Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-23 / 19. szám
1991. január 23., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 agroker agroker agroker farmagro aruház malyi Figyelem! IMPORT BURKOLÓ VÉGKIÁRUSÍTÁS TOVÁBBI KEDVEZMÉNNYEL 450 Ft/m'-’ 20X20 cm belsőtéri mettlachi 18 Ft/db 440 Ft/m- 15X15 cm színes csempe 10 Ft/db 352 Ft/m- 15X15 cm fehér csempe . 8 Ft/db AMÍG A KÉSZLET TART Araink az áfát tartalmazzák! Viszonteladóknak további kedvezmény! Érdeklődni telefonon: 91-305, vagy 91-122, telex: 62-240. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, l-es számú kerülete megvételre, vagy bérművelésre Elajánlja az Ernst and Yung cég értékelése alapján Sátoraljaújhely város határában 43,9 ha szántó, 2.8 ha kert, 31,5 ha gyep, 0,6 ha gyümölcsös, Sárospatak város határában 0,3 ha szántó, 19.1 ha gyep, 0,4 ha gyümölcsös, Bodrogolaszi község határában 1.9 ha szántó, 26.1 ha gyep, eiüveléságú földterületeit. Érdeklődni lehet, személyesen, vagy telefonon, az l-es számú kerület központjában {Sátoraljaújhely, Várhegy), ^unkanapokon 8-tól 12 óráig. Telefon: 21-734. TARCAL KÖZSÉG ONKORMANYZATA bérlet útján történő hasznosításra, vállalat, intézmény, üzem vagy raktározás céljára, Tárcái centrumában, 300 négyzetméter alapterülettel rendelkező, kúriaszerű épületre bérlöt keres Ugyancsak Tarcalon, a község perifériáján elhelyezkedő, 4 hektár területű bányató hasznosítására, HALTENYÉSZTÉS VAGY STRANDFÜRDŐ LÉTESÍTÉSÉRE, BÉRLöT KERES AZ ÖNKORMÁNYZAT. A bányató tiszta vizű forrásból és csapadékból nyeri vii- b°zamát, és mindkét célra kiválóan alkalmas. Strandfürdő 'bfesitése esetén bérleti dijat nem kell fizetni. F'deklödni lehet levélben, a polgármesteri hivatalban, TARCAL FÖ UT 61. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, ll-es szamú kerülete Megvételre, vagy bérmüvelésre fel ujánlja az Ernst and Yung cég értékelése alapján Sárazsadány község határában 30.0 ha gyep, Vámosújfalu község határában 3,2 ha szántó, 0,1 ha gyep, Olaszliszka község határában 8,7 ha szántó, 0,3 ha kert, 18.4 ha gyep, Tolcsva község határában 34,3 ha szántó, 11.5 ha gyep, Erdöbénye község határában 68,8 ha gyep, Szegilong község határában 21.0 ha gyep, Bodrogszegi község határában 7.5 ha gyep, müveléságú területeket. s*ám<’°L*n'- *eHet személyesen, vagy telefonon, a ll-es g {.,u kerület központjában (Tolcsva) munkanapokon: ■ * Urömünnep, avagy a „Hór Völgye” kapcsán Megszületett Cserépía• lu közéleti havilapja, a „Hór Völgye”. Örömtől sugárzó arcomra azonban hamar ráfagyott a mosoly, amint átlapozván, a végén kezdtem el olvasni. Egy, a szerkesztőik által mesének vélt írást találtam, amit elolvasás után teljes felháborodás követett. A faluban járva-kelve azonban arra lettem figyelmes, hogy mások is úgymond kifulladásig beszélnek, nyomda- festéket nem tűrő szavak kíséretében szidják az újságot. Volt egy polgármester-, pontosabban helyhatósági választás, amely — nem hiszik el! — elsőre sikeres lett. Néhány adat: Cserépfalu 987 választópolgárából 601 ment. el szavazni, a vok- sok közül 6 volt csak érvénytelen. Szábó István — volt tanácselnök — 310 szavazatot vághatott zsebre, míg a posztról „lecsúszó” Tóth Rudolf 161-et kapott. A további három jelölt lényegesen kevesebb — 91, 20, 13 — szavazatot könyvelhetett el. A képviselők választásánál a 14 jelöltből csak heten kerülhették be. A bekerüléshez még elegendő, a hetedik helyire Szabó Imre 282 szavazatot, míg az éppen kieső Dósa László (MDF) csupán 40-nel kapott kevesebbet. Ami a lakosok felháborodását okozta az nem ez, hanem a „mese”, amelynek címe: Nyúlfalva Réme — Mese kisnyírfákról. A látottak, hallottak alapján a falu lakói felháborodása jogos! A szerkesztők minden bizonnyal arra gondoltak, mikor engedték kinyomni ezt a „rémséget”, hogy jó móka lesz. Kétségtelenül az lett. Sőt! A „mese” valódi hősei — mert ugye tudjuk, hogy létező személyek a főszereplők —, pedig semmit nem tehetnek sem jogi, sem emberi oldalon, mert konkrét nevek nem szerepelnék az írásban, de sajnos alatta sem, pedig ugyanazon oldal alján a következő olvasható. „A Hór Völgye fórumot kíván (ok) adni a cserépf alui polgároknak, hogy véleményüket ezúton a köz elé tárják. Az írás tartalmáért, az esetleges ez irányú jogsérelmekért, az írások igazságtartalmáért a cikk írója köteles felelni . ..” Azért, hogy a nem Cserépfaluban élők is tudják — nem kevesen vannak! —, miről van szó, röviden a „belháborút” kiváltó mű tartalma: Nyúlfalva kocsmájának állandó vendége volt Nyúlfalva (rémét) Réme, aki nem tudott írni, olvasni, és csak böfögött, óbégatott naphosszat a kocsma udvarán. Egy napon Idegen Nyúl érkezett a faluba, akit egy másik falu űzött el tehetetlensége és lustasága miatt. Idegen Nyúl úgy gondolta, hogy kellene egy nyúlvezór. Választása Nyúlfalva Rémére esett, a'ki mikor megtudta, hogy a dőzsölő, nemtörődöm, eszem-iszom életét egy iskolapadra cserélje, a suli után vizsgával, elment a kedve az egésztől. Idegen Nyúl biztatta, hogy elintézi az iskolát is, a vizsgát is egy nyúlbarátnál, Nyúlfalva Rémének csak a nyúlbarát répaföldjét kell szorgalmasan kapálgiatnia, amit meg is tett. Telt-múlt az idő, és Nyúlfalva Réme sikeresen levizsgázott. Munkába állása után lett is kulturális élet a kocsmaudvaron, kuglipálya, a szemétdombon játszótér, közvilágítás, poros útból jó út, jó útból poros út. Mivel Nyuszifalva Réme kevesellte a pénzét, az olcsón vásárolt földet jó drágán eladta. Minden nyuszi hajbókolt Nyúlfalva Réme és Idegen Nyúl előtt, mert ők lettek a falu „legbecsületesebb” nyu- lai. „A mesének itt vége, de a valóság talán szolgálhat tanulsággal kis nyulaknak, nagy nyulaknak egyaránt.” Nos, kedves olvasó: íme a történet, amely Cserépfalu lakóinak felháborodását okozta. A baj csak az, hogy a lakosak nem találgatnak, tudják, kik követték el a mesét. A művecsike alkotója neveket nem említett, így ha megbocsátják én sem teszem, hiszen a különböző ostorvégek mind jogi, mind emberi oldalon az én hátamon csattannának. Tutira veszem, hogy ezen írásommal ellenségeket szereztem magamnak, de eddig is voltak, akik kétségbe vonták kertész szakmai ismereteimet. Én továbbra is emelt fővel járok! A Hór Völgye szerkesztői, kitalálói felé annyit, hiába jelenik meg ingyenesen a lap, ha a demokratikus fejlődés mellett a névtelenség homályából rágalmazó célzatú, pletyka színvonalú írásokat engednek megjelenni, nemhogy a várt újságcikkek nem érkeznek meg, de azt is kétségbe vonom, hogy olvasójuk lesz. A Hór Völgye készítőinek esetleges ellenvéleményét, válaszát mindenképpen várja egy kis nyúl Nyúlfalváról: azaz, Barta Barnabás Cserépfalu n Volán csak árat emel? „Felháborodva olvastam az elmúlt év novemberében a Borsod Volán Vállalatról írt cikküket. Nemcsak azért, mert megint jelentős áremelés lett kilátásba helyezve, hanem azért is, mert Sárközi György, új igazgató szerint a privatizáció csak a jövő táv.la tokban szerepel. Aki utazik, az azért már régen tudja, hogy a privatizáció egy bizonyos fajtája már régen megvalósult, s jelenleg is érvényesül. Csak ez a privatizáció a vállalat gazdasági helyzetét nem viszi előbbre, s az államháztartást sem növeli adóibevételként. A vállalat egy év alatt csák 3 autóbuszt tudott vásárolni. De van pénze a vezetők korkedvezményes nyugdíjaztatására, a mag(as vezetői premizálásokra, megengedheti magának, hogy ne figyeljen oda az utazásért járó bevételre. Megengedhető, hogy az utas fizet, de nem kap jegyet, az utas fizetne, de nincs a buszon jegykiadás, hogy a busznak van menetrend sze riwti útvonala és megállóhelyei, de a sofőr eldöntheti, lrogy melyik megállóban áll meg, hogy más útvonalon megy, s .az utas vár pénzével a zsebében a megállóban, hiába. Megengedheti magának, mert van megoldás! Áremelés! Melyet esetleg bizonyos mértékig az üzemanyagáremelés indokolhat is. De hol van a többi megoldási lehetőség ? Az, hogy az áremelés ne a szolgáltatás színvonalának romlásával arányosan emelkedjen; az, hogy egy ember teljesítését ne másik 20 30 ember számolja ki és el; az, hogy egy vállalat akikor tartson fenn vállalatig üdülőt, ha a nyereségéből ezt valóban megteheti; az, hogy az igazi dolgozók legyenek tisztességesen megfizetve, s akikor az Utazási díjat nem fogja talán zsebrevágni, s a munka színvonala is javulhat — általában nem hangzik el. Mint utazó állampolgár, s egyébként volt volán os do - ■gozó is elfogadhatatlannak tartom csak az érem egyik oldalát megvilágítva, csuk áremeléssel törekedni a vállalat helyzetének javítására. Az utas nem tehet arról, hogy az általa kifizetett viteldíj nem oda kerül, ahová kellene, s ami oda kerül, azt sem olyan célokra fordítják, mely a közlekedési szolgáltatást javíthatná. Szívesen olvasnék újságukban e téma felvetése kapcsán arról, hogy a Volán milyen egyéb megoldásokat próbál megvalósítani annak érdekében, hogy helyzetét javítsa, úgy hogy a már többségében elszegényedett, vagy ezen az úton lévő állampolgárokra minél kisebb terhet rójon áremelésével. Egyébként lehet, hogy az ember jobban viselné az emeléseket, ha azzal mindig valami többet is kapna az addiginál, természetesen az áremelést általánosságban csaik az elviisel- hetőség mértékéig tudja megértéssel fogadni az ember. De áremelést mindenre, mint egyetlen megoldást nem lehet elfogadni, s. főleg nem lehet már elfogadtatni az elmúlt rendszer hibáival indokolva. Ekkora mértékű áremelés kilátásba helyezésével kapcsolatiban úgy gondolom jogosan várja el az állampolgár, főleg ilyen rossz életszínvonal mellett, hogy megfelelően tájékoztassák arról, mi minden egyéb intézkedést tettek annak érdekében, hogy a vállalat gondjait megoldja,^ s mi miatt nem tudnak már más eszközhöz nyúlni, mint az ismételt áremelés. Érdekelne, hogv nevezett vállalatnál csak 1990-ben mennyi prémiumot fizették ki és milyen megoszlásban (fizikai, nem fizikai állomány), ha még megvan a vállalati üdülő — mennyit fordítanak fenntartására, s egyáltalán milyen célból üzemeltetik (mert. még több évtizeden keresztül a vállalat dolgozója voltam, ennek fontosságára nem jöttem.rá), ha volt létszámleépítés az általában milyen állományira terjedt ki (a kalauzokra-e, a szerelőkre, vagy az adminisztratív állományra). Lehet, hogy nem tartozik mindez rám, de úgy gondolom, ez akkor lennie teljesen így, ha az áremelésre is mondhatnám, nem tartozik rám, s fizethetem a régi tarifát. Ha az emberek megfelelő tájékoztatást kapnak, hogy mi miért van, természetesen hiteles szakemberektől, s látnák, a valóban az intézkedésre jogosultak mindent igyekeztek elkövetni, s csak legvégső esetben nyúltak az áremelés eszközéhez — a szükséges .nehézségéket taKözeledik március 15., az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Dicsőséges forradalmunkat és szabadságharcunkat az orosz cár, Európa csendőre, leverte! 1944—45- ben Dzsugasvili-Sztálin cár hadserege, miután az angol-amerikai hadsereg szétbombázta a „hinterlandot”, kikergette innen Hitler hadait. Természetesen, nem szabad megfeledkezni a Lend-Leas-ről, csak 1943— 45-ben két év alatt, a Vörös Hadsereg 10 millió pár csizmát, 19 724 repülőgépet, 8800 harckocsit, 6400 löve- get, 500 ezer gépjárművet stb. kapott az USA-tól. (Reform. III/45). Ez sokat segített, mégis több százezer szovjet katona halt hősi halált Magyarország területén. Talán mondani se kell: minden becsületes ember azt vallja: dicsőség a hősöknek! Sándor cár hadseregét nem szabad azonosítani Sztálin cár Vörös Hadseregével. A hősi halottak végső nyughelyének ápolása, gondozása minden nép becsületbeli kötelessége, függetlenül attól, hogy milyen egyenruhát hordtak, akik a parancs teljesítése közben életüket áldozták! (Lásd: Budapest, határában az angol—amerikai hősi temető!) De nem szabad túlzásba esnünk, mint Rákosiéit tették! Szükség van a Vörös Hadsereg szolgai dicsőítésére? Mert más a hősi halott és más a hadsereg! A hősi halottak nem tehetnek róla, hogy Sztálin cár hadserege milyen ázsiai rendszert kényszerített ránk. Ök a legdrágábbat, az életüket áldozták. Tisztelet Nekik! Temetőben, ápolt sírban a helyük, de nem templomkertben, mint Bükkszentlászlón! Sándor cár hadserege nem azonos Sztálin cár hadseregével. De Hruscsov cár hadserege: az bizony azonos. Ez a hadsereg, mint az új Ián megértőbben vennék tudomásul. Azért nem elfogadást írok, mert a létminimumból, vagy akörüli jövedelemből nem nagyon lehet 'bármilyen áremelést, bármilyen indoklás mellett elfogadni. Csengeri ,Lászióné, Sajóécseg Európa csendőre, 1956-ban harckocsival tiporta le a magyar nép dicsőséges forradalmát:, és szabadságharcát. Brezsnyev cár, jó csendőrhöz méltóan, 1968- ban a csehszlovák szabadságmozgalmat is szétzúzta. Utána jött az afganisztáni szégyenletes szereplés. Most pedig: a vörös csendőrség Litvániában gyilkolt. Kár a húrt feszíteni. Salgótarjánban, azon a téren, ahol 131 fegyvertelen embert gyilkoltak le 1956. december 8-án, megrongálták a Vörös Hadsereg emlékművét. Ez máshol is előfordult. Ilyen eseteket könnyebb megelőzni, mint elkerülni. Helyhatósági képviselő Urak! A belpolitikai helyzet nagyon feszült. A magyar nép változást várt és remélt. Mit kapott? Áremeléseket. Pedig ezt nem várta. De azt elvárja, és joggal, hogy a rendszerváltás • nak valami kézzelfogható jele mutatkozzon végre. Elvárjuk, hogy a magyar nép nemzeti önérzetét sértő utcaneveket március 15-ig változtassák meg. Elvárjuk, hogy a város területén lévő katonai emlékműveket bontsák le, és a Hősök temetőjében állítsák fel újra. Ügy, mint a hajdan a Hősök terén állt emlékművet. És még egy: Az Avas alatt nyugszanak az igazi hősök, a sesztrák, azaz a hadi ápolónők. Még a névtáblájuk is sértetlen volt, mikor utoljára láttam. Őket aztán igazán megilleti a Hősök temetőjében a díszsírhely. Még egy márványtábla is: rajta magyarul— oroszul: Dicsőség a hősöknek! írásomat nem lehet félre-' érteni. Csak félremagyarázni. Arra meg ugyan kinek van szüksége?! Csörnök Jenő Miskolc Dicsőség a hősöknek!
