Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
1990. december 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az adósávok ködösítése A geleji vizeken A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül, a kormánykoalíció pártjai ped’g különösen hangsúlyozzák az erkölcs jelentőségét. Azt azonban csak a naivak képzelhetik, hogy javulhat az erkölcs ott, ahol a gazdasági rendszer, mindenek előtt az adórendszer bünteti az erkölcsöseket és megjutalmazza az erkölcsteleneket. Ahol az adórendszer nem a gazdasági és erkölcsi érdekek alapján adóztat, hanem úgy, ahogy azt technikai szempontból a legegyszerűbbnek tartja. Illusztrációul szolgáljon az a mód, ahogy a kormányzat az adósávok kérdését kezeli. A progresszív személyi jövedelemadó szükségszerűen sávokat tartalmaz, azaz olyan értékhatárokat, amelyeken túllépve nő a progresszió. Azt mindenki tudja, hogy az értékhatárok csökkentése adóemelést jelent. Az már csak az adófizetők előtt nyilvánvaló, hogy inflációban az adósávok reálértéke csökken, ha nominálértékük változatlan marad, és ugyanaz az adókedvezmény kisebb, ha értékhatárát az infláció mértékében nem növelik. Mindezt nemcsak az adófizetők, hanem a kormányzat illetékesei is tudják, csak mélyen hallgatnak róla. Sőt, hangosan hirdetik, hogy az adórendszer nem változik. Pedig a bevezetése óta a határok reálértéke felére csökkent. Ma lényegesen nagyobb ugyanakkora reáljövedelem adója, mint a bevezetéskor volt. Ez a népet becsapó hallgatás annak a bizonyítéka, hogy ebben a tekintetben a rendszer nem változott. Negyven éven keresztül azt tanulhattuk meg, hogy a hatalom hangosan dicsekszik, ha ad valamit, de mélyen hallgat akkor, amikor ennél sokkal többet elvesz. Ezt teszi a jelen kormányzat is, amikor úgy akarja növelni a személyi jövedelmek adóját, hogy azt a közvélemény változatlannak higgye. De nemcsak a személyi jövedelmek adóztatásában él tovább ez a farizeusság. A vállalatok nyereségadója is annál nagyobb, minél nagyobb az infláció, hiszen ennek következtében a tényleges pótlási igény nagyobb hányada jelenik meg, mini nyereség, ami után adózni kell. Szerencsére az igazságot a saját szempontjainak megfelelően torzító államot a közvélemény és különösen az érintettek hamar leleplezik. Az adófizetés esetében a hazugság és a sánta kutya hasonlata különösen gyorsan beigazolódik. Az adófizetők egységesek abban, hogy nem szabad hinni a kormányzatnak, és vele szemben ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni, mint az teszi velük szemben. Még ma is irtózik a kormányzat attól, hogy gazdasági kérdésekben a közvélemény előtt őszinte legyen. El sem tudja képzelni, hogy évről évre beszámoljon arról, hogyan alakulnak a lakosság tényleges adóterhei. Mi lenne akkor, ha az adórendszerről azt mondaná a kormány, ami a valóság, és nem azt, amit szeretne az adófizetőkkel elhitetni? Az illetékesek el sem tudják képzelni például, hogy nyilvánosságra hozzák, mennyivel több adót kell fizetni ma ugyanazon nagyságú reáljövedelem után, mint két évvel korábban. Meggyőződésem szerint sokkal kisebb lenne a felháborodás, sokkal kevésbé romlana a már eleve nagyon rossz adómorál. Ne várja a kormányzat, hogy az állampolgárok maid őszinték lesznek a jövedelmük bevallásakor, ha azt kell látniuk, hogy aki az adót „kiveti”, nem őszinte, sőt tudatosan félrevezet. Európában nevetségessé válna azonnal az a kormány, amelyik titokban, be nem vallottam ilyen adóemeléseket akarna bevezetni. Igaz, ott az adótanácsadók abból élnek, méghozzá jól élnek, hogy védjék az állampolgárok érdekeit, hogy azoknak ne kelljen egyetlen centtel sem több adót fizetniük, mint amennyi törvényes. Igaz, hogy ezért • szaktanácsért az adózónak fizetni kell. De ők inkább fizetnek az érdekeiket védő szaktanácsért, mint az őket adóztató államnak. K. S. (Folytatás az 1. oldalról) — Miért is ne lenne hideg. hiszen tél van — mondja Nagy Árpád, a Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezet geleji halastavainak gazdája. — Nem árt ez a csípős fagy, se halnak, se embernek. Az előbbiek ugyan jócskán ellustultak, lelassultak már, az élő vizekben a pontyfélék java el is vermelt, de azért amint a halászok, horgászok mondják, meg-megakad belőlük néhány kósza példány. Emitt, a tavaknál pedig gyakorta megzavarjuk őket, hiszen a vevők, a piac várja a halat, különösen ilyenkor, karácsony előtt, nem is beszélve az ünnepi halvacsoráról. És hála Istennek, mi tudunk szállítani, mert tartalékoltunk az ünnepekre. Maradt tehát hal, pedig szépen szállítottak egész évben. összesen 10 vagon halat halásztak le, ebből 700 mázsa volt a ponty és 300 mázsa a busa. Hozta is szépen a pénzt az ágazat, illetve a tavaknál dolgozó hat ember. Az ágazatvezető most összesíti az évet., és számításai szerint, a valamivel több, mint másfél millió nyereséggel zárják az esztendőt. — Ki gondolta az elején, hogy most ilyen elégedetten dörzsölhetjük kezünket — mondja. — Nyomasztott, elkeserített, év elején a busa iránti keresletcsökkenés, hiszen két esztendővel ezelőtt tíz vagon hal maradt a nyakunkon, féltünk, hogy ismét felüti a fejét valami betegség. De aztán rendjén mentek a dolgok, kivéve persze az idei aszályt, mert ez igencsak megviselte az állományt. Különösen a kétnya- ras halakból lett mintegy 80 mázsával kevesebb, a vízhiány miatt. Igaz, amit vesztettünk a réven, megnyertük a vámon. A korai tava- szodást kihasználva ugyanis hamarabb, már márciusban etetni tudtunk, ezért aztán a halak egyedsúlya 30 dekával több lett. Egynyarasokból a tervezett mennyiséget termeltük, szépen működött a keltetőház, szaporítottunk folyami harcsát, amúrt és pontyot. Szép süllőket adtunk el a tóparton, 400 ezer gyönyörű, egészséges egy- és kétnyaras harcsákat engedtünk a Tiszába az ároktői szakaszon. A nagyobbakat a győri HTSZ vásárolta meg, kilóját 300 forintért. Tőlünk, a geleji vizünkből került a mezőgazdasági kiállításra egy 50 kilós óriásharcsa is. Ezzel, és az eredményes tiszai, természetes vízi halgazdálkodásunkért, szép elismerést, díjat kaptunk a vásáron. Úgyhogy, mostanság csupa öröm az élet itt a tavak mellett, hogy stílszerű legyek; ezt az évet jól kifogtuk. Az anyagi siker igencsak fontos, de nem csupán ennek örül a tógazda. Az egészséges állomány az öröm másik forrása, hiszen elsősorban ezért nagy vásárlóink a horgászegyesületek. Meg akarják a horgászokat tartani, ezért jövőre több pontyot, harcsát, amúrt termelnek és szállítanak. Az amúr jó, sportos hal, szeretik a horgászok, ezért a busa helyett inkább ezt termelik, amihez jó fogást, jó szerencsét kívánnak a gelejiek. Szarvas Dezső Aki áfonyát eszik, jobban lát Pilóták vefték észre először, hogy valahányszor áfonyát ettek, a látásuk élesebbé vált. Brit kutatók megállapítása szerint a növények kék, ibolya, vörös színezékanyagai csakugyan lassítják recehártyánk látóbíborának elbomlását, s ezáltal javítják szemünk látóképességét. Az antociánnak nevezett növényi színanyagok különösen az áfonyában, a szederben, a vöröskáposztában és a cseresznyében fordulnak elő nagy mennyiségben. jjjij . — Ügy tűnik, egy csapásra leszoktattak minket egy fogalomról: „felszabadulás”. Mi erről az ön véleménye? — Erre a kérdésre válaszoltam az ’56-os füzetemben. Kaptam érte kilenc évet. Apám könyvében végig úgy szerepel, hogy a németek és nyilasok alóli felszabadulás, és én vele értek egyet. Ez a nap, 1944. december 3., emlékezete® nap számomra. Én akkor a Bükk egyik csúcsán voltam. Apám féltett, hogy forrófejűségem- mel — 17 éves gyerek volII tam, kalandokba bocsátkozom. Nos, annak a napnak a hajnialán heves ágyúdör- gésit hallottam Miskolc felől. akkor megindultam az erdőből a városba. Jött velem szemben a szovjet hadsereg. Méghozzá nem tankok, mint a romantikus filmekben látható, hanem 1 o v a sszek erek, gyalogosok, összetört, fáradt emberek, sárosaik, miaidhogy- nem lehangoló látványt nyújtottak. — Hogyan kapcsolódott be az ellenállási mozgalomba? — Természetesen apám révén. Miskolcon, de főleg a diósgyőri gyárakban már a Honthy-éra alatt műköH dött egy kis létszámú, de elszánt illegális, kommunista csoport, amelynek egyik tagja- Alpár Mihály volt, aki kommunista szervezkedés címén csaknem tíz esztendőit töltött börtönben. Kiszabadulása után elment Pestre, ahol szabóként dolgozott. A német megszállás. 1944. március 19. után fölh'vaitta apámat egy levelezőlappal, hogy beszélni akar vele. A találkozón megtárgyalták, a Békepárt hogyan kíván működni, mert akkor már nem kommunista párt volt, hanem Békepárt és megbízBeszélgetés Fekete Sándor irodalomtörténésszel ta, hogy meghatározott címeken fog ő majd kapni röpiratokat, propaganda anyagokat, ezek terjesztésére szervezzen egy hálózatolt és ezt apóm el is vállalta. Ez volt a kezdet. Egy szép napon megjelent nálunk egy Tóth Béla nevű férfi, aki 1919 miatt szenvedett súlyos börtönbüntetést. Tóth Béla azt javasolta, hogy Mókán Komité néven hozzanak létre olyan csoportokat, amelyek képesek lesznek a fegyveres ellenállásra is. Apámmal Miskolcot, majd egy nap múlva Diósgyőrt festettük ki egy Fanosaliszfei nevű diákkal németellenes jelszavakkal, egyméteres nagyságú betűkkel, hogy „Magyar munkás, ne dolgozz!” — Amikor Barlia Annával, a keresztanyámmal már két napja a diósgyőri vár környékét festettük, és a fárasztó, egyben lidegfe- szítő éjszakai munka után olyan kimerült voltam, hogy elaludtam a villamoson és kidőlt a festékes készletem, a vörös festék végigfolyt ai ruhámon. „Itt van a csibész!” kiáltották Menten kiszállt szememből az álom, leugrottam a villamosról és neki az Avasra vezető lépcsősornak. Mi tagadás, „elég csinos” kis tömeg eredt a nyomomba, de én akkor, 17 évesért gátfutó bajnok is voltam a Magyar Vasutas Sportklub színeiben. Egy Túró Gyula nevű munkáshoz menekültem, alti ai hegy másik oldalán lakott, később az ellenállási egyik jeles alakja lett. A városnak azonban egy másik arca is volt, természetszerűen akadtak emberek, akik németbarátok voltak és nagyon kemény nyilashatalom is létezett „Kóródi testvér” vezérletével. — Már az első gépgyári (ágyúgyári) tüntetésről a londoni rádió és más adók is beszámoltak, hírt adtak a második, a ’44-es tüntetésről ás. Később még híresebbé váltak az itteni események azáltal, hogy egy Hans Friessner nevű vezérezredes — Elvesztett csaták című könyvében —• azzal magyarázza a hatalmas iparvidék és viszonylag nagy város gyors feladását, hogy 20 ezer felfegyverzett munkás volt itt. Sajnos, nem voltunk annyian, a legjobb esetben is csak néhány száz emberről lehet beszélni. Akiknek valamilyen módon fegyveres akcióik voltaik, azokról a hatvanas évek végén egy 180 fős listát állított össze egy több irányzatot magában foglaló. tárgyilagos bizottság. Az emberi természet sajátossága. hogy a győztes ügy mellé utólag olyanok is beállnak. vagy igyekeznek beállni, akik esetleg nem tüntettek korábban a bátorságukkal. Tény azonban, hogy Magyarországon Miskolc volt az egyetlen város, ahol az első naptól kezdve magyar karhatalom működött, Mihajlov tábornok ezzel ismerte el, hogy itt valóban aktív ellenállás volt. — Beszélnek és írnak is visszaélésekről, amelyeket a Mókán tagjai követtek el. — Nem kell mindennek hitelt adni, mert például az, hogy a Mokánba utólag felvett Oszip István kommunista polgármesterként ’45 januárjában emberekét szállíttatott volna el a Szovjetunióba, ez így egy teljesen komolytalan dolog. Semmi köze nem volt ’45 januárjában Oszip- nak a polgármesterséghez. Sokkal később került fel hatalmi posztokra Oszip. Főispánként és nem polgármesterként! — Tudna-e egy-egy kiemelkedő személyiségről beszélni? — Barbai Ferencről el kell mondanom, ezt már többször ile is írtam, hogy ő rendkívül megnyerő, igazi munkás, aki a kemény gyári munka után — németül és eszperantóul tanult. Mint a Fráter György Gimnázium tanulója (teljesen értelmetlenül nevezték el Földes Gimnáziumnak), Dante-ről, Balzacról beszélhettem vele. Ö volt a legképzettebb ember az illegális pártban is. Amikor megtudta, hogy Miskolcra bevonult a szovjet hadsereg, iákkor valamilyen megbízatással elindult, bízva abban, hogy van neki egy kétnyelvű Mókán-igazolványa. Sajnos Barbai, amikor igazoltatták, zsebébe akart nyúlni a papírjáért, és az 'amúgy is feldühödött és harcban álló oroszok a helyszínen agyonlőtték. Nagyon nagy veszteség volt, és főleg szörnyű, hogy éppen annak az embernek kellett így meghalnia, aki szíwel-lé- lekkel antifasiszta és az ellenállás intellektuális lelke volt. Hallom, a róla elnevezett utca nevét is meg akarják változtatni. — És az édesapja utcanevét? — Ha Fekete Mihálynak azt mondják egyszer életében, hogy őróla valamikor utcát fognak elnevezni, hát legyint az egészre. Attól kezdve, hogy ’56. november akárhanyadüikán a Pest megyei tanács nyilvános ülésén — annak elnökeként! — közölte, hogy Nagy Imréék elrablása miatt megválik tisztétől (és valóban elment a MOM-ba marósnak), folyton piszkálták. Nemrég tudtam meg. hogy Szirmán elneveztek róla egy utcát. Engem erről senki nem értesitett, a tábla leszerelési tervről viszont hallok. Azt kell mondanom, hogy azt csinál az önkormányzat, amit akar. De örülnék és remélem, hogy az önkormányzatban csupa olyan ember van. aki a Kádár-kormánnyal szemben legalább annyit tett, mint Fekete Mihály. — Akadnak, akik — mondjuk — „erénynek" tartják a háborúban való részvételünket. — A második világháború nem a kommunizmus elleni háború volt, hanem a hitlerizmus elleni háborút vívták az európai demokrácia országai, együtt a Szovjetunióval. Ha mi megtagadjuk ezt a háborút, ezt az antifasiszta háborút és az antifasiszta ellenállást, akkor mi az angolokkal, a franciákkal, az amerikaiakkal, a jugoszlá- vokkal, az olaszokkal, szóval Európával fordulunk szembe, mert ez az Európa antifasiszta Európa volt. Ha megtagadjuk az antifasiszta harcot, azt a kévését lis, amit apáink vívtak, nemigen lehetünk a „közös európai ház” lakói, mer.t a mai Európa antifasiszta Európa — Ügy nem lehet egy ország történelmét tisztában tartani, hogy minden egyes fordulónál töröljük a múltat. A nagy közvéleményben, a nagyobb tömegekben ez a rengeteg átírása a történelemnek, nem hozhatott más eredményt, csak azt, hogy egyre nagyobb a zűrzavar, a káosz, a szüntelen hazudo- zás. fin már nem hiszek az egészben. Ez egy iszonyú bűn, ami a visszájára fordult és tulajdonképpen a pártállam, vagy állampárt megbukásában äs fontos szerepet játszott. Az Utóbbi negyven évet önmaga ez a párt teljesen szétzilálta szüntelen és utólagos átértékeléseivel. Addig húzzák-apasztják a múlt történelmi jelentőségű tetteit, hogy egy szép napod megdöbbenhetünk: oda a múltunk, a folyamatosság megszakadt. — Végezetül mit tudna még mondani arról a decemberi napról? — Mi (személyemben szerény ellenálló) antifasiszták felszabadulásként éltük át 1944. december 3- át Miskolcon). A német fasiszták és a magyar nyilasok rémuralma alól szabadult fel a város. Meggyőződésem — ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni —. hogy az antifasizmus fölött nem járt el az idő. Gulyás Mihály ■ ü ■ ■ 1 1 SS 1 Ezt az évet jól kilógták Lecke történelemből
