Észak-Magyarország, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
POLITIKAI NAPI LAP Képes beszámolónk a 8. oldalon HONFITÁRSAIM! Aáig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendje ígérkezik. iNe áltassuk magunkat: amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Látszólagos lét- biztonságunkért, szerény jóllétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézmény-falait, attól az II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magyaroknak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főhatóság juttatta el hétfőn az MTI- nek. ..A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991-es esztendőnek, vagyis annak az évnek a kezdetén, amelynek során lelkipásztori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni veletek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi otthonaitokba köszöntésem- >nel és bátorításommal, hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai szeretetemről, és buzdítsalak benneteket arra, b°gy ebben az új esztendőben egyre jobban mélycdjc- tek cl a keresztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesekhez és szcrzetcsnővérekhcz. annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, amelyet az új idők követelnek meg tőlünk. Áz egész magyar népre kérem Isten bőséges áldá- sát, hogy bizalommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. Á Boldogságos Szűz Má- r'a, a »-Magyarok Nagyasz- szonya« legyen az a csillag, amely utat mutat a magyar katolikusoknak ebben az egyház és a haza számára «Byaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog 11-i évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II- János Pál pápa.” Gorbacsov üdvözlete az amerikai népnek Az utóbbi esztendőkben kialakult gyakorlatnak megfelelően, Mihail Gorbacsov az óév utolsó napján külön üzenetben köszöntötte az amerikai népet, sikereket, jólétet és békét kívánva- ia szovjet nép nevében. A szovjet államfő üdvözletében kitérít az elmúllt évtizedben történt jelentős nemzetközi változásokra, s emlékeztetett arra is, hogy még számos világprobléma megoldatlan maradt. Az új jövőt kutatva „a népek és aiz államok új paritok felé vették az lírányit. Ez az út nem veszélytelen, s nem mentes fájdalmas lépésektől sem. Ezen út legelején a világközösség máris komoly próbatétel elé került: agressziót követtek el az Öbölben. A világnak erőt kell vennie magán, oly módon leküzdenie a válságot, hogy ne hiúsítsa meg a civilizá- dió békés korszakához való átmenet kezdetét” — hangsúlyozta Gorbacsov. épület még nem válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez mástól — kívülről — hiába várunk segítséget. De valljuk be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sültgalambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében. S kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a tehenbírása arányában, igazságosan fizesse. Mert a nép nem statisztikai adat, a nemzet megmaradása nemcsak szellem, de betevő falat kérdése is. Sok mindenről le keli majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem szabad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem mindenekelőtt tudatos és minden politikai döntést átható értékválasztás kérdése. A Nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egységes Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük; amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, Az Autóklub megyei elnöksége dönt Kedvezmény nyugdíjasoknak és mozgássérülteknek? Többet fizetnek a tagok Lapunk is beszámolt^ arról, hogy január Hétöl a jelenlegi 300 forintról 600-ra nő a Magyar Autóklub tagsági díja. A változtatásról kérdeztük Szathmáry Károly megyei titkárt. — A közgyűlés valóban dömltött a megemelt tagdíj - ról. Főtitkárunk viszont elmondta, hogy aki még december végéig befizette a 300 forintot, ennyivel „megússza” 1991-et. — A közgyűlés irányelvként javasolta, hogy a különböző szolgáltatási díjak 1991-ben átlagosan 43 százalékkal emelkedjenek. A döntést azonban a megyék hatáskörébe utalta. Milyen mértékű áremelésre számíthatnak a borsodi klubtagoki — Elnökségünk hamarosan donit erről. Mi eredetileg is azt képviseltük a közgyűlésen, hogy ne mondják ki a sommás 43 százalékos szolgáltatási díjemelésit. Hiszen lehet, hogy ami itt nyereséges^ más megyeben veszteséges tevékenység, s fordátovai. __ Ugyancsak a megyékre b ízta a közgyűlés azt, hogy a nyugdíjasok és mozgássérültek milyen kedvezményben részesülhetnek. Mire számíthatnak az érintett borsodiak? — Ennek eldöntése is az elnökség jogát Mi helyeseltük, hogy a nyugdíjasok es a mozgássérültek kapjanak kedvezményt. Nagyjából 20 százalékot tudok elképzelni, de ez csak egy vélemény lesz a testületi ülésen. Ez a kedvezmény a tagdíjra nem vonatkozik, csak a szolgáltatásokért fizetett díjakra. — Számolnak-e lemorzsolódással a tagdíj- és szol- gáltatásidíj-emelések miatt? — Valamennyi lemorzsolódás minden bizonnyal lesz. De jönnek majd újak isi. Mert nagyon hamar rádöbbennek, hogy még a megemelt díjak mellett fis megéri auitóklubtagnaik lenni. A magunk részéről mi mindent meg is teszünk azért, hogy ez valóban így legyen, hogy az ország harmadik legnagyobb szervezete maradjunk. Ny. I. hiszen nemcsak a politikai hanem a gazdasági nyomo- 'is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is elválnunk: társadalmi méretű együttérzést és együttműködést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadalmi együttérzés, kölcsönös segítő szándék segít átvészelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez természetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb — minden politikai és szakmai érdekvédelem iskolájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik — nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk — igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre tekintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelősséget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígérek, borúlátó vagyok: derűs csak az lehet, aki számot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom, hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy feszül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani. Igen: 1991 embertpróbáló és emberségetpróbáló, társa- dalomkováqsoló esztendő lesz, történelemformáló esztendő — s hiszem, hogy nem közös szégyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. (MTI) Változatok dudára „Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál!” „Kutya a föld, eb az ég”... Hát íme, itt vagyunk. Átdudáltuk magunkat a holnappá (tegnapba), az evened utolsó tizedébe ... AtléFv?.1a.1p!llt"?at “lagútján, az éjfélt harangozáson, az eufóriából ismét a valóságba tértünk. Új az év, ám tavalyról hozott a keserűség. „Sehol semmi menedék". (dobos) XLVII. évfolyam, 1. szám 1991. január 2. Szerda Ára: 5,80 Ft Volt hó is Göncz Árpád újévi köszöntője Pápai üzenet a magyaroknak
