Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

1991. január 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nincs más hátra, mint nyugat! Az Öböl-válság és a Vasipari A Miskolci Vasipari Kisszövetkezet két dologról is ne­vezetes. Az egyik, hogy döntően ők szállítják a hazai fes­tékiparnak az ónozott acéllemezből készült dobozokat, kannákat. A másik, hogy a kitűnő exportcikknek számító Heller-Forgó-féle hűtőtornyok vázának ők a hazai gyártói. Nevezetes a kisszövetkezet arról is, hogy az ipar egészé- nek gyengélkedése ellenére még mindig tartja pozícióit, tavalyi éve az előzőnél is sikeresebb volt. Fehér Miklós elnök azzal kezdi a beszélgetést, hegy leszögezi: r~ Érezzük természetesen Jj1' is a gazdasági pangást, e (keressük, kutatjuk a ^'egélihetés módját. Eddig sikerült megtalálni. a P^d'ig, elmondása szerint, beruházások visszaesése a kevesebb festék kell ?azdaságina!k, így egyértél- d a> hogy nem kér aninyii a festélkiipar mint ilco- ^bban. 1990-ben „osalk” asfél milliót készítettek a na. -bányai üzem asszo- nem ^ kisebb igényeket kiic .bevette ugyiam klasszi- !„• ^öiemlben veitt létszám­hoEvf’ :azonlba:n hagyták, „„f// °®yjon a létszám, nem e)k-.ek ^el új dolgozóikat az a|Zán'ök helyett, iizerrf* ®anc*ia v°lt a doboz­ták bogy nehezen kap­t0 ai|'a,Panyagot, ;s a soroza- ai, ^tPtteéetékelés miatt az késianyai? növekvő árát csak iti ® érvényesíthették a u, t^nniékeknél. Az import u ^^lizáláis ezen a téren is u-hvező változást hozott: nnye>n került ónozott le- ,6Z) igaz magasabb áron, hűit aztán — nagy óvatos­sagai — csak beépítettek a habozok árálba. Gyakran a osomagoiló- anyiag hátráltatja az expor- ezénT' í^ytatja az elnök —, áll,, i döntöttünk, nem mákí, mog a bevált for- szím?a ' Masaisiabb műszaki ványnák1U’ 3 nyugaW szab' nák "1 ■. *? megfelelő tóam- zyniu "fejlesztésén dolgo­tok k •-I?asalk a festékgyár- szerQ*er.es®re, hanem mert mi kínái,naertk nekik j°bb árut egyysaai nagy üzletet tavaly ^aHvr?SSa,‘ rneSrendelós adfa. le Z. n ^“^küszllíödtek ve- alá , arníg a szerződést tető barimé!? . a csehszlovákiai KGST ,re'1' ?®,ert ált már a pQrt ...^^zágolkba viailó ex- enHert'i 3 lrna> s csafe külön t°tt a v zés után szállítha- a jía„ vasipari. Szerencsére gy-on ,3ali koihászolkmaik na- matos Be®at>t az épülő foly-a- rttaiirtn acél öntőműhöz a kihoi.dom 150 méter hosszú .iár.tán,0, hengersor, így lel­hessen ö10®.'' dőli árral fizet- k a magyaroknak. ér8 jT^ntban száz -miiTOiót Pos ^rendelésre öthóna- •került arSyalássorozat után ^as'Pif • ra az aláírások, a leszál‘lüL?zeptember végéig i®lé't a 0t]a a berendezésék besetz osebszilovák partner lei, h gedésót azzal fejezie Kis ’azonnali fizetett, nak yPséghlibája a dolog- Ez a dolllár .árfolyamesése. i'ortiiviif^rnagában hatmillió Kurtította meg a ^ 1(31 kisszövetkezetet. 35^? üröm az ilyesmi, de ség , nail’liió forint nyere- rné,rn.maV most, a hivatalos étik e,®Zar,ás előtt is biztos­iéi .latszik. Nagyobb gond, bgn uZ az idén? A n-apók- hogv ballllattulk azt a hírt, gó-4,Lran ismét Heller—For- vBn .e hűtő tornyokat alkar hazánktól. S mert én­ként ^asvázait ailvállallkozó- gy^t.i. fgyadül a miiislkoloiaik les? ah, jogos a (kérdés, ^'e bettöle üzlet? baiit^Kém tudom, bár én is Fe&m róla - mondja soron- MliM'ós, majd .kétségeit Hagyí3' . A politika -sajnos Sa8ba ° is beleszól a gazda- ^böi - ®?ost ipéldául az az ^Válság. Mert ha jön is 'enriean,i megrendelés („Jó ’ mert biztos partne­rek, jó fizetők!”), ott a nagy kérdés: hogyan szállítsák a hatalmas torony monstre egységeit? Törökországon át nem lehet, a szovjet út is bizonytalan, nem beszélve a tengeriről. Nem csoda, hogy Fehér Miklós szurkol: oldód­jon meg békésen a válság. Addig is, amíg megrende­lést kapnak, vadásznak a hirdetéseikre, pályáznak be­ruházásokra, egyelőre kevés sikerrel. Az azonban az el­nök szerint is bizonyosnak látszik, nyugati megrendelés után kell nézni. Németor­szág már nem az igazi, mert a volt NDK munkanélküli­ségén akar segíteni megren­deléseivel. Talán néhány or­szággal odébb? Vajon hogyan élték meg a múlt évet a Vasipari tag­jai, alkalmazó ttai, mennyire jó állás a kisszövetkezetnél dolgozni? — Igyekeznünk a bérekkel az inflációt követni, sikerült is — véli az elnök. Ez azt jélenti, hogy a csehszlovák naigy üz/let meg­kötése után kaptak a dolgo­zók húsz százalékos béreme­lést, és növelték természete­sen a pótlékokat is. Az év­záródkor ismét duzzadó borí­tékok várnak a „vasipari- sokra”, iákkor osztják ,a va­gyonnevesítés után járó ré­szesedést a nyereségből. Az elnök megemlíti, hogy a jogszabályok szerint csak azok kaphattak volna va­gyonjegyeit, altóik 1988 vége előtt is szövetkezeti tagok voltaik. Csakhogy, amikor kisszövetkezetté alakultak, sdkan álkálmazötták lettek, így ők hátrányba kerültek volna. Ezért a felhalmozó­dott vagyonból ingyenes va­gyonjegyet adtak az alkal­mazottaknak, a tagoknak pe­dig szövetkezeti üzletrészt. Mindkettő egyformán hoz pénzt tulajdonosának. A gondoskodás másik, ér­dekes formáját azért válasz­totta a kisszövetkezet veze­tése, mert erősíteni alkarja a dolgozóik kötődését. Tavaly óta CSÉB Évgyűrű-biztosí­tást fizetnék a 40 éves élet­kort elért, legalább tíz éve ott dolgozóknak. Amolyan törzsgárdaelismerés ez: ha valaitói nyugdíjba megy, vagy jókora summát, vagy jára­dékot vöhet fel a biztosító­tól. Ha már rossz a nyug­díjrendszer, valamivel ki kell egészíteni — Nem hiszem, hogy ez mindent megold — mondja Fehér Miklós —, de talán enyhíthetünk a nyugdíjba vonulók anyagi gondjain. M. Szabó Zsuzsa Befejeződött a bor­• sodsziráki hulladék­lerakó fölött termelt cukorrépa vizsgálata. Az eredmény megdöbbentő. Igaz, a figyelemmel kísért anyagok közül egyedül az ólom lépte át a megenge­dett határt, ez azonban jócskán. A cukorrépára nem írtak élő határértéket, így az egyéb zöldségekét vették figyelembe a vizsgá­latot végző megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Ál. lomás munkatársai. E sze­rint 0,2 milligramm fogad­ható el maximum kilogram­monként, ezzel szemben a hulladéklerakó fölött termett cukorrépában 14,3 sőt, 25,6 milligrammot is találtak, míg a kilométernyi távol­ságra lévő növényben csak 0,3-as értéket tudtak kimu­tatni. Az előzmények bizonyára ismertek olvasóink előtt, de tálán nem ált röviden fel­idézni a tényeket. A sajó- szentpéteri Új Élet Terme­lőszövetkezet 1971. nyarán szerződésit kötött a BVK- val, amely szerint a vegyi üzem ipari hulladékkal töl. ti fel a kavicsbányát, majd termőréteget hord a terület­re, s így azt újra művel- hetővé teszi. Ugyanakkor a KÖJÁL-ilal történt megbe­szélés alapján kötelezően határozták meg, hogy „a fenti területre , semmilyen mérgező anyag nem kerül­het”. Továbbá ennek betar­tását a KÖJÁL esetenként ellenőrizni köteles. A telep bezárását 1974. novemberében rendelte el a vízügyi hatóság, mert zavar­ta a tervezett hidrogeoló­giai védőövezetet. A tényle­ges megszüntetésre azonban csak majd’ másfél éves jo­gi procedúra után, 1976 legelején került sor. A té- esz pedig (immár a borsod- sziráki, " hiszen időközben egyesült a sajószentpóteri­Az önkormányzat választotta Új igazgató a Miskolci Vízmüvek élén A múlt év végén lejárt a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatornázási Vállalat igazga­tójának megbízása, ezért a miskolci képviselőtestület pá­lyázatot hirdetett erre a veze­tői posztra. S mert a Vízmü­vek a miskolci önkormányzat irányítása alá tartozik, a kép­viselőtestület közgyűlése de­cember utolsó munkanapján, a szákbizottság javaslata alap­ján Vojtilla Lászlót megválasz­totta a megüresedett igazga­tói posztra. A harminchat éves szak­ember, aki az előző munka­helyén, az ÉRV-nél üzemve­zetőként dolgozott hat éven keresztül, kilenc pályázó közül kapta a legtöbb sza­vazatot, szám szerint har- imindkettőt. A szimpatikus fiatalember esetében, aki gépészmérnök létére vízellá­tási és csatornázási oltólevél­lel is rendelkezik, bizonyára iá németnyelv-tudása is (előnynek számított az elbí­rálásikor. — Mi vonzotta leginkább, amikor az igazgatói posztot megpályázta ? — Talán annak a feladat­nak a nagysága és össze­tettsége, ami a jövőben egy vezetőre hárul a Miskolci Vízmüveiknél — mondta kérdésünkre. , — Nines irigylésre méltó helyzetben az új igazgató már azért sem, -mert Mis­kolc új lakótelepeinek víz­hálózata enyhén szólva nem ' éri el az elvárható műsza­ki színvonalat. — Ezzel magam is egyet­értek, hiszen a korábbi években a város fejlesztésé­nél a minél több lakás meg­építése volt a döntő, a köz­mű- és vízvezeték-hálózat létesítése a legutolsó szem­pont volt, ennek megfelelő­en végezték ezt a tevékeny­séget. Ám az sem tölthet el (bennünket túlzott bizako­dással, hogy az ország nagy városai közül Miákolonalk van a legrégibb, legöregebb vízhálózata. — Hogy mire törekszem 'majd munkám során? — tette fel önmagának a kér­dést Vojtilla László. — A teljesség igénye nél­kül említem, hogy fokozot­tan ügyelünk a jövőben a környezetvédelemre, így pél­dául óvjuk vízforrásainkat, ■amihez az elengedhetetle­nül szükséges szakértelem rendelkezésre áll, csak még jobban kamatoztatni kell az emberi tudást. Célként tűz­tem magunk elé a korszerű technológiák bevezetését, az irányítástechnika teljes kö­rűvé tételét, a hálózati szi­várgások mérséklését. E: utóbbi gondolathoz magya­rázatként még annyit, hog\ a hálózatba betáplált és a számlázott vízmennyiség kö­zött csaknem tizenöt száza­lék az eltérés, ennyi víz vész el tulajdonképpen a szol­gáltatás során. — Mi segíthetné még a vízzel való fokozottabb ta­karékosságot? — Egyebek között, ha víz­mérőórákat szerelhetnénl fel minden fogyasztónál. E; a kontroll ugyanis döntőer befolyásolná a vízfelhaszná­lást, csökkentené a pazar­lást. Ez a szempont a jö­vőben döntően esik majc latba, hiszen közismert, bogi az energiaár-növekedés és a: állami támogatás mérsékli dósé következtében jelentő sen emelkedik majd a veze tékes víz díjtétele. Ez idei; négyezer darab vízmérőt sze reztünk be, a fogyasztás el lenőrzésére. — Végezetül a terveinkrő még annyit, minden erőnk kel azon leszünk, hogy ; Vízművek az elkövetkezi években megtartsa a szol gáltatás eddig elért szín vonalát, de ha lehet — án ez döntően a pénzügyi lebe tőségék függvénye — mé, s zín von alas abban, ha téko nyabban dolgozzunk. L. L. Fotó: F. M. Itt-ott csak o hulladék bújt elő a répa helyett Fotó: Fojtán L. a megengedett érték 128-szorosa Ólom a répában vei) megkezdte a területen a termelést. S mivel a hul­ladéklerakó létezéséről min­denki elfeledkezett, folytat­ták is a művelést 15 éven keresztül. A tavaly ősszel kipattant botrány idején a sajtó so­kat foglalkozott e témával, de a figyelem központjában az alig másfél kilométerre lévő figyelőkutalk veszélyez­tetettsége állt. Az érintett cégek és az illetékes ható­ságok erre már keresik a 'megoldást, s szerencsére a mérgező anyagok nem jut­hatnak le olyan gyorsan az alattuk lévő kavicstenaszra, illetve onnan a kutakba, hogy máris meg kellene húzni a vészharangot. A hulladéklerakó fölé terített (egyesek szerint harminc, mások szerint 60 centiméter vastag) földrétegen termett növényeket viszont 15 évig hasznosították! Valószínű, hogy a sekélyebb gyökerű növények nem szennyeződ­tek oly nagy mértékben, mint a vizsgált cukorrépa, de azt mégsem hihetjük, hogy például a kukorica teljesen „-tisztán” kerülhe­tett a silóba. Tudomásunk szerint az itt ■termett növények, illetve a bennük fellelhető ólom ed­dig nem okozott problémát. De figyelemmel lehet-e kí­sérni egy hektárnyi cukor­répa útját? A répa nem is keveredhetett szállítás és feldolgozás közben máshon­nan származó fertózésmen- tes alapanyaggal, mint pél­dául a gabonafélék, így szennyezettsége nem hígul­hatott. (Bár meg kell mon­dani, ez a keverés eléggé elképesztő ötlet, sajnos azon­ban egy időben gyakorlat volt Magyarországon. Tehát nem „dobták ki” a kifogá­solható terményt, hanem be­lekeverték a jó minőségűbe. Ettől természetesen a rossz nem lett jó, inkább fordít­va, a jót sikerült elrontani.) A tavalyi, a megengedett ólomszint 128-szorosát tar­talmazó répa a KÖJÁL határozott tiltása érteimé, ben a földben marad, sem­mire nem használható. Vé­gigtekintve a terméketlen foltokkal tarkított, gumi­gyűrűket és pvc-zsákokat a hátán hordozó répaföldön, újból föltámad bennünk a kérdés: miért maradt ez ilyen sokáig titokban? Egy szemtanú felbukkanása után megindultak a vizsgálatok. A legnagyobb felelősség a hulladékot kiszállító BVK-é. De hol voltak az ellenőr­ző hatóságok? Vajon csak a BVK szegte meg a szerző­dést a szennyező anyagok kihordásával, vagy a KÖ­JÁL is, mert nem, vagy nem megfelelően látta el ellenőrzési feladatát? Most természetesen a leg­fontosabb kérdés az, mit lehet tenni, hogy ezek után még potenciális veszélyfor­rás se lehessen ez a hulla­déktároló. Reméljük, az idő teltévéi ezek a megválaszo­latlan kérdések nem merül­nek feledésbe, hanem nyíl­tan és őszintén felelnek rá azok, akiknek felelniük kell. (csörnök) Privatizáció a Volánnál A hazai vállalatok nehéz hely­zetének következtében jóval ke- ve-ebb árut fuvaroztak az el­múlt évben az orszáK közleke­dési vállalatai. Nem kivétel ez alól a Borsod Volán sem. Bár csekély nyeresége szert tettek, a vállalat és az itt dolgozók lé­tének biztosítására jelentős szervezeti átalakítást'"“' hajtottak végre. Üj üzletágak alakultak, melyek már döntően profitér- dekeltségűek. A legszerencsé­sebben a nemzetközi árufuvaro­zási üzletág helyzete alakult amelyik január 1-től magyar- német vegyes vállalatként'mű­ködik. A két alapító, a Borsod Volán és a Maczisped GmbH — mely szintén nemzetközi fuvar­szervező cég — 7—7 millió fo­rint tőkerésszel létrehozta a Borsod Volán Szállítmányozási és Kereskedelmi Kft.-t. A né­met fél apportként közel 1 jni’- lió forint értékű, a sikeres mű­ködéshez feltétlenül szüksége műszaki berendezéssel látta el az irodát. Rácz Sándor ügyvezető igazgatótól megtudtuk, hogy elsősorban a megyénkben működő vállalatok szállí­tási gondjait igyekeznek megoldani. Helyzetüket meg­könnyíti, hogy kapcsolatban maradtak a Volánnal, és a vál­lalat közel 100 kocsijára kell fo­lyamatosan fuvart biztosítaniuk. Amennyiben a szállíttatási idé­nyek ennél magasabbak, olyan magánfuvarozók bevonására ké­szülnek, akik ma még nem rendelkeznek speditöri (szállít­mányozói) kapcsolatokkal. Véle­ményük szerint a fuvarosokna’ megéri az irodához fordulni — méír az alacsonyabb fuvarozó™’ díj mellett is, ami a szerve™ díj levonása után marad —. mert minden esetben biztosi*™» nak számukra visszfuvart is, ami nyereségessé teszi az utat. Komoly problémák már ma is léteznek a közúti áruszállító ™ terüíetén. A Közös Piac tagor­szágai nem engedik, ho^y ug­rásszerűen metrnövekedjen a fu­varozói forgalom — ezt a nem­zetközi útvonalén kedélyek szá-j mával korlátozzák. Tovó’ ezekben .az országokban rövid™ sen szigorítják a közlekedő™’ paramétereket, amelyek szí­nem kedveznek a Volán pépiá™- műparkját döntően alkotó ?’• da, Rába típusú autóknak, ka­mionoknak. Jelenléti 20 dara^ IVECO-vontatót lízingel a Vo­lán. Az iroda által szerzett fu­varokból kíván iák törleszteni a lízinRdíjat. A két cég — fuva­ros és szervező — szerencsés együttműködésének eredménye­ként a szigorítás évére talán sikerül lecserélni a műszakilag nem megfelelő tjépjárműparkot. T. N. E.

Next

/
Thumbnails
Contents