Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

1991. február 6., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 EGYÉNI ÉS TÁRSAS VÁLLALKOZÓK ÉVES ADÓBEVALLÁSÁT, VAGYONKIMUTATÁSÁT garanciával vállaljuk. Jelentkezni: Fémszer Kisszövetkezet, Miskolc, Jókai u. 11. sz. Telefon: 24-488, 8—14 óráig. A December 4. Drótművek 8—5 éves vállalati gyakorlattal, pénzügyi és számviteli főiskolát, valamint külkereskedelmi főiskolát végzett MUNKATÁRSAKAT KERES. Jelentkezés a vállalat humánpolitikai főosztályán, Miskolc, Besenyői u. 18. szám alatt. Á SZERENCSI ÁLLAMI GAZDASÁG megvételre felajánlja ÁZ ALÁBBI GÉPJÁRMÜVEIT: 1 db UAZ 469 b parancsnoki személygépkocsi, 1 db UAZ 452 brigádszállító, 1 db Robur LO—3000 típusú autóbuszát. érdeklődni lehet: Szerencs, Malom-tanya, szállító- üzem. Telefon: 41-31-511. FANTASZTIKUS LEHETŐSÉG !! SÍELÉS A BESK1DEKBEN , KORHIII .OVIJÁN ^CSEHSZLOVÁK - LENGYEL HATÁR KÖZELÉBEN elhelyezés :panziókban,teljes ellátássál A CSOPORTOK FEBRUÁR 18-TóL INDULNAK EGY HETES TURNUSOKBAN ! utazás : egyénileg vagy csoportosan traex*borsod kft. Kereskedelmi Utazási Számítástechnikai es Szol 3525 Miskolc Kazinczy u 19 Lel 06-46 40-864 • Fax 28-291 • Telex 002 24.; ^ Borsodi Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet HBH SÖRÖZŐJÉNEK ÜZLETVEZETŐI MUNKAKÖRÉRE. ^őrözönket, Miskolc, Győri kapu 149. szám alatt, frhatóan 1991. május hónapban nyitjuk. ariuk a - legalább középiskolai végzettséggel,- vendéglátás területén szerzett, többéves vezetői gyakorlattal és- szakmai intelligenciával rendelkezők pályázatát. ^vételnél idegennyelv-tudás előnyt jelent! íelentkezőktől részletes szakmai önéletrajzot, erkölcsi *°nyitványt és végzettségükről, képesítésükről szóló fény- okiratot kérünk. P.^'yázatokat a hirdetés megjelenését követő két héten Qr u vállalatunk címére (Miskolc, Győri kapu 149.), eutter Zoltánné személyzeti vezetőnek kérjük leadni. ds*ll*tes felvilágositást ugyanitt kaphatnak az érdeklö- s*emélyesen, vagy a 79-655 telefonon. „Az eskünek eleget kell tenni!" így tartja a 74 éves Németh Fe­renc, atki mozgásképtelen feleségével a várostól mintegy 10 ki­lométerre él a Megyer-hegy tetején. Fotó: Farkas Maya Végnapjait éli a pataki tanyavilág? Fiatalokkal beszélgetve — kicsit szégyenkezve — min­dig meg kell magyaráznom, hogy generációm, s főleg az előttem járó generációk, mi­ért is félnek. A zsigereink- ben érezzük ezt. Néhai apám megtakarított kis pénzecské­jén óvóhelyet épített az. ud­varon. Félt a háborútól. Hiá­ba mondtuk neki, hogy a következő háborúban (ha itt lesz), már nem nyújt védel­met az a pár centis beton, leintett minket: nem értetek hozzá. Apám közben elment, de maradt a félelem, s most nem is az iraki bombázá­sokra, a vilniuszi, rigai, tal- lini deszantos akciókra gon­doltok. Nyomasztó maga a feldolgozatlan múlt, amiről eddig beszélni se volt sza­bad. Ezért értem meg Ko­vács Kálmán bácsit, aki elő­ször eltakarta az arcát a Málenlkij robot című film­ben. Baj lehet ebből fiiam, mert visszajöhetnek, illetve még ki se mentek. A hír­adóban látható rigai, tallini stb. képek éppen nem növe­lik a bizalmat... ! A magyar történelem egyik legrettenetesebb csapása a török volt. Mátyás király uralkodása alatt 4 millióan voltunk (mint Anglia), 150 évvel később, amikor a „mű­velt nyugat” végre elszánta magát, hogy kiveri a törö­köt, másfél millióan. A tö­rök nem csupán a magyar nagyhatalmi ábrándokat zúz­ta szét, de a szó szoros ér­telmében a létünket fenye­gette. Magyarország azóta szegény kis ország a Kárpát­medencében, nagyhatalmak, s a történelem játékszere, A Török Birodalom félfeudális rabszolga-, rabló-, hódítóál­lam volt. Azért volt rette­netes csapás a hódítása, mert Magyarországot, a Bal­kánt egy, már elért színvo­nalhoz képest lezüllesztette, lerombolta. Évszázadokba telt, míg úgy-ahogy talpra álltunk (mert talpra áll­tunk!), kihevertük ezt a csa­pást. A magyar értelmiség és közvélemény négy évtized alatt sem vette tudomásul, nem dolgozta fel azt a tényt, hogy elveszítettük a máso­dik világháborút. Ennek oka, magyarázata nem csupán szubjektív — szeretjük el­hárítani a bajt —, de maga a győztes Birodalom, az azt kiszolgáló magyar kormá­nyok, amelyek azt sugall­ták, hogy ez a vereség, „fel- szabadulás” nekünk jó, hogy nekünk szeretnünk kell a győztes hatalmat. Ebben lé­nyegesen különböztek a tö­röktől, aki kertelés nélkül „gyaur kutyának” nevezett minket, s.meg se kísérelte, hogy mohamedánná tegye az alattvalóit. Elhurcolta a fiú­gyerekekét rabszolgának, de nem ölt meg mindenkit. Emez, a másik birodalom vi­szont gátlástalanul és értel­metlenül gyilkolt. Ha csupán az ellenséggel, a legyőzőitek­kel szemben lett volna (len­ne) ilyen ádáz, kegyetlen, még értenénk is. De amint azt a dokumentumfilmből (és kiváló szovjet íróktól pl. Szimonovtól, Belovtól, So- lomontól, Szolzsenyicintől stb.) megtudtuk, Sztálin a saját, győztes hadseregének a katonáit is deportálta Ber­lin falai alól. Ez olyan ab­szurdum, amire még nem volt példa a történelemben! Mert az igaz, hogy a győz­tes római légiókat nem szí­vesen engedték be Rómába, de a kiszolgált katonáknak, a pretoriánusoknak igenis földet osztottak, egzisztenci­át teremtettek! A Gulyás-fi­vérek filmje a dudari le­venték elhurcol tatásáról, kálváriájáról szól, mégis fon­tosnak éreztem elmondani a fentebbieket. Kicsit olyanok, mintha Szolzsenyicin remek­művéből (Iván Gyenyiszo- vics egy napja) léptek vol­na ki. Ezek az emberek még ott, a Gulagban is a munkát tekintették egyedül méltó magatartásnak. Szemben az oroszokkal, akik nagyobb ta­pasztalatuk lévén a biroda­lom természetéről — a leg­elemibb védekezésmódot vá­lasztották: a lustaságot. Szá­mukra a munka — a hata­lom harsány deklarációi el­lenére — nem az önmeg­valósítás módja volt, hanem robot, kényszer, ahogyan azt a mi jobbágyaink is értet­ték. A' magántulajdontól, a gyarapodás lehetőségétől, szabadságától megfosztott ember: rabszolga. Lehet a rabszolgáinak „öntudata”? Egyetlen célja lehet csupán, a túlélés, mindenáron. A vereséget, a múltat — mondja József Attila — be kell vallani. Bármilyen ke­serves is. — Ezt azért jegy­zem meg még egyszer, mert most meg mintha a másik oldalra lengene ki az inga. A példa — ezegyszer — le­gyen az a Németország, amelyről 40 évig csak rosz- szat hallhattunk, olvashat­tunk. A németség keserve­sen, szenvedve dolgozta föl e századi szégyenét. Nem ta­gadta le, nem hazudta győ­zelemnek a vereséget, s most Európa legerősebb gaz­dasága, hatalma, míg a győztes Birodalomban re­kordtermés idején is éhezik a nép, feloldhatatlanná nőt­tek az eddiig szőnyeg alá söpört feszültségek. Képzel­jük el, hogy Scipio Africa- nus Hannibáltól kap élel­miszersegélyt ... Képtelen­ség? Ez történik most! Ra­bokkal, rabszolgákkal nem lehet építeni! Hogy a mar­xizmus egyik klasszikusát — Engelset — idézzem: az el­nyomó népek maguk is ra­bok. Nekik kik adnak majd elégtételt, jóvátételt? mint a dudari leventéknek? Kezük­be tudják-e venni a sorsu­kat, le tudják-e rombolni a Gulágokat? hs. Sárospatak városát ap­rócska tanyák sokasága ve­szi körül. Az ott lakók min­dennapjairól, szociális ellá­tásuk felől érdeklődtünk a Sárospataki Szociális Gondo­zói Központban Papp Imré- né vezetőtől. — A gondozási központ­ban 240 idős ember ellátá­sát végezzük. A tanyavilág­ban élők száma ebből mára már csak negyven. Az ott la­kó idős emberek átlagélet- kora pedig jócskán 70 év fö­lött van. — Hogyan segítenek eze­ken az embereken? — Mi és az orvos is rend­szeresen kijárunk a tanyák­ra. Sok az elgyengült, gya­korlatilag magatehetetlen ember. Ahol már nincs hoz­zátartozó és a hely könnyen megközelíthető, oda minden­nap kivisszük az ebédet. Vannak azonban olyan ta­nyák is, ahol ezt nem tud­juk megoldani. A maihoz hasonló havas időben né­hány helyre szinte csak gyalog tudnánk eljutni. Az ilyen helyeken élő emberek­nek már többször felaján­lottuk azt, hogy megfelelő módon elhelyezzük őket szo­ciális otthonban, de ez ellen mindnyájan ösztönösen til4 takoztak. Ök már úgy tart­ják, hogy a házukból csak koporsóban vihetik majd el őket. Arra pedig senkit sem lehet kényszeríteni, hogy szociális otthonban lakjon. Az ilyen tanyákra hetente általában csak egyszer me­gyünk ki; vizet és élelmet viszünk annyit, hogy az bő­ven elegendő legyen a kö­vetkező látogatásig. — Ezek szerint az ilyen tanyákon még kút sincs? — Sajnos nincs minden­hol. Sőt az áram sincs be­vezetve és szenet sem lehet odaszállítani. Az ott lakók ezt úgy oldják meg, hogy petróleumlámpával világí­tanak, és fával fűtenek. Ah­hoz, hogy a televíziót néha­napján tudják nézni, akku­mulátorokat viszünk ki ne­kik. — Az Önök technikai fel­szereltsége milyen? — Az összes felszerelé­sünk gyakorlatilag egy Zsulc gépkocsi. Ezzel bizony ha­vas, vagy sáros úton lehe­tetlen feljutni a hegyekben élőkhöz. Ilyen esetekben a helyi téesz szokott segíteni rajtunk, mivel a szövetke­zet rendelkezik olyan gé­pekkel, amelyek jól bírják ezt a terepet. — ön szerint mi lesz ezeknek a tanyáknak a sor­sa? — A jelenleg ott lakók szívós, kemény emberek. Ök még idős koruk ellenére is jól viselik az élet megpró­báltatásait. A mai világun­kat ismerve biztos vagyok abban, senki nem vállalkoz­na arra, hogy olyan nehéz körülmények között éljen; majd, mint amilyen az ott. lakók sorsa. K. S. Megkezdte működését a Colonia Az elmúlt év végén la­punk képviseltette magát azon a fővárosi sajtótájékoz­tatón, ahol bejelentették: Magyarországon is megveti lábát Németország második legnagyobb biztosítója, a Colonia. Január közepén a teljesen német tulajdonú le­ányvállalat, a magyarorszá­gi Colonia Biztosító Rt. ceg- bejegyzése megtörtént, mára kiépült vidéki hálózatuk. A területi igazgatót, Végvári Lászlót, a Vologda u. 4. sz. alatti Agrober-székbázban levő központban arról fag­gattuk, hogyan kezdtek munkájukat megyénkben ? — Pontosabban Borsod - Abaúj-Zemplén és Hevt-S megyében, hiszen a területi irodához —, amelyhez ha­sonló kilenc van az ország­ban — e két megye tarto­zik. Ott tartunk, hogy fel­állt a szervezet, dolgoznak a körzeti igazgatók, a helyi képviselők, a főállású, vagy külsős üzletkötők. — Mi a Colonia fő pro­filja? — Elsősorban a vállalko­zók, vállalkozások biztosítá­sa. De természetesen a többi üzletágra is engedélyünk van, például az életbiztosí­tásra, vagy ha kialakul a gépjármű felelősségbiztosítá­sára. — Mindezt a többi, ha jól tudom, hat biztosító tár­saság is végzi. Miben külön­böznek Önök tőlük? — A Colonia másfél száz éves múltra tekint vissza, je­len van az egész világon. Ez egy óriási biztonságú hát­tér, amely a német precizi­tással és a nyugati biztosí­tói felfogással párosul. A Colonia tízparancsolatának minden pontja például a „Partnerünk” szóval kezdő­dik. Ez több. mint az „ügy­fél”. A tízparancsolatban pél­dául olyan kitételek szere­pelnek, hogy „partnerünk kiszolgálása munkánk leg­főbb célja; partnerünk kí­vánságának teljesítése nem kényszerűség, hanem köte­lesség; partnerünk tisztessé­gét kétségbe vonni, a bizal­mával való visszaélést je­lenti; partnerünk elégedett­sége a jól végzett munka öröme” — és így tovább. Ezt sugallja szlogenünk is: „Co- lionia — a név kötelez”. Munkatársaink a partnerek­nek átadják névjegykártyá­jukat. Kár esetén partne­rünknek csak annyi dolga van, hogy felhívja a név­jegykártyán levő számot, s ezután már mindent munka­társunk intéz, gyorsan, for­maságok nélkül, a kár fel- becsültetésétől egészen a kártérítésig. — Milyen üzleti sikerre számítanak önök a hét biz­tosító között? — Szolid és tisztességes felfutást tűztünk ki célul magunk elé. Arra számí­tunk, hogy egy-két év alatt megszerezzük magunknak a piac 5 százalékát. Ez hallat­lan nyugalmat ad munkánk­hoz. Partnereink nagy ér­deklődéssel figyelik tevé­kenységünket. Máris több üzletkötést bonyolítottunk, a legelsőt a diósgyőri TER- MOXID KFT.-vel. (nyikes) Ir Milk a „Malenkii robof-ral fel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents