Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

1991. január 19., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Mivé lett a KGST?

dohát gondolnunk kellett arra is, hogy esetleg később, amikor jobb idők járnak ránk, a szakmunkásokra még szükségünk lehet.

— Az elbocsátották között szép számmal voltak olyanok is — tudtuk meg Szabó Ferenctől —, akik számára lehetővé tettük a -korengedményes nyugdíjba vonulást, — Ezzel kapcsolatban említem meg a gyáregység dolgozói részéről tapasztalt szimpátiát, szolidaritást. Ennek lényege, hogy dolgozóink egyöntetűen lemondtak a második fél évre esedékes bérfejlesztésről, hogy a vállalat átvállalhassa a korengedményes nyugdíjaztatásból eredő pénzügyi kötelezettség teljesítését.

Természetesen nemcsak az alkalmazottak, s a fizikai dolgozókat érintette érzékenyen a múlt évben bekövetkezett kényszerű termelés- csökkenés, kihatott a középvezetőkre is. Megtudtuk, hogy a főművezetői beosztást megszüntették, ennélfogva a főművezetők a továbbiakban művezetőként dolgoztak. Szerencsére a dolgozók döntő többsége belátta, hogy nem a gyáregység okolható a .kialakult helyzetért, hanem a világban végbemenő politikai, gazdasági változások eredményezték a gondokat.

Megkérdeztük az igazgatót : milyen ma az Autóvill piaca? A válasz nem volt túlságosan biztató, remélyteli.

— A korábbi években több száz ezer darab indítómotort szállítottunk az NDK-ba, mára ennek a rendelésnek legfeljebb tíz százaléka maradt meg — mondta Szabó Ferenc. — Azért nem osuklott össze a vállalat, illetve a gyáregységünk, ugyanis időközben megnőtt a tőkés piac, számos nyugat- európai és arab országba is szállítunk. S természetesen

megmaradtak a hazai megrendelők, köztük az Ikarus és a Rába, jóllehet ők sem mentesek a gazdasági gondoktól.

A beszélgetés során nem kerülhettük meg az idei év gondját, báját sem. De volt valami biztató is abban, ahogyan az igazgató vélekedett. Minden probléma ellenére bizakodással tekintenek a gyáregységben a jövő elé. Mint ahogyan Szabó Ferenc megfogalmazta: a korábbi 600—700 fős létszámmal szemben most mintegy négy- száznyolcvanan igyekeznek stabillá tenni a gyár gazdálkodását, s természetesen a megváltozott körülményekhez igazítják a termelést. Mai megítélés szerint úgy tűnik, a meglévő munkaerőnek tudnak majd megfelelő feladatot, perspektívát adni.

Apropó, perspektíva. A gyárban szinte kivétel nélkül, mindenkiben megvan az akarat, a szándék a válságból való kilábaláshoz. S nem minden alap nélkül bizakodnak a jövőben, hiszen a mezőkövesdi gyár, a hasonló profilú hazai üzemeket alapul véve, viszonylag fejlett technikával, technológiávál rendelkezik. Ezért is éreztek bátorságot ahhoz, hogy megfelelő tőkével bíró belföldi céget keressenek egy vegyes vállalat létrehozásához. Találtak is egy angol nyevlte- rületen működő multinacionális partnert, aki hajlandóságot mutat, hogy működő tőkét, élenjáró technikát és tudást fektessen be az általa elképzelt célok valóra váltásáért. A gazdaságossági számításokat, s a vegyes vállalat életre hívásához elengedhetetlen pénzügyi, piaci átvilágítást a szóban forgó nyugati cég megkezdte, s eddigi megnyilafkozásoík alapján Kövesden reménykednek az üzlet mielőbbi létrejöttében.

Lovas Lajos

élet margójára...

Társtalanul - pénztelenül

hJ^ike ___

S

rv P^yvenöt éves

neVelt ^ A

vgj Volt ,r em kényeztette.

t6b%s4á/ uyU élete- de a f?- Féf 1 oha nem veszi'■> 7« LVie ,azonbari- hogy ßaiUey- nemh|a t’ gyakran ér- % a ür? bír-ia már. Wap» 4?^ba’ é«el a <*a>k.6i szini könnyeit gyet- 0§yiW •ela- s bizony. Sár® °rdim ma-8 8ond°lata is itt , ‘hdja mar a fejében. Vakokat '.|,.aernl hagyhatja n rá, ' akiknek szükségük

n"m vettunk gazaiafunem vonyan karácsony C°r egv^1, m,nt az idén, kot Adtaín gyermekemnek ;)l>bf'uö°rza?yiAVenni ajándé- DuS? a p|n Ke-?és Volt' de iut k' örüiöi?b°i’ amit ka- köL ® hem i- i, ha eleiemre

férfBSönkérnPm a hó végén Ä h™em valakitől, a

t>ő? í.ezerből -,°ta havi li- Zsit f,2etem V öten’ eb'

t%t a bérlpt„i, akast, a re- ÍSL, S^eíep^?1- a biztosi- JiÄtir* h -Sere mindent

W asÍlí,USp"ak ritkán

S2erve?Gf .dlg a nagy Sh?**- Ruha ,gen s°kat S Eoa Pedig mf clP°vá- ha nk‘

>/ ‘ekonott ba veg- dof^ike L °lunk a régi <iil§^hat, yjh] dolgozik, nem

e|'itmttö usvLfíyermeke kö«Ä mag-rS lem tud.ia §Va*. rzsike ,Huszonhél l. ték0s 7, nyát’ aki fo- >*W J6Sen eselekvö- J>hat1’a *gy Percre sem

icWéVes Anri8'76161 nélkül,„katit * s,iazszá.zaléko.s fS l8tván letCSaládfenntartó

aki hu,, ’ a középső huszonkét évesen a

DigépnóL dolgozik, havi öt-, öt és fél ezer forintért.

— Ha van szabad időm — vezet körül az anya a másfél szobás, szerényen berendezett, csupa ágy lakáson —, hímezni szoktam. Eleinte elraktam a kész térítőkét, de mára már alig van belőlük. Bevittem őket a bizományiba, bár igen keveset fizetnek érte. Két ilyenért, mint ez — mutat a valóban szépen munkált abroszra — háromszázat adtak. De mit csináljak, kell a pénz. Nincs senkim, akihez segítségért fordulhatnék. Bertalan fiam ugyan dolgozik, de hát neki is családja van, s ők iis szűkösen élnek. Hogy kérhetnék

attól, aki maga is koldus. Van még két egészséges lányom, de egyikre sem számíthatok igazán, ha ritkán eljönnek, akkor is inkább pénzt kérnek. Adnék én szívesen, de hát, ha nincs miből .. .

Erzsiké korán, tizenöt évesen ment férjhez. Szülei annak idején, amikor egyéves volt, némi föld és megélhetés reményében a Dunántúlra telepedtek Gelejről. Amikor súlyosan megbetegedtek, azt mondták egy szem leányuknak, menjen férjhez Agócs Bertalanhoz, hogy támasza legyen, ha ők mór nem lesznek. Így kötöttek házasságot 1961-ben, s így jöttek sorra a gyerekek. A fiatal házaspár hosszú ideig kereste a legjobb megoldást a megélhetésre, míg végül Miskolcon telepedtek le. Rozogábbnál rozogább házakban, majd albérletben laktak, míg végül 1975-ben kiutaltak számukra egy másfél szobás panellakást. Nyolcán, „egymás hegyén-hátán” élték mindennapjaikat, de úgy érezték, révbe érkeztek. Jó és rossz napjaik egyaránt voltak, mígnem huszonkilenc évi házasság, és hosszú betegeskedés után a férj tavaly júniusban megtelt. S a társ hiánya mellé jött a pénztelenség is.

— Nem lennénk mi ilyen szűkösen — morzsol szét egy könnycseppet szégyenkezve Erzsiké —, ha kapnánk az árvasági segélyt, meg a családi pótlékot. De fél éve húzódik már a papírmunka. Itt azt mondták, hogy már minden anyag Pesten van, legyek türelemmel. De meddig ... ?

Kovács Judit

...de legjobb otthon

Modern kórház Újhelyben •

Jó egy hónapja már, hogy betegeket fogad a Sátoraljaújhelyi Városi Kórház legújabb egysége, az úgynevezett északi pavilon. De aki arra jár, még magúk az újhelyiek is, meg-megállnak a Mártírok útja és a Csalogány utca sarkán, és elgyönyörködnek ebben — a küllemében is — szép modern épületben, amely egyedi stílusával egyáltalán nem egy szokványos kórház, hanem inkább előkelő szanatórium vagy kellemes üdülő benyomását kelti.

És ha valaki — mint e sorok írója, nem tudósítóként, hanem gyógykezelt betegként — belülről is megismerheti a korszerűen kialakított, berendezett és felszerelt szakvizsgálati termeket, minden szükséges eszközzel, telefonnal is ellátott 2—4 ágyas betegszobákat, nyugodt lélekkel állíthatja: ehhez az új pavilonhoz hasonló szép, modern kórházi épület nemcsak megyénkben, de még az országban is kevés található.

Kórháztörténeti szempontból jelentős múlttal dicsekedhet Sátoraljaújhely, hiszen már 1821-ben létesítettek itt egy elmegondozó intézetet, 1833-ban pedig egy kisebb közkórházat építettek. A mai Városi Kórház régi épületét — homlokzatán a „hatalmas, szőlőfürtös” zempléni címerrel — 1903—1904-ben emelték „I. Ferenc József királysága, gróf Tisza István miniszter- elnöksége, gróf Hadik Béla főispánsága és Dókus Gyula alisijánsága alatt, Hübner Jenő budapesti műépítész tervei alapján” — olvasható a főbejárati márványtáblán. (Dicséretes dolog, hogy az újhelyiek az elmúlt évtizedekben — mint oly sok városban tették — ezt a város- és kórháztörténeti szempontból értékes emléket nem távolították el az intézet faláról.) A 206 ágyas Erzsébet Közkórház az egész történelmi Zemplén kórháza volt. A mi korunkban azonban már szűknek bizonyult a kiszélesített, korszerű egészségügyi szolgáltatás ellátására.

Ezért húsz évvel ezelőtt hozzákezdtek a kórház teljes rekonstrukciójához, bővítéséhez. Ennek során mentőállomást, rendelőintézetet, orvosi lakásokat, nővérszállást, központi gyógyszertárat, hatszintes szülészeti-nőgyógyászati pavilont építettek, felújították, bővítették a III. sz. épületet, korszerűen berendezett

konyhát, mosodát létesítettek, a múlt év végén pedig átadták rendeltetésének a sátoraljaújhelyi egészségügyi „kombinát” legszebb épületét: a 265 millió forintos költséggel emelt, 159 ágyas északi pavilont.

Ebben kapott helyet a földszinten az intenzív osztály, a központi laboratórium, a különböző betegségekkel foglalkozó ambulan- ciás kezelés, az emeleti termekben az I. és II. sz. belgyógyászati, az ideggyógyászati osztály, a tetőtérben kialakított traktuson pedig a

fizikoterápiás részleg, az orvosi könyvtár és egy 150 férőhelyes, kellemes előadóterem, ahol nemcsak a sátoraljaújhelyi, hanem valamennyi zempléni orvos részvételével szakmai tanácskozásokat szoktak tartani.

Mert ideális környezetben: a tiszta, balzsamos levegőt árasztó Magas-hegy, Szár-hegy és Kecske-hát karéjában épült újhelyi kórház, és a most átadott, kellemes berendezésű északi pavilon vezetői, szakorvosai mindent megtesznek, hogy betegeik — kórházi viszonylatban — jól érezzék magukat, és bizakodjanak felépülésükben. Azért a legnagyobb öröm mégis az, ha a pácienseik ebből a szép, modern intézetből mennél hamarább — gyógyultan távozhatnak.

h. j.

Hitelüket vesztett adatok

Szó sincs arról, hogy ma Magyarországon a statisztikai adatgyűjtés elavultsága a legnagyobb probléma. De probléma. Mindenekelőtt azért, mert a gazdaság viharos átalakulásban van, és az adatgyűjtés ezt egyre kevésbé képes követni. Egyre több olyan folyamat, jelenség van a gazdaságban, amely egyszerűen nem létezik a döntéshozók számára, mivel megbízható számok legfeljebb becslésekre vannak utalva. Márpedig így hiányában kockázatos dolog jelentős hatású intézkedéseket hozni.

Itt van például a lakosság fogyasztását tükröző kiske- renkedelmi statisztika. Erről ma már tulajdonképpen csak múlt időben beszélhetünk, hiszen, ha vannak is adatok, ezek csak igen nagy hibatárral alkalmasak arra, hogy a valóságos folyamatokat jelezzék.

A hivatalos — KSH — adatok szerint például az elmúlt év első kilenc hónapjában a kiskereskedelmi forgalom — az infláció hatását kiszűrve — 12 százalékka

visszaesett. Csakhogy például a ruházkodásunkban mind nagyobb szerepet játszó butikforgalom és a KGST-pi- acok forgalma szinte teljesen kimarad a számbavételből. Márpedig ez utóbbi egyes becslések szerint, hazai árakon számítva, tavaly már 40—50 milliárd forintot tett ki.

A legutóbbi adatok szerint a lakosság egymilliárd dollárt tart devizaszámlán. Ám azt csak sejteni lehet, hogy ezenkívül mennyi dollár, márka rejtőzik még az állampolgárok otthonaiban. Egyes becslések szerint 3—4 milliárd dollárnak megfelelő konvertibilis fizetőeszközről van szó.

A magyar gazdaságnak mind jelentősebb része magánvállalkozásként működik. De mennyi ez a rész? És milyenek a magánvállalkozáson belül a legális és az árnyékgazdaság arányai? Menynyi az itt valójában kiáramló jövedelem? Vannak olyan

becslések, hogy ma már a családok jövedelmének fele a másodgazdaságból származik. Ha ez az adat helytálló, akkor igencsak komolytalannak kell minősíteni azt a kormányzati adatot, amely úgy szól, hogy 28 százalékkal emelkednek idén a bérek. Hiszen a gazdaság másik felére nem hogy hatása nincs a kormánynak, még információja sincs erről a hatalmas „ágazatról”.

A mind több láthatatlan folyamat nem kis részben a magyar gazdaság átalakulásának jele. Nem kell és nem is lehet ezek ellen adminisztratív úton fellépni. De az elengedhetetlen egy valamelyest is szakszerű gazdasági kormányzáshoz, hogy az ilyen horderejű folyamatokat ne 20—40 százalékos hibatárral becsüljék az illetékesek. A magyar társadalomtudomány kiválóan felkészült művelői megfelelő kormányzati megbízatás esetén nyilván a mainál sokkal pontosabb adatszolgáltatást is ki tudnának alakítani.

Tavaly ilyenkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a

kGST-országok közötti gaz- uaságj kapcsolatok rendkí- Vul meglazultak, s nincs az Az erő, amely meg ne tudná Akadályozni ennék az erő- ^akosan összetákolt közös- segtiek a széthullását. A ^e'etn érnétek azonban még átek a szocialista tábor ’Erejében”. Jó példa erre 7 Autóvillamossági Felszedések Gyárának esete. A ^ezőkövesdi gyárban, amely ^rmányközi megállapodás • jaPján hosszú évek során ,: gyártott és szállított au- ,°viLlamossági felszereléseit' közte indítómotorokat a? ..DK-nak, az elmúlt év ele- un már sejtették, hogy va- yh> .történni fog, hogy nem ,..k időt él meg a két fél °ftti kapcsolat.

■ Az N.DK-sok viszont nem , zékelték időben a német Ardésben elkerülhetetlen (jA hozásokat. Ezért is for- dit - at°tt elő, hogy az in- hat>rnot°r°k gyártásához .talmas alapanyagkészletet jj.‘tPoztak fel a mezőköves- j gyárban. Aminek ma is

5.ák a levét”, közben megtörtént a két juhiét állam egyesülése, ami a Autóvill esetében azzal következménnyel is járt, srvÜ a külföldi vásárlók, az Äi ,NiDK-sok töredékére 1,’,'kken tették a megrendelhet.

(<7, Olyannyira, hogy a múlt le .Augusztusában két hétre rpet ^ett állítanunk az üze- retJ ~~ mondta Szabó Fe- Satö’ mezőkövesdi gyárigaz- it7- — Ráadásul, amikor iw dolgoztunk, a pénteki PQkra nem jutott munka, rúbh 6következett- amire 'ko- Ronrfh m®g álmukban sem tan.u°Rak, el kellett bocsá- ^ embereket.

Itg- Százharminc dolgozótól hJ,V7rültek megválni — ÍVk-Uffuk az igazgatótól. — AlUnu ekelőtt a betanított ^^Aások estek „áldozatul”,