Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 14. szám

1991. január 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 AKCIÓ a RUTEX Otthon Kisáruházában, MISKOLC, SZELES l . 71. SZÁM ALATT! .'!() százalékkal, maradék bútorszöveteket 40 százalékkal árusítunk, amíg a készlet tart! Gazdag választékot kínálunk ágyneműkből, pailió- és ebédlőszőnyegekböl, függönyökből, paplanokból és takarókból. Várjuk kedves vevőinket, udvarias kiszolgálással, kedvező árakkal. RUTEX OTTHON KÉSÁRUBA/ Az 1991. január 1. napjától alakult ZEMPLÉNHÜS KFT., SÁTORALJAÚJHELY, PÁLYÁZATOT HIRDET munkakör betöltésére. A fenti munkakörre pályázhatnak mindazok, akik: — közgazdaságtudományi egyetemi, vagy szám­viteli főiskolai szakvégzcttséggel rendclkez­■* nek, — legalább 5 éves ipari szakmai gyakorlati időt tudnak igazolni, — a munkakör betöltéséhez előírt erkölcsi bi­zonyítvánnyal rendelkeznek. A páyázatokat írásban kell a Zcmplénhús Kft. sátoraljaújhelyi központjához benyújtani. r n befektetési, gazdasági MENEDZSERI MUNKAKÖRBE! A* IC(P) Rt. Gazdasági Igazgatósága felvételt hirdet 'elsőfokú végzettségű szakemberek részére. feltételek: — közgazdasági egyetemi, vagy pénzügyi- számviteli főiskolai végzettség, és másoddiploma — jó fellépés, tárgyalóképesség, — nyelvvizsgával rendelkezők előnyben, — banki, pénzintézeti gyakorlat preferált. Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a közgazdasági és vállalkozási osztályvezetőnél, személyesen, illetve telefonon j ,l ‘*‘*-492/20 telefonszámon. ;Vz ÉSZAK-MAGYARORSZAG1 ■NNOVACIÖS CENTRUM (PARK) RT. ' Oyre gyarapodó széles körű tevékenységei ellátása érdekében pályázatot hirdet titkárnői állások betöltésére. ’’ALYAzati FELTÉTELEK: ♦ erkölcsi feddhetetlenség ♦ középiskolai érettségi ♦ gyors- és gépírói szakvizsga ♦ -profi gyors- és gépírótudás ♦ idegen nyelv ismerete, illetve nyelvvizsga előnyben ♦ reprezentatív megjelenés ,/'ptés megegyezés szerint. 1 ,{1>ÉKLÖDNI LEHET: Szilágyi Éva vezető titkárnőnél. Miskolc, M.SZB tér 1. VIII. emelet Telefon: 50-066, 54-(iKS Hit ér(t) 40 év a föld alatt? Sokain vagyunk a megyé­ben, de az országiban is olyandk, akáik 35—40 éven keresztül bányászként, 'ko­hászként doHgoztunk, vagy más, hasonlóiképpen nehéz fizikai ‘munkát végeztünk, ami után becsületes nyugdí­jat állapították meg részük­re. Mindez mára már nem érvényes, a megközelítőleg igazságosan kiszámított já­randóságunk ima már nem tükrözi a hosszú és kemény, aktív éveiket. Az idők folya­mán ugyanis annyira közelí­tettek egymáshoz a nyugdí­jak, hogy álig van 'különb­ség egy valaha megérde­melten folyósított ellátás és egy 'jóval kisebb értékű munkaviszony után járó nyugdíj között. Nem a kis- nyugdíjalk emelését kifogá­soljuk, melyek a toldozga- tásotk-ifoldoagatások ellenére sem fedezik ;a megélhetést, hanem azt, hogy érdemtele­nül eltörpülnek a .mi nyug­díjaink, s ez az anyagiakon túl erkölcsileg is megalázó. Ezt a levelet nagyon .sok bányásztársaimmal aláírat­hattam volna, de remélem, enél'kül is elhiszi bárki: va­lamennyien így gondolko- durtk. Szabó István Miskolc * Miire e sorok megjelen­nék, már bizonyára döntiaz Országgyűlés a nyugdíjren­dezés mértékéről, mikéntjé­ről. Az előzetes vita alap­ján minden esély megvan arra, hogy a „d” változatot fogadják el, amely éppúgy figyelembe veszi a szociális rászorultságot, mint a mun­kaviszonyban töltött évék számát. De egy ténylegesen igazságos nyugdíjtörvényről sajnos, ezek után sem be­szélhetünk. (A szerk. megj.) Válasz a „Katonai kiirtjelek '-re Érdeklődve olvastam az Észak-Magyarország decem­ber 30-i számában a „Kato­nai kürtjelek és kalózkazet­ták kerestetnek” című írást. Megtisztelő az a figyelem, amelyet — a cikken keresz­tül — munkánk, hagyo­mányőrző tevékenységünk iránt tanúsítanak. Egyetér­tünk a cikk szerzője által a zene emberformáló szerepé­ről kifejtett véleményével és vele teljes egyetértésben valljuk, hogy a ' zenének, mint második jelzőrendszer­nek vissza kall kapnia az őt megillető helyet. A Magyar Honvédség nemzeti jellegének erősítése fontos feladatunk, mélynek számos tan talmi és formai eleme, összetevője van. Ezek sorában, e területen elvég­zett feladataink —, melyet számos Ikonlkrét eredmény is fémjelez (áj csapatzászló, új felségjel, a osapatok elne­vezése, stb.) — hagyomá­nya inlk iránti tiszteletet, a K ánpát-medancében eltöltött ezeréves ‘történelmünk csé­szének vállalását tükrözik. A cikkben szóba hozott, mosít visszaállított kürtjeldk is ezek sorába tartoznak. A cikk szerzője a téma szak­avatott .szakértőjeként bizo­nyára azt is tudja, hogy az elmúlt 30-—40 évben — egyébként az Alaki Szabály­zat által is rögzített és — használt kürtjeleik porosz- orosz—szovjet közvetítéssel jutották el hozzánk, és iga­zából nem ivódtak be a ka­tonák tudatába. Most lehető­vé vált azoknak az új-régi kürtjeleknek a visszaállítá­sa, melyék parancsszavára a magyar .katonák ezrei, mil­liói hallgattak az elmúlt 150 év során. Vagyis feltételez­hető, hogy a cikkben meg­említett két háború vete­ránjai számára is ismerősen fog hangzani a Magyar Hon­védség „Vigyázz!”. „Lefú­jás”, „Ébresztő!”, valamint „Takarodó!” kürt jele. Most ezekről .az általános jelékről van szó. Ma erre és nem főbbre tudunk vál­lalkozni. Talán később elju­tunk odáig, hogy az általános jeleken túl csapathívójele­ket is bevezethetünk. Addig azonban fontos feladatunk a most élfogadott kürt jelek megismertetése, elfogad tatá­sa és a kürtös katonák ki­képzése. Sásik László ezredes Patronálom!« lettele A megya'szói nevelőotthon gyermekei, pedagógusai és technikái dolgozói névében tisztelettel megköszönöm az 1990 decemberében, Szeren­csen megnyílt Balox üzlet- ház ajándékát, méllyel gyer- mekeinknek kedveskedtek, ezer forint értékben. A magyar gyermékvede- lem évék óta nem tálalja helyét társadalimuntobain. Az utóbbi években, a fekozodo gazdasági nehézségét: miatt az eddigi patronálok rá­kényszerülték arra, hogy iei- baigyjianak a támogatassál. Szerencsére intézményünket a Szerencsi Csokóládegya* és az ÉMÁSZ Sárospataki Ü zemigazgatásága, yatóm unt szerencsi üzemegysége nem hagyta cserben. Mo9t mellé­jük szegődött a Balox cég, mely más gyermékiintézmé- ,nyéket, is folyamát osan se gíten'i kíván. Nem véletlen, hogy patronáló tevékenysé­güket megyénkben éppen a megya'szói nevelőotthonban kezdték, ugyanis a cégtulaj­donosok — ifi. Balogh San­de* és Balogh Péter — szü­léi és nagyszülei is szoros ikapcsölaitba'n voltak ottho­nunkkal. Balogh József Kos- ■suitih-díjas, nyugdíjas igazga­tó 1,957-itől 11970-ig állt az intézmény élén. Majd fia és menj'e is vállalta az állami gondozott gyermekek neve­lését. Szüleik munkája mi- att gyermekkoruk egy ré­széi nevelőotthonunkban töl­tötték a Balogh testvérek. A gyermekvédelemért dolgozó nagyapa, valamint a szülők által elvetett mag termé­keny talajba került, hiszen a legifjabb generáció sem feledkezett meg a hátrányos helyzetű fiatal Okról. M.inden adomány nagy se­gítség egy-egy gyermekin­tézmény számára. Segítség anyagi helyzetük javításá­ban és abban, hogy az itt élő gyermekeket a mások problémája iránt érzékeny felnőttekké neveljük. Vincze Ottó igazgató, Megyaszó Minek nevezzelek! Tisztelt Szerkesztőség! Újat nem mondók, ha azt állítom, hogy minden jóórzésű ember örömmel észleli a lassú ütemű rendszerváltás biz­tos jeleit. Államformánk: újra köztársaság, mélynek címe­rét többszáz éves magyar hagyományok alakították ki. A „vöröshagymának” tisztelt (tisztelt?) Rákosi—Kádár-féle ál­lamcímer a történelem húllaiházában talált örök nyuga­lomra. Lassan visszakerülnek a régi, megszokott, patinás utcai névtáblák (kivéve MliSkolcot!) és a jelenlegi, de soha meg nem szökött, csak eltűrt utca- és városrészneveket igyekszünk sürgősen elfelejteni. Újra éledezik és egyre erő­södik az egészséges lokálpatriotizmus. Erre nagy szükség is van. mert zaklatott történelmünk folyamán kultúrkimcsünk, nemzeti hagyományaink nagy része az örök feledés homá­lyába merült. A tatár-, törökdúlás alatt többszáz Árpád­kori település kihalt, pusztasággá változott, és még jó, ha egy volt sánoárök, rom, esetleg dűlőnév őrzi az emléküket! Zelemértaől csak a volt torony romja maradt, Muhi falu helyét csak a történészek ismerik. (A mostani Muhi köz­ség nemrég még Poga volt!) Ezért nagyon elszomorító, hogy egyik legrégibb Árpád-kori településünk, Tiszasze- derlkény, először a magyar nép számára idegen Leninváros, újabban Tiszánjváros nevet kapta! Még szerencse, hogy szeretett köztársasági elnökünk eleddig nem szentesítette ezt a kétbalkezes döntést! Jó, tudom, hogy ott új város épült! De Szegedet is — miután elvtibte a nagy árvíz — újjáépítették és meghagyták a nevét. Pedig olyan .szép és új lett, hogy még a tősgyö­keres szegediek is eltévedtek benne néha! Ismerem a másik érvet .is: Szederkény falu mellett egy új várost építették fel. Érdékes, ezt eddig nem tudtam! De arról hallottam, hogy 1150—200 évvel ezélőtt a Pest nevű helység határa, kb. a jelenlegi Kiskörút táján lehetett. A Hatvani kapu az Astoria közelében állt! A régi, .k‘is hely­ségből egy új, nagy világváros alakult ki, mégis maradt a jó, öreg Pest név, pedig helyette az Újvárost is használ­hatták volna. Tisztelt Városatyák! Akikben van valamennyi jól értel­mezett .lokálpatriotizmus, azok szívükön viselik falujuk, vá­rosuk múltját, jövőjét, jelenét, érdeklődnék a múltja iránt! A hagyományok tisztelete nem egyenlő a konzervativiz­mussal! De, ha mégis annyira ragaszlkodnak ahhoz, hogy szeretett városuk új nevet kapjon, javaslom, hogy Tisza- szedeiikény—ILaniinváros—Tiszaújváirost egyesítsék a közeli, szomszédos Tdszapalkonyávál. Van erre példa bőven: Nyék- Ládháza, Boglár-Lelle, vagy elrettentésül: Hajdu-Hadház- Téglás! De mi' legyen a két összekapcsolt település: T.iszaszeder- kény—Leninváros—Tiszaújváros—Tiiszapallkonya új neve? Mert .szerintem így egy kissé túl hosszú! Hát rövidítsünk! Legjobb lenne talán így: Lenin-Allkonya. Szívélyes üdvözletét küldi egy lokálpatrióta: Szinva-Pece-Új városból! Csörnök Jenő Miskolc Csodadoktor Pácinban Jim Sanders, az Ausztráli­ában élő világhírű, amerikai származású misszionárius kézrátétellel — bioenergiák átadásával — gyógyított ja­nuár 5-én és 6-án Pácin községben. A már mintegy hat hónapja Csehszlováki­ában tartózkodó, ideiglene­sen Pöstényben lakó csoda­doktor a Velky-Kamenec (nagykövesdi) alpolgármester ajánlatára látogatott a köz­ségbe. Két nap alatt öt elő­adást tartott, melynek során tucatszámra gyógyította meg — kézrátétellel — a főleg mozgásszervi betegségben szenvedőket. 250 ember sze­me láttára egyenesedett ki például az az idős asszony, aki egy évtizeden keresztül csak erősen hajlott derékkal tudott közlekedni. Jim Sanders figyelmeztette hallgatóságát és a kezelése után meggyógyultakat, hogy nem ő gyógyít, hanem Jézus Krisztus és a Szentlélek. Hosszasan idézte a Bibliának azon részeit, mely Jézus cso­dáival és a hamis próféták­kal voltak kapcsolatosak. Bárki nevében is gyógyított, a tény az tény marad: Pá­cinban csodák történtek, és az emberek ezt saját sze­meikkel láthatták. A vasárnapi utolsó előadás és kezelés végén Jim San­ders és a tolmács szere­pét ellátó Stefán János nagykövesdi alpolgármeste­ren túl kijárt a köszönet a Pácini Polgármesteri Hivatal dolgozóinak is, akik ennek a lélegzetelállító napnak remek szervezői és házigazdái vol­tak. Szerkesztői üzenetek Többeknek: köszönjük a kará­csonyi aktualitású tudósításokat, írásokat. Sajnos, kifutottunk az időből. így közlésükre már nincs lehetőségünk. Szíves megérté­süket kérjük. * N. Istvánné. Miskolc: Az ál­lattartást meg kell tiltani, ha annak építésügyi, köz- és ál­lategészségügyi feltételei nem biztosíthatók, illetve az állattar­tó azt előzetes hatósági figyel­meztetés ellenére sem biztosít­ja. s az állattartás a környék lakóinak nyugalmát zavarja. A megtiltásról a területileg illeté­kes mezőgazdasági szakigazga­tási szerv határozattal dönt. Rossz lift, magas költség Felvonónkat 1989 őszén felújí­tották (bár ne tették volna) és sajnos azóta többször rossz mint jó. Az utóbbi hetekben viszont már mindennap elromlik, oly­kor naponta többször is. Mind­ez ellenőrizhető a Győri kapu 81. szám alatt lévő diszpécser- ügyeletén, ahová naponta több­ször telefonáltam, sőt személye» sen is voltam ez ügyben. Mi­vel ezek intézése nem az én dolgom lenne, hiszen csak egy lakó vagyok, fölöttébb sajnálom az emiatt kifizetett telefond**- . Másik gondunk, hogy 1990. december 6-án megvásároltuk tanácsi lakásunkat, s most a befizetett 10 százalékon felül, a havi törlesztés mellé, .a MIK-től kapott csekken, havi 1440 forin­tot kérnek felújítási költség címén. Ezt nagyon soknak tar­tom egy 60 négyzetméteres la­kásért. aligha hiszem. hogy máshol ennyit fizetnének. Eddig a lakbér 1342 forint volt. most a havi részlet és a felújítás kö­zel 3 ezer forint. Horváth Józsefné nyugdíjas Miskolc, Győri kapu 93. összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents