Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

1991. február 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az orré is vigyázni kellene? Vasúti tolvajok, fosztogatók F ®9yveres László vasúti rendész kedvenc kísérőjével L A vasúti rendész a Gö- p'öri pályaudvarról érkezik, ßy pórázon tartott' fiatal jOberman kutyával. — , eSyveres László — mutat- ÍÜ be társát Sipos István orendész és észrevehetően u131' nem először, most is ,°Zzáteszi: természetesen ■ ®gyvertelen. _ 7~ Hacsak a kutyát nem arnítjuk — kontrázik komban a kinti szolgálat- jj jött férfi és összedörzsö- • iázós kezeit. Amíg kezet Sunk, a fiatal jószág yugtalanul járkál, körbe 'hatol bennünket, aztán ^*dőz a fotóriporter kezé- n lógó masinánál. ,t Mostanában kicsit óva- l sabb — magyarázza Fegy- _u,!es —, mert a múltkor f, 3na küldtem pár suhanc- §J5’ akik a vagonok körül fgy^legtek, és képzelje, le- •Iták az állatot valami are vei, ami után csak ne- Zer> tudott helyrejönni. 1Q~? Rengeteg a dézsmálás, főv ~ veszi át a szót a t^ndész —, ami a legel- gj leötebb, a kábelek lesze- létiM a s*nek oldaláról. Le- Plk’ levágják, otthon le­égetik róla a szigetelést és viszik a MÉH-telepre. A biztonsági rendszer fénnyel, hanggal jelez, ha valami rendellenesség mutatkozik a pályán, és olyankor mi már­is indulunk a helyszínre, így fogtunk el nemrég két fiatal srácot, akik Miskolc és Nyékládháza között vag­dosták le a közlekedés biz­tonsága miatt létfontosságú kábeleket. A rendészek mozdonnyal siettek a hely­színre, úgy csípték fülön a tetteseket. — De hiszen azokban a kábelekben áram van, ho­gyan tudják leszedni? — Ne féltse őket, még egyiket sem érte áramütés, azokban a vezetékekben ala­csonyabb a. feszültség •— mondja Sipos, és az arcát nézve nem lehet eldönteni, sajnálná-e igazán, ha vala­melyiket legalább megcsíp­te volna az áram. — Tavaly a Gömörin 226 rendőrségi bejelentést je­gyeztek fel — . mutatja az aktacsomót —, ahol majd mindenféle szállítmányt megdézsmáltak. Űjabban az élelmiszereket lopják, első­sorban: lisztet, cukrot, ola­jat. A már büntetett előéle­tű szülők gyakran kiskorú gyermekeiket küldik a te­hervagonokhoz, akik a zá­rakhoz is értenek. — Ezek aztán mindent visznek, amit találnak — így a kutyás őr —, a vázá­tól az akkumulátorig, de el­lopják a kisebb állomások fűtéséhez tárolt szenet is. — A vasúthoz mégis a vasutas van a legközelebb, előfordulnak-e belső vissza­élések a szállítmányok kö­rül? — Nem ritkák a „táskás lopások”. Mi így hívjuk azt, amikor a vasutas az ömlesz­tett áruból vesz el vala­mennyit. A külső tolvajlás a jellemzőbb. Elolvassák a vagon oldalán lévő kísérő­lapon, hogy a szállítmány árpa, vagy kukorica, és azt is tudják, hogy a nyílások­nál legfeljebb hullámpapírt, vagy fóliát találnak. Atszúr- ják és odatartják a táskát, hogy néhány kiló árpát ha­zavihessenek a nyulaknak, a csirkéknek. Csakhogy a szemes gabona dől, folyik, akár öt-tíz mázsa is a föld­re, a sínek közé hullik. A kutyás őr jár egyet a veszteglő vagonok körül, ám szinte elvész a sínmezők óriási kiterjedésű birodal­mában. Valaki közülük úgy segít magán, hogy a hazul­ról behozott fényképezőgép­pel felvételeket készít a rajtakapott, menekülő tolva­jokról. Mert, ha mondjuk négyen vannak, úgysem bol­dogulna velük egykönnyen. Éjjel-nappal kint vannak a vasúti rendészek, vigyáz­nak a MÁV sokmilliós va­gyonára és egymásra. Fegy­veres ezt havi 8900-ér,t vég­zi, ám már most megriad attól, hogy ez a kezes, szép kutya ahogy fejlődik, egyre nagyobb étvággyal eszik. Pedig a jó kutya itt igen fontos. A minap is utolért négy szurtos suhancot, akik közül a legnagyobb — ami­kor hozzá közeledett — elő­rántott egy 30 centis tőrt... Nagy József ^Jakosság nem bír több terhet Ki fizesse a hőfokszabályozót? a j. 'következő fűtési szezon pg. yl-.űtéses lalkásöklbain élők It^tárcáijét már iiigen érzé- «inti. Hazánk liisfi- „J**t áron importálj a az Is^p-^^hordozákat, ezért el- biaoj .tetJlen, 'hogy a vilég- a I]*, árihoz Mzárlkóatassáik iáit • S:Sági felllhasználés dí- W'*. 'azaz im'egszűniilk az — 'helyemként csak­ki'i , 60 'Százalékos — áillia­tfis .Meló. Magyarul, jelen- lpniri-ar®rnel|ós várható. Az riiisJ. Kereskedelmi Mi- kalI>v?r?IUrn — sajtóban is Hy,e ,ll'a,Sot llátott — vélemé- töbibi a drasztikus *a'd3,s úigy mérsék- az eg ^'a lehetővé válik ^tés e® 'igények szerinti lak^^báfyozáis, .iillliető'leg a ag^Qtwcámti hő'fogyiaszltás fi- iüzétit' a:T átalánydíj helyett, hierin,, ^"H'öen lakásban Ihő- zó ! ^“átmérő és -szalbályo- ^Qis UsZ!eii0ket lerane kívá­nta fölszerelni, amelyek ^is bó0.1**33'11 ugyancsak nem Sáriit; l*oerüil. Osalád-on­fűigjh í0' :2!5 ezer forintra bglk J > 'amit a fogyasztók- eVies J- en'e álltai, igaz, öt- jyj es2)tetfizétéssél, 'véntS'líÓt1d'eztük Torma a Borsod Távhő mű- - e ‘igazgatóhelyettesét, ügyHj Vialami konkrétum ez hegy, 1 illet ve szerintük a ,(3sith>ató-e ez az öl- es ilyen formáiban? — Eddig semmilyen hiva- tailois értesítés nem érkezett hozzánk, mi lis csak az új- ságolklból .érltesüHünik erről .az élképzélésrő'l. A szakmai — s ez alatt a TáwhőszoH.gálita- tók Egyesülésének it'agj'a'i ér­tendők — véleménye az, hogy nem szábad, és nem is lelhet egy ilyen újiatob 'te­herrel sújtani a lakosságot, az említett (műszereiket lin- gyen kellene a írendélkezé- sükr.e bocséjltanii. A fizetés­képtelenség egyre inkább érezhető már .a díjtételeik mliind nagyabb számú elma­radásából is. Az eddigi, átálánydíjias el­számolás senkiinek ,nam jó, senkit nem ösztönzött ener­giatakarékosságra. A fo­gyasztó ténylegesen csak annyi energiáért fizessen, amit felhasznált! — Az említett műszerek mennyibe 'kerülnének ösz- szesen, ha a megye ‘távfűtött lakásait számítjuk? — Megyénkben 55 ezer távfűtött lakás van, meültes- leg az országban csaknem 650 ezer. Ezt beszorozva a 20—25 ezer forinittál, nyil- váinvallóain nem klis pénzről van szó. A távfűtés költsé­geit azonban emeltet,t más­sal! is tehetne csökkenteni. A világon sdk olyan távfűtési rendszer üzemel, amely jó­val! olcsóbb, mint a nálunk használatos, s amely felve­szi a versenyt akár a gáz-, akár .az Olaj fűtéssel. Tizen­hat éve vagyok a szakmá­ban, azóta a távfűtéssel fog­lalkozó szakemberek rend­szeresen „borríbázzák” a kormány (olklat) a távfűtés, az energiaellátás kor.sizerűsí- tésénelk .igényével — hiába. Pedig ez az egész gazdaság­ra is jótékony hatással len­ne. — A mérőműszereknél maradva. Amennyiben fel­szerelik azokat, .nyilvánv.a- lóian érdeke lesz a fogyasz­tónak, hogy spóroljon, s _ 24 főik helyett megelégedjen 19—(211 .fokkal. — Olykor még így is fó- zunlk. — Sajnos, ez válóban gon­dot okoz. Az emberéit a hi­deget tűrik legkevésbé, sezt bdláltjiulk mi is. De _ nem mindig a Távhő a hibás. A fűtési rendszerinek az erő­mű, a fűtőimű is szerves ré­sze, s .szinte mindenütt í'égi, korszerűtlen berendezésék üzemelnék. Egy-egy üzem­zavar, sajnos tényleg azzal jár, hogy bizonyos ideig f_ű- tetlanül maradnak a laká­sok. Addig is, amíg a kor­szerűsítés megtörténik, igyek­szünk a fűtőrendszert, a biz­tonságosságot erősíteni, és a hibákat a ’lehető leggyorsab­ban elhárítani. . Kovács Judit Lassan megszokjuk, el­fogadjuk naponta tornyo­suló gondjainkat, csakúgy, mint az öregedő ember az elkerülhetetlen testi nyava­lyákat. Az ínyencek mór nem Béres-cseppet szed­nek. Töltik magukba és magukra a svéd bittert, vagy tallérnyi nagyságú, svájci gyógyszert oldanak egy pohár vízben, gyógyí­tó, nyugtató és roboráló szer gyanánt. Az óvatos ma­gyar statisztika is kimutat­ta, hogy betegek vagyunk. A korai szívhalál gyako­ribb, mint hajdan a pestis. Falunyi ember pusztul el önkezétől, s arat az ország­úti halál is. Egy normális magyar férfi 6—7 évet re­mélhet még a nyugdíj után, a nők valamivel többet. A bor szeretettnek megéne- ke.lt országában ranglista- vezetők vagyunk a tömény szesz fogyasztásában, s az is köztudott, hogy az éves sörfejadag egy hektó körül alakul. Vannak AIDS-es betegeink, egyre többen narkóznak, s bizonyos új­ságok rendszeresen közlik, hogy egy pisztolyt, lőszer­rel együtt, mennyiért le­het vásárolni a feketepia­con. Fő a fejünk, hogy mit te­gyünk? Ez az idióta ár­emelés kétségbe kergette az embereket, s csődbe ker­geti az országot. A talon­ból elővett pénzügyminisz­ter megmutatta... A kis­gazdák szószólója meg­mondta ... A kormány szó­vivője megmagyarázta... A fegyveres testületek ille­tékesei — az összetartás el­lenére — csodálkoztak, hogy a nép nem kapott ka­szára és kapára... A tej a csatornába ömlik, levágják a teheneket, kivágják az al- máfákat. A dolgozóknak szánt étteremben butiksort nyitnak, s egy legalizálódó intézmény képviselői, az örömlányok és a selyemfi­úk óránként 2—5 ezer fo­rintot, vagy ötven márkát keresnek. Nem ez bosszant a leg­jobban. Sokkal inkább lel­ki bajaim kínoznak. Kény­szerképzetek és téveszmék gyötörnek. Vélt és valós bűneim alól sem pap, sem pedig volt párttitkár nem oldhat föl. Hordom maga­mon, magamban a jdlet, stigmaként. A tetoválást könnyebb eltüntetni. Az ember legfeljebb levágatja a karját. De ami belül van, attól csak a szívvel együtt lehet megszabadulni. Én még szeretnék egy kicsit élni, mai urak és tegnapi elvtársak! Ügy, a magam módján. Hogy becsaptak, hogy lépre mentem? Hogy nem jutott eszembe a pasz­sziv rezisztencia? Hogy egy világ dőlt össze bennem? Hogy az újmódi táltosok most is háttal ülnek aíor- gószékben? Bánja a fene. Szeretnék kimászni a gö­dörből, gázálarc nélkül, s abban a reményben, hogy senki sem rugdos vissza. Bár a sarkantyúk pengését halllom, csizmák ütemes lé­pése figyelmeztet, de a.zért fölnyúlok kezemmel, s bár­mely, közösséginek hitt tár­sadalomban az egyén, az egyéniség diadalát és di­csőségét hirdetem. Földhöz­ragadt gondolataimat nem titkolom. A (nagytiszteletű képviselőnek is a felesége mossa az ingét, s a nagy- tiszteletű úrnak is lehetnek bűnös gondolatai. Nekem az a mániám, hogy a tö­megközlekedés tarifáinak emelése után, a villamos és autóbusz ritkábban jár és zsúfoltabb. S mintha a vonatok is pontatlanabbak és koszosabbak lennének. Egy idős úr mesélte, hogy nyugdíjának nominálértéke messze tetézte aktív életé­nek legtöbb jövedelmet ho­zó évét, most mégis rosz- szabbul él, mert bevéte­leinek reálértéke a felét sem teszi ki a réginek. Hogy van ez? Meditál a csak statisztikában létező kétgyermekes, átlagos ma­gyar család is. A felnőttek korábban lakásra, szekrényre, televízióra gyűjtöttek, mondván, hogy majd pihenhetünk, dőzsöl­hetünk negyven éves kor­ban, az élet delén, amikor megteremtettünk már min­dent. Most, hogy nyögik a panellakás és a távfűtés nyűgét, vettek frigót és vi­deót, s még egy Trabantra is futotta, le kellett tenni­ük egy gondtalan, felhőt­len nyárról. Ügy élnek (él­nek?) hogy majd beléhal- nak. Aztán itt az a nagy fene demokrácia. Egymásra acsarkodnak a pártok. Aki a karámon belül' van, az azért. Aki kívül rekedt, az pedig azért. Az egyre im­munisabbá váló választó- polgár nem tudja, hogy ki ki ellen hadakozik, de azt érzi, sejti, hogy nem az ő érdekében fordult fel fe­nekestül a világ. Mi még csak csipegetjük a morzsá­kat az európai ház szépen terített asztaláról. Húszmil­liárd dolláros adósságunk kétszerese annak, mint amennyivel Japán beszállt az Öböl-háborúba. A fel­kelő nap országa vért nem veszít, de nekünk létünk a tét. Ö fizet, mi beléhalha- tunk. Korlátáit senki sem lépheti túl, de ebben a bi­zonytalan világban csodák is lehetségesek. A rádió és televízió azzal fenyeget, hogy nem lesz adás, ha nem lesz több pénz. (Én nem merem) ugyanezt mon­dani az OTP-nek.) Istenem, akkor honnan értesülünk a rossz hírekről? Hogyan ké­szüljünk föl a társadalom- tudósok által legkegyetle­nebbnek prognosztizált 1991-es esztendőre? Most, hogy már (nyak­láncainkat is elvesztettük, a megszorult polgár hiába próbál kereskedni a bizo­mányiban a család egyet­len irhabundájával. Enyhe volt a tél, kell a pénz. Ám túlkínálat mutatkozik eb­ből a többnyire török ere­detű holmiból, s a kereslet szinte semmi. Fő a fejünk, hogy mit kellene tenni, hogy mit kellene piacra dobni a holnap bizonyos­sága reményében. Az Ika­rus az irániakkal kacérko­dik egy jó autóbusz-üzlet reményében. Puskaporos ott a levegő, de legalább üzem­anyag akad. A patinás di­ósgyőri" nagyüzem a régi, jól bevált fegyverhez, je­lesen a fegyverhez nyúlt. Szóval, nem habostortát gyártanak itt, újólag, de a hadititok miatt, nem kö­zölhetem, hogy mit, s fő­ként kinek szállítanak. Az a lényeg, hogy jól süljön el a dolog ... Ugye, vilá­gos? Világos? Valami kapitá­lis ötlet kellene. Mi pa­zarló, tékozló ország va­gyunk. Kimondták, bebizo­nyosodott. Még nem fejez­tek le bennünket, ezért és ennek okán főhet a fejünk. Mert még helyén van a fe­jünk. Forgatjuk. Fejfedőt is cseréltünk. Volt svájci sap­ka, Lenin-sapka, s az élte- sebb olvasó még emlékez­het az el’nyűhetetlen nyúl­szőrkalapra is. Aztán akadt kalpag darutollal, kakas- tollal. ötágú csillaggal. Je­les divatnak számított a szalma- és a Surda-kalap is. Ebben csak az az iszony- tatóan borzalmas, hogy nem a fej választott, hanem a kor, a mindenkori politi­kai kurzus módija. Akik nem haltak bele, azok kö­zül sokan megkopaszodtak. Talán azért, mert fedetlen fejjel jártak. Nem volt raj­tuk, fölöttük cilinder, acél­sisak, bunker és szociális védőháló. Hullott rájuk az eső, az áldás és Csernobil, ök nem törődtek a hagy- mázas kórral, nem sajnál­ták fürtjeiket, nem borra- valóztak a divatos fodrász­nak. Tették a dolgukat: ki­csit ösztönösen, de virtus­ból, a halálraítéltek túlélé­si esélyének egy százaléká­val. Róluk szól ez az írás. Egy közismert sláger kifi­camított refrénje a mottó: az ész a fontos, s nem a baj... Bracket István Mottó: Az ész o fontos, s nem a baj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents