Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Úttörőm un ka Homokszobor A miskolci Gyermekegészségügyi Központ szakrendelői előtt mindig nagy a tömeg, hosszúra nyúlik a várakozási idő. Pedig ide nem egy kis meghűléssel érkeznek a kiis betegek. Az ember szinte megrémül a látványtól: mennyi beteg gyerek van a megyében. Olyan nagy aggodalomra persze nincs ok, ha tudjuk, hogy Velkey László professzor már 1967-ben bevezette — szervezetten — a 0—14 éves korú krónikus beteg gyerekek felderítését, nyilvántartását és gondozását. A gondos felderítésnek és nyilvántartásnak köszönhetően, az évek során fokozatosan emelkedett a kezelt krónikus betegek száma. Magyarán: nincs nálunk több beteg gyerek, mint másutt, de betegségükről tudnak az orvosok és megfelelő eszközökkel küzdenek teljes gyógyulásukért, rehabilitációjukért. A Gyermekegészségügyi Központnak sokat köszönhet a megye. Nincs még egy odyan intézet az országban, ahol együtt lennének mindazok a személyi és tárgyi feltételek, melyek alkalmasak a krónikus, gyermekkori belgyógyászati betegek komplex rehabilitációjára; ahol egy fedél alatt találhatóak az akut profilosztályok, a krónikus beteggondozás és a rehabilitációs osztály. Dr. Peja Márta a gyermekrehabilitációs osztály osztályvezető főorvosa e tárgykörben néhány hete védte meg kandidátusi értekezését. Ötéves, kemény munkája vált ily módon közkincs- csé. Tudományos dolgozatai révén már korábban híre kelt az itt folyó munkának, a hazai szakemberek (orvosok, gyógytestnevelők, gyógytornászok) mellett már Jugoszláviából is jöttek érdeklődők. — Milyen betegségben szenvedő gyerekek szorulnak rá a komplex rehabilitációra? — A szívhibával születettek, a magas vérnyomással küszködök, az asztmás és egyéb krónikus légúti betegek, a vesebetegek és a kövér gyerekek. Legtöbben vannak az asztmások, majd a szívpanaszosak. Régen ezeket a betegeket csupán gyógyszerekkel kezelték. Mi a gyógyszeres kezelés mellett fizioterápiát, mozgásterápiát alkalmazunk a speciális pedagógiai foglalkozások mellett. Természetesen testre szabottan. A hazai és külföldi szakirodalomból hiányoznak azok a tapasztalatok, közlések, melyek alapján pontosan meg lehet határozni az adekvát, egyénileg meghatározott állapotjavító mozgásprogramot. Erre a hiánypótlásra törekedtem én a kandidátusi értekezésemben. — A bíráló bizottság az ön úttörömunkáját értékelte és azt, hogy az osztályán dolgozó egészségügyi szakemberek egy emberként vállalják ezt a nagy türelmet igénylő munkát, amely nem egyik napról a másikra termi meg a sikerélményt. — Itt valóban nagy türelemre van szüksége orvosnak, gyógytornásznak, pedagógusnak, szülőnek és gyereknek egyaránt. Az eredmény azonban nem marad el: a beteg gyerek teljes értékű felnőttként élheti életét. összehasonlító vizsgálatokkal tudtam igazolni, hogy azok a gyerekek, akik rendszeresen részt vettek az általam meghatározott és egyénileg alkalmazott mozgásprogramokon, mennyivel jobb fizikális állapotot értek el, mint azok a hasonló diag- nózisúak, akik ebből kimaradtak. Ö azok a gyerekek, akiket felmentenek az iskolai testnevelés alól is, vagy csak könnyített foglalkozásokon vesznek részt. — Milyen gyakoriak a mozgásterápiái foglalkozások? — Heti két alkalommal keresnek fel bennünket óvodás, iskolás korú kis betegeink. (Van néhány középiskolásunk is.) A foglalkozási idő fele gyógytestneveléssel, a másik fele úszással telik. — Ez azt jelenti, hogy a vidéken élők közül, csak keveseknek adatik meg ez a lehetőség? — Igyekszünk megoldani, hogy minden rászoruló gyerek részt vehessen a komplex rehabilitációban. Az egykori. városi tanács művelődési osztályának és aSzent- péteri kapui 10. Számú Általános Iskolának köszönhetően immár a második tanévben hivatalos oktatás van a Gyeké-ben. A nap egyik felében tanulnak a gyerekek, a másik felében kezeléseken vesznek részt. Az idén már angolt és németet is tanulnak a gyerekeink, és mivel kis csoportos az oktatás, meglepően jó eredményeket érnek el. — Mennyi időt töltenek a kórház-iskolában? — Az az állapotuktól függ, de majd minden esetben több hónapról van szó. Ez alatt az idő alatt megtanítjuk nekik a gyakorlatokat, vagy olyan kondícióba hozzuk őket, hogy hazatértük után, részt vehetnek az iskolai testnevelésórákon. — Fizioterápia, mozgásterápia — érthető, hogy szükségük van rá a gyerekeknek. Ám, miért van szüksége egy asztmás betegnek a speciális pedagógiai foglalkozásokra? — A pszichés és szociális rehabilitáció, a társadalmi integráció miatt. A pedagógusok készségmegfigyelést, készségfejlesztést és pálya- orientációt végeznek. — Főorvosnő, bizonyára sokan keresik majd fel önöket a jövőben is orvosok, gyógytornászok, pedagógusok, hogy saját kórházukban hasznosítsák a komplex rehabilitációs programot. Lesz-e erre mód egy kisebb, gyengén felszerelt egészség- ügyi intézményben? — Természetesen. Az elméletünk készen van, laboratórium mindenütt van. Egy kerék pá rérgometer kell a terheléses vizsgálatokhoz és egy tornaterem a terápiához. Uszoda is van csaknem minden városban, örülnénk, ha minél több érdeklődő jönne. Ha minél több beteg gvereket tudnánk hozzásegíteni ahhoz, hogy panasz- mentesen, úgy éljen, mint egészséges társai — mondta dr. Peja 'Márta, az orvostudományok kandidátusa. Lévay Györgyi Ki ne tudná, hogy a robosztus Piedone- nak, akinek [bár nyilvánvalóan arcmyszíve van, könnyen pljár a 'keze, ha tágy 'találja, hogy oktalanul \bántják a gyengébbeket, ia kiszolgáltatottakat. ‘/Gyűlöli iaz erő- fitogtatókat. de a sunyi kis tolvajokat is szívesen kivágja az ablakon. Az önhitt konspirátorok fejét meg ,cintányérként csapja össze. IRettenetesen ,elpüföli a legkeményebb nehézfiúkat, széllel szemben, szagukról felismeri a szélhámosokat. Egyáltalán nem tiszteli, pozdorjává zúzza a tisztességtelenül összeharácsolt (vagyont, a drága berendezést, ßllenben imádja a gyerekeket, a szegényeket és az állatokat, így alkalmasint készen áll a (rájuk támadók kiadós megleckéztetésére. , — Ennek a Piedone nevű mozihősnek igen sok elfoglaltságot fudnék szerezni itt (Miskolcon — kezdte p késő esti telefonáló. — Szétnézhetne kicsit a piacokon, a zöldséges maffia háza táján, (beszállhat- na egy-két ezressel az j.tt p piros, hol p piros játékba, kamatügyben meg felkereshetné p pénzintézeteket, \hátha jobb belátásra ibírhatná őket: p kölcsönért folyamodó is ember. |Közéi ikönyökölve a dölyfös hivatalnokhoz, megtudakolhatná, miért rója föl a városlakónak, (hogy használja, .koptatja az ,utat, jhogy sok vizet iszik, még mindig kevés pdót fizet, hogy nem tetszik neki a hónapokig elhagyott utcai, főtéri munkagödör. Piedone kabátjánál fogva megemelgetné pz illetőt, hogyha a feladataihoz nem is, az asztalig felérjen valahogy. — Pompás! — szakítottam félbe a szóáradatot. de a hívó tovább folytatta. — Megérdeklödhetné például, miért omladozik a ivakolat a főutca pár éve rendbehozott házainak homlokzatáról. Belenézhetne ia malteros ládájukba, és az ő szuggesztív modorában elkérhetné a receptet, imiegymás. (Jól megcsavargathatná azoknak az orrát is, akik ilyen munkáért tízmilliókat fizettek ki. — .Be ,kellene osztani ,rendőrjárőrnek Miskolcon, hogy amíg a társai a tollal, papírral piszmognak, hogy aszongya anyja neve, személyi száma, állandó lakcíme, addig Piedone néhány puffanás csapással fi°zzáfogna ott melegében a zsivá- nyok pszichés átalakításához. — Ember, álljon meg! — szóltam ‘közbe. ■— Mire mennénk mi Piedone kétségkívül hatásos fegyelmező jelenlétével, hiszen nem its beszél magyarul? — 1Miért, ezek se tudnak igazán. Csak hallaná egymás közt őket. .Rendes emberek iközött úgy beszélnek nyilvános helyen, hogy az teljesen kimeríti a megbot- ránkoztatás fogalmát, iMégse törődik velük senki. .Mindenkivel p saját nyelvén kell (beszélni, 'én is ,ezt mondom. (Velük az erőszak ,nyelvén. — lEz a Piedone, alias iBud ]Spencer nem rendőr, hanem színész — ellenkezem tovább. — Sőt, ha jól tudom, valamikor vízilabdázó — Na, ia .vizekben is szétnézhetne, hátha mi is tisztábban látnánk, iamikor azt írják a lapok, hogy az opálosságnak nincs befolyása a minőségre. De ha már itt lenne, 1kikérdezhetné a fiiganyügy érintettjeit üs, beleszagolhatna a hajnali füst- ködbe. belenézhetne a napközisek tányérjába, beverhetné azoknak pz orrát, akik kiverték a ibánkúti turistaház ablakait... — ,Vagyis egy szabadnapot sem hagyna neki? — Dehogynem. Pihennie is kellene, hogy minden újabb pofonja elég meggyőző legyen. — nagy j. — • Amerikai szobrászok az utolsó simításokat végzik a Kristálypalota cimű homokszobron, amelyet Tajvanon, a Jenliao-sziget egyik strandján kereshetnek fel a látogatók. A tenger mélyén élő legendás sárkány birodalmát ábrázoló alkotáshoz 700 köbméter homokra volt szükség. Vereséget szenvedett a védőügyvéd? — A Kiss Gábor-féle emberölés és erőszakos nemi közösülés ügyében az Ön védencét bűnösnek találta a bíróság, és 12 évre elítélte. Ez vereség a védő számára? — kérdeztük dr. Répássy Tamás ügyvédtől. — Az első hazai profi ökölvívó-mérkőzés nekem azért tetszett, mert a győztes is, a vesztes is rendkívül felkészült ember volt, látszott mind a kettőn, hogy nekik ez a foglalkozásuk. Hónapokon keresztül készültek erre a „meccsre”, rendelkezésükre állt tízszer három perc, ez volt az előadás, s fegyelmezetten vette tudomásul mind a kettő, hogy az egyik nyert, a másik pedig vesztett. — A mi foglalkozásunkat azért hasonlítom ehhez, mert látni kell: nem az a cél, hogy megsemmisítsük a másikat. Semmiképpen sem tekintem vereségnek ezt az ítéletet. Természetesen jobban esett volna azt elérni, amiért én dolgoztam, hogy ezt az embert vallomása alapján felmentsék. — Mit vár a fellebbezéstől? — A Legfelsőbb Bíróságnak megvan a jogi lehetősége arra, hogy részbizonyítást vegyen fel, van lehetőség újramérlegelésre és felmentheti a vádlottat, a gyanúsítottat ez alól a súlyos vád alól. Az ítélet enyhítése is sikert jelenthet, hiszen ez a bűnügy úgy indult, hogy a vádlott egy magatehetetlen, 144 cm magas nőt belefojtott a vízbe, s ebből lett egy „középmértékű” ítélet. Nem volt megtorlás ez az ítélet, mert halmazati büntetésként életfogytiglani szabadságvesztést is kiszabhattak volna. — A gyilkos beismeri tettét, a bíróság rendelkezésére állnak a beismerő vallomást alátámasztó közvetlen és közvetett bizonyítékok. Ezek tudatában az ügyvéd pedig védi! Ezzel a kettős tudattal, ezzel a bizonyos fajta skizofréniával hogyan lehet együtt élni? — Nekem ez a foglalkozásom. Kötelességem védeni azt az embert, akinek az ügyét elvállaltam. Enyhítő körülményeket lehet keresni — ezeket jogszabály határozza meg —, és az ügy színezete és egy-egy motívum éveket jelenthet a vádlott javára, vagy terhére. — Mi a véleménye a halálbüntetés eltörléséről? — Mélységesen elleneztem a halálos ítéleteket. Ennek jogi indoka nálam az: ne következhessen be justiz- mord, egy olyan helyzetben, hogy ha utólag valami kiderül, a hiba már ne legyen helyrehozható, ne legyen rehabilitálható az elitéit — a szó valódi, igazi értelmében —, mert ott a jogi halál! A másik érvem az, hogy a bűnelkövetőket a halál- büntetés egyáltalán nem tartja vissza, ez statisztikákkal bizonyítható, és végül: senkit nem lehet feljogosítani arra, hogy a másik eletét elvegye, még a bírói pulpituson sem! — Mi alapján szelektál az ön elé kerülő ügyekben? — Nem lehet szelektálni. Ahhoz, hogy egy bizonyos színvonalon megéljünk, mindent el kell vállalni. Az lenne jó, ha tudnánk szelektálni, s az általunk elvállalt ügyek kliensei meg tudnának bennünket fizetni. Ehhez viszont az kellene, hogy mindenki jól éljen — ez már gazdasági-társadalmi kérdés. — Nyitna-e magánügyvédi irodát, s foglalkozna-e ügyvédbojtárokkal ? — Biztosan rossz szájízt kelt az, amit most mondok, de az a véleményem, hogy a munkaközösségnek óriási ereje van. Egyrészt pszichi- kailag erősítő, ahol emberi szóval fordulhatok bármilyen problémával a kollégákhoz, s nem magamban ücsörgők az irodámban ügyfelekre várva. A praktikus oldala az, hogy a „több szem, többet lát” elve alapján egy igazi közösségben, egy-egy nehezebb, bonyolultabb, kritikusabb ügyet meg tudunk beszélni. Jelöltet foglalkoztatni a magánirodában nagyon jo lenne, hiszen ha a kezdő egy-két ügyvéd mellett dolgozik, sokkal többre jut, mintha egy munkaközösségben 17 ügyvéd apró munkáját látja el. Aczél Éva Advent fényei és árnyai Későn kezdődött a tél, de szokatlanul korán kezdődött a téli vásár. A kereskedők mindent bevetnek. A forgalmasabb utcákon sátor sátrat ér, transzparensek hívogatnak, csillogó-villogó kirakatok csábítanak. Meglódult a Zsarnai piac is, nagy keletje van a karácsonyfa-díszeknek, a boltinál olcsóbb gyermekholmiknak, a hét határon át hurcolt inni- és szivnivaló- nak. Már ég az adventi koszorú gyertyája is, jelezvén, hogy készülnünk kell, mert ünnep közelit. . ^szülünk, persze, hogy készülődünk. De felkészültünk-e erre, a minden bizonnyal visszafogottabb hangulatú, baljós jövőkilátásokai tartogató ünnepre? Nem az autós-blokád idején spájzolt lisztre, cukorra, konzervre gondolok. Még csak az sem lep meg, hogy sok családnál a fenyőfára az avas, tavalyi szaloncukor kerül. Alighanem az sem tekinthető majd rendhagyónak 1990. jézuskáján, hogy apu és anyu semmit sem kap, csakhogy a gyereknek jusson a játékból és az örömből... A kereskedők minden esetre forszírozzák az üzletet, s kemény támadást indítottak egyre laposodó pénztárcánk ellen, ök is futnak a pénzük után. Tény az, hogy ez az ország tehetősebb éveiben sem produkált ilyen áruválasztékot polgárainak, mint most. Mert most, forintért, mindent meg lehet venni, ami szép, korszerű és világszínvonalú: német autót, japán televíziót, francia robotgépet, orosz kaviárt, magyar Pick- szalámit... Csak legyen rá pénzünk. Az eddigi tapasztalatok, s a miniszterelnök minapi beszéde nem sok jóval kecsegtet. Vélhető, hogy az ünnepi asztalról sok helyen nemcsak a liba, a gesztenyével töltött pulyka hiányzik majd, hanem a hús is... Gyertyára még futja. Vajon meddig és milyen messzire világítanak ezek, a gyors huzattól is rögtön ellobbanó lángocskák?! (brackó)
