Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-28 / 23. szám

1991. január 28., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Sürgette a munkástanács

Nem vacilláltak a kalr,inaiéban

Erdőbénye és környéke* sodálatos, de mintha átok die rajta. Az autós csodál- j°zfk: ez is Magyarország?

aJd dönt, lassan, vagy worsan rázkódjon végig a ePehupás úton. A falut el- _agyva nehezen bukkanni rá • ásványbányák volt kalci- Ia ®'üzemére. A régi táblát S-Vették, az új még sehol. A 'arral_ körülvett, zajos üzem Ur>kásai elégedettek: van e UlJkájuk, kenyerük — és bizony nagy szó ezen a 'déken!

c A kalcináló immár nem- Pa- .egy üzem, hanem az a>afiit nevű, kovaföldter- v ® °„és -feldolgozó kft. Ügy- zető igazgatójával, Ligárt szlóval beszélgetünk.

rtl'~ Az egész megyében is- milyen gondokkal küz- vátt: az Országos Érc- és Ás- Venybányák Hegyaljai Mű- vP éviden csak annyit,

•iái K6séges lett- egyes tag- W bejelentették önállósulási fekvésüket.

A. többiekkel együtt a bétán kalcináló és a hozzá ks? i ° kovaföldbányák is tó,Akadtak a mádi központ- a ~~ tavaly év elején. Ám; ves t éve egyfolytában

aiatfSéges egység jó fél év ó| . nem tudta megteremte- íálvZ önálló vállalati gaz- se„.,°üás feltételeit. Hiába •haj * a mádi központban aöt adminisztrációs iro- mni?? önállóság ismét többig!05 veszteséget hozott. •áept-1 . 'jenkor gyakorta ^Uhí-'^'Hik, a dolgozók íjüs, kástanácsot alakítottak. sévpias János elnök vezeté- Vjs„e Pedig úgy döntöttek: eiój, bbíyják a hét évvel ez- cj0, fr _ üzemvezetőként ott L'gárt Lászlót és kft szorgalmazzák a

Alakítást.

kft' Pktóber l-től vagyunk 9z fíorrnában, a törzstőkét Urszágos Érc- és Ás- penybányák, a Mineralim- ,atX _ külkereskedelmi Válla- es a dolgozók adták öszsze. Hogy mennyit pontosan, az maradjon üzleti titok, a lényeg az arányokban van. A két vállalat nagyjából annyit adott, mint 74 helyi dolgozónk és három fővárosi vállalkozótársunk.

A részleges privatizáció — hiszen csak a 77 tag valódi magánszemély — máris csodálatos eredményeket hozott. Csodák persze nincsenek a gazdasági életben, ezért a továbbiakban a „hogyan”- ról faggattam a szakembert. Szavaiból az derült ki, hogy a recept szokásos: megszüntetni a veszteséges termelést, csökkenteni a fajlagos költségeket, elismertetni a vevővel a magasabb árat. Látszólag egyszerű.

— Azt azért nem mondanám — folytatja Ligárt László —, mert októberben például még saját könyvelésünk, műszakink nem volt. A termelés itt mindig utasításira ment. Megnéztük, mi a veszteséges. A perlitter- melést csökkentettük, az ag- roperlitét magasabb árért növeltük. Kemény ártárgyalásokat folytattunk vevőinkkel, mentünk minden után.

Az üzem és a hozzá tartozó bányák termelése minden eddiginél jobban felfutott. Szerepe volt ebben az újfajta ösztönzési rendszernek. A dolgozók nemcsak azért érdekeltek a nagyobb, jövedelemben, mert tőkéjük után majdan részesednek, hanem mert naponta a zse-: bükön érzik, mennyit teljesítettek.

— Egyösszegű bérutalványozással díjazzuk a dolgozókat. Ha például kimondjuk, hogy egy tonna kalci- nált kovaföldért jár iksz forint és abból egy műszak alatt 18-an 40 tonnát állítottak elő, az érte járó összeget elosztjuk. De nem egyformán és nem a vezetők, hanem a dolgozók egymás között, műszak után, demokratikusan.

Lám, így fér meg egymás mellett a magántulajdon — hiszen minden dolgozó tulaj is — és a demokrácia!

_ A múlt évet egyébként nullszaldóval zártuk — folytatja az ügyvezető —, elértük, amit akartunk. Fizettük az ásványbányáknak az üzem és a bányajog bérleti díját, a dolgozók keresete pedig decemberben húsz százalékkal ugrott meg.

Az idén valamelyes nyereségre is számítanak. Nagy szó ez egy tizenkét éve veszteséges üzem hitet vesztett munkásainak. De az Ligárt Lászlónak is, akit leginkább azzal ismertek el, hogy visz- szahívták. A szakember nem tagadja, elég rossz műszaki állapotú üzemet bérelnek. Az idén gyártatnak egy ciklontelepet, ez már nem egyszerűen „tűzoltó” karbantartás — növeli a színvonalat is. Segítségével olyan szűrőkovaföldet gyártanak, amelyet sörgyárak, cukorgyárak, szeszipari vállalatok használhatnak. Nagy feladat lesz az új termék piaci bevezetése.

A legfontosabb persze, hogy máris az egész évre van munkájuk; ez ebben a meglehetősen nyugtalan, átalakuló piacgazdaságban bizony nagy szó. Sőt! Nem zárkózik el a kft. új tagok felvételétől sem. Ha a termelést sikerül bővíteni, újabb embereket alkalmaznak azok közül, akiket már korábban is előjegyzésbe vettek. Mert itt, ezen a vidéken sokkal nehezebb munkát kapni, mint városon.

— Szeretnénk, ha az ön- kormányzatnak adózhatnánk, de erről még nem született meg a törvény — mondja az igazgató,, majd egyetért azzal: akkor is az önkormányzat kap támogatást, ha tübtj közeli lakos talál munkára, biztos kenyérre náluk.

M. Szabó Zsuzsa

Miért kerül a zsemle 2,50-be?

Mindennapi kenyerünk

Két héttel a kenyér és a péksütemény drasztikus áremelése után az már bizonyosnak tetszik: csökkent a kereslet irántuk. Ez annyit jelenthet: vagy jobban takarékoskodunk a mindennapival, vagy nem jut pénz mindennap a mindennapira. Szociológusok dolgozhatnak a témán.

Mi mindenesetre a kenyérről beszélgettünk a Miskolci Sütőipari Vállalat január elsején megválasztott új igazgatójával, Bodnár Györggyel, aki korábban hosszú évekig főmérnök volt a cégnél:

— Központilag a hatósági áras fehér kenyér lett drágább. önök ezzel szemben minden kenyér árát megemelték. Miért? Talán ezzel akarták veszteségüket kompenzálni?

Itasson diestert!

Párizsi paraszttüntetés , .kaiméival a Champs-Ely- 'ees-n felvonult mezőgaz- asági gépek kivétel nél- P* új üzemanyaggal mű- OQte'k. Énnek a növényi ajból észterezéssel nyert L a hagyományos dízel- jajhoz hasonló műszaki „ Nemzőkkel rendelkező [jg^Panyagnak „diester” a

v A teljes egészében nö- n byi eredetű üzema.nyag- Va'k csak jó tulajdonságai ó boák ... Viszkozitása syanoiyap, mint a gáz- leJet. hideg állapotban jeliad •• kielégítőek, a gyul- Ce(asi 'késedelmet kifejező ^„pPszáma 12—15 ponttal ól .Yezőbb. Ezenkívül az f^wmanyag jobban meg- biér! 3 környezeti követeire^ Ye'k,nek. Az eddig vég- Uipvail?tt összes vizsgálat bizrf11'? egyértelműén azt bogy a diester

égett tesz,i az el nem óyj„. szénhidrogének menyként ^nek a jelentős csök- gáznfP1 és a hagyományos Web égés követ- lára^ . n kibocsátott szi- szá-„r?fzec®kék mintegy 50 toég .kos mérséklését, tg pi 10hb eredmény érhe- 5o^.i:na Sázolaj és a diester kévéi százaléikos ke véré- aaiéii.’ an}i további 40 szétég °* rész’ecsikecsö'kkenést k°2zá í'hctövé. A diester

vezPt(:,a.rul az úgynekenf üvegházhatás csök- Pteséhez is.

afeppyiben a diester

hVök ,azáKával járó előkornyezebbarátok, úgy

nyilvánvaló, hogy ezek gazdaságosak is. A 400 ezer hektáron termesztett repcéből előállított diester- mennyiség (30 mázisa rep- ce/ha hozammal számolva) lehetővé tenné a hazai üzemanyagra vonatkozó „energiaszámla” csökkentését, ami távolról sem elhanyagolható .. Hosszú távon a kőolajmezők kimerülésével járó probléma is megoldódna részben, mivel a diester megújítható és kimerithetet 1 en energiaforráéból állítható elő ...

Franciaországban a FOP (Olajos és Fehérjetartalmú Növényeket Termelők Országos Szövetsége) és az ONIDOL (Olajos Növények Nemzetközi Szakmaközi Szervezete), mint a diester „patronálói”, elérték céljukat, mivel a növényi olajoknak sikerült új piacot találniuk. Akikor hát minden a legjobb úton van az energiahordozók világában? Sajnos nem, mivel a diesterneb minden előnye ellenére van egy nagy hátránya, mégpedig az ára... Ha éhben a rendszerben versenytképes is a gázolajjal, már egyáltalán nem lesz az, ha erre is ugyanazt az adózást, vagyis

a kőolajtermékekre vonatkozó belföldi adót alkalmazzák, mint a kőolajból nyert üzemanyagra. Pedig jelenleg ez a helyzet, mivel a jogszabályok nem ismernék növényi eredetű üzemanyagot, illetve an- n'ak felihasználását.

A Sofipróteol, azaz az olajos és fehérjetartalmú növényök ágazatának a pénzintézete szerint fennáll annak a veszélye, hogy a diestert kétszeresen adóztatják meg. Az országos elszámolásokon alapuló makroökonómiai vizsgálat szerint ugyanis az a helyzet, hogy a diésterrel végzett tevékenység — hozzáadott értéke és felhasználásai révén — literenként 2,35 frank összegű adó- és társadalmi bevételt eredményez. Ugyanakkor a gázolaj TI'PP-je literenként csak 1,56 frankot jelent.

A FOP és az ONIDOL mindenképpen arra törekszik, hogy ebben az esetben a TIPP helyett egyedi, méltányos adózásra kerüljön sor. Az említett két szerv hosszú távon szeretne ennél is tovább menni. A jövőben szeretnék

megteremteni annak a lehetőségét, hogy az olajos és a fehérjét artalmú növényekre is terjesszék ki azokat az állami támogatásokat a parlagterületeken történő termesztésük esetén, mint amelyekben — hasonló feltételek mellett — az ipari célokra termelt gabonafélék részesülnek. Az ágazatnak alapos reménye van minderre, mivel az Európai Bizottság nemrég kötelezettségét vállalt, bogy ezt a támogatási rendszert egy éven belül kiterjesztik egyéb termékekre, nevezetesen a cukorrépára és az olajosnövényekre, ameny- nyiben ezeket ipari célokra használják fel.

Ha minden jól megy, úgy rövidesen a diestert is árusítani fogják a gázolaj mellett. Talán már 18 hónap múlva kapható is lesz, de korlátlan mennyiségben csak 3—4 éven belül kerül forgalomba. Az a kérdés persze, hogy a mindig bizalmatlan fogyasztók 'hogyan fogadják majd ezt az új üzemanyagot, amikor saját gépjárművük motorjáról lesz szó. Ha a forgalmazást nem előzi meg az ilyen esetben szokásos reklámkampány megfelelő információkkal, akkor lehet, hogy ez jelenti majd a legnagyobb akadályt a diester számára, még mielőtt valójában „learathatná a dicsőséget”... Ezt elkerülendő, lapunk már most lépett e téren. Rajtunk ne múljon.

— Mindenekelőtt: a sima fehér kenyér, kivételével valamennyi kenyér szabadáras. Nemcsak mi emeltünk, valamennyi sütőipari vállalat is élt ezzel a lehetőséggel. Egyébként nyereségesen gazdálkodunk ...

— Akkor hát. ..?

— A nyereség nem elég beruházásokra, fejlesztésekre... Ha nem emelünk árat, akkor ezt a nyereséget igen hamar feléltük volna, hiszen többe kerül a liszt, a só, a víz, nem utolsósorban az energia, a szállítási költségek. Elengedhetetlenné vált az áremelés.

— Még akkor is, ha ez a fogyasztás rovására ment?

— Még akkor is. Egyébként azon dolgozunk, hogy az olcsóbb termékek arányát fenntartsuk, például a sima, 20 forint 40 filléres, kenyeret legjobb tudomásom szerint már csak mi gyártjuk a megyében. A többi vállalat a veszteséges gyártásra hivatkozva beszüntette e veknik sütését.

— Akkor a miskolci cégnek miért éri meg?

— Ügy vagyunk ezzel, mint a régi szatócsboltos. Ha csak néhány fillér a nyereség rajta, csináljuk. Persze nyilvánvaló, ebből nem lehet meggazdagodni, és ezt a napi 200—220 mázsás termelést is csak akkor tudjuk tartani, ha a kereskedelem legalább ugyanilyen mennyiségben minőségi, választék kenyeret is rendel tőlünk. Különben várhatóan még ezen a héten kirukkolunk egy másik, viszonylag olcsóbb kenyér- féleséggel, a fél-fehérrel, amelyet 24—25 forint körüli áron kínálunk majd.

— Helyesebben: a kereskedelem kínálja. Apropó, mennyi a boltok haszna a kenyéren?

— Említettem: szabadáras termékről van szó, nem mi állapítjuk meg a fogyasztói árat. Boltja válogatja. Egyébként cirka 2—3—4 forintot tesznek rá a kereskedők a nagykereskedelmi árra.

— Most más: elárulná miért kerül ,2,50-be egy öklöm- nyi zsemle?

— A liszt és más alapanyagok, az energia- és bérköltség 1 forint 2 fillért tesznek ki. Az egyéb járulékos költségek 81 fillérbe kerülnek. A nagykereskedelmi ár 2 forint 16 fillér. A

kereskedelem haszna ezek szerint 34 fillér. Tehát így jön össze a 2 forint 50 fillér.

— És ennyiért nem lehetne szebbet gyártani?

— Nem lehetne, hanem kell. Valamennyien azon igyekszünk, hogy ez sikerüljön. Joggal várja el a vevő, hogy a megemelt árért szebb portékát kapjon.

— önök próbálkoznak, a kazincbarcikaiaknak meg már sikerült. Nem így gondolja ...? A barcikai kenyér, zsemle ugyanis jobb, mint a miskolci...

— Nem az én feladatom a minősítés, azt azonban el kell mondanom: igaztalan az összehasonlítás. Mi hajna- lonta valamennyi miskolci boltot ellátunk kenyérrel, kiflivel, zsemlével, hogy mikorra a lakosság munkába indul, vásárolhasson friss árut. Hogy ezt megtehessük, éjszaka kell dolgoznunk, éjszakai sütés kerülhet az üzletekbe. Tény, kora reggelre ez a kenyér már nem forró, a zsemle nem ropogós, hiszen a hajnali fagy nem tesz jót neki, de friss. Bár már nincs ellátási kötelezettségünk, de ezt a vállalatot Miskolc ellátásáért hozták létre. Nem úgy a kazincbarcikait, vagy a gomba módra szaporodó maszek pékségeket ...

— Konkurencia. Nekünk, vásárlóknak jó. Válogathatunk.

— Persze. Csak nem szabad elfelejteni, a Miskolcra betörő sütödék általában a délelőtti órákban szállítják be a kenyereket, evidens, hogy még meleg, forró az áru. És rögtön kapjuk a kritikát: a miskolciak miért nem tudnak ilyet sütni. Tudunk. A barcikaiak, a me- zőcsátiak a miskolci kenyérre esküsznek. Ott a miénket tartják jobbnak, ott a miénk meleg, illatos. Igaz, lehetne a miskolci kenyér Miskolcon is ilyen, ha a kereskedelem naponta mondjuk háromszor rendelne tőlünk. Reggel, délelőtt és délután. De hát a legtöbb boltos kora reggel letudja a miskolci kenyeret, napközben meg átveszi a friss bar- cikait. Ezt szeretnénk megváltoztatni. Létünk a piac megtartása, mi több, gyarapítása. Ezért dolgozunk valamennyien, és azt szeretnénk elérni, hogy a vevő a mi kenyerünket, zsemlénket részesítse előnyben. Teszünk érte . . .

I. S.