozó, zsa­luzó, vasbetonszerelő, kőműves). Komplett brigádok jelentkezését várjuk. Valamint keresünk mi­nősítéssel rendelkező hegesztő­ket (érvényes minősítéssel). Né­metül beszélők előnyben. Je­lentkezni lehet: Gyöngyös, Tö­rök Ignác u. 20. Tel.: 37/13-756. SAMSON Kft., exportirofla. I I L-. Fv I Légi Repülés Irányítás. Ha­zánk öt légifolyosója közül a leghosszabb éppen kettészeli a megyét. A nagy magasságban száguldozó gépeknek értékes információt ad a sajóhídvégi földi irányító is. A szántóföld közepén csak egy kör alakú kis épület látszik, tetején hosz- szú „csőrendszerrel", ahonnan irányszöget és távolságot ad­nak rádiójelekkel a folyosó­ban tartózkodó repülőknek. Takács Győző e központ keze­lője szerint, az összes műszer duplex megoldással működik, vagyis bármely egység leállá­sa, meghibásodása azonnal automatikusan indítja ikerpár­ját. De az öböl-háború előtti napon, amikor a szövetsége­sek zavarták az iraki rádió­összeköttetést, még itt ezek, a műszerek is „megzavarodtak". Fotó: Laczó József A repülök nélkülözhetetlen in­formációt kapnak ebből a kis épületből. Ha itt valami baj van, otthon engem is riaszt a műszer - mondja Takács Győző. Fotó: Laczó József Nem kérek Asszanylársak, Hűé? Túl vagyunk már néhány perccel a csengetős nyolc órán. Ezért ritka a villamos és az utas is a villamoson. Egy -asszony készülődik a leszálláshoz, láthatni, alig várja, hogy nyíljon az ajtó. Meg kell mondán,i, nagyon elegáns. Fekete-fehér .nyúl- kucsma, ugyanilyen félbun­da, alatta jó szövetből ké­szített, jól .szabott szóknya, fekete rétikul, ahogyan az dukál. Kellemes arc, sze­mernyi festék rajta. Ránc semmi, fene a gyönyörű bőrét. Pedig egy évvel se lehet fiatalabb mint én. Nem is .tagadom, magirigy- lem kendőzetlen szépségét, jólöltözöttségét. Ám! Nyílik a villamos ajtaja, elegáns kortársnőm emeli a lábát. Nem is tetszenek elhinni, hogy mi v,an a lábán! Egy tündért, bókáig érő, fehér pomponoitokal díszített házi mamusz. Jaj, szegény, gon­dolom sérült a lába, nem tud csizmát húzni, még eb­ben a latyakban iis a puha lábbelit kénytelen viselni. Egy frászt! A nyúlbundás hölgy úgy szaladt az utcán, mint a nyúl. Alaposan fel­vette a nyúlcipőt. Ó, asszonytárs! Hát persze. Késésben voltál, ezért nem jutott időd a sminkre, a csizmádról pedig egyenesen elfeledkeztél! Majd jól kör- bevihognak a kotlaginák odabenn, a dolgozódban! Mielőtt belevigyorognék ón is az üres villamos hátuljá­ba, belémhasít egy pár em­lék. Valamelyik nyáron, lám már arra sem emlékszem, tavalyelőtt, vagy három éve volt-e, a lényeg az, hogy derűs volt a reggel és a KÖZLEMÉNYEK ANGOL és NÉMET nyelvtan- folyamok KEZDŐK részére 60 órában. PROFI tanárok. KI­PRÓBÁLT módszerek! Telefon: 47-618. Lányok, figyelem! A budapes­ti TROPICA Táncstúdió mis­kolci kirendeltsége felvételt hir­det 6 hetes, intenzív Go-Go- Girl tánctanfolyamára. Továb­bá folyamatos, magas szintű tánctanfolyamokat is indítunk. Elvégzése után kategóriát, bel­es külföldi exkluzív diszkó- bárokba azonnali munkalehető­séget biztosítunk, extra kerese­ti lehetőséggel. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás a 46/68- 812-es tclcfonszámon, 18—22 órá­ig, 1901. március 15-ig. Levél­cím: 3529 Miskolc, II. kér., En­gels F. u. 79. III. cm. 3. SY-TA Miskolc, 3532 Zalka Máté u. 36. Telefon: (46) 78-935 ÜDÜLJÖN BIBIONÉBAN Rendkívüli kedvezményeket biztosítunk OLASZORSZÁGI ÜDÜLÉSÉHEZ Több száz üdülőlakás közül választhat. Az előszezonban visszatérő vendégeinknek, nyugdíja­soknak, csoportoknak to­vábbi kedvezmények. MI NEM EMELTÜK RENDELÉSI ARAINKAT! nap, a programom sokfelé- futkosást ígért. És én akikor beslattyogtam a szerkesztő­ségbe egy kosziott házipa­pucsban, amelyet Tücsök kutyám, a foxi előtte alapo­san megdolgozott. Aztán az is eszembe öt- lik, hogy milyen fürgén fu­tott utánam nemrégiben egy bolttoslány, mert a szép kék be vá sá rt ók os árral. a ka­romon sétáltam ki a fehér- neműs boltból. (Számla ren­dezve, zokni a retikülben.) El is panaszoltam Botorsá­gomat akkoriban, vártam, hogy majd jót nevetünk. Dehogy nevettünk! Fiatalahb szaktársnőm megnyúlt, arc­cal vallotta be, hogy ő egé­szen hazáig vitte a bevásár- lókosarat, csak akkor vette észre, amikor már a kulcsát kereste. Visszavitted, kér­deztem. Dehogy, nem mer­tem, nehogy azt higgyék, hogy a többi húszat is én loptam el. (Mérlegem van, sőt számológépem is otthon, tudom, hogy több kosár ér­tékével csapott már be en­gem az a bolt, így a lelki­ismeretem tiszta. De attól félek, hogy ha így mennek a dolgok, meghülyülök. Mi­lyen leszek én hetvenéves koromban, ha már most ilyen szórakozott vagyok? Bagatell! Papucs meg vá- sárlókosór! Nem nagy ügy, bárkivel előfordulhat. Én bezzeg a saját szemetesvöd­römmel vonultam be az in­tézetbe, tromfol a legelegán­sabb barátnőm: Ö olyan, mindig olyan, mintha a di­vatlapból lépett volna ki. Levitte a szemetet, aztán a karjára kanyarította a sze­metesvödröt, és olyan ele­gánsan viselte egészen a munkahelye portájáig, mint egy kígyóbőrből készült reti- kült. Hol járt az eszed, tudako­lom. Ott, ahol a tiéd, amikor papucsban mentél a szer­kesztőségbe. Én arra gon­doltam, hogy krumplit és ré­pát kell vennem a vacsorá­hoz. A tudatalattim lökdös- hetett; szatyrot kell vinnem a zöldségnek. Ezért vittem olyan büszkén a szemetest. Sok eszed van, nelkem is a tudatalattimmal lehetett egy kis baj, mert ha visszaem- lékszem, azokban a hetek­ben nem lehetett gyerekpa­pucsot kapni és a kislányom a postás bácsinak, a villany- számlásnak is azt mutogatta, hogy milyen rongyos a pa­pucsa. Jó lenne, ha összeszednénk magunkat, asszonytársak! Ma még csak egy papucs, egy kosár, egy szemetesku­ka... Holnap esetleg egy szoknya, egy blúz? Fügefa­levél meg sehol a környé­ken. Hajszoltak vagyunk, fá­radtak. Alig van egy nyu­godt óránk, mert valakiért, valamiért mindig aggód­nunk kell. De azért adjunk magunk­ra (valamit), mert kirúg a főnök. — lévay — kárpótlást! Ez ügyben muszáj nagyon személyesnek lennem. Távo­li, majdnem csak szülői be­szélgetésekből felötlő — iga- zabb szóval: mindinkább fel­síró — emlék az a veszte­ség, hogy e századelőn „ki­tántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. Köztük néhai apám négy testvére is, akiket odaát négyfelé vetett a sors: jólétbe, de siralma" san rosszba is. Egyik — módosabbá lett — nagynéném, ’45 után még évekig, csomagokat, néhány­szor dollárt is küldött nagy- családos szüleim segítésére, s talán, mert velünk élt a háború után, még jó évtize­dig az édesanyjuk (nagy­anyám) is. New Yorkból jött leveleire néhányszor én is válaszoltam, köszönettel tu­datván, hogy ott már nem használt, de nekünk jól jött ruhaneműkből, melyiknek, hogyan veszem hasznát. A Cleveland vidékén bá­nyászkodásból élt nagybá­tyámnak szintén 3 vagy tán 4 (?) gyermeke nőtt fel. Ró­luk is tett említést ’45 után írt 5—6 levelében. Talán ’56- ig adott hírt nehézkes kéz­írással, magukról e nagybá­tyám, aki már nyugdíjas volt akkoriban. A halálhí­rét sem tudhattuk meg — családtagjai közül már sen­ki nem írt magyarul. New York-i nagynéném 3 gyermeke közül sem volt már képes magyar levelet írni egyik sem. Szüleik hol­táról azáltal értesültünk, hogy a magyarul még értő unokanővérem egy szom­szédjukkal íratott 5—6 leve­let. Azután máshová költöz­tek, majd ismét máshová — hollétüket mór vágj’ negyed­százada nem tudja a ma­gyarok istene sem. (Az a szomszéddal íratott 5—6 le­vél az USA egy légi tá­maszpontjához tartozó tele­pülésről jött, ahol Rozikánk .férje hivatásos repülőtiszt volt. Erről magunk közt sem igen esett szó — majdnem bűntudattal titkoltuk, mert hát ’53-ban egy miniszteriá­lis káderbizottság külföldi ösztöndíjra pályázásom el­bírálásakor, csak azt a be­vallott „szépséghibát” firtat­ta fejcsóválóan, hogy apám és New York-i nővére közt az említett kapcsolattartás az idő tájt is fennállott. (Apám „kulák” múltjáról mindig azt írtam: kishaszon- bérlő volt.) Nagyon fáj ez — kérem, tessék elhinni —. s korom haladtával egyre kínzóbb veszteség hogy már negyed­százada ismeretlen min­dünknek a lakcím, ahol fel­lelhető volna apai ágon két­harmadunk egyetlen leszár­mazottja legalább. Pótolha­tatlan veszteségünk ez már mindörökre... New York-i nagynéném, férjestül, családostul egyszer hazalátogatott a 30-as évek elején — apám akkor még nőtlen volt. De már nem annyira „fent, északon” lak­tak, ahonnan a négy testvér útra kelt az új haza felé. Nem sokkal előbb a raka­cai környékről „lejöttek” az Erdőbénye határszélén volt Liget-tanyára, amely az amerikás család viszontlátá­sára is helyszínül szolgált. Azután anyánk is — mint feleség — oda költözött a Ti­sza mellől, s gyermekeik let­tünk, úgymond orgonasíp módra követve egymást. Nagy közbirtokossági terület bérlőiként részint juhász- kodtak, részint szántófölde­ket túrtak, de évekig rop­pant silány termés lett a sok munka produktuma. Csak a háborús évekre sike­rült — többszöri talajerő­utánpótlással és szüntelen talajműveléssel — az ottani viszonyokhoz mérten elfo­gadhatóan termőképessé ja­vítani a szántókat. 1944 őszén odaért a front: előbb a hát­ráló németek, több napig onnan ágyúzó magyar tüzér­üteg, aztán a tovarisok „tet­ték tiszteletüket”. Az utób­biakból Erdőbényén szakadt „hátvédbandák’ tivornyáztak egész télen a borpincék má­mora, s a könnyűvérű nők bűvöletében, borkorcsolyául pedig a mi jószágainkat vit­ték számlálatlanul. (Még velük koccintva jött létre az MKP helyi szerve­zete. Belépésre agitálta a tit­kár apámat is, akit azonban 1919 iszonyata holtáig elri­asztott a „piros könyvecs­kétől”. Titkár „elvtárs'’ vi­szont e megátalkodottságtól dühödten ukázba adta, hogy akkor minél messzebbre „tá­guljunk” a bényei határból! S mivel a földreform ál­dásából nem jutott egy négy­zetméternyi sem, előbb nagy­gazdák földjén részesműve­lőként, majd e földeket be­kebelező állami gazdaság bérmunkásaként tengődtünk Tárcái déli határrészein. — Továbbtanulni küldtek ’48- tól szüleim, így csak nya­ranta verejtékeztem paraszti munkán a család körében. A kisemmizettség végső példá­jaként: apámnak az ’51-es télutó egyik vasárnapján az utolsó tehenet is egy prügyi vevőnek a „helyébe” kellett elvezetnie, nehogy dekányi abrakot is annak csenhessen el bárki a tanya sőreistálló­jából. Abban egyébként a bérmunkáslétet két öcsém gyerekfejjel tapasztalta meg: hajnalok hajnalán kelve, az évnek mind, a 365 napján etették-itatták, abrakolták a gazdaság hízóbikáit, amelyek már akkor sem rubelelszá­molású piacon „értékesül­tek”. Belőlem „tollnok” lett: leginkább csak az „ántivi- lágtól” jog szerint dukált ösztöndíjból tengődve a dip­lomáig. Már közben, s azóta többször is — úgymond — fejjel mentem a falnak, míg­nem a legcsúnyább ütközés nyomán kényszemyugdíjas lettem. Csaknem húsz éve már, de nem lelek egy do- kument-jogcímre sem, amely a koalíció szerinti kárpótlás­ból a legkisebb névértékű „jegyre” is érdemesítene. Egyéb jeggyel meg tele a padlás! Magyar István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents