Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. január 19., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15

Csak röviden

Jó hír ia borsodi sport- mozgalom számára: Szabó György, a megyei közgyűlés közélimúlitiban megválasztott elnöke — miután fogadta Madarász Jánost, :a Borsodi Sportági Szaik szövetségük Szövetségének elnökét —, ígéretet 'tett a 'helyi versenyrendszer fenntartására és a bajnokságok működtetésém m m

hez szükséges anyagi források előteremtésére.

Későn fejeződött be tegnap este a .miskolci városi műjégpályán a 'Miskolci Hoki Glüh—G enerál-Lehel SC első osztályú bajnoki jégkorongmérkőzés, ezért az ösz- szecsapásró'l hétfői lapunkban tudósítunk.

„Örülök, hogy dolgozhatok”

Pályamódosítás — 25 év után

. Ugorjunk vissza az időben a kezdetekhez: hogyan került kapcsolatba a sportággal?

— Tizenegy éve vagyok a 'kutasoknál. A fiaimat vit- . m ej az edzésekre, aztán

maradtam a szakosztálynál.

A jelek szerint önben naByobb volt a kitartás . . . »,-7 így is mondhatjuk, feinte Fábián Jánosnak segédkeztem az edzések vezetőben, s így telt el két , Jószerével önszorgalom- .?*> a szabadidőm rovására ■ai'tam nap nap után a Csornai úti csarnokba- 1983- an kötött velem szerződést z egyesület vezetése. Azóta r^llékíoglalkozásban tevé- *ehykedek az MVSC-nél.

Ez hamarosan változik, ,e erről majd később. Kik- kel kezdte?

Tíz év körüli, fiúkkal, ztán nagyobbak is odacsaptak a csoportomhoz. b " persze, a sportág

lékeiben nem a férfivona- 71 kifejtett munkálkodása miQ« jegyzik.

k "T~ Valóban így van, Mis- **n elindítója, élharcosa áak*11 3 n°’ cselgáncsozásGyorsan csatát nyert? h0'"~ Abból indultam ki, bagy a környező országokká1 mindenhol űzték. A haey®leknél például már

*tinth*nceszten^°s m^ltra térj, tuet vissza. MondtamagJ'^Sattam Braskó Péter- leva?gy hasznos lenne be- > ag«i, aztán egyszer a ve- min edző bólintott. Har- iga?c jeánnyal igyekeztünk °lni létjogosultságunkat.

Honnan merített? kö^Ij.^őleg a sporttelephez m iskolákat „támadtuk netS ' Sokakat érdekelt, dúló °k°zott gondot az in- taiff. asaPat toborzása. Hat-ük 3s lelkesedéssel vetet- rűjéb a®unkat a dolgok sű- elöt)tie- .A nyolc évvel ez- ki gat'dából ma már sen- larnin CS Versenyzőként a ta- di, „ ' Aki 10 évesen elkez- toiővónem válik profi spor- egésze az 18—19 évesen *!«» biztosan elköszön vábbtQ férjhez mennek, tőlem a?ulnak, ez a kor je- ___ választóvizet.

e9ltdlff>S- a Profik? Kik ök nek „an? -És vannak ilye- _ az MVSC-nél?

azt iefz ,a mi esetünkben katárSienti’. hogy sportmun- tehát 1 .^átuszban vannak, ?s°zásr Zar°*ag a cselgán- W® kell fordítaniuk test és • energiájukat. Fize>k a ? Juttatást eredménye- kapnak.

Markovi« László

— A cég hány versenyzőt visz a hátán?

— Igazából Király Anita az egyetlen, s van még három sportoló, akik 4 órás munkaidőkedvezménnyel élhetnek.

— Király a legjobb?

— Igen, a 61 kilóban válogatott, s jók az esélyei a különböző világversenyekre való utazásra. Gondolok a prágai EB-re, a barcelonai VB-re és természetesen a jövő évi olimpiára. De büszkeséggel említhetem Tamás Györgyit és Nagy Mariannt is. S a felsoroltakon kívül rendelkezünk olyan juniorokkal, akiket rendszeresen hívnak partnernek a válogatotthoz: Bó- ta, Papp és Kiss egyaránt sokra viheti.

— Ahogy hallgatom, egyre erősödik bennem az érzés, hogy elégedetten tekinthet vissza az eddig megtett útra . •.

— Jó ezt hallani, s ne vegye szerénytelenségnek, de jómagam is hasonlóan vélekedek.

— Nehéz a leányokkal bánni?

— Meg kell velük találni a hangot. Lényükből fakadóan érzékenyebbek, velük nem lehet üvöltözni, a hajcsárkodás riasztólag hat. Azt mondhatom, hogy nyolcvan százalékban a legcsekélyebb gond sincs.

— És a maradék, a húsz százalék?

— Nézze, ez az elenyésző hányad a rapszodikusságból adódik. Akadnak, akik nehezen viselik el a különböző megpróbáltatásokat- Megbeszéljük, leülünk. Szorgalmasak és céltudatosak.

— A férfiak más hangot igényelnek?

— Velük keményebben, „fiúsabban” kell bánni.

— Ezek után pedig kanyarodjunk vissza, s tegyünk pontot egy befejezetlen mondat végére. Pálya- korrekcióról hallani. ..

— 1966. július 1-jén létesítettem munkaviszonyt a Borsodtervnél. November 20-án ideadták a munkakönyvemet, a 10 hetes felmondási időt biztosították. Az utóbbi években üzemeltetési osztályvezetőként dolgoztam, s a nem termelő szférát gyarapítottam. Miután nincs, vagy csak nagyon kevés megbízás akad, fokozatosan tart a leépítés. Lassan elfogy a létszám ...

— És ebben a kritikus pillanatban jött a jó tündér . . .

— Így is lehet nevezni. Tény, hogy az MVSC elnöksége és a cselgáncsszakosztály vezetése döntött: a női szakág élére függetlenített, főfoglalkozású edzőt kell állítani. Így a státuszom megváltozik, február 1-jétől vezető edzőként munkálkodók.

— Bizonyára több lesz a tennivalója.

— Igen, de szívesen csinálom.

— Anyagilag hogy jön ki ebből a váltásból?

— Csökken a jövedelmem, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez most egyáltalán nem játszott szerepet. Örülök, hogy dolgozhatok. Nem a pénz motivált, majd valahol megtérül ez a befektetés.

— Mi a célja?

— Az MVSC leányai hazai tatamikon már bizonyítottak. Szeretném, ha nemcsak itthon ismernék a mieinket, hanem a nemzetközi porondon is letennénk a névjegyünket. Az valameny- nyiünket elégedettséggel tölt ei, hogy 6 első- és 8 aranyjelvényes minősítésű sportolónk van, ám a nagyvilágban erre senki nem figyel oda. Olyan teljesítményt kell produkálnunk, amelyre sokan felkapják a fejüket. Egyébként az a meggyőződésem: lejárt a mennyiségi szemlélet ideje. Kevés, de eredményes sportoló! — ez a jövő.

— Jön, tódul az utánpótlás?

— Ez túlzás, de jelentkezők mindig vannak. Miskolc perifériáin akadnak még lehetőségek. Diósgyőrött a közelmúltban 17 leány vizsgázott az általam vezetett tanfolyam után. Remélem, néhányukkal a szakosztályban is találkozhatunk. Sokat várok az önkormányzattól, támogatása nélkülözhetetlen, s nem ai- tana egy-két szponzor sem.

Doros László

Események a sportvilágból

A délyersenvirfanZa-gi Forma—1 -es

l?ntatitaf y,án fel'mérő edzési ,leSi°bb -időt a ^'arteia j?'|n^k!ben versenyző

tl-:04 gj Alalin Prost érte el Qach0f V> 3 lbelga Bertrand *. Jean: ^5-40) és honfitár- 3,1 AleSi (1-06.12) előtt.

eis?B^OUiRiN(E: Az idei év az a2Sg Siam tornáján,

tra] nyi-l-t teniiszbaino'kságon a harmadik fordulóban az esélyesék közül a nőknél élőbb a 4. helyen kiemelt argentin Gabriela Sa'batini lépett pályára, « a várakozások walk megfelelően, két szettben, 6:1 6:1

arányban győzött a csehszlovák 'Andrea Stmadova ellen. Később a világranglista-vezető német Stefii Gráf az ausztrál Nicole Proviist vente 6:4. 6:2->re.

Röplabda

Kazincbarcikai Vegyész-Szegedi Építők 3-0 (10, 3, »■ Kazincbarcikai 300 néző, vezette: Pados és ifj. Juhász. NB I. férti.

Meglepetésre a vendégek kezdtek jobban. A Szeged előnyre tett szert, de a határtalan kesedcssel harcoló barcikaiak fordítani tudtak. A második cs 1 harmadik játszmában mar csak egy csapat volt a pályán,^ kitűnő ütötcljcsitményt nyújtó Tomis biztos győzelem fele vezette csapatát. A KVSE U’I11,11 j tatkozása nagyszerűen sikerült, s ez a játék biztató a soron következő találkozókra. Jók: Kiss, Tomis.

ozapaapiaci KinaiaT. sporttelepet vegyenek!

Bementére költözött a Borsodi Bányász

Bezárták a Borsodi Bányász sporttelepét. Lakat került a több évtizede üzemelő komplexum bejárataira.

A hír önmagában is rendkívül szomorú. Nem emlékszünk arra, hogy az utóbbi években történt-e ehhez hasonló Borsodban?

'Fotós kollégámmal felülkerekedtünk. Látni akartuk a pályát — talán utoljára... Nos, a tényekkel nincs mit vitatkozni. Egyik bejáraton sem jutottunk túl. Valameny- nyi zárva, a kapukon tényleg lakatok „virítanak”. Lefényképeztük, megnéztük, keseregtünk, felidéztük emlékeinket .... de nem kívánunk — úgymond — „hangulatot” csinálni, sokkolni, van minden cégnek, egyesületnek, magánembernek éppen elég baja.

A lényeg: a klub elköltözött, az ökölvívók úgyszintén. Mielőtt beültünk a kocsiba, rápillantottunk a feliratra. „Ez a hely a Borsodi Bányász sportolóinak otthona”.

Volt...

*

Az egyesületet szerencsére nem számolták fel, tovább dolgozik a kézilabda- és az ökölvívó-szakosztály, valamint üzemel a sportiroda is. Berentén, a Központi Szénosztályozó egyik átalakított üzemcsarnokában.

Nehezen találtuk meg.

A portán csak a harmadik ember tudott a „helycserés támadásról”.

Az új „fellegvárban” már vártak minket. Leültünk, egy ideig egymást néztük. A csendet Marczis László ügyvezető elnök törte meg:

— Más dolog az érzelem és megint más a kényszer! A sajószentpéteri komplexum fenntartása — éves szinten — 4 millióba került. Ennyit vitt el a rezsi. A világítás, a fűtés, a víz és így tovább. Bázisszervünk, a Borsodi Szénbányák Vállalat kritikus anyagi helyzetben van. Ennek következtében nem tudta vállalni a költségeket. Tetszett, nem tetszett; bele kellett nyugodnunk a kilakoltatásba.

— Ismereteink szerint sok helyen kilincseltek.

— Mivel kézilabdázóink a miskolci városi sportcsarnokban vertek gyökeret, csak az ökölvívók elhelyezéséről kellett gondoskodnunk. Szétnéztünk Miskolcon és Kazincbarcikán is. Nem jártunk sikerrel, nem találtunk megfelelő csarnokot. Ugyanis senkihez sem alkalmazkodhatunk, sportolóink olykor reggeltől estig gyakorolnak.

— Milyen sors vár a sajószentpéteri, immáron egykori Bányász-sporttelepre?

— Ha erre felelni tudnék! ... A tágyailások megkezdődtek. Érdeklődött az ön- kormányzat, és a közelmúltban megalakult Városi SC is. Az bizonyos, hogy pénzért eladni senkinek nem lehet. Ugyan ki venné meg egy-két tízmillióért? Így marad a bázisszerv tulajdonában és a vállalat jelképes díj ellenében megpróbálja az önkormányzatnak, vagy a VSC-nek, esetleg más szerveknek, cégeknek átadni. Persze na,gvon félő, hogy ebből sem lesz semmi. Mert ha a rezsi eddig 4 millió volt, az idén biztosan 8-ra rúg majd.

— Attól nem tartanak, hogy az „éjszakai szarkák” minden mozdíthatót elvisznek?

— A komplexumot őrzik, ezek az akciók kudarcra ítéltek.

*

Körbejártuk az új „székhazat . Egyelőre a szénosztályozón keresztül lehet megAz új csarnok berendezését most végzik.

közelíteni, de a csarnokot hamarosan elkülönítik, saját bejáratot nyitnak. Felújítására, használhatóvá tételére legalább egymilliót költöttek.

A terem tágasabb, világosabb, melegebb, mint a volt otthonuk. A szociális helyiségek — öltözők, fürdők — is elfogadhatónak tűntek. Persze még nem minden került a helyére. A költözködés nyomai láthatók itt is, ott is.

— A traumán túl vagyunk! — jelentette ki Takács Gábor vezető edző. — Sem én, sem a sportolók nem örültek. A lényeg viszont az, hogy dolgozni tudunk, a szakmai munka nem szenved csorbát.

— ... és ha mondjuk futni akarnak? — céloztunk az üzem udvarán látható „körítésre”.

— Erről itt le kell tennünk. Nyáron a por, ősszel és tavasszal pedig a sár nyelne el minket, arról nem is beszélve, hogy mindössze pár méterrel rendelkezünk. Ezért olyan döntés született, hogy a szabadtéri munkára visz- szaszivárgunk a sajószentpéteri pályára.

— A hercehurca nem viselte meg a sportolók idegeit?

— Senki nem jelentette be távozási szándékát. Igaz, a költöztetésen túl, más megrázkódtatásban nem volt részük. Fizetéseik, juttatásaik nem csökkentek.

— Azt hiszem, nyugodtan elárulhatjuk, hogy két neves öklöző jelentkezett hozzánk — szólt közbe Engi János edző. — Vagyis máshol sem fenékig tejfel.

— Január 28-án folytatódik a bajnokság. Mire számítanak?

— Négy pontra, vagyis két csapatgyőzelemre. A Vasassal és a Pakssal idegenben, a Kiskunfélegyházával és az Újpesti Dózsával a miskolci sportcsarnokban mérkőzünk. Hazai meccseinket hoznunk kell!

Az edzők elmondták, hogy a keret — Hranek visszavonulásától eltekintve — változatlan. Szorgoskodnak, fo- gadkoznak. Gyenge őszi menetelésüket szeretnék feledtetni a szurkolókkal.

Szöveg: Kolodzey Tamás Kép: Laczó József

„Ez a hely a Borsodi Bányász sportolóinak otthona” - volt..

Vaskapu, lakat, klubház. A közelmúltban milliókért újitották fel.