Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

1991. március 2., szombat

ÉSZAK MAGYARORSZAG 13

Felejtés ellen

Agytorna

Idős emberek gyakran Panaszkodnak, hogy feledékenyek, emlékezőtehetségük alábbhagy. Ennek az az olka, hogy idősödő korban naponta körülbelül százezer agysejit hal el. és minden, ami ezekben az agysejtek- ben volt elraktározva, tudás, tapasztalat mind-mind elveszhet. Így fordulhat elő, hogy az ember elfelejt neveiket vagy pedig egyszerű dolgokat nem tud megnevezni.

Általában az elhalt sejt szerepét egy másiik agysejt veszi át. Szükséges azonban az ismeretek állandó ismétlése, az agysejtelk tréningez- tetése. azért hogy a tudás

egyszerre több agysejtben is elraktározod j on.

Igen jó agytorna például egy új nyelv tanulása, mert az új szavaik tanulása erősíti az emlékezőképességei. Az olvasási -is előbb-utóbb észrevehetően élénkíti az agy tevékenységét.

Jó eredményt lehet elérni a következő gyakorlatokkal .is, melyet naponta azonos időben javasolunk elvégezni:

Egy kényelmes székben ülve szemünket. lecsukva gondoljunk rokonainkra, ismerőseinkre, soroljulk el 'nevűiket. lakcíműket, életkorukat. foglalkozásukat.

Másnap soroljuk fel a környéken közlekedő járműveket, azoic útvonalát, nevezzük meg a megállókat, a menetidőt stb.

Salkikjáitéík és egyéb társasjátékok is elősegítik az agysejtek aktivizálását.

Az évek során mindenki gyűjt tudást, tapasztalatot Ezeket a,z agysejtek elraktározzák. Idővel mindez teljes feledésbe merülhet. Ikiitör- lődhet az agyból. Agytornával, emlékezést serkentő gyakorlatokkal újra előhívhatók az elraktározott ismereték, és azok újra szilárdan bevésődnék az agy- sejiteikbe.

K. Gy.

Megtudható-e, ki kicsoda?

Ha bizonyos .tényékre vagyunk kíváncsiak (tárggyal, személlyel, hellyel, idővel stb. kapcsolatban), akikor kézikönyvekhez fordulunk. Személyék esetében az ún. biográfiáikat lapozzuk fel. Ez a műfaj nem a mai kor szüleménye, már az ólkorA napokban az Észak- Magyarország hasábjain Gáz címmel írás jelent meg, védelmébe véve az autójukat PB-gázzal üzemeltetőket.

Szeretném tájékoztatni az olvasókat, hogy a gázos autókat a rendőrség nem •saját ötlete alapján pécézi ki. A rendőrséget az illetékes kormányzati szervek kérték fel a fokozottabb ellenőrzésre, a közúti biztonság javítása érdekében.

Arról, hogy az illegálisan behozott és hatósági ellenőrzés nélkül beszerelt berendezések robbanásveszélyesek-e, vagy sem, .nem kívánok vitatkozni. Ám a törvények, a rendelkezések betartására ezzel kapcsolatban is felhívnám a figyelhet. Az állampolgári jog- és szabálytisztelettel amúgy- ■s van elég gond. Mind nagyobb számban követnek el rablásokat, betöréseket és rnég sorolhatnám a rohamosan terjedő bűnözés megnyilvánulási formáit.

ban is találunk életrajzi ismertetéseiket. Magyar szerzőitől ilyen típusú mű először 1711-ben született: Czvitti.nger Dávid Specimen Litteratae Hungáriáé című munkája, Czvi.ttinger az al- dorfi egyetem hallgatója volt, aki adósságainak fejéNem különb a helyzet közútjainkon sem. A szabálytisztelő államplogár hovatovább fél elmenni egy hoszabb útra. Magyarországon például háromszor any- nyi ember hal meg közúti baleset következtében, mint azokban az országokban, ahol a jogállamiság létező valóság.

Visszatérve arra, hogy a PB-gáz olcsóbb mint a benzin, szintén nem érdemes elgondolkodni. Tényleg olcsóbb? Nem vagyok közgazdász, de úgy hiszem, ha a gáz árára is „ráraknák” az adót, az útalapot, a kötelező felelősségbiztosítás öszegét, az ár .máris közelítene a benzinéhez.

Akik tehát ma PB-gázzal — szinte ingyen — autóznak, azt mindannyiunk zsebére teszik. Nekünk kell helyettük fizetnünk. Ami pedig a hirdetett olasz gázreduktorokat illeti... Ügy tudom az eladást nem, ám az alkalmazást tiltja a jogszabály.

P. F.

ben börtönben töltötte idejét és ott készítette munkáját. Csak a memóriájára számíthatott, ami elég sokszor hagyta cserben.

Viszont a Biográf Szerkesztőség munkatársai 39- en vannak, eltelt Ikétszáz- egynéhány év. mégis rendkívül hiányos, erősen szub-‘ jeíkitív váiogatású munkát adták közre Magyar Ki Kicsoda 1990. címmel. E könyvben több. mint hatezer élő, hazai (vagy magyar származású) író, színész, orvos, mérnök, politikus stb. rövid életrajzát találjuk.

A Magyar Ki Kicsoda 1990 külalakjában atyjára, a „lekoppintott” angol The International Who’s Who-ra hasonlít (még kötésük színe — bordó — iiis megegyezik). Az egyes szócikkeik tartalmazzák az illető személy születési adatait, szülei, fe- lesége/férje, gyermekei nevét, iskolákat, munkahelyeket. kitüntetéseket, jelentősebb publikációik címét,

lakhelyet. Kétségtelen,

hogy e téren valóban teljességre törekedtek .a szerkesztők. Viszont az egyes személyek esetében tárgyilagosabb és teljesebb válogatásra lenne szükség. Mivel a szerkesztők évente,

frissített formában szeretnék közreadni, az új kiadásokat, talán eljutnak egy jobb tartalomminőséghez, és akkor valóban gyakran forgatott könyv lesz.

(Magyar Ki Kicsoda 1990 Biográf Szerkesztőség, Bp.. 1990)

E. M.

ülmási Balogh Pál és a Baradla-barlang

Megyénk szülöttéről, Almási Balogh Pálról (Nagybarca, 1794—1867, Pest), a múlt század nagyműveltségű orvos-polihisztoráról a közelmúltban többször olvashattunk a helyi és az országos lapokban. Az életművét méltató cikkek és tanulmányok azonban nem említik sokoldalú munkásságának egy korai mozzanatát, amely hosszú pályafutása során a leginkább kapcsolódott szűkebb pátriánkhoz: azt, hogy neki köszön-, hetjük az aggteleki barlang első részletes magyar nyelvű leírását.

A iBaradla a 18—19. század fordulóján vált országvilág előtt ismertté. Számos idegein nyelvű tudósítás jelent meg akkoriban a barlangról (Townsoné angolul 1797-ben, majd francia és holland fordításban, Raiszé németül 1807- ben, Bartholomaeidesé latinul 1808-ban Glinkáé oroszul 1815-ben, Staszicé lengyelül szintén 1815-ben stb.) melyek révén külföldön talán hamarabb híre ment a barlangnak, mint itthon. A magyar nyelvű munkák száma ugyanis csekély ebben az időszakban: Teleki Domokos rövid ismertetése i(1796) és Csokonai Vitéz Mihály 1801-ben kelt, de nyomtatásban csak 1818-ban közreadott levele voltak az első jelentősebb anyanyelvi közlemények a Baradláról. Olvasóközönségünk csupán 1820-ben ismerkedhetett meg alaposabban legnagyobb természeti kincsünkkel. A \Tu- dományos Gyűjtemény 1. számának 63—90. oldalán ekkor látott napvilágot a „Baradlai utazás 1818-diki esztendőben” című útibeszámoló, A. B. P. aláírással. Szerzőjének kilétét sokáig homály fedte. Ma már tudjuk, hogy a névkezdő betűk mögött Almási Balogh Pál rejtőzött, aki a barlainglátogatás idején 24 éves, és a pesti orvosi egyetem hallgatója.

Szülőfaluja nincs túl messze Aggtelektől, így bizonyosra vehető, hogy már gyermekkorában hallott a Baradláról. Különben nem írhatta volna, hogy „Hazánk ezen ritka barlangjának meglátása ’s a’ természet munkás erejéről való új esméreteknek óhajtása már régóta czélomba lévén azt ez esztendő őszi szakaszába nehány barátimmal végrehajtottam”. Szépírói erényekről árulkodó, élményszerű és szemléletes útirajza tudomásunk szerint egyúttal első nyomtatásban megjelent munkája is.

A bevezető részben érzékletes képet fest a barlangokról általában, összehasonlításul említést tesz néhány külföldi barlangról, majd hangulatos tájleírásban mutatja be Aggtelek szűkebb és tágabb környékét. A mélybe ereszkedve fáklyáik fényei egyre szebb cseppkőalakzatokat világítanak meg. Nem elégszik meg azonban a látottak puszta leírásával, hanem számos érdekes megállapítást tesz a föld alatti viszonyokról. Megjegyzi például, hogy a levegő sokkal hűvösebb a külsőnél, „de a’ mellynek mértéklete azután mindég egyforma maradott.” Életnek alig tapasztalta nyo-» mát, csupán néhány békát látott. Ügy hallotta, hogy a vízfolyások nagy esők alkalmával annyira megduzzadnak, hogy kitöltik az egész üreget, Tudomása szerint az egyik patak Jósvafőnél jön a felszínre. A nehezen járható helyeken lépcsők és karfák könnyítették már akkor is a látogatók dolgát.

Egy alacsonyabb üregben falubeli kalauzuk közölte, hogy elérkeztek a

barlang végpontjához. E helyen a falak hemzsegtek a névfelírásoktól; közülük megemlíti az 1808- ban (valójában 1805. december 31-én, vagy 1806. január 1-én) itt jár* „Muszka Tiszteknek neveit” és a Ferdinánd főherceg 1817. évi látogatására emlékeztető feliratot. A barlang azonban itt nem ér véget, csak egy nagy tó lehetetlenné teszi a továbbjutást. „Ki tudja még ezen túl mi távolságra nyúlnak be az üregek ai föld gyomrába ’s mi új csodákat rejtenek magokban?” — teszi fel a kérdést Balogh, melyre né-) hány év múlva Vass Imre adja majd meg a választ az ismeretlen részek feltárásával.

A visszafelé vezető úton el-elmarad társaitól, hogy kíváncsiságát kielégítve vizsgálatokat végezzen. Meggyőződik arról, hogy a barlang mészkőben fék-;' szik. A cseppköveket alakjuk, helyzetük, színük és formájuk szerint osztályozza, és képződésünkről is kifejti elgondolásait. A. Baradla keletkezésében a tűznek tulajdonít elsődleges szerepet. Szól a mellékágakról, a cseppkő orvosi alkalmazásáról és más érdekességekről.

Írása befejező részében elsőként közli magyar fordításban Robert Townson angol utazó könyvének az aggteleki barlangra vonatkozó részét. (Balogh Pál több nyelven beszélt, így kitűnően tudott angolul, amit szépirodalmi fordítá-r sai is tanúsítanak. Magyarra ültette például Milton Elveszett paradicsomának néhány részletét és az angol szentimentális líra leghíresebb darabját, Thomas Gray Elégia egy falusi temetőben című költeményét.)

Almási Balogh Pál szót ban forgó munkája nélkülözhetetlen forrása volt a 19. századi Baradla-kuta- tásnak; sokszor idézték és hivatkoztak rá. Egyúttal tanúsítja szerzőjének sokirányú tehetségét, amely cégül is egészen más irányban teljesedett ki.

Hadobás Sándor

MtmtmmmmmmMtmmmmmmmmmmmmmmmm

««»a«*»

Hallatlan az akaraterejük és a szerénységük!

A Sárospataki Református Gimnáziumban tanuló

erdélyi diákokról

Kellemes meglepetésemben elég furcsán nézhettem Csukás Jánosnéra, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának helyettes igazgatójára. Mintha nem értetnem volna jól. amit elmond. Pedig megismételte, hogy az itt tanuló erdélyi diákok példás magaviseletűek, szorgalmasak, és húzóerőt képviselnek a sárospataki dinkok között. Nem titkolt büszkeség töltött e' azért, hogy földijeim itt is, mint bárhol, hiegállják a helyüket. Én arra számítottam, hogy az első félévben beilleszkedési problémákkal küzdenek majd az idegen iskolában és az indulásuk, — mint minden kezdet, — nehéz lesz. Tévedtem. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a gyerekek végtelenül szerények, tudnak, és tudni akarnak. Bizonyos tantárgyakból a tudásuk Magasabb szintű, mint az itteni gyerekeknek. Ilyen tárgy a matematika és a mak. Var irodalom.

— Olyan kultúrát hoztak magukkal, amelynek hiánya miatt nekünk néha szégyenkeznünk kell — véli az igazgatónő —, es ez rendkívüli húzóerő a többi diák szájára. A tisztességes magatartásukat figye- *k a többiek, és követik őket. Ezek a gyerekek nyíltszívűek és barátságosak. Nálunk npszesen huszonhárom erdélyi diák tanul. Némelyek felvételi vizsgával jutottak be, némelyeket pedig anélkül vettünk fel a sá- ,Qspataki közösségbe. Tizenhárom gyerek- P,ek itt élnek a szülei is, tíznek pedig Erdélyben.

Az itt tanuló erdélyi diákok közül azok, akik szüleikkel együtt Magyarországon élnek, befizetik a szokásos élelmezési Penzt, míg a családjaik nélkül itt tartózkodók semmilyen költséget nem fizetnek, ph még havi készpénzt is kapnak a tanúik megállapítása szerint. Némelyek 700, niasok 1000 forintot — mondja a gazdasál, 1 hivatal vezetője.

j. y\z otthon melegét és hangulatát elősegí- és fenntartja a két erdélyi tanár is, aki “azgatja neveltetésüket : Újlaki Erzsébet,

kémiaszakos tanár Nagyváradról, valamint Kálmán Zsuzsa, francia nyelvtanár Nyá- rádszeredából.

Hogy miképpen sikerült ez elismerések birtokába jutnia e néhány erdélyi gyereknek, azt tőlük kérdeztem meg :

Emőke : — Azt 'tapasztaltam, hogy otthon mindenkinek becsületbeli ügye, kötelessége volt az, hogy magyarból jelesre tudjon. Itt pedig a magyar irodalom elve- gyűl a többi tantárgy között. Nem törődnek többet vele, mint a többi tárggyal. Nekünk otthon magyarból szégyen volt kilencesnél rosszabb jegyet kapni. (Az ottani 9-es az itteni 4-esnek felel meg.)

Zsolt : — Nagyon tanulok, mert az anyanyelvemen vizsgázhatom. Azt sem bánom, ha az itteniek ezért irigykednek is egy kicsit rám. ök nem fogják fel úgy mint mi, hogy mit is jelent magyarul tanulni.

Erzsébet : — Én román iskolába jártam három évig. Itt harmadikos vagyok. Az elején egy kicsit nehéz volt, de megbirkózom vele.

Attila : — Az, hogy milyen szinten tanuljuk meg a magyart, az a tanárainktól is függ. Nekem otthon nagyon jó és lelki- ismeretes volt a magyartanárom, ezért itt

sem vallók szégyent és itt tanulom meg igazán értékelni azt, hogy otthon jó tanárom volt.

Zoltán : — Otthon vegyes iskolába jártunk. Sokszor lenéztek minket azért, mert magyarok vagyunk. Azt pedig, hogy magyarból jó eredményeink voltak nem tekintették különös dolognak, sőt ! Főleg a román többségű iskolák nem voltak büszkék a magyar jelesekre.

Tímea : — Én otthon Szatmárnémetiben a Kölcsey Gimnáziumba jártam. A vallástanulás végett jöttem ide. Édesapám a szatmárnémeti Láncos templom gondnoka.

— Ha elvégzitek az iskolát, mi lesz veletek?

Tímea : — Mindenképpen haza szeretnék menni. Ha otthon nyílna református gimnázium, és benne helyem lenne, akár most is hazamennék.

Andrea : — Sikereimtől vagy balsikereimtől függetlenül, én mindenképpen hazamegyek.

Vanda : — Az én szüleim itt élnek. Én mellettük maradok. De soha nem leszek hűtlen Erdélyhez.

Erzsébet : — Hiányzunk mi otthonról.

Ott a helyünk.

Andrea : — Ha normalizálódik a helyzet, ha a határ többé nem lesz tabu, akkor én haza megyek. Ott van mindenkim.

Zoltán : — A szüléink érettünk telepedtek ki, hogy mi tanulhassunk. Ezért nekünk itt kell élni. Később majd? ...

Zsolt : — Én lelkipásztor szeretnék lenni, ha ez sikerülne... Ha otthon rám szükség lenne, akkor minden további nélkül hazamennék.

Laci : — Én a néptáncot szeretem. Persze, hogy haza megyek* hisz ott lehet még élő erdélyi néptáncot tanulni, gyűjteni Azokat a táncokat meg kell tanulni, az idősek lábáról meg kell menteni.

— Hogyan álltok a történelemmel?

Attila : — A történelem otthon, sajnos

nem volt más, csak egy Ceausescu aranykorát dicsérő tantárgy. A magyar történelemről semmit sem volt szabad tudni. Csak egy-egy tanárunk titokban mert mondani nekünk valamit a magyar múltról. Ez itt nekünk teljesen új tantárgy.

Emőke : — Közös a múltunk. Ügy érezzük, hogy a jelenünk is azzá válhat.

— Tudjátok-e, hogy a nehéz történelmi időkben hová menekült a Sárospataki Kollégium?

Laci : — Igen, haza Marosvásárhelyre. A levéltárnak, a könyvtárnak és az értékeknek a marosvásárhelyi Bolyai adott menedéket. És a Teleki Téka. Ügy tudom, hogy értékes dokumentumok még ma is ott vannak.

— Üjra alakulnak a kapcsolataink — kapcsolódik vissza a helyettes igazgató a beszélgetésbe. Ha valamilyen akadály nem adódik, akkor a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium nyári táborozásra hívja meg a sárospataki gyerekek egy részét. Ennek mi szívesen teszünk eleget, ök is voltak már itt. Ezzel talán újra alakulhatnak a kapcsolataink.

Ügy legyen !

György Horváth László

Gáz van?!