Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. február 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Patriot típusú rakétaelhárító rakéták az ira­ki-török határtól 200 kilométerre fekvő tá­maszponton. A védelmi rendszert holland személyzet működteti. Törökországban NATO- csapaterösitést hajtottak végre az esetleges iraki támadás elhárítására. Keith Lamont brooklyni őrvezető kikapcsoló­dásképpen szaxofonozik sivatagi szálláskörle­tében. A hivatásos muzsikust tartalékosként hívták be, és az Öböl-háborúban rádiósként szolgál az amerikai haditengerészet egyik távközlési századánál. (MTI) ság. A miskolci Kerékgyártó Imre és családja két évvel ezelőtt elhatározta, hogy ma­gánvállalkozásba kezd. Ré­gen dédelgetett, ám a kor által akadályoztatott álmuk megvalósítását elérkezettnek látták. Tovább vinni azt a tevékenységet, amit a há­ború előtt is ellátott a csa­lád Miskolc és Diósgyőr szol­gálatában, az akkori városi vezetők nem kiis megelége­désére. Temetkezési magán­vállalkozást kívánták nyitni a megyeszékhelyen. A pri­vatizáció koráiban úgy gon­dolták, ennek semmi akadá­lya. Kiderült azonban, hogy nem elég némi. tőkével, rá­termettséggel és szakérte­lemmel rendelkezni, jó adag kitartás és utánjárás is szükséges mindehhez. Az engedélyt ugyanis a vá­mosi tanács nem akarta meg­adni. a minisztériumig men­tek, járták az országot — áhol már léteztek ilyen vál­lalkozások —, mígnem vég- i'e kezükben volt a műkö­dést engedélyező okmány, februárban lesz egy éve, hpgy megkezdték szolgálta­tásukat az állami temetke- zé'si vállalat mellett, ami azonban nem hozott osztat­lan elégedettséget egyik fél- , pék sem. Pro és kontra, úgy erzik, nincs esélyegyenlőség, az egészséges verseny néhol 'osszízű rivalizálásba torkol­ok. Az előírások csak ránk • vonatkoznak? — Nem egyenlő esélyek­kel végezzük a munkánkat ~~ kezdi Mikó Béla, a te­metkezési vállalat igazgató­ja —i ami számos olyan következménnyel járhat, apiinek éppen a megrende- 0 látja kárát. Több olyan Szolgáltatást kell ellátnunk, a,rr>i csak ránk nézve köte­tő, s ami csak a mi költ­ségeinket növeli. A h úszón- ?'e8y órás ügyeletet mi lát­ják el, s a maszék nem vé­úgymond „piszkos mun- jat” sem, nem exhumálnak, S®111 kell balesetekhez ki- enniük, összeszedniük és szállítaniuk az emberi rom- sokat, de több hónapos zbe fúltakkal sem foglal­tnak. Pedig sok pénzt s_Sz el nálunk az éhhez j'ukséges gépj árműá 11 ornány ^tartása, az ügyeleti dí- (jjk fizetése, a helyiségék ^jtosítása, a rezsiköltség. kir!?0r az ° engedélyüket iuídták, nékik semmilyen fpi íezettséget nem kellett D ’Y.állalniuk. A bevételeink dig azáltal, hogy beindult a maszek temetkezési szol­gáltatás, természetesen csök­kennek, hiszen a megrende­lések megoszlanak. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy — bár még óriási forgóesz­közzel, széles választékú, ol- csóbb-drágább temetkezési kellékekkel dolgozunk — a későbbiekben esetleg ezt nem tudjuk garantálni. Az ár­felhajtó tényezőkről nem is beszélve, amelyek megint csak a gyászoló családokat sújtják. Aztán itt van a te­metőüzemeltetés. Az önkor­mányzati temetőket, így a városi köztemetőt is a mi vállalatunk üzemelteti, gon­dozza, ássa és nyilvántartja a sírokat, a karbantartás, valamint a rend fenntartása ■sem kis feladat és pénz. A magánvállalkozó természete­sen azl kívánja, hogy e he­lyeken ő is temethessen, mi­vel sok családnak ez kife­jezett -kívánsága, s hogy használhassa a hűtőinket is. Ez pillanatnyilag megoldha­tatlan, óriási káosz alakul­hat ki, ne adj’ isten, még halottcsere is előfordulhat­na. Természetesen részünk­ről megvan az együttműkö­dési készség, többízben is tárgyaltunk már Kerékgyár­tó úrral, egyeztetjük a te­metések időpontját, s még arra is hajlandók vagyunk, hogy a köztemető kivételé­vel a rendelkezésükre bo­csássák a többi önkormány­zati temetőt. Kellékeinket is használhatják, bizonyos díj ellenében. Sajnos, nem ritka részükről az üzletron­tás. Legutóbb például egy megrendelő azzal állított be hozzánk, hogy a kórház pro­szektúráján valósággal kény­szerítették arra, hogy a ma­szeknál rendelje meg a te­metést. Ö ennek ellenére el­jött ide, bár megnézte a magánvállalkozó kínálatát is, végül mégis mellettünk dön­tött. A nagyobb választék és a kedvezőbb áraik miatt. Nem kis gondot okoz. hogy a legjobb embereinket csá­bították át magúikhoz, ter­mészetesen jóval magasabb fizetésért. Ez persze termé­szetes, bár ha meggondoljuk, a legtöbbjüket mi tanítottuk be, s most erre a nem épp szívderítő munkára nem,igen találunk megfelelő embere­ket a pótlásukra. Egyébként nemrégiben voltam Auszt­riában egy tapasztalatcserén, ahol egészen más a gyakor­lat. Egy városban csak egy temetkezési vállalat működ­het, bár léhet az éppen ma­szek is. De éppen a fent em­lített aggályok miatt döntöt­tek ott így. Azt tarjáik, amit mi is: a kényszerszolgálta­tásból nem lehet, nem sza­bad versenyt csinálni! úgy tudják, hogy a pápa közismert Mária-tisztelete kedvező lehet a jugoszláviai jelenések megítélésében. Ez­zel kapcsolatban egyébként az olasz újság fontosnak tartja, hogy a természetfe­letti jelenségek elfogadásá­ban a hagyományhű (tradi- cionalista) katolikusok áll­nak az élen. Akik eleinte nagy jelentőségűnek vélték, hogy a Madonna éppen egy kelet-európai országban je­lent meg. talán éppen azért, hogy siettesse a kommuniz­mus bomlását. Ma viszont, amikor már nem kell tarta­ni a kommunistáktól, a természetföilöttit azért fo­gadják el, mert elősegíti a társadalmi egyetértés kiala­kulását — írta a római új­Színvonalasabb, mint az állami cég — Érdekes — tárja szét a kezét Kerékgyártó Imre —, hogy annak idején, amikor édesapám ezt a foglalkozást űzte még a háború előtt, több ilyen temetkezési vál­lalkozó is működött a vá­rosban, mégis jól megfér­tek egymás mellett, sőt .még segítették is egymást. Most miért nem lehetséges ez? Űton-útfélen nehezítik a munkánkat, nem mehetünk egyik-másik temetőbe, nem használhatjuk a hűtőket, s így több szolgáltatást nem tudunk elvállalni. De még így .is jobbak vagyunk, mint az állami cég. Sokan jönnek vissza köszönetét mondani, megelégedésüket kifejezni. Természetesen, amennyiben nagyobb teret és lehetőséget kapunk, tovább szeretnénk bővíteni tevékenységi kö­rünket. De addig hogyan vállaljunk például ügyeletet, amíg nem engednek be a temetőbe? Pedig mindig ezt szerettük volna csinálni. Eb­ben nőttem fel, s a lányaim is. Tőlünk nem idegen ez a másnak talán, kellemetlen­nek tűnő feliadat. Minden­képpen tovább akarjuk vin­ni az apai örökséget. Ter­mészetesen más szellemben, mint az állami vállalat. So­kain azt, hiszik, hogy a ma­szek csak meg akar gazda­godni, pedig nem erről van szó. A pénz mellett a mun­ka végét is megfogjuk, dol­gozunk reggeltől estig. Csak ekkor találkozik a család. Természetesen csak olyan embereket foglalkoztatunk, akik hasonlóképpen véleked­nek, s persze meg kell őket fizetni ezért. — Állítólag — kapcsoló­dik a beszélgetésbe a fele­ség és segítőtárs —, márci­usban pályázatot írnak ki az önkormányzati temetők ügyében, s ezzel talán köny- nyebib lesz a helyzetünk. Sajnos azonban az esély­egyenlőség itt sincs meg, hi­szen nem láthatunk bele azokba a papírokba, ame­lyekből kiderülnie, mibe is kerül, kerülhet ezek fenn­tartása. Látatlanban meg bogyian merjünk pályázni ? Nem értjük az ellenszenvet, ezt a bizalmatlanságot, hi­szen mi nem egymás ellen, hanem egymás mellett sze­retnénk működői, megadva az embereknek a választás lehetőségét. Kovács Judit Mi az igazság a jugoszlá­viai Mária-jelenések körül? Valóban a Madonnát lát­ták a pásztorgyerdkek Med- jugorje faluban? A kérdést a La Repubblica tette föl abból az alkalomból, hogy 1990-ben már az egymilliót is meghaladta a zarándokok száma, akiknek hitéből és kíváncsiságából igen jól él­nek az utazási irodák is. A lap szerint ezzel függ ösz- sze, hogy Rómában nyilvá­nosságra hozták a jugoszláv püspöki bar november 28- án elfogadott állásfoglalá­sát, melyet a Vatikán mindeddig bizalmasan ke­zelt. „Az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet állítani, hogy természetfölötti jelené­sekről, vagy kinyilatkoztatá­sokról lenne szó” — szögez­ték le a püspökök. Nem je­lent volna meg a Madonna? A gyerekek tíz év óta fo­lyamatosan megtévesztik a világot? Például Bush ame­rikai elnököt is, aki jó húsz percig beszélt az egyi­kükkel ... Nos, ezt nem mondja az egyházi hatóság. „Vigyázat! A jelenésék ter­mészetfölötti volta nem bi­zonyított, de Iki sem zárha­tó” — idézi a La Repubbli­ca René Laurentin, a jele­nésekkel foglalkozó egyház­tudós véleményét. Rómában Tamáskodás a Madonna körül Verseny - elföldelésünkért Hi F^nd&zze cv wégső búcsúi? netán ilyesmi kerülne a hálóba . Valamit bizonyára fogott a háló­juk a múlt évben is, mikor több mint hétszázan váltották ki a sport- halászati engedélyt. Molnár Gyulá­nak véleménye szerint, aki a halá­szati felügyelőségen társadalmi munkában segít a jegyek kiadásá­ban, az idén sem 'kevesebben vált­ják majd ki .az erre szolgáló enge­délyt. Az engedélyek kiadásának most van az ideje, mert az a naptári évtől naptári évig érvényes. Jelent­keznek is a sporthorgászok a megye egész területéről. A kiadott enge­dély a megye területén meghatáro­zott folyószakaszra, holtágakra szól. Így ,a Tisza és holtágai mellett a Hernádra, a Sajóra, nemkülönben pedig a Bodrogközre, valamint a bodrogközi részre, amelyet a víz­folyások, holtágak szinte átszőnek. A halászjegyek csak folyóvizekre és azok meghatározott holtágaira érvé­nyesek, s használatukat különböző megkötések is szabályozzák. Aki sporthorgász kíván lenni, an­nak vizsgát is kelil tenni. A hor­gászat mellett azonban ez a halfo­gási mód is egyre terjed. Mutatja, hogy mindig jelentkeznek kezdők, akik a vizsga után nem a horgász­botot, hanem a halászhálót veszik kézbe. A 3-,szór báromméteres hálót a parthoz támasztják ki rúdjával, s a zsákmányt húzókötéllel emelik ki. Az előírások szerint egyszerre 5 ki­logramm vegyes halat, pontyot, sül­lőt, kecsegét, balint, folyami harcsát emelhetnek partra. Kisebb-nagyobb létszámú sport- halász-egyesületek megyénkben több helyen is működnek. Ezek közül is egyik legnépesebb ,a sátoraljaújhe­lyi, amelynek több mint 2000 hek­tárnyi vízfelülete van a Bodrogon, illetve a Bodrogközben. Fejbe kólintó igazságok A Murphy szülök szextör­vénykönyvén fölszabadultan ne­vethet, jóízűen röhöghet, aki el­vált, egyedülálló vagy özvegy, de az arcára fagy a mosoly an­nak, aki házasságban él, főleg miután elolvassa a házasság leg­főbb paradoxonáról szóló tör­vényt: „A házasság az erősek­nek való. Furcsamód mégis a gyengeelméjüek bírják a leg­jobban.” Aki nem hiszékeny, nem utó­pista, aki nemcsak a gazdasági viszonyokban, de a nemek kö­zötti viszonyokban is realista, az jól tűri a házasságot, amely­ről tudni kell: nem tündérme­se, ahol a gáncs nélküli her­ceg és Tündérszép (meg jó) Ilo­na egymásba szeret, s együtt élveznek egy életen át, amíg meg nem halnak. A házasság, mint mondtam, nem tündérme­se, de nem is a tökély mezeje. Ha olyan férfit (nőt) keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, ha­tározott, érzékeny, remek szere­tő, s mindezek mellett ragasz­kodó és romantikus — válts mo­zijegyet, ezt tanácsolja a józan ész, és Murphy is, akinek any­ját egyébként lőfegyverrel ker­gették a házasságba. Megsem­misítő válásban volt része, köz­ben pedig fölnevelte fiát, aki Murphy Törvénykönyvével aján­dékozta meg a világot. Bruce Lansky szegény anyjának vi­szont nem adott egyebet, mint alkalmakat a migrénrohamokra. Az újabb törvények szelleme­sek, fejbe kólintóan józanok, il­lúziórombolóan realisták, kö­nyörtelenül ironikusak, és több­nyire pofonegyszerűek, mint pél­dául az a megállapítás, amely a válás okára mutat rá: „Nem le­het mást mondani, mint azt, hogy a válások túlnyomó részét a házasság okozza”. Az illuszt­rációk túlzottan jólneveltek. Christine Tripp szolid és unal­mas rajzai ritkán találkoznak a szöveg szókimondásával és szel­lemességével. Az eredeti 500 tör­vényből kétszázat Margaret Lid- diard, a szerkesztőnő kiemelt, a szerző szerint a szívéhez legkö­zelebb álló legtrágárabbakat, ez­zel viszont elérte, hogy könyvét a legpuritánabb városokban sem fogják betiltani. Íme egy kis ízelítő a törvé­nyekből : Mi kell a férfiaknak? Az eré­nyes nők untatják, a szexre éhes nők viszont halálra rémí­tik őket. Az óhatatlan végkifejletek tör­vényei : 1. A férfiak annyira buknak a szexre, hogy ezért néha még gyengédségre is kap­hatók. 2. A nők annyira vágy­nak a gyengédségre, hogy ezért néha még a szexre is kapha­tók. Éjszakai meccs. A szex az egyetlen sportág, amelynek mér­kőzéseit sohasem fújják le sö­tétedés miatt. A pillanat heve. Vétkezz csak, gyónni ráérsz később. Zágoni Erzsébet Kei halászok, halászok... Ax Öbölben állomásozó amerikai hod test 2. tengerészegységének 6. ezred« sivatagi gya­korlatra készül. Az előtérben „Hummvees” típusú kotonai járművek.

Next

/
Thumbnails
Contents