Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat ÉSZAK-MAC5YARORSZÁG 7 Miért jöttem Magyarországra? Akkor kezdődött a kapcsolat, amikor az amerikai ,,Békehadtest”-akció során angol anyanyelvű tanárok érkeztek hazánkba a nyelv- tanulás segítésére. Az Avasi Gimnázium lehetőséget kapott arra, hogy önmaga találja meg partnereit. George Guy tanár úr Amerikából, New Jerseyböl érkezett látogatóba nagyszülei hazájába, aztán itt maradt — mint mondta - véletlenül. Josef Kappelhoff tanár úr Németországból, a münsteri gimnáziumból jött, ő pályázat révén került hozzánk. A minap Takács Márta igazgató szobájában arról beszélgettünk: miért is jöttek Magyarországra? George Guy tanár úr New Jerseyböl: — Harmadik generációs magyar vagyok. Nagyanyám, a Szerencs melletti Mezőzombo- ron, nagyapám egy kis Veszprém környéki falucskában, Sikátorban született. A két szegény fiatal kivándorló New Jerseyben ismerkedett meg, házasodott össze. Gyermekkori emlékeim, az ötödik iksz után még jobban előjönnek, nagyanyám töltött káposztájának az ízét, érdekes mondásait azóta sem felejtettem el. Mint gyermek, még a jelentését sem tudtam, de megjegyeztem: Jaj, Istenem! - mondta sokszor. Ennyi magyar tudással és örökölt magyar szívvel, ez év februárjában eljöttem megnézni már nem élő nagyszüleim faluját. Érdekelt az is, találok-e rokonokat. így kezdődött . . . Mintegy véletlen hozott össze az én segítőmmel, társammal', Évával. A szívem azóta teljesen magyarul dobog. Egyébként tanári diplomám van, és boldog vagyok, hogy itt, az Avasi Gimnáziumban taníthatom a magyar diákokat. Jobban megtaláltam velük a kapcsolatot, mint az amerikai fiatalokkal. Érdeklődésük meglepett, úgy érzem: jól megvagyunk. Szorgalmasak ezek a gyerekek, ellenben hiányzik belőlük a nyugaton oly jellemző, mindent elsöprő szuverenitás, az a magabiztos fellépés, amely némi agresszivitással is társul. (Mint megtudtuk, ennek is szerepe volt abban, hogy tizennyolc év után a tanár úr felcserélte a katedrát egy kötetlenebb vállalkozói tevékenységgel.) Nem tudok teljesen csak a szigorú, könyv szerinti nyelvoktatásra szorítkozni, örülök, ha kérdeznek, és mindenről beszélgetünk. Őszinte legyek? Nem vagyok híve az előírt, csak a könyvre, a gyakorló füzetekre szorítkozó tanításnak. Szeretem nézni az érdeklődő, tágra nyílt szemeket. Szeretném, ha tisztán látnák, Amerika sem olyan paradicsom, mint ahogy itt egyesek hiszik, nálunk is vannak nehézségek, problémák. Foglalkozunk az amerikai kultúrával, történelemmel, szokásokkal, és nem utolsósorban a fiatalok közkedvelt zenéjével és azok szövegével. Meggyőződésem, hogy ez a kicsit, néha George Guy játékos tanulás több érdeklődést vált ki a gyerekekből, mint a tanrendhez való szigorú ragaszkodás. Idővel egy audiovizuális tanítást szeretnék meghonosítani, talán van is ilyen lehetőség az iskolában. Szeretném a párbeszédkészséget fejleszteni, természetesen a nyelvtant sem elhanyagolva. Arra is gondolok, hogy összeválogatnánk egy, már magasabb angol nyelvtudással rendelkező csoportot a színvonalasabb gyakorlás érdekében. Nem titkolom, néha fájó szívvel osztályozok, örülök, ha boldog, mosolygós arcokat látok magam körül, ez nem mindig sikerül. Álmodozó és érzékeny ember lévén, együtt örülök a gyerekekkel, ha a dolgozat jól sikerül. Híve vagyok a kis, tíz-tizenkét fős csoportoknak. Vallom, így sokkal jobb eredményt tehet elérni. Ha már elárultam, hogy álmodozó vagyok, elmondom: New York államban van egy házam, milyen jó lehetőség lenne egy-egy nyári vakációt ott tölteni néhány magyar gyerekkel, játszva tanulhatnánk. Talán egyszer sikerül. Hogy érzem magam? Köszönöm, jól. Ezeket már tudom mondani magyarul is, hiszen én is Josef Kappelhoff tanulok, talán még nem késő ezt a szép, de nehéz nyelvet egy kicsit elsajátítani. Igazán csak köszönetét mondhatok angol nyelvszakos kollégáimnak, akik segítenek leküzdeni magyar nyelvi nehézségeimet. Jó lenne többet beszélgetnünk, és tapasztalatainkat kölcsönösen kicserélni. Josef Kappelhoff tanár úr Münsterből: — Negyvenöt éves vagyok, és tizenöt éve tanítok a münsteri Paulinum Gimnáziumban. Német nyelv és sportszakos tanárként. Saját iskolámban már sok mindent elértem. Ügy gondoltam, abban a korban vagyok, amikor az embernek újítani keM. Különösen amikor érzékeltem: milyen mozgás zajlik Európában. Arra gondoltam, nekem is tennem kell valamit. Amikor megláttam a münsteri tanári szobában a Magyarországra szóló pályázati felhívást, rövid töprengés után vállalkoztam. Döntésemben közrejátszott az is, hogy nagy tisztelettel vagyok a magyarok iránt, mert hiszen az új német egység nem jött volna létre az ismert magyar lépések nélküle Ha politikusaink az európai házról beszélnek, akkor azt - felfogásom szerint — kicsiben kell elkezdeni. Itt, az Avasi Gimnáziumban az internacionalizmus olyan példáját látom, amivel még sohasem találkoztam. Megérkezésemkor Tamperéből volt itt egy finn gyermekkórus, ahol most vendégeskedtünk, aztán jöttek a dánok, a németek - ezeket a testvériskolai kapcsoltatokat kitűnő nevelési motívumnak tartom. Elsősorban a két tannyelvű osztályban tanítok, itt tizenegy órában tanulnak a gyermekek németül. Olyan csoportokban dolgozom, ahol a tanulók tökéletesen megértenek, úgy beszélhetek velük, mint az otthoniakkal. Abban a stádiumban vagyunk, amikor irodalmi szövegeket is megtárgyalunk. Most a münsteri gimnáziumból várjuk az öreget — így titulálja az igazgatót — ötven gyerekkel, pedig Ö aztán nehezen mozdul ki. így újabb ötven fiatal- találhat külföldi barátra. Ezek a kapcsolatok - mint egy szép háló gyöngyszemei — szövődnek és tartják egymást. Hát valahogy így épül tovább az Európa Ház, de ezt az iskolában, a családban kell kezdeni. Kappelhoff tanár úr számára egy évre engedélyezte a német minisztérium a külföldi munkát. Tavasszal ez lejár. Nagyon sokat adnak a minőségre, ennek érdekében rendszeresen cserélnek is. Josef Kappelhoff nagyon jól érzi magát Miskolcon - mint mondja — szép helyen kapott lakást, ablakából az avasi templomot látja, és a zöldet. Nemrégen járt otthon, Münsterben. Jó volt, de vágyott vissza Miskolcra. Szívesen beszél arról, hogy ő is mi mindent tanult, tapasztalt nálunk: milyen jó a diákság fegyelme, az oktatás megszervezése, a szak- tantermek kialakítása. Mindezt hasznosítja majd a saját iskolájában. Részt vesz nevelési értekezleteken is. A kollégák segítségével'megismerte ezek tártaimét. Nagyon tetszett neki. A neveléssel kapcsolatban tapasztaltakat ösz- szevetve a saját iskolájáéval, nagyon pozitív következtetésre jutott. Tetszik neki a külső rend, mert ez a kerete a belsőnek is. Elismeréssel szól az itt tanító tanárok felkészültségéről, odaadó munkájáról. Ma már nem szenzáció a két külföldi tanár jelenléte az Avasi Gimnáziumban. Az sem, hogy növekvő számban köszönthetünk hazánkban, megyénkben külföldi szakembereket. Jelenlétük azonban mindenképpen jelkép értékű, jelzi: különböző nemzetek egymásrautaltságát, és egy idő után, talán remélhetjük: egymásra találósát is. Nagy Zoltán Fotó: Farkas Maya AKCIÓ! A Prügyhús Szakcsoport felhívja Tisztelt Vevői figyelmét, hogy 1990. december 10-től 1990. december 20-ig bOrösfélsertés-értékesítésl szervez 103 Ft/kg engedményes áron. Előre is megrendelhető, vagy a helyszínen azonnal minden igényt kielégítünk. Ezenkívül kolbász gyártásához egységcsomagot biztosítunk, kolbászhússal, fűszerekkel és a szükséges béllel együtt. MOST TÖLTSE FEL HŰTŐLÁDÁJÁT! Prügyhús, 3925 Prügy, Petőfi u. 36/a. Telefon: Prügy, 39. Telex: 62-757
