Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. január 12., szombat A döntők előtt Nem térkép e táj Hat- héten át találkozott a Kedves Olvasó a N'em tér­kép e táj címet wisélő me­gyeismereti vetélkedőnk fel­adataival, kérdéseivel ta- punik iszomteiti számainak hasábjain. A rej.tvénypályá- zat — a hat fordulóra be­küldött megfejtések száma alapján szerénytelenség nél­kül mondhatják — -nagy si­kert aratott, hisz’ összesen 890 . megfejtés érkezett be szerkesztőségünk címére. A pályázóik döntő többsége nagy foikú felkészít ltségről tett tanúbizonyságot. Külö­nösein azók, 118-an, akik az összpontszám alapján a ja­nuár 19-én, szombat délelőtt tartandó nyilvános elődöntő­be bejutották. Számunkra e napon délelőtt újabb -erőpró­ba 'következik, s ha ezt si­keresen veszik, bejutnak az ugyancsak e napon délután X'3 órakor kezdődő „negyve­nes” döntőbe, ahol a ver­seny végső sorrendjét eldön­tik. (A döntőibe bejutottak már valamennyien díjazás­ban részesülnek), Az elődöntőbe j-utobtak névsora: (Az elődötöket a leb ony o látás z a v-a r taton sága érdekében 4 csoportban el­térő időpontokban rendez­zük meg.) Fél 9-re várjuk a Sajtó­ház (Miskolc, Éajcsy-Zs. út 15.) II. emeleti tanácstermé­ben a következőket: Boncsér Zoltánné, Czoborczy György, Dudás László, Dömötör Zol­tánná, Domonyik Ferenc. Dudás Lászlóné, Dohány Jó­zsef, Dov-ák Bertalan, Do- vák Krisztián, Doleviczényi Sándor.né, Fráter Év-a, Fejti J-ánosné, Fodor Istvánná, Fo­dor Attila, Gáláik Béláné, Hr-ufoos Év-a, Hargitai Lász­ló, Hegedűs Katalin, Hegyal­jai László, Hegyi Magda, Herczeg Vilmos, Jármai Gyula, Kovács A-tbila, Ko­vács Ágnes, Mafctáné Lov-rity Tünde, Kenyer-es Tamásná, Kiss Imréné, dr. Kárpáti Bé­la . (valamennyien misikoloi- a'k), Lipcsei Csaba (Kazinc­barcika), Németh .László (Mád). Fél 10-rc a következőket varjúik: Balk Róbert, Darai­né Miarcélli Zsuzsa, Horváth Mária, Juhász Richard, Lip­csei Csabáné, Lipcsei Krisz­tián, Nagy Mik-lósné, Szeitz Imre, Tóth Béla (valiameny- nyien kazünébarcikaiak) Bé­res Gyu-la (Hiídvégardó). CZif-rák Jáno&né (Edelény), Cser.jési Katalin (Ernőd), Dicáházi Judit (Edelény). Géczi Józsefné (Tárcái), Kirenyicziky Istvánná (Sátor­aljaújhely), Koncz Imréné (Leninviáros), Karniss László (Felsőzsolca), Krajnyák Ber­ta 1 anné (B or-sod szirák). Lu­kács László, Lukács László­né (Edelény), Liszek And- rásné (Miskolc), Lubiinszki Mária (Miskolc). Ludány-i Andrá-sné (Edelény), dr. La­katos Zoltán (Miskolc), Mol­nár Zoltánná (Miskolc), Né­meth Lászlóné, Németh B-a- lázsné (Mád), Kenyeres Ani­kó (Miskolc), Pricz Bene- dekné (Ernőd), Piskóti Ti­bor (Szikszó), Páfrány An­na (Miskolc), Vlg-a Fruzsina (Miskolc), Rekó János '(Mis­kolc), dr. Lukács Jánosné (Miskolc). Fél 11-kor az alábbiak elő­döntőjét ren d ezzük: Fodor István, Kiéri Ilona, Kiéri Zita, Kiss János, Kopácsi Zsolitné, Kiss Károly, Kiss Károtyné, Lipcsei Ferenc, ifj. Lipcsei Ferenc, Lipcsei Attila, Maitta László, Majo­ros István, Majoros József, Mátyus József, Nádasi Zsu­zsa, Pallói" Zoltán, dr. RiSkó Ágnes, Somossy Katalin, So- modi Gábor, Szederkényi Ferenc, Szabó Etélka, Szoby Zsolt, Szűcs Istvánná, T,ho- dory Csaba, Thodory Zol­tán, Tepliczky János, Vizke- leti József, Maksáné Gáliért Hedvig (valamennyien mis­kolciak), Stuhá-nné Sztankó Sára (Edelény), Szabó Jó- z-sefné (Leninváros), ifj. Né­meth László, Németh Balázs (Mád), ifj. Lipcsei Csaba (Kazin cbarc-ik-a). Fél I2-kor a következők elődöntője kezdődik: Thodo- ry-né Dra'hos Katalin (Mis­kolc), Vasas Vilma (Mis­kolc), Viktor Imre (Kazinc­barcika), Varga Tünde (Ede­lény), Varga Zoltán (Ede­lény), Várhegyi György (Mis­kolc), Veres Imréné (Her- nádkak—Bélegrád), Jászai Andrea (Sajószentpéter), ifj. Thodory Csaba (Miskolc), Németh Dánielné (Mád), Boncsér Zoltán, Bodnár László, Balázs Tímea, Do­hány Katalin, Dovák-né Szá­lai Ágnes, Herczeg Vi'lmos- né, Kenyeres M-arian-n (va­lamennyien miskolciak), Da­rái Imre (Kazincbarcika), Géczi József (Tárcái), Kre- nylcáky István (Sátoraljaúj­hely), Lipcsei Ferenoné (Miskolc). A képen látható bánfalvi kastély és a parkjában álló, hatalmas Jókai-fa sok pályázónknak okozott fejtörést. Fotó: Laczó József A fényorgonát 1959-től 1990-ig hosználták, a háttérben a régi, 1883-ban épült toronyóra szerkezete látható Fotó: Dobos K. Egy-egy fénykép, megsárgult kritika, s az idősebbek emlékez*11 őrzi a színész, Takács Oszkár alakját Versekből „csudalétra” — Kondor Jenő: CSILLAGKÉRÉS cimíí kötetéről — Átmeneti korokban az ér­tékek elbizonytalanodnak, a világ jelenségei, eseményei egyre nehezebben simulnak versbe; a formák — miként az egyértelmű gondolatok is — fellazulnak. Ebben a szét­szórtságban a lírikusnak — hogy létezni tudjon — ren­det kell teremtenie önmagá­ban, rendeznie kell viszo­nyát a világgal. Ősidőktől fogva a vers hozta létre ezt a belső rendezettséget, adott egy pontot: a biztonságot, amely elengedhetetlen felté­tele az alkotásnak. Mostaná­ban ez a pont inkább szi­get, mély körül a felgyor­sult események kavarognak. Ebben a magára (és tolira-) hagyottságban megnő a hi­telesség szerepe; s ez menti meg a költőt a meghason- lástól, ez ad erőt és tartást neki. Ez a hitelesség jellemző a Kisvárdán élő, de borsodi kötődéssel is bíró Kondor Jenő Csillagkérés című kö­tetének verseire. A rögökön álló, de csillagokért perelő lírikusok fajtájából való ő is, aki. azonban már számol a múlandósággal, tudomásul veszi tényét: „felmagvaso- diik bennem a halál” — írja egyik szép miniatűrjében. Az elkerülhetetlen ellen az áhítatot, a csodák megjele­nítését, az emberiesített dol­gokat, eseményeket, tárgya­kat ragyogtatja föl. A ver­seiben oly gyakran előfor­duló fa-, harangszó-, csil­lag-, rög-, víz-, fű-, homok-, szél- és éjszaka-motívum nemcsak a zsoltáros átlénye- gítést, hanem a hely szelle­mét is magában hordozza. Arról a tájról röppennék fel ezek a verseik, ahol „Is­ten hajszálaiból csudalétra nem épül”, ahol ezt az em­bernek önnön magának kell elkészítenie. Sors ez és lehe­tőség is. De kényszer is, mivel a felemelkedés egyet­len útja ez az ottani tájon élőik számára. A „csillag- kérés” invokáció Kondor Jenőnél: fohász a felemel­kedésért. S a tettek — a költő esetében az alkotások — a „csudalétra” fokai. Fokról fokra lépdel felfelé, de meg-megáll szusszanni: szétnéz, méregeti magasából a világot, de tekintetével emberéket, társakat is keres. Hasonlatos ez a keresés a leibnitzi „Rokont keres, aki a csillagokba vágyik”-ra: elég itt utalni zaklatottan, hömpölygő látomásos versé­re, az Ad sidera-ra. Kondor Jenő lelki rokonai mégis evilágiak. Közülük indul el és közéjük akar visszatérni — de nem üres kézzel. Ajándékként átadja nekik a „csillagokkal csendülő harangokat”, a hi­tekből épülő jegenyét, amely „puha fészke a csillagok­nak”, a hajnali fényben „nyírfán mosákvó csillagot”, az októberi udvar „bárso­nyát”: a rózsát — hogy a világ érdessége elviselhető legyen számukra. Add, hogy kaphasson, illetve a mái kapottat megköszönje. Ez f utóbbi miatt van annyi em- lékállító vers a kötetben. A fenyves hegyek „szellős ff szoknyáin füveket nevelő * nagymama”, a „hómellény- |f be öltöztetett” nagyapa az f, erdélyi balladák tisztaságát idéző metaforákban fénylik fel. Sorsárnyékban már tra­gikusáéban villan elő e táj ff két szellemi nagyságának alakja: Kölcsey Ferenc és Váci Mihály;- a „folyó ka- É| nyargó körmondatait” hall- ff gató csekei remete és a %, „mindenütt otthon” költője, kinek nyoma fölé „koszorút fonnak a tüskés akácok”. Az emlékállító versek legszebb darabja a reinkarnációt idé­ző Nagymamám c. négyso­ros: „Hozzád fűszál hajol madárka keres valahol /ff Milyen az Isten odaát? Feléd bólint egy bodzavi- ráig” — hogy felvillantsak valamit az e tematikában sorjázó versek közül. Erőt, hitet emlékeiből is merít az alkotó, de élnie a jelenben kell. El kell szen­vednie az idő terrorját — de meg is kell szelídítenie; s túl az elviselhetően, va­rázzsá emelni. A mindenkori mágia ez. Kiüresedett ko­runkban talán csak a sze­retet és a szerelem meghitt­sége maradt „emberarcú” csodának: a töretlen fénnyel felsugárzó pillanatok és az égiessé finomított erotika derengése [„hajadban porzós szárnyait füröszti árva da­ráig fehérség bujkál sze­medben”]. De az ideiglenes­ség érzete még e ciklus idill- jeit is beárnyékolja, ott le­beg fölöttük a múlandóság sötétje. Kondor Jenőnél a külső és belső táj harmóniában van. S mindkét tájon ott az énje — ez teszi hitelessé alkotásait. Ha derűsen ra­gyog, ha „szilánkosodik” az idő, akkor is saját életét éli benne. Évszakai a természet és a lélek évszakai egyszer­re. A kémény mögé búvó, pironkodó téli napban is az ő pironkodása, a bokrokba húzódó „kotló tanyák” el- hagyatottságában az ő ma­gánya jelenik meg. Mint ahogy a fohászkodó ember könyörgése is bibliai motí­vumokra épülő verseiben [Jézus, Az idő után, Csillag- kérés.] Alkotásai az értelmes cé­lokért küszködő, küzdő, drá- maiságot és szépséget is vállaló ember helytállását példázzák. A lírikus hagyott már léleknyi jelet: a sza­bolcsi fák suhogásában hall­ható már az ő hangja is, a „folyó kanyargó körmonda­taiban” néhány tiszta szó már az övé is. Verseitől egy árnyalattal emberibbé szé­pült a sors. [Váci Mihály Kör kiadása, Nyíregyháza, 1990.] Cseh Károly Maradandóvá tenni a mulandót Nincs még egy mesterség, mely ennyire a jelenhez kötődne. Hiába a videoka­zetta, hiába a eelluloidszalag, a színházi előadást egyik sem tudja igazán hitelesen megörökíteni. Másképpen lát a kamera és másképpen a közönség. S a színház vará­zsát a legtökéletesebb gép sem tudja visszaadni. Min­den előadás más és rhás. A művész minden este újra­teremti önmagát. A színész végzete, ahogyan már Pető­fi Sándor is megfogalmazta: „Lékötve csügg ő egy rövid bilincsen — / ez a jelen; csak erre számolhat, / mert a jövőhöz semmi köze nin­csen . ..” Ha az előadást nem is le­het tökéletesen megörökíte­ni, a fényképek, kritikák, jelmezek, személyes tárgyak képesek megmenteni vala­mit a színész múlandóság1' ítélt alkotásaiból. . Gyarmathy Ferenc év® óta gyűjti, gondozza, a Whf kolci Nemzeti Színház etf kori művészeinek emlék*1 Egyelőre csak a színház táf salgójában láthatjuk a á*., dag gyűjtemény egy részletét. A kiállítás Sorr>°’ Zsuzsa koreográfusnak, kács Oszkár színésznek, bestyén Mihály színész-rel! dező, színházigazgatón^ Demeter Hedvig Jászai-“! jas, érdemes művészn* Pálffy György színész-!'^ dezönek, Kovács Lás®‘ magánénekesnek és OjaS Erzsébet színésznőnek emléket. A kiállított tárgyak, s f egykori művészek megér“* melnék, hogy állandó honra találjanak MiSk0 con . .. (fg) Várják a pedagógusokat Megnyílt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetén* (PDSZ) irodája Miskolcon, a Selyemréti utca 1. szám alF a Tehetséggondozó Kollégium épületében. A szervezet lasztmányánák tagjai hétfőn délutánonként 4-től 6 órn'f kedden délelőtt 10-től 12 óráiig és csütörtökön délután 4 ,! 6 óráig várják a pedagógusokat. Telefonszám: 54-017 7 rne‘ lék és 53-088 7 mellék. _________________________________________________________✓ S zemenszedett igazság Szándéknyilatkozat „Álláspontunk nem válto­zott. Ismétlem, ha az ame­rikai pilótákat leszedjük, és nálunk zuhannak le, a ku­tyákkal etetjük meg őket. Tehát továbbra is őrizzük nyugalmunkat és méltósá­gunkat.” Az iraki tájékoztatási miniszter véleménye Felismerés „Fogjunk kezet, legalább akkor nem verekszünk.” I. G. V. diplomata Retorika „Sajnos, számos ' szón* nem veszi észre, hogy ” késén beszél, de nem S°f' dolkodik.” A Paris Mate*1 megállapítás* Lépésváltás „A keletnémetek életéi*! döntő változás követkéz*' a káoszból labirintusba le tek.” G. ,LasS' német kommentál Ernő Az Ernő név — miként a Győző és a Rezső név — a nyelvújítás terméke. Voltaképpen az eredeti név, ófelnémet Ernest, amely azt jelenti: komoly, határO' zott. Hogy hogyan lett az Ernestböl Ernő? Nyilván úgV’ ahogyan a Desideriusból Dezső, vagyis rövidüléssel, s az — ö kicsinyítő képzővel. Nyelvtörténeti érdekesség, hogy 1864-ben, a vne' gyénkből Kázsmárlcról elszármazó Fogarasi JánOs (Czuczor Gergellyel közösen szerkesztett) híres akadt' miai szótárának megjelenése idején még nem dőlt eí igazából, hogy az [Ernő melyik idegen név magyá1 megfelelője akar lenni. Fogarasiék ugyanis azt írják az Ernő címszónál: „Némelyek szerint Ernestus, mások szerint Irenaeus." Természetesen később e harc eldőlt’ Az Ernő az Ernestek, Ernestusok magyar változat lett, az Ireneusz magyarítására pedig a nyelvújítók kitalálták a Jernö szót, mely — ma már tudjuk ' nem honosodott meg nyelvünkben. (ha) ___________________________________________>

Next

/
Thumbnails
Contents