Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. február 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Találkozás Király Zoltánnal II. Vizes-staféta Csalódottság, elbizonytalanodás, képviselés hogy nincs egy erős koalíció. Ez mára végképpen kiderült. Ez nem koalíció, emögött gyakorlatilag nincs semmi­féle koncepció, követhető, megfogható stratégia. Ez a, legrosszabb, mert ezt csak bírálni lehet, ezáltal a kor­mányzópártok is elbizonyta­lanodnak. Mindemellett van egy olyan, már-már egysze­mélyi hatalmat megvalósító kormányfő, aki nem tudott! maga mögé állítani olyan szakértői gárdát, amelyik, asztalra tett volna egy kö­vethető gazdaságpolitikai koncepciót. Ezt érzékelik az állampolgárok is. — A költségvetés megint áldozatot kér. Ez lassan már irritálja az embereket.. . — Igen, a költségvetés is­mét áldozatot kér, megint arról van szó, hogy a társa­dalom egésze viseli a terhe­ket. iCsakhogy ez így nagyon» általános. Meg kellett volna vitatni: melyik rétegnek, mennyi ideig, milyen kom­penzálással kell viselnie a terheket. Ehhez a kérdéskör­höz hozzátartozik az is, hogy az új • demokrácia azzal, a színfalak mögött megkötött! paktummal kezdődött, amit a két nagy párt ráerőltetett a parlamentre. Valami föl­borult, valami megint a fe­je tetejére állt. — Az ön korábbi parla­menti működése, képviselői magatartása országos érdek­lődés középpontjában állt. Várták; az emberek figyel­ték a megnyilatkozásait. Egyetért-e azzal a jelenlegi véleménnyel, hogy: „mintha eltűnt volna"... Mi az oka a visszahúzódásának: miért csendesebb, a korábbi idő­szakhoz képest? — Ügy vélem, érthető a dolog. Voltunk a korábbi parlamenti időszakban né- hányan, akik kritikai meg­szólalásainkkal békés úton akartuk megvalósítani ai rendszerváltást. Ez azt igé­nyelte, hogy mindig, min­denhez hozzászóljon az em­ber. Miután nem voltak ilyen sűrűn parlamenti ülé­sek, volt idő szakértőkkel; tárgyalni, volt időm alapo­san felkészülni egy-egy téT mára. Ma sokkal több, ele-' ve szakértő van jelen a par­lamentben ; olyan például, aki a költségvetési törvényt részleteiben kritika tárgyá­vá tudja tenni. Nem szük­ségszerű tehát, hogy én sze­repeljek. A visszahúzódá­somnak van egy politikai oka is. Kiváltam a frakció­ból, amikor ütköztem Antall Józseffel és az általa meg­személyesített hatalommal. A köztársaságielnök-válasz- tás ügyében pedig a parla­mentnek majdnem az egé­szével szembekerültem. Na- gyón kemény szembekerülés volt, igen kemény vagdalko­zások mentek akkor. Utána megfagyott körülöttem a le­vegő. Ügy éreztem, taktiku- sabb dolog nem szólni min­denáron, ki kell várni azt az időt, amíg elmúlik a görcs .. . (bennem és a töb­bi képviselőben) ... Van har­madik oka is, amiért keve­sebbet beszélek. Független képviselőnek lenni ma egé­szen különleges helyzet. Kezdettől fogva sok ellen­érzés volt a pártok részéről, egy csomó korlátot állítot­tak a függetlenek működé­se elé. Nem derült ki, mi­ben lehetne a mérleg nyel­vét betöltő és az éleket tom­pítani tudó ez a társaság. Semmi sem igényelte a kor­mánypártok és az ellenzéki nagy pártok részéről, hogy adott szavazásnál megnyer­jék maguknak a függetlene­ket. Ez az idő a mai magyar parlament munkájában és működésében még nem ér­kezett el. — A helyhatósági válasz­tásokon a független jelöltek elsöprő fölénnyel lettek — vidéken legalábbis — pol­gármesterek. A parlament­ben dolgozó független kép­viselő számára milyen hát­teret adhat ez? — Ezen nagyon érdemes el­gondolkodni, én azonban nem, túloznám el a helyhatósági választásokon a függetlenek győzelmét. Igazán nem is győzelemnek tekintettem mindezt, hanem ellenreakció­nak. A pártoktól való elfor­dulás, a pártokban való csa­lódás a városokban oly nagy­mértékben jelentkezett, hogy minimális volt a részvétel a választáson. Községekből is az a tapasztalatom, hogy egyáltálán nincsenek jelen a pártok, nem tudtak hatni a szavazókra. Ott ugyanis va­lóban személyiségekre; is­mert, megismert emberekre voksoltak. Nem túlzóm el te­hát a helyhatósági választá­sokon a függetlenek győzel­mét. Itt az új parlamenti vá­lasztásokig érdemes várni, mindennel; addig letisztul­nak az arcok, a programok. Ügy érzem, hogy az igazi többpárt-rendszerű válasz­tás — az a következő vá­lasztás lesz. Addig a jelen­legi átrendeződés a külön­böző pártok arculata meg­találásának időszaka lesz. És még tennék egy megjegyzést. A mai politikai klíma nem igazán a valódi függetlenek-» nek kedvez. Mondom ezt, abban a tudatban, hogy visz- szatértem a függetlenséghez. Ám tudom, ahhoz, hogy egy valódi többpártrendszer be­álljon, ahhoz a pártosodást kell segítenünk. Azt hiszem, magam is ezt próbálom je­lenleg tenni. — Köszönjük a beszélge­tést. T. Nagy József Hol. építenek vízvezetéket? Már több alkalommal ad­tunk hírt arról, hogy me­gyénk egyre több községé­ben valósul meg az ivóvíz- hálózat. A nagyobbrészt egészségtelen, elfertőzött vi­zű udvari kutak helyett egészséges ivóvízhez jut a la­kosság. Ennek megépítése, noha anyagi áldozatokkal is jár, mégis a lakosság örömé­re szolgál. Megyénkben az idén is folytatódik a vezetékes ivó- vízhálózat építése. Mint ar­ról dr. Szabó Miklós, ar- Észak-magyarországi Vízgaz­dálkodási Társulatok Egye­sülésének igazgatója tájékoz­tatott, megyénk 16 települé­sén fektetik a csöveket, ala­kítanak ki ivóvizet adó bá­zisokat. Ezek a beruházá­sok még a múlt évben kez­dődtek, tanácsi beruházás­ként. A befejezésük viszont már az önkormányzatokra vár. Kivitelezésük verseny- tárgyalás alapján, a korábbi pénzügyi konstrukció kere­tében történik, azaz vissza nem térítendő támogatással és lakossági hozzájárulással. Az idén minden bizonnyal egészséges, vezetékes ivóvíz­hez jut Mezőzombor, Bod- rogolaszi, Györgytarló la­kossága. Ugyancsak haszná­laton kívül helyezhetik a portán lévő ásott kutat pél­dául Ziliz, Nyomár és Han­gács községekben is. Üj tör­pevízműről látják el Vizsoly és Korlát községeket, de ve­zetékes ivóvíz jut Krasznok- vajda lakosságának csakúgy, mint Göncruszkának, vala­mint Szögligetnek és Perku­pának is. A nagy kincs ... Akik hozzánk menekülnek A mendkültprobléma to­vábbi növekedése várható. A menekültekkel (kapcsola­tos feladatok megoldásához, beilleszkedésük segítését célzó intézikedésdkhez tám­pontul szolgálhat annak is­merete, hogy az 1988 és 1990 nyara között Magyar- országra menekülők demog­ráfiai és társadalmi-foglal­kozási összetétele hogyan alakult. A hazai illetékes szervák által nyilvántartott menekülők száma — amely nem ad teljes Iképet az idő­legesen vagy véglegesen le­telepedni szándékozó kül­földi állampolgárságú sze­mélyekről — a jelzett idő­szakban közel 34 ezer volt. A KSH erre a körre vo­natkozó vizsgálatának főbb megállapításai a követke­zők: A menekülők döntő több­sége — 99,7«/,, — román ál­lampolgár volt. A menekü­lők 74%-a magyarnak és 21%-a románnak vallotta magát. Említésre méltó, hogy több, mint 3«,„ volt a német nemzetiségűek ará­nya is. A román nemzeti­ségűek megfelelően magas hányada mutatja, hogy az említett időszakban a ro­mániai diktatúra elől nem­csak a magyar nemzetiségű lakosság akart elmenekülni. Ez a menekülési kényszer 1988-ban még (kevésbé állt fenn, tekintettel arra, hogy a román nemzetiségűék döntő többsége 1989-ben hagyta el hazáját.^ (A ma­gyar nemzetiségűek be­vándorlása viszont egyenle­tesebb volt a vizsgált idő­szakban.) Az 1989. év végi romá­niai események alapvető fordulatot hoztak a mene­külők »nemzetiségi összeté­telében, abbani a tekintet­ben, hogy 1990-ben már szinte (kizárólag csák ma­gyar nemzetiségű mene­kültek hagyták el Romá­niát. A menekülők közel fele fiatal (15—29 éves), és két­harmad—egyharmad a férfi— nő arány. A menekülőiknek az átlagosnál fiatalabb kor- összetételével is összefügg, hogy a nőtlenek, hajadonok aránya mind a férfiak, mind a nők között megha- »tározó volt. A családi állapottal kap­csolatos adatok alapján megállapítható, hogy a fér­fiak közül — a gyengébbik nemmel összehasonlítva — nagyobb arányban vállalták a meneküléssel járó veszé­lyeket azok, akiknek nincs különösebb családi kötődé­sük. A menekülők többsége fizikai foglalkozású volt és ezen belül is főleg az ipari és építőipari foglalkozás volt a jellemző. A szellemi foglalkozásúak aránya ala­csony volt és ebben a kör­ben is a műszaki foglalko­zásúak dominálták. A tár­sadalmi rétegződést illető­en megállapítható, hogy a menekülők között elsősor­ban a szak- és betanított- munkás-réteg a meghatáro­zó, és az értelmiségiek ará­nya »nem volt számottevő. Központi Statisztikai Hivatal Kárpótlás, de nem teljes... Az egyházi ingatlanok ügye határozott célokra kaphat tulajdont. Ezék a következők: vallásgyakorlás, egyházi igaz­gatás, -egyházi alkalmazásban álló személy elhelyezésére szolgáló lakás, papnevelés, szerzetesrend, más egyházi szervezet, okta­tás, nevelés, egészségügyi és szociális cél, ifjúságvédelem, valamint kulturális tevé­kenység. — Hol tart a törvény előkészítése? — A -kormány az előterjesztést »egyszer már »megtárgyalta, elfogadta a »törvényter­vezet rendezési elveit és módozatait., azzal a megkötéssel, hogy ezt még egyeztetnünk kell az önkormányzati érdekképviseleti szervezetekkel, .az egyházakkal, a koalició frakcióival és a hat parlamenti párttal. — Január 25-én tartottunk egy összevont tanácskozást az érdekelték többségének részvételével. Mielőtt a parlament elé ter­jesztenénk a törvényjavaslatot, a végleges szöveg újra a »kabinet elé kerül. Reméljük, hogy :a»z új törvény oldani fogja majd az e téren keletkezett társadalmi feszültségéket, és a »parlamenti vi.tta sem Kavar olyan vi­hart, mint az utóbbi időben néhány javas- tat. — Mi lesz a tulajdonbaadás menetrendje, ha elkészül a törvény? — A törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül ikell bejelenteni az igénye­ket. A Németh-.kormány felhívására történt már egyházi igénybejelentés, de .ez megle­hetősen fésületlen, számunkra használha­tatlan. Most pontosan meg fogjuk adni az adatközlés szempontjait. Első lépcsőben az önkormányzat és az egyház közvetlenül ál­lapodik meg, ha ez nem sikerül, bevonják nz egyeztető tárgyalásba a kormányt, amely jogosult a végső döntésre. A .birtokbaadás­nál számtalan szempontot kell figyelembe venni. Várhatóan általános probléma lesz, hogy egy-egy intézménynél, beépített in­gatlannál a jelenlegi használó elhelyezésé­ről is gondoskodni kell. ~ ÚQy gondolom, nem lehet megkerülni e törvény politikai vetületeit, mégiscsak va­lamiféle I.korlátozott reprivatizációról van itt [SZÓ. Nem hiszem, hogy használhatnánk ez esetben a reprivatizáció kifejezést — kap­csolódik be a beszélgetésbe dir. Szécsi Má­ma —, hiszen sok esetben nem is ugyanazt az ingatlant kapják vissza a kérelmezők. Senki nem gondolhatja komolyan, hegy például az ELT.E bölcsészkarát holnap ki tudjuk üríteni. Az egyház — nagyon józa­nul — egyáltalán nem állt elő irreális kö­vetelésekkel. Nyilván nem is kíván össze­ütközésbe kerülni a társadalommal amiatt, hogy például egy általa igényelt épület üre­sen álljon, vagy azt bérbe adja, miközben »kitettek onnan egy egyetemet. Lényegében minden esetben nonprofit-tevékenységről van szó. Ez a törvény tehát nem teremti meg az egyház gazdasági autonómiáját. — Nem szabadna e kérdést összekapcsolni a föld, a gyár és egyéb vagyontárgyak re­privatizációjával, mert ez csak arra lenne jó, hogy húsz évig vitatkozzunk, de meg­oldás nem születne az aktuális go»ndokra. — Államtitkár úr, ön, mint képviselő részt vesz ia parlamenti munkában is, te­hát pontosan tudja, hogy tucatszám vára­koznak a törvényjavaslatok. iMindezt figye­lembe véve, mit gondol, mikorra születhet tneg ez a törvény? — Februárban kormányülésen feltehető­en elfogadják a végleges szöveget, ezt kö­vetően kerül a parlamentbe. Mintáin napi­rendre tűzték, több bizottságnak meg kell tárgyalnia, így többek között az alkotmány- ügyinek, az önkormányzatinak és az embe­ri joginak. Ha a kormány kéri, hogy ezt a törvényt vegyék előre, a házbizottságnak joga van ilyen döntést hozni. Hogy mihez »képest sürgős ez a törvény, az nézőpont kérdése. Ha azt vesszük figyelembe, hogy az egyiházak nagy része több ezer éves. ak­kor ráérünk. Ha azonban az egyházak és a társadalom egy részének felfokozott vá­rakozáséira tekintünk és saját. »ígéretünkre, hogy ezt a problémát »mielőbb megoldjuk, akikor bizony sürget az idő. (MTI—Press) L. J. Elözö beszélgetésünkben a Ritáról kérdeztük Király holtán országgyűlési képvi- Se}őt. Mivel néhány napos Pihenőjét töltötte éppen ná- magától adódott a kér- i s: Szíve szerint, mit pi­henne ki az elmúlt eszten­dőből? — A csalódottságomat és * keserűségemet. Képviselői togadóórákon is ilyen han­gulatú, már-már dühös era. Vérekkel találkozom. Így ad- közre véleményüket az yhiúlt hónapok eseményei- 'ol. Meg tudom érteni őket, ”!s2en magam is átéltem: egy bittel teli, optimista állapot- ,?1 jutottunk el ehhez a csa- °dottsághoz. Az emberek is azt érzékelik, hogy elszalasz- ottunk egy óriási lehetősé­ül- Elszalasztottá a kor- [Uány, elszalasztották a pár- °k •. . Egy sor dolog vissza­mászott abba, ami ellen 0]agam is tiltakoztam ko­dban. Visszacsúszott mód- zerben, stílusban, hatal- ujaskodásban. És ez engem e* *keserít. , ön folyamatosan talál- °zik választóival. Konkré- a?l mi foglalkoztatja őket? 1 7" Vidéken, a falvakban yilvánvalóan a földügy. Ufiszben elindult egyfajta át- , Udeződés, ugyanakkor nem otőcihetnek a földjükhöz l^°k, akik ott élnek. Nem .áthatnak hozzá ahhoz, ami e,§°s tulajdonuk. Ami még ‘keserítő: nagyon sokan, csak a téeszben dói­nknak — vagy annak ^ernágában —, a minimál-: u6!- alatt keresnek és abból eltartaniuk a családot. jUfábban biztos volt a ház- J1.; állatot tartottak, de a ]Ui bizonytalan helyzetben Uúzták a talajt a lábuk B A földkérdés, az agrár- g zdaság helyzete tehát na- vrnu érzékenyen érinti az pereket. És ott vannak a, t-.^Sdíjasok, akiknek ellehe- Hau ült az életük; ott van- a bérből és fizetésből s 0k gondjai. Örületes az — Szegeden, a nagyvá­rt , n ’s mondják —, őrti- a?es ami az áremelésekkel, emberek nyakába zúdult. t„rr Ki lehetett ezt eqyál- védeni? Szerintem, ha tisztes- folytatják azt a gaz- Cagboiitikát, amit a Né- 1(Q(, h-kormány elkezdett, ak- er„, más helyzet van ma. Az J^erek így érzékelik, a ~~ Véleménye szerint: ez hntlrlarnent valóban a lég­ibb, legégetőbb kérdé- fon,1’ törvényjavaslatokkal ^atkozott, foglalkozik? rwT Azokkal is. De vannak sí asztások. A költségveté­lom°^Vény Például jó alka- -1 volna arra, hogy ígj, ,aságp°iitikai stratégiai ^ekkel is foglalkoz- Zon ; Ez elmaradt. Az elbi- • mlanodás abból fakad, Váit-^gyarországi egyházak a rendszer- kQj s „éta minden politikai korlátozás nél- 4 tj-^űködhetneik. Munkájukat -mégis mind bfátív' jöapig akadályozzák a sók helyütt ségek ° tárgyi feltételek. Ezeket a nehéz- ^észrfí Próbálja meg orvosolni az a most g^tfeT 0 törvény, amely a vpl-t egyházi -i-n- A ^ nolk tulajdoni helyzetét rendezi majd. Isé;p^'v®zet,t jogszabályról beszélgettünk dr. Ura • barnással, az Igazságügyi Mi-nisztéri- Jfkaá államtitkárával és dr. Szécsi ^ a főosztályvezető-helyettessel. Vén. Milyen alapelveken nyugszik a tör­^ytervezet? hely K. v°lt egyházi ingatlanok -tulajdoni VasC tene-k rendezéséről szóló törvényja- jhég ügyében teljes körű tájékoztatást ^gesQ1? adhatunk, hiszen -nincs imég vég­*fun-t(7Zove§ — mondja dr. Isépy Tamás. — AigCss 'hangsúlyozni, hogy a törvény-ben 'atifjj *zó íreprivatizélásról és teljes kárta- Ű°hCa.- T«hát nem vissza-, hanem tula j- történik. Lehet, hogy valaki '^han 1 az ingatlant .kapja -meg, ami ko- C?6Kéb IS ?z évé -volt, de előfordulhat, hogy zárt, másikat adnak neki, sőt az sem ki­ságy égy pénzt juttatnak, amiből építhet, ‘‘ázai^ asárolhat magának ingatlant. Az -egy- ,lZ a t ®®yébként tudomásul vették, hogy ^rDóti^rv®ny nem jelent számukra teljes 1 a • i n áll :10®’sziabály a volt egyházi tulajdon- íeUleg ? ingatlanok közül kizárólag a je- jUh leyfí u ? és önkormányzati tulajdon- Vid, i beépített ingatlanokra vonatkozik 1 egyház csak a törvényben meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents