Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. december 1., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

hetvenéves Molnár Zolii köszöntött

Molnár Zoltán, a mi igen kedves barátunk, 70 éves. Ki hinné róla? Ma is fáradhatatlanul dolgozik a magyar kultúráért, megmaradásunkért, a Móricz Zsig- mond Kör felvirágoztatásáéi',.

Születésnapja alkalmából köszöntjük őt baráti szóval, szeretetünkkel az írószövetségben ... így szólt Cseres Tibor, köri elnök kedves meghívója. S ott, november 27-én Jókai Anna, az író- szövetség elnöke meleg szavakkal köszöntötte az országjáró írót.

Gyalogolni jó, biztatott bennünket Móricz Zsigmond. A gyorsuló időben Molnár Zoltán vonattal közlekedik, így tudja csak megtenni, hogy egyik nap Balmazújvároson beszélget a 48-as Kör tagjaival, másnap pedig a Somogy megyei köröket látogatja meg Varga Károllyal, hűséges segítőtársával, aki betegsége miatt most csak táviratban köszöntötte barátját.

A barátok közül Tamási Lajos és Kuczka Péter, de

mások is — az „orweli világot” megéltek — a megírni valókra buzdították az ünnepeltet. László Bencsik Sándor emellett a köri élet ébrentartására és fejlesztésére is serkentett. A kialakult eszmecserében a köszöntőn résztvevők eddigi tevékenységének továbbfolytatására biztatták; „Megint olyan időket élünk, amikor vállalnunk kell a világ, a társadalom, a nemzet gondjainak és jövőjének újrafogalmazását. A kultúra újra- szerveződésének idején sem vonhatjuk ki magunkat a jövő alakításának igénye és felelőssége alól.” Dr. Gyúró Ferenc, egyetemi tanár, a kertbarátok nevében mondott köszöntőt, és átadta neki á Somogyi Imre Emlékplakettet. Somogyi Imre a harmincas években a Kert-Magyarország „biciklis” apostola volt. Megyénkből a tokaji írótábor hűséges tagját és az odafigyelésre méltó felszólalót köszöntötte a régi harcostárs és vitapartner, Fekete Gyula, és a tábori „szobatárs”. Gergely Mihály. E sorok

írója a húsz évvel ezelőtti felsővadászi találkozóra emlékezett, ahol Molnár Zoltánt úgy köszöntötték, mint az első élő, eleven magyar írót, aki községüket megtisztelte. Átadta a Leskó István és Pap Miklós, valamint a tiszaladányiak jókívánságait is. A megyaszói Pásztor József — a tokaji írótábor krónikása — mint tanítvány mondott köszöntőt.

A baráti összejövetelen kialakult az ünnepelt megyebeli programja is; Megy- aszó, Tiszaladány, Edelény. E helyeken, de másutt is a kör — Sors és hitvallás című — állásfoglalásának szellemében folyik majd az eszmecsere. „Á többpártrendszer hívei vagyunk ... azok a természetes szövetségeseink, akik önszerveződő egyesülésekben pártelfogultság nélküli, nemzeti összefogást valósítanak meg. Az írók helytállása nélkül csonka lenne jelenünk és holnapunk. Hiszen az irodalom a nemzet emlékezete és várakozása.”

Hegyi Imre

„Legyetek jók, ha tudtok...”

Jönnek Neotonék és a Napóleon BLD

Nehéz követni a futószalagon érkező és távozó könnyűzenei együtteseket. Különösen nehéz a személyi változásokat észben tartani a zenekaroknál. (Ettől csak a politikában nehezebb.)

Kósza hírek terjedtek el, hogy a jövő hónapban megyénkbe látogat két híresneves együttes, és néhány magánzó. Ezért kérdeztem Pákozdi Zsoltot, a Magneo- ton Kft. menedzserét, hogy mi igaz a hírből.

— Örömmel mondhatom el a miskolci fiataloknak, hogy december 1-jén, szombaton, valóban Miskolcra látogat a Napóleon BLD, és a Neoton Família, és ugyancsak fellép a közkedvelt Zoltán Erika, Pál Éva, valamint a „szomorú bohóc” Pierrot is. Közös fellépésük az Egyetem Sportcsarnokban, 18 órakor kezdődik „Magneoton Kft. Lemezbemutató Fesztivál” címmel.

— Ez azt jelenti, hogy a felsorolt együttesek, meg az előadók valami üzleti társaságot alapítottak? Hogy mór zenélni csak részvénytársasági, vagy kft. kereteken belül lehet?

— Ez annyiban igaz, hogy a Magneoton Kft. ez év tavaszán alakult a Neoton tagjaiból és üzletemberekből. Hanglemez,- kazettakiadással és terjesztéssel, reklámpropaganda anyag készítéssel, koncertek szervezésével foglalkozik. A kft. most jelentette meg a fenti zenekarok vadonatúj hanglemezeit és kazettáit, melyek élőben a Magneoton Lemezbemutató Fesztivál keretében kerülnek a nagy- közönség elé. Amit a fellépőkről tudni kell: a látványos szakítást követően, hosszú előkészületek után született meg a Neoton Família legújabb nagylemeze, mely tökéletesen illeszkedik a „Neoton-képbe”, hiszen a szöveg és a zene változatlan maradt, csak a frontember szerepét egy új énekesnő tölti be, Szülék Andrea. Nehéz feladatot kellett megoldania, de az eddigi megmérettetések azt látszanak igazolni, hogy fiatalos temperamentumával, fantasztikus tehetségével méltán vált a zenekar motorjává, és még tovább fokozhatja a Neoton népszerűségét.

Az együttes tagjai még: Pásztor László, Jákab György, Bardóczy Gyula, Borin Miklós. A produkció ezenkívül még két ifjú tehetséggel is kiegészült. Nagy meglepetésként köszönthetjük a Neoton Família egykori tagját,

Pál Évát, áld sikerei csúcsán megszakította pályafutását és a családi életet részesítette előnyben, s most tapasztalatokkal gazdagodva, változatlan lelkesedéssel, új stílussal, volt zenésztársai kíséretével lép ismét színpadra.

Zoltán Erikát, a pop .koronázatlan királynőjét nem kell bemutatni a nézőknek, azt azonban fontos megemlíteni, hogy legújabb nagylemezének dalai eltérnek az eddigi felhőtlen, fiatalos témáktól és mélyebb gondolati világot tükröznek. A nagy sikerű slágerek mellett most rockosabb, gi tárcentrikusabb hangzások jelennek meg. Színgazdag, ötletdús színpadi show-v.al lép a nézők elé.

— Ki a ,,'búskópű bohóc”, aki önálló előadóként érkezik Miskolcra?

— Űj színfoltként üdvözölhetjük a popzene világában a festett arcú Pierrót, aki nemrég töltötte be huszadik életévét és a Commedia deli’ arte szomorú bohócának sminkjét viseli. Dalszövegei, amiket ő maga ír, saját bevallása szerint kissé szomorkásak, befelé fordulóak, netán „filozofikusait”. A számok zenéje remekül harmonizál a szövegekkel. Ezek

olyan apró hangulatokról, a fantázia színeivel festett gondolatokról szólnak, melyektől az élet színesebbé lesz. A zenók nagy részét billentyűs hangszereken szólaltatja meg, de a klasszikus hangszerek, mint például oboa, piccoló, szárnyaskürt, valamint az eLmaradhatatlan gitárok és a dob is fontos szerephez jutnak. Minden bizonnyal a nézőik a továbbiakban még sokat fognak találkozni ezzel a névvel.

— Mi a helyzet Napóleo- néknál?

— Szintén változás történt a Napóleon Bid. együttes soraiban, ahol Lilla és Czigi posztjára két csinos fiatal lány állt. Az eddigi zenét egy rockosabb hangzás váltja fel, de a zenekar lemezén megtalálhatjuk a Szt. Fülöpről szóló nagy sikerű olasz film, „Legyetek jók, ha tudtok” című betétdalát is, ami egyben a korong címadó dala.

Mind Önöket, mind lapjuk olvasóit szeretettel várjuk koncertünkön.

— Ezt viszont én teszem hozzá: úgy legyen, és kívánom, néhány kellemes órát töltsenek együtt a zenészek és a rajongók. Rájuk fér!

(bekccsi)

Egy november elejei háborús napon, baljós előjelek után letartóztatták a Borsod megyei munkástanács tagjait. Szovjet katonák jöttek értük, mert hát akkor még gyengék voltak a Kádár-rezsim hívei, ilyesmire nem vállalkoztak. A naptár 1956. november ötödikét jelzett. Beszélgetőpartnerem, Csorba István kohómérnök, az ötvenhatos megyei munkástanács tagja emlékezik a régmúlt időkre.

— Emlékezetemben pontosan számon tartok minden jelentősebb eseményt. Így például azt is, hogy november 5-én a szovjet. megszállás második napján tanácskozásra gyűlt össze a .megyei munkástanács, hogy értékelje az újonnan kialakult helyzetet. összeállítottak egy delegációt, abból a célból, hogy a budapesti kormánynak átadják a borsodiak követelését. Ekkor közbeléptek a szovjetek, akik arra szerették volna rábírni a megyei munkástanács küldöttségét, hogy ismerje el a Kádár-kormányt. Erre természetesen nem voltak hajlandóak. Ezt követően Grósz Károly kereste fel hasonló szándékkal a munkás- tanácsot, de ő sem érte el célját.

— Miután sem a szovjetek, sem a magyarok nem értek el eredményt, azt a megoldást választották, hogy letartóztatták a munkástanács jelen lévő tagjait. Értem november 5-én este egy szovjet vezérőrnagy jött. Először a Rudolf-laktanyába vittek, majd Debrecenbe szállítottak. Itt egy tábornok igyekezett hatni ránk, s miután ez nem járt eredménnyel, azt kezdte állítani, hogy mi borsodiak kormányt alakítottunk Miskolcon. Ezt a rágalmat határozottan visszautasítottuk, majd erélyesen tiltakoztunk amiatt, hogy egy idegen hadsereg magyar állampolgárokat fosztott meg szabadságuktól. Mondani sem kell, minden hiábavalónak bizonyult,

— Ezután irány a nagy Szovjetunió?

— Kezdetben meg voltunk győződve arról, hogy Szibériába, egy fogolytáborba visznek bennünket, de „csalódnunk” kellett, mert „csak” Ungvárra irányították a transzportot.

— Akkoriban az a hír járta, hogy az okítani szovjet börtönben igencsak sok dolga akadt a borbélynak.

— Valóban, aki a börtön kapuján belépett, azt kivétel nélkül kopaszra nyírták. Közben élvezhettük az NKVD (szovjet államvédelmi hatóság) helyi képviselőinek a „vendégszeretetét” is. Talán mondani sem kell, hogy nem repdestüník örömünkben, hiszen sok jóra nemigen számíthattunk. Ez idő tájt több ezer ember zsúfolódott össze az ungvári börtönben, ahonnan néhány •nap múltán útnak indítottak bennünket. Legalább tizenöt, rabszállításra átalakított vasúti vagon várakozott ránk, s bárhová tekintettünk, mindenütt fegyveres őröket láttunk. Mondtuk is egymás között: ennek már a fele sem tréfa, nem ússzuk meg Szibériát. A bevagonírozást követő napon aztán megérkeztünk Sztrijbe.

— Gondolom, ez kellemes csalódás volt a foglyok számára.

— Valóban, kissé fellélegeztünk, hogy mégsem visznek bennünket a Távol-Keletre. Az viszont elkeserített mindannyiunkat, hogy az ismert szovjet börtön,viszonyokhoz képest is rendkívül mostoha körülmények közé kerültünk új „szálláshelyünkön”. A börtön vezetését ugyanis váratlanul érte a nagyszámú rab érkezése, sok zárkában matrac, de még takaró sem jutott mindenkinek. Fűtésről nem is beszélve, pedig jóval a fagypont alá süllyedt a kinti hőmérséklet. Itt is eltöltöttünk néhány napot.

— Aztán magasabb helyről újabb parancs érkezhetett, mert november vége fellé ismét bevagoníroztak bennünket és nem kis meglepetésünkre Ungvárra érkeztünk vissza. Itt újra egy cellába kerültem a megyei munkástanács többi tagjával. Közben nagy volt a sürgés-forgás a börtön területén. Magas rangú katonatisztek érkeztek ,;baráti” beszélgetésre. A szovjet tábornokoktól azután megtudtuk, hogy „tévedésen” alapult a letartóztatásunk, majd a szovjet kormány nevében bocsánatot kértek tőlünk meghurcoltatásunkért. Ütravalóként pedig azt tanácsolták, hogy hazajövetelünk után segítsünk a helyzet konszolidálásában és persze ne beszéljünk a Szovjetunióban tett kirándulásunkról.

— November 29-én hazaérkeztek Miskolcra, mi történt ezután?

— Itt jegyzem meg, hogy a megyei munkástanács elnökét. Földvári Rudolfot már korábban, november 16-án hazaengedték a fogságból, abból a megfontolásból, hogy hazajövetelével talán hozzájárulhat Borsod vérkeringésének újraindulásához.

— Amikor november 29-én megérkeztünk Miskolcra, rögtön munkához fogtunk, sürgetett bennünket a temérdek tennivaló, •hiszen a tél küszöbén álltunk, nem volt szén, a sztrájkok miatt megbénult a termelés az üzemekben. S mi hittünk a kormány ígérgetésének, amelyeket olyan megyei vezetők továbbítottak, mint Kukucska János, Prieszol József és Grósz Károly. Sajnos, újfent csalódtunk, hiszen az ígéretekből semmi nem valósult meg. Ahogy teltek a hetek, a hónapok, a hatalom olyan mértékben nyirbálta meg a munkástanácsok részére biztosított jogokat, hatásköröket. Mindez oda vezetett, hogy a munkástanácsokat felszámolták, s lassan a puszta létünkért kellett küzdeni. 1957 elején megkezdődött a szervezett hadjárat a forradalomban részt vett személyek ellen. Márciusban engem is letartóztattak, majd áprilisban szabadon engedtek. A megyei munkástanács számos tagját súlyos börtönnel sújtották.

— Hogyan vélekedett a hivatalos politika, a hatalom a munkástanácsokról?

— Súlyos bűnként rótták fel nekünk, hogy már jó előre, még a forradalom előtt szervezkedtünk. Ez aljas rágalom. Az igazság az, hogy teljesen spontán módon alakult meg egy-egy munkástanács. Engem például az LKM-ből, a munkahelyemről delegáltak a megyei munkástanácsba. S bármennyire hangoztatta a hatalom, hogy a munkástanácsok, azok tagjai szervezték a forradalmat, nem felel meg a valóságnak. Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy maga a forradalom hozta létre ezeket a szervezeteket.

— Harmincnégy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a régi sorstársak, az ötvenhatosok ismét egymásra találjanak.

— Engem sem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon mi történt velünk, az 1956- os megyei munkástanács alapító tagjaival. Ezért, akit el tudtam érni, személyesen, vagy levélben felkerestem, és javasoltam, hozzuk létre az 1956-os Munkástanácstagok Baráti Társaságát. Mindenki örömmel adta beleegyezését és ez év szeptember végén tizennégyen, egykori alapító tagok megalakítottuk a Munkás tanácstagok Baráti Társaságát, amelynek elnökévé választottak.

— Milyen célokat fogalmaztak meg alapító nyilatkozatukban?

— Előre kijelentem, nem él bennünk gyűlölet, harag — most a rendszerváltás bekövetkeztével sem — azokkal szemben, akik börtönbe juttattak bennünket. És föl sem merült egyikünkben sem az, hogy adjuk vissza a ránk zúdított mérhetetlen szenvedést. Azt viszont elvárjuk, hogy azokat az alaptalan vádakat, sok hazugságot, amelyekkel sajtón, rádión keresztül, vagy bármely formában a nagy nyilvánosság előtt az ötvenhatosokat illették, vonják vissza, kövessék meg a forradalom áldozatait, a meghurcoltakat.

— Álláspontunk az is, hogy nem lenne helyénvaló, ha — kihasználva az ország megváltozott társadalmi berendezkedését — előjogokat követelnénk az ötvenhatosoknak. De nem akarunk mártírokként sem szerepelni. Csupán a törvényesen járó erkölcsi, anyagi kártérítésre tartunk igényt.

— Milyen szervezeti keretek között működik a továbbiakban a baráti társaság?

— Tevékenységünket a Történelmi Igazságtétel Bizottság keretén belül szándékozunk kifejteni, amelyben Munkástanács 56 tagozat néven szerepelünk majd. Törekszünk arra is, hogy a baráti társaság megalakítása országos méreteket öltsön. Hogy mit tervézünk? Mindenekelőtt segíteni akarjuk elhunyt sorstársaink hozzátartozóit; elvállaljuk a forradalommal kapcsolatos rendezvények szervezését; támogatjuk az önkormányzatokat felelősségteljes munkájukban. S végül, de nem utolsósorban, azért fáradozunk, hogy az ötvenhatban létrejött nemzeti egységet újfent megteremtsük.

— Elmondom még, hogy minden párttal igyekszünk személyes, gyümölcsöző kapcsolatot, együttműködést kialakítani. Ami anyagi lehetőségeinket illeti, az eléggé szerény. A tagság adományából tartjuk fenn a társaságot. Arra kérjük az önkormányzatokat, hogy a lehetőségekhez mérten támogassák a Munkástanács 56 tagozatot, Elsősorban helyiség biztosításával, de anyagi segítséget sem utasítunk vissza. Úgy érezzük, ehhez megvan az erkölcsi alapunk.

— December elején társaságunk várhatóan közgyűlést tart, amely megválasztja a végleges vezetőséget és .kimondja a Történelmi Igazságtétel Bizottsághoz való csatlakozásunkat — mondta a beszélgetés befejeztével Csorba István.

Lovas Lajos:

Ötvenhatosok

A szomorú bohóc