Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-04 / 284. szám

1990. december 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiskunmajsa után a földkérdésről Az autópálya-építés pályamódosítása Kerékalévalő A változatosság kedvéért ezúttal a vezető párt gyúrta az anyagát, a kisgazdák föl­fújták és föleresztették, a fiatal demokraták pedig csendben kiszúrták. Ügy tű­nik, a földigénylő paraszt­ság reményei az elmúlt he­tekben tovább fogyatkoztak. Azt már szinte említeni is fölösleges, hogy a léggömb újólag a földtörvény-terve­zetet cipelte. A Magyar De­mokrata Fórum a lassan le­gendás hírű Kiskunmajsára hívta parlamenti társait, azt ajánlván, hogy a „földtör­vény jobb előkészítése érde­kében” tanácskozzanak. A szakértők vitatkoztak is, eszmefuttatásaikat tucatnyi érdeklődő hallgatta, majd ki-ki pártállástól függően értékelte a hallottakat. Azóta is alig telt el nap a hivatásos politikusok el­lentmondó nyilatkozatai nélkül. A kisgazdák még remélték, hogy a kormány az idén a parlament elé terjeszti a földtörvényt; a Földművelésügyi Miniszté­rium vezető tisztviselője a jól hangzó közgazdasági megfontolásokra hivatkozva a szövetkezeti törvény és az agrárpiaci rendtartás elfoga­dását szorgalmazta; a parla­ment alelnöke viszont csak a jövő esztendőre valószínű- síte'te a földtörvény tárgya­lását. A teljes zűrzavar és bizonytalanság jellemzi ugyanis a magyar mezőgaz­daságot. A hatalmukat négy évtizeden át megszilárdító lobbyk küzdenek egymással, védik monopóliumukat, sze­mélyes egzisztenciájukat: közben a pénzügyi kor­mányzat serényen nyesegeti az amúgy is csekély jöve­delmeket. A kárvalloH per­sze a parasztság, amely „csak dolgozik”, s idő és A tejgazdaságban dolgo­zók nap mint nap válságos helyzetről tájékoztatják a közvéleményt. Országosan 600 millió liternyi tejet fö­löslegesen termelnek, fejnek a gazdák, vesznek meg a feldolgozók. Kiderült napja­inkra az is, hogy a gazdasá­gosnak hitt exportál az ágazat másfél milliárd fo­rintnyi veszteséget „hoz” a népgazdaságnak. A másik, közvetlenül a fogyasztókat érintő hír, hogy az idén négy és fél milliárd forintot kitevő, a tejtermékek ártá­mogatását szolgáló alap sor­sa is ké'es. Ha az állam nem tudja a továbbiakban folyósítani, jövőre ismét drasztikusan megdrágulnak a tejtermékek. Mi a helyzet megyénk­ben? — szól a kérdés a tej­ipari vállalat munkatársai­nak. Mint megtudjuk, Bor­sodban az országosnál ked­vezőbb a kép. A hevesi és borsodi tehenésze*ek tejét Minden községben tudják, kik azok, akik erejüket, anyagi tartalékaikat nem kímélve, a földből szeretné­nek megélni. Ehhez azonban a két kezük ereje ma már kevés, a műveléshez, feldol­gozáshoz gépekre lenne szükség. Azért a feltételes mód, mert nyilvánvaló, hogy a kis kertekben hasz­nosan forga'ható kis Robi traktor nyolc-tíz hold meg­műveléséhez már nem elég. Nem elég az ereje sem, hi­szen ekkora területek ter­mésének betakarítása, szál­lítása már komolyabb gépe­ket követel. Ám aki most keres ilyen traktorokat, nem talál magának megfele­lőt. Talál igazi, nagygazda­ságokba való, nagyteljesít­ékesszólás hiányában a leg­kevésbé képes érdekeinek érvényesítésére. A politikusok a paraszt­ságról vitatkoznak, de az érdekeltek megkérdezése nélkül; legalábbis ez derül ki a Magyar Közvélemény­kutató Intézet felméréséből. Az őszi vizsgálat szerint a földtulajdonra jogosultak­nak a 28 százaléka még nem döntötte el, mit szán­dékozik tenni birtokával. Akik viszont határoztak, nem találják eléggé vonzó­nak a kisgazda-életmódot, hiszen csak 15 százalékuk kérné vissza ősei, vagy a saját földjét. Egy közvéleménykutatás­ból aligha szabad messze­menő következtetéseket le­vonni, ám az adatok jól jel­zik, hogy a kisgazdák föld­osztó tüzének nagyobb a füstje, mint a lángja; Ko­rántsem akarnak annyian egyénileg gazdálkodni, mint ez a nyilatkozatok számából és hevességéből kitűnik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szükséges törvények kés­lekedhetnek, hiszen a tiszta tulajdonosi és gazdálkodási viszonyok ismerete nélkül a mezőgazdaság a régi pályán már nem maradhat, az újon pedig még nem indulhat el. Bizonyos, hogy a földtör­vény legfeljebb egyik szeg­lete, de semmiképpen nem a központja a megújítandó agrárgazdaságnak. John Kenneth Galbraith profesz- szor szerint Kelet-Európá- ban az agrárfejlődés kulcsa: tulajdonossá tenni az embe­reket, minél hamarabb be kell vezetni az árrendszert a mezőgazdaságban, lehető­vé kell tenni, hogy a terme­lők tisztában legyenek a végső árral és a várható jö­vedelemmel. Áhított nyuga­ti modellből a magyar gya­korlat szinte semmit nem felvásárló, feldolgozó cég az utóbbi húsz évben olyan üzemhálózatot hozott léfre, amely különösen Borsodban csökkenti a tej „utaztatá­sát”, a lefejt mennyiséget jórészt körzeti üzemekben dolgozzák fel tömegáruvá. Ez azt jelenti, hogy a mis­kolci, központi üzembe csak annyit szállítanak belőle, amire nincs szükség például az encsi, vagy sátoraljaúj­helyi üzemben. A helyi szükségleteket helyben elé­gítik ki zacskós tejből, tú­róból, tejfölből. A megyei tejipari válla­latnál „csak” hatmillió liter fölösleg van tejből, ez mindössze egy százaléka az országos mennyiségnek, így feldolgozása sem túl nagy gond. A jól bevált gyakorlat szerint sajtot készítenek eb­ből a hatmillió literből. Ha­zai értékesítés helyett az exportot célozzák meg: a Hajdú sajt, a Feta, vagy az Akavi kelendő cikknek bi­ményűeket, ám az ideális közepes, vagy annál kisebb teljesítményű után hiába kutat. Ez hangzott el a Kis­gazdapárt egyik legutóbbi rendezvényén is, ahol jelez­ték, a Csereháton, a Hegy­közben mit sem érnek a könnyű erőgépek, egyik a másiknak segítve jut csak valamire. Ez pedig ugye a legkevésbé sem kifizetődő. Adott, hát a feladat a mező- gazdasági gépeket beszerző, ér'ékesítő vállalkozások elő‘t: mielőbb derítsék fel azokat a gyárakat, szállító­kat, ahonnan a hazai pia­cot elláthatják majd megfe­lelő minőségű, teljesítményű és kisfogyasztású gépekkel. Előbb persze, a föld ügyét kell majd rendbetenni , . . ismer, hiszen nincsenek va­lódi tulajdonosok, hiányzik a következetes árrendszer és bizonytalan a paraszt jöve­delme is. Szakmai berkekben a me­zőgazdaság talpraállásához elsőnek tekintik az agrár­piaci rendtartás elfogadását, hiszen mint az a múltban bebizonyosodott, enélkül az ágazat működésképtelen. Az agrárpiac ugyanis sehol a világon nem spontán, sza­bályozásával teremthető meg a termelés biztonsága, ugyanakkor a célszerűen befolyásolt piac szétveri a centralizált, utasításos rend­szert. Így érhető el, hogy ne a központi hatalom, a mo­nopóliumok, a minisztériumi bizottságok dirigáljanak, ha­nem a piaci résztvevők kap­janak főszerepet. A szövetkezeti és a föld­törvény egymás kiegészítői­nek tűnnek a mostani ma­gyar valóságban. Az utóbbi a tulajdoni viszonyokat tisztázza, az előbbi az indu­lás nehézségeivel szembe­néző családi gazdaságok összefogását segítheti. Az Országos Szövetkezeti Ta­nács már kidolgozta a szö­vetkezeti törvény egyik vál­tozatát, ám erről első olva­sásra is kiderül, hogy túlsá­gosan általános, a gazdasági átmenetet keveri a távlati célokkal. A látványos, de tartal­matlan politikai léggömb- eregetés helyen a gazdálko­dás alapjait lerakó törvény­kezésre lenne égető szükség. A halogatás, a hiteltelen szónoklatok sokasága nem­csak az ígérgetőket járatja le — ez volna a legkeve­sebb —, hanem a paraszt­ság bizonytalansága révén kenyerünket is herdálja. (MTI—Press) zonyult. Ez utóbbi tonnájá­ért 2600—3600 dollárt is ad az arab vevő. — Kis szép­séghibája az üzle*nek, hogy ha közös piaci tagok len­nénk, erre még több, mint 2 ezer dollár támogatást is kapnánk. De mint ismert, hazánk­ban a mezőgazdaságot nem támogatja a kormányzat. A mostani fogyasztói árkiegé­szítés mértéke kérdéses. A kormányzati döntéstől függ. Az ellenben már tény, hogy a tejipart jövőre az energia­árak emelkedése 60 száza­lékban fogja terhelni. Ha li­beralizálják az iparban dol­gozók fizetését, az újabb 40 százalékos költségnöveke­dést jelent. A három emlí­tett tényező együttesen jócskán emelheti a tejter­mékek árát. — Kérdés, ki vesz ezek után ilyen áron tejet, sajtot? A megoldás kulcsa ismét csak a támo­gatás, hiszen bizonyos réte­gek — gyermekintézmények köre, nyugdíjasok, kisgyere­kes családok — csak támo­gatással vehetnek tejtermé­ket. A kormányzat feladata ismét nem könnyű: olyan támogatási rendszer kell, amely az említett rétegek­hez juttat viszonylag olcsó árut. A kérdések után néhány tény: a megyei tejipar to­vábbra is képes minden le­szerződött tejmennyiséget átvenni. Vezetői úgy vélik, átmeneti keresletcsökkenés miatt bűn lenne levágni a teheneket. Az is igaz, hogy a többlettermelést nem ösz­tönzik, s várható, a terme­lőkkel nemcsak a haszon, hanem például az export veszteségén is osztozni kell. A pillanatnyi nehézségek miatt nem szabad feladni a jól kiépített állásokat, hi­szen idei, 167 literes fejen­kénti tejfogyasztásunk máris az 1960-as évek fogyasztásá­ra emlékeztet, hatalmas visszaesést takar. m. sz. zs. (Folytatás az 1. oldalról) Az infrastrukturális beru­házások aránya a fejlett tő­kés országokban 65—67 szá­zalék körül mozog. (Dániá­ban 81, Finnországban 70, Svédországban 74 százalék). Nálunk 100 forint beruházá­si összegből 43,40 forint ju­tott az infra fejlesztésére. Ezek ugyan nem friss ada­tok, de az országok európai rangsora hosszú évtizedek óta változatlan, bár az ará­nyok mérséklődtek. Ha az egyes országok infrastruktú- rális ellátottságát egyetlen mérőszámba sűrítjük (lehet-e mérni a mérhetetlent?), ak­kor azt látjuk, hogy Ma­gyarország 34 pontot ér. Az USA-nak 78, Svédországnak 77, Kanadának 70 pontja van. A szomszédok közül Csehszlovákiát 43, Ausztriát 48, Jugoszláviát 26, Romá­niát 24 ponttal jegyzik. Az M3-asra szükség van A nem termelő, ha úgy tetszik, „haszontalan” beru­házásokból a fejlett orszá­gokban a legtöbbet az útépí­tés szakítja ki. Mi sokáig és sokszor kizsigereltük az inf­rastruktúra lehetséges fej­lesztését, csakúgy, mint a mezőgazdaságot és a köny- nyűipart. Az arányos fejlesz­tés őstörvényének megszegé­se bajjal jár. Ideig-óráig el- tüntethetőek a gondok, de például a hazai utakon ki­alakult zsúfoltság katasztró­fával fenyeget. Mértékadó vélemény szerint: az autó­pálya 25—30 százalékkal mérsékli az üzemanyagigényt, biztonságosabbá és gyorsab­bá teszi a közlekedést, csök­kenti a járművek szerviz- és alkatrészigényét. A dilemma tíz évvel ezelőtt úgy merült föl: építsünk-e autópályát az Cégórték (ang.: good will): egy vállalat értékének azon ré­sze. amely meghaladja a va­gyont. A nem anyagi jellegű cégérték egyebek között a vál­lalkozás tekintélyén, termékei Ismertségén, jogain és szabadal­main alapul. Cégtársak: természetes, vagy jogi személyek, akik egy tőkés társaság tulajdonrészjogaival rendelkeznek. Családi társaság: olyan társa­ságok — főként részvénytársasá­gok —. amelyek tagjai egymás­sal vér szerint, vagy házasodás útján rokonságban levő termé­szetes személyek. Cserckötvény a olyan értékpa­pír. amelv magán viseli mind az adőskötelezvény, mind a részvény jegyeit. A csereköt­vény tulajdonosa jogosult arra, hogy fix kamatozású visszafi­zetési garanciával ellátott köt­vényét bizonyos időn belül, meghatározott viszonyok között, részvényekre cserélje. Csődeljárás: jogi eljárás egy fizetésképtelenné vált adós hi­telezői igényeinek kielégítésére. Deficit (lat.): 1. hiány: 2. az állami költségvetésben a kiadá­ipari és mezőgazdasági fej­lesztés rovására. Nos, az M3- as út építése leállt, a gazda­ság termelékenysége is visz- szaesett. Ebből az ördögi körből nehéz kitörni. Nyil­vánvaló, hogy sok más egyéb mellett, a gazdasági kibon­takozást az infra, illetve az útépítés visszaesése is aka­dályozza. Kálnoki Kis Sándor, a fe­lelős tárca államtitkárhelyet­tese éppen Miskolcon szögez­te le, hogy a közlekedési hálózat fejlesztésének, s ezen belül az autópályáknak, il­letve az M3-asnak a meg­építésére égetően szükség van. Függetlenül a világki­állítástól, az ország észak­keleti része csak ilyen mó­don kapcsolódhat Európához. A lokális érdekeket a nem­zetközi szándékok is erősít­hetik. Olaszországnak na­gyon is racionális gazdasági érve fűződik ahhoz, hogy Magyarországon keresztül könnyen és gyorsan eljusson Ukrajnába. Átíródott a föld­rész politikai és gazdasági térképe. Ezt nem figyelembe venni, ehhez nem alkalmaz­kodni, bűnnel felérő vétség. Az általánosságokat illetően az államtitkár-helyettes még egy figyelemreméltó, s rit­kán publikált megjegyzést tett: Az autópálya-építés egyben környezetvédelmi be­ruházás is. így a felelős szakemberek és a költségvi­selők köre megosztható. Külföldi tőke kell A szigorú és szikár tények szerint, ebben az évben, az úgynevezett útalap 12 milli­árd forintra rúg. Józan szá­mítás szerint, ma Magyaror­szágon 11 milliárd szüksé­geltetik a hálózat fenntartá­sára és üzemeltetésére. Ám a szükség nagy úr. A tucat­nyi milliárdnak csak alig több, mint fele szolgálja a soknak bevételekkel nem fede­zett része. Defláció: az általános árszín­vonal csökkenése; a pénz cse­reértékének emelkedése. Depresszió: súlyosabb, elhúzó­dó válság, amely nagyarányú munkanélküliséggel. vállalatok összeomlásával, a pénz elérték­telenedésével és a gazdasági növekedés lelassulásával jár. Devalváció: leértékelés, a ha­zai valuta hivatalos árfolyamá­nak csökkentése a külföldi va­lutákéhoz képest. Deviza: külföldi fizetőeszközre szóló és külföldi hitelintézetek­nél kint levő követelés. Devizatőzsde: tőzsde a külföldi fizetőeszközök számára. Diszázsió: levonás; egy köt­vény névértéke és a névértéké­nél alacsonyabb árfolyama közti különbözet. Diszkont: kamatlevonás egy később esedékes követelés meg­vételekor. Diszkontláb: diszkont vagy bankráta. leszámítolási kamat­láb. a diszkontálástól az esedé­kesség napjáig számított kamat. Diverzifikáció: a vállalkozás- politikában: a termelési és szol­fenntartást, a többit a fej­lesztés kalapjába tették. Nincs több pénz. A valószí­nűsíthető kilátások szerint, jövőre 18 milliárd forint jut az utakra. Mostani árakon számítva, az M3-as kiépítése 30—32 milliárd forintba ke­rül. Erre az országnak nin­csen pénze. A beruházást csak külföldi befektetés és vállalkozás finanszírozhatja. Ehhez azonban meg kell nyerni és ide kell csalogatni a tőkét, ennek azonban alap- feltétele az, hogy megszüles­sen az a koncessziós törvény, amely keretet, lehetőséget és haszonszerzési forrást bizto­sít a befektetőnek. A mű­szaki előkészületek már foly­nak, s az garantálható, hogy a jövő esztendőben fél mil­liárd forint finanszírozza az autópálya-tervezést, s az épí­tés előkészítését. A program még mindig nem tisztázott. Az nyilván­való, hogy elsőként az M3- as Gyöngyöst elkerülő sza­kasza fejeződik be. Mező­kövesd is megszabadul a fő­út örömétől és átkától. A nyomvonal kitűzésén dol­goznak a szakemberek, s vé­lelmezhető, hogy Ernődnél a majdani út elágazik. Az egyik Polgár felé, egy új Ti- sza-hídon át, Hajdú-Biharba és Szabolcsba vezet. A má­sik Miskolcot éri, illetve ke­rüli el. Ez utóbbi szakasz megépítése az eddigi kilátá­sok szerint, elsőbbséget él­vez, s így a nagyforgalmú sajószentpéteri és barcikai út is könnyebben járhatóvá vá­lik. A végső következtetés az, hogy út nélkül nem megy. Kétmillió hazai jármű rója az ország útjait, s ennél többre tehető a külföldi gép­kocsik száma. A változást indokló megállapítás így szól: a tegnap útjain já­runk, a ma gépkocsijával, de a holnap sebességével... gáltatásl program tudatos kibő­vítése; a tőzsdenyelvben: a kockázat megosztása azáltal, hogy a befektető különböző ér­tékpapírokba invesztál. Dolgozói részvények: egy rt. saját részvényei, amelyeket a vállalat dolgozói (többnyire elő­nyösebb árfolyamon) vásárol­nak meg. Ezeket a részvényeke általában tilos továbbadni. Dollárparitás: egy valutának a dollárhoz viszonyított váltási ár­folyama. Dologi betét, vagy apport: va­gyontárgyak vagy jogok formá­jában nyújtott hozzájárulás egy vállalkozás, például részvénytár­saság alapításához. Dologi osztalék: olyan oszta­lék. amelyet nem készpénzben, hanem valamilyen dolo-i szol­gáltatás formájában fizetnek ki Dow Jones-index: a legrégibb és legismertebb részvényindex. 1897 óta számítja ki a New York-i Dow Jones and Co. Ki­adóház (ma a The Wall Street Journal). Korábban 20, ma 30 vezető amerikai iparvállalat részvényeit tartalmazza. Dömping (ang.: to dump = áron alul kínálni): a piac a ki­alakult árszínvonal alatt kínált nagy mennyiségű külföldi áru­val. V. F. J. Megyénkben nincs tejmizéria A Robi kevés, a Rába sok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents