Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly jdu Gábor: Kórházi agyon hiszen imádkozni kellene. , Ö segíthet, akit egész éle- ■' i| elkerültem. Ö talán segítői Atyánk, ki vagy a meny- l5n .. ." Most néhány másodig ^elcsendesült a szoba. Hogy ''' „ J• „Mi Atyánk, ki vagy a meny- szenteltessék meg a Te .i' Valahonnan egyre erősödő ' „s hallatszik, teherautó motorja, (. e9y mentőé. Újabb beteget , :j 1 vagy az ebédet? Kivénhedt, ' jj motorhang dübög, csörög, szinte fülsértő a zaj körü- ■í J Pedig ez itt kórház, ahol '! |,| kellene, ahol pihenve gyó- í, tj^k a betegek. De ebben az ! L’Pon gyógyulni sem lehet. ' 'jyen csörömpölő hangú te- ' ■-’ók járhatnak az utakon, ott ■' .'10 i Hl A hét gyógyulni. ;) í|| {lőbb ment ki a nővér, vért iAan az egyestől, a kettestől jjíis. Ahogy kész az eredmény, . majd újra a tűivel, hogy f lg P a vénába, vagy a hasi bőr j S|* Kalcium Heparint. Ennyit teli íj ,!í itt az orvostudomány. Ha | i||Jetben vagyunk és nem al- lí ji7 a vér az erekbe, a szívbe, jSJőbe, az agyba. Még nincs f Cj>i akkor talán... Még S’ 1 fis ha betartja az ember az )j i| utasítást, talán nem szaba- tjt az a vérrög, ami miatt ide j fe' Ami elvágta a megszokott |i|.inapi cselekedeteink folyama- j jji r°mbózis, infarktus. Ügy kez- L1, mint egy figyelmeztetés. Az { i s'_aki itt mellette fekszik, na- ;! )jn ót érezte. Most már tudja, (.azt érezte. Már lábadozik, it (j Jpt, túl van a veszélyen. Túl i|j VI az ágyán, a lábait lóbál- If' es valahova készül. Talán a is. ' jj'^lékeztem, mondta alig egy • L kimentem a kertbe, hogy sé- % e9yet, oszt ott jött rám. iit annyi erőm maradt, hogy kiírjak a főútra, a fűre, ott l| 'l el a szőlősor között. Ott tail ,l(!' Ö már kimehet. ^ tudtam semmiről, semmire i ijj°m a feleségem. Ha nem a : ÍH rohamkocsi jön, talán már :. I|g„ k. A másik, ott a szemközti \ l| szintén lábadozó. Kétszer l "tfarktíjsa, mindkétszer elől, Eladja ez a könnyebb. i<r három napja fekszem itt, fél ,Vagy inkább fél kábult állóig "V Ez egy klasszikus mélyvé- ;jj.|*r°m bázis, mondja érzelem 1 j,.1 szavakkal a főorvos. Mint- zánná. Ha biztos a l biztos a gyógyulás is. librisem? A folyamat azonban i(jj| hennem, dagad a lábam, iij‘ szederjes, lázam van, a szám rpát, félóránként, húszpercen- asztönösen nyúlok a pohárért H0r°dva nyelem az émelyítő Qt. Gyógyulni kellene. Hk ebben a zűrzavarban, ami C1 var>, nem lehet. Gyógyulni ii|H azért fekszem itt, szinte ki- g felpolcolt lábbal, ami úgy t L^fál, hogy a borogatás ége- u ?röm. De más is éget, belül, l6(e9zetlen, befejezetlen élet. Az Qefetlen 55 év, ami az enyém. 1 "’i miatt valószínűleg itt vaui,, 11‘ ht semmi sincs véletlenül, jl orttbózis, e baleset, se ^jazda- llgsCs°ó. A helikopterpilóta ott a js ágyon, kétszer vált el. Két [g(,'. ^ét infarktus. Még mondja f 1 hogy nincs összefüggés. Is itt fekszem kiterítve, és eb- iQ zűrzavarban talán imádkoz- 6 lene. Megtudni, mit rontot- Sot' m'f rontottam el bennem üli*1 hogy idekerültem. Milyen i ‘"'os ütések .sorozata kell ah- ij hogy az ember így kiterüljön? jj számolni lehessen felette . .. | csöpög a vízcsap, hullni ké- y0rP vakolat, rosszak az ágyak, i ^használt minden. És odakint? f jó körülöttem, mert azt ta- Q9V mondattal le lehetne írni. g keserűség, a rossz, a keserű- Vnit ten9ernyi. 55 év. Húsz éves mm és elindítottunk egy gyá- t,, c9y veszélyes üzemet, tapaszul nélkül, naivan, ahol rögtön if, ’eJén, szinte az indulás napjai- V meghalt egy asszony. Szinte ,!.6n: között halt meg, mi vitti rendelőbe, és tehetelen ij|Qz ápoló, az orvos, mindenki. vrn a nő megpuffadt arcát és (. mát okoltam. Ha hamarabb 'ek arra, ha időben megtalálja valaki. Ha . .. így túlságosan sokat szívott be a mérgező gázból. Azután nem sokkal később, 1956. Ki tudja ma már, melyik halál, kinek a pusztulása rázott meg jobban? Talán azé az asszonyé, aki szerelmi csalódásában öngyilkos lett. Ott és akkor, azokban a vérzivataros napokban. Pedig őt nem ismertem. Vagy a katonatársaimé, közte azé is, aki mindig hazavágyott. És hány ütéssel járult hozzá ehhez a vérröghöz az értelmetlen parancsok, főnöki utasítások sorozata a munkáséletemben. Amikor arcüreggyulladást kaptam, Lumbago Discopathiát kaptam, ko- ronaér-gyulladást kaptam és vesekövet. Műtét és lábadozás, siker és sikertelenség. De inkább sikertelenség. Mert kiderült, hogy alkalmatlan vagyok a képmutatásra, egyszerűen csak szolidan dolgozni tudok. És ebben az egyre képmutatóbb, korruptabb társadalomban olyasféle természetes kiválasztódás honosodott meg, hogy nem a tisztesség, a becsület, a szolid munkaerkölcs lett a norma, hanem az ügyeskedés. Én pedig az apámtól mást örököltem, s valamilyen ősi eszelősséggel ragaszkodtam ehhez az örökséghez. Azt hittem, önmagam számára erény az, ha nem lopok, nem csalok, nem gázolok le más embert, csak egyszerűen teszem a ■ dolgomat. És így lettem önmagam és lassan-lassan mások előtt is élhetetlen, mulya, olyasféle értelmiségi, aki hiába dolgozik, mégis mindennapos anyagi gondjai támadnak. Nagy tehát körülöttem és bennem is a zűrzavar. Ha felkelnék és erőltetném, talán elindulna az a lebegő vérrög, amely hasogatva tépi a húst a lábamról. Ettől a fájdalomtól nyirkos az ágy, ettől a fájdalomtól szabadulhatnék meg, ha felkelnék és elindulnék. Talán van annyi erőm, hogy meg tudnám tenni. Biztosabb lehetne az a néhány lépés, mint egy kivégzőosztag sor- tüze. És nem tudom, hogy miért nem indulok el. Miben reménykedem? Az ötvenöt évemben? Az eddigiekkel szemben egy jobb jövőben? Hiszen soha nem juthattam el sem az óceán partjára, a filmben látott pálmafákhoz, a kék öbölbe, a fagylaltfelhőkkel teli ég alá, vagy a borzongató sziklás-me- redélyes hegyi utakra. Nem jártam sem a Niagaránál, sem Afrikában, de még Spanyolországban, Svájcban vagy az olasz tengeri dűnék közelében sem. Itt születtem Európa közepén, Ázsia kapujában. És ha eddig nem jutottam el, ezután trombózissal zúzott vénával majd eljutok? Ha felépülök, csak arra számíthatok, hogy hazáig elvisz majd egy mentő. És mégis, itt mindenki bízik valamiben. A helikopterpilóta is a jövőre gondol, szinte eszelősen. Két infarktus után, a vízzel teli lábaival is a jövőre gondol. És a jövőre gondol az öreg is itt az ágyam végénél, hogy nemsokára újra megvizsgálhatja növényeit a kertben. A növekedő szőlőt, a kajszibarackfát, vagy a szépen cseperedő fiatal szilvafát. Csak én érzek ürességet belül. Valami elveszett belőlem. Talán a biztonságom. Olyasforma hiány ez, amit csak érez az ember, de sem megfogalmazni, sem megtapintani nem tud. Ha piciny gyerek lehetnék újra, talán sírnék ettől a hiánytól. Talán ettől a sírástól nevet kaphatna ez a szörnyű üresség, ami ma még egyetlen rémisztő, hideglelős fájdalom. Lehet-e ennek a kegyetlen ürességnek valaha is nevet adni? Mert ha lehet, akkor az valami nagyon fontosat old meg az életünkben. Amit ma még sokan nem tudunk. És ha megszerezhetjük ezt a tudást, akkor vajon eljuthat-e az ember még addig, hogy azután újra értékelni tudja az ismert fogalmakat, a szépséget, a szeretetet, vagy az igazságot. Amelyek a 27 ezer napunkon élni segítenek. Jelenthet- nek-e még ezek a fogalmak számomra is valamit? Ha nem, akkor csak a sötétség jöhet, az elmúlás birodalma. De ha van remény, akkor talán arra is van a hitetlenséggel megvert huszadik században, hogy megváltson valaki valameny- nyiünket az elmúlás kórházi ágyaitól. Szilágyi Ferenc: Sokféle neveknek magyarázatja ősi hiedelem, hogy amit nem lehet megnevezni, az nincs is, vagy csak félig létezilk, mint a teremtés előtti rendezetlen viliág egy mezopotámiai ének szerint. Volt, és nem volt. De ennek a félig létezőnek a tudata kibírhatatlan. Legyen neve, akikor majd élni, hatni fog! Legyen neve a világnak, hogy otthont találhassunk benne, a dolgoknak, hogy elbánhassunk velüik, a gyerekeinknek, hogy utat nyisson nekik ez a név az emberek szívében! (De azért vigyázat: ne Ikürtöl- jük fennen a gyerekek nevét, nehogy a démonok is megtudják, s éppen a nevük révén kárt tegyenek bennük!) „Hogy hívnak?” A kérdést így ősibbnek érezzük, mint úgy, hogy „mi a neved?” Hogyan szolkott téged magához hívni az anyád? Én is úgy foglak magamhoz hívni, ha szükségem lesz rád. Ezért kellett az elnevezés, a név. Így alakulhatott ki először a második személy. Te vörös, gyere ide! A harmadik személy (az a vörös ő), csalk azután, akkor, mikor már egy távollevőről is beszéltek. Végül az első személy: én, s ezt a nevemmel már egynek érzem. — Az első neveik úgy keletkezhettek, mint faluhelyen még ma is a ragadványnevek, valami feltűnő — többnyire külső — j elilegzetesség alap j án: „szőke”, „kicsi”, „sánta”, „bundás”. Vagy valami nevezetesebb életrajzi esemény kapcsán („Amerikás Szabó Sándor”, „jól-járt , Nagy Béla”). Jött ezután a törzsi, az egyéni totem: „medve”, „sólyom”. A megszégyenítő nevek nehezebben ragadtak meg. hiszen az elnevezett az ilyet nem igen vállalja el. „Sólyom” lehetett az ős, de „kutya” nem! A család kialakulásával a családfő — eredetileg az anya — neve továbbszáll (s már itt érvényesül a név hagyományőrző értéke), de a gyerekek közt különbséget kell tenni, szokásba jön az utónév. A névadás megfontolás tárgya lett. Mondhatták tárgyilagosan: „első”, „ötödik”, „hetedik”, mint a rómaiaknál gyakran. Más, érzelmesebb népeknél tükrözhette a szülők gyöngédségét, elragadtatását. (Virágnevek: „ibolya”, „rózsa”.) — Van úgy, hogy a szép hangzás számít. A dél-amerikai indiánoknak annyira megtetszett ez a szó: „fridzsider”, hogy női névnek használják. — Máskor meg jóindulatot akar ébreszteni a név az embereikben, vagy derék- séget, önbizalmat a viselőjében. „Anér, és androsz a genitivusa, Én jó, bölcs tanárom? Beh elfeledtem görögül s férfiul” — mereng el Ady Endre, miikor neve elkötelező jelentésére gondol, ahogyan ezt kedves görög tanára megtanította néki. „Nomen est omen”. Máig' van nyoma annak a hiedelemnek, hogy a név — családi és utónév egyformán — hatással lehet viselőjére, annak sorsára. Jókai írja valahol féltré- fásan, hogy Báthory névvel a fejedelmi székig eljutott valaki, de mit kezdjen magával Nyaviga úr? — Feltörekvő családok gyakran választanák gyermekeiknek magasabb társadalmi osztályokból vagy regényekből ellesett neveiket, gyakran importálnák valamit külföldről, mert az olyan „különleges” vagy „előkelő”. Gyerekek és primitív emberdk hajlamosak azt hinni, hogy személyüket és nevüket nem önkényes, hanem belső, megbonthatatlan kapcsolat tartja össze, úgy érzik, hogy nevük személyüknek egy része. József Attila beszéli el, hogy mennyire megdöbbent, mikor nevelőszülei megállapították, hogy Attila név pedig nincsen. „Ügy éreztem, hogy a létezésemet vonják kétségbe.” Hogy a neveiknek van-e valami „természetes megfelelése, valódisága”, vagy csak közmegegyezés alapján jelöljük a dolgokat és a személyeket, ez a vita már a görög bölcselőknél előkerült. „Nem könnyű dolog a szép dolgokat megérteni, s ami a neveket illeti, az se köny- nyű kérdés.” (Platón) Ellentmondani látszik ennék az, hogy tudunk — szintén primitív népeknél — intézményes névváltoztatásról is. A mohawk indiánok előbb ilyen nevet adnak a fiúgyermeknek, mint „Reggeli Felhő”. De mikor férfivá avatják, akkor már „Éhes Farikas vagy „Skalpgyűjtő”. — öreg eszkimók új nevet vesznek fel, hogy új, fiatalabb életet kezdjenek vele. Az új név felvételének vágj' a név megváltoztatásának valami távoli hasonlóságát láthatjuk nálunk is, az ún. bérmane- vdknél, vagy abban, hogy a felnőtt kor küszöbén a kicsinyítő képző a név végén elmarad. (Serdülő fiúk nem is tűrik, hogy becézzék őket.) Ilyen olvasmányemlékek és gondolatok ébredhetnek fel bennünk, amikor kezünkbe vesszük Szilágyi Ferenc szép könyvét. A Magj'ar Rádiónak készített műsorai anyagából állította össze a szerző, örömére azoknak, akik annak idején csak töredékesen hallgathatták, s talán még nagyobb örömére és hasznára azoknak a fiataloknak, akik most fedezik fel a nevek megfejtésének tanulságos tájait. 'Voltaik előzmények persze; így Ladó János: Magyar utónévkönyv, Kallós Ede: Nevek és napok, Kálmán Béla: A nevek világa. De a gyakran idézett tisztelt és tiszteletreméltó előd is, Iűosvai Selymes Péter, akinék 1578-ban megjelent művéből szerzőnk a könyv címét és mottóját is vette: „Szóljunk immár egjmehány nevekről, Mi nevünknek írás szerint való jelzéséről, Hogy fejenként úgy éljünk, mint hallunk nevünkről”. Szilágyi műve azonban teljesebb, mint elődeié. Szempontjai másak, modernebbek, korhoz igazítottak. Kedvesen vezet bennünket a kalendáriumon át névről névre, érdeklődésünket állandóan ébren tartva. Körüljárta azokat velünk, s az olvasó szinte észre sem veszi, hogy a történelemből, a (társadalomtudománj’ból, a néplélektanból, a néprajzból, a nyelvészetből kap ledkét... Segítségül hívja szerzőnk a szépirodalmat is, és ezerágú, csodálatosan mozgékony, Iképzettár- síitó berendezkedésével mindig olyan költői sorokat tud odaszólítani, amelyek gazdagíthatják valamely név holdudvarát, auráját. Ment mint mondja: „a neveknek nemcsak etimológiájuk van, hanem hangulatúk, kedvező vagy kedvezőtlen légkörük. (RTV-Minerva, 1990.) Kiss Ernő Európai művész. E megállapítás nemcsak festői, grafikusi stílusa, hanem egész emberi és művészeti habitusára általánosan érvényes. Nem tartozik az ösztönösen alkotó művészek közé, ellenkezőleg: kezdettől fogva tudatosan építette életművét, melyből sugárzik az európai művészet, kultúra átfogó ismerete s azok maximális vállalása. Ez az európaiság azonban közel sem egyoldalú. A francia vagy a spanyol művészet öröksége mellett figyel és érez keletre is, ahonnan nem annyira a magas művészet. hanem inkább az egyházi, illetve a népi emlékek vannak rá hatással. Művészete mindig kiegyensúlyozott, kerüli a szélsőségeket, a hirtelen stílusváltásokat; ez azonban nem zárja ki az eddigi életmű változatosságát, sokrétűségét. E kiegyensúlyozottság inkább egyféle klasszicizmust sugall, amely nem az ókori, hanem a 19—20. századi modern európai művészetre vonatkozik. Cezanne és Picasso, vagy a 20. század első évtizedeinek izmusai mára oly fix pontokká váltak a művészet történetében, melyeket bátran nevezhetünk klasszikusnak, napjaink művészetéhez viszonyítva. Feledy alkotásaiban ezen tradíciók vállalása sajátosan ötvöződik a kelet-európai kultúrkör hatásaival úgy, hogy a végeredmény mindig homogén és tiszta, s ; . mindamellett rendkívül szuverén lesz. E szuverenitás eredményeképpen jön létre az a sajátos „Feledy mű”, amely egyszerre tud archaikus és primitív, illetve klasszikusan modern és rafináltan artisztiikus lenni. Feledy épp úgy otthon van a festészetben, mint a sokszorosított grafika legkülönbözőbb ágaiban, de gyakran készít kollázsokat is, melyek néha meghatározhatatlan műfajú festmény-plasztikákká válnak. Bármilyen anyaggal dől- | gozilk is, bármilyen műfajban — legyen a végeredmény táblakép, vagy lélegzetvételnyi kis kroki — minden művén átsugár- ziik Feledy félreismerhetetlen, egyéni látásmódja, a szintézisre való nagy képessége. A művész alkotásainak szép válogatását láthatjuk Miskolcon, a Feledy Gyula állandó kiállításon. | amely vasárnap és hétfő kivételével, este hatig tart nyitva. Kishonthy Zsolt „Szegény ember hova menjen?” „s nincs állat szánandóbb szerelmes, télbe-vert... Feledy Gyula
