Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-30 / 305. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1990. december 30., vasárnap 50 éves a Vasas Otthon (II.) avagy Mezey István: Enteriőr a Miskolci Bölcsész Egyesület közli Az 1920-ban, az újdiósgyő- ri Andrássy utca 13. sz. alatti földszintes, szerény munkásotthon helyén 1940. december 22-én — éppen 50 évvel ezelőtt — bensőséges ünnepség keretében adták át rendeltetésének a vas- és fémmunkások új otthonát, amelyet a népnyelv az első perctől kezdve „Vasas Ott- hon”-nak, vagy „Vasas”-nak hívott. A közel 200 000 pengő bekerülési költséghez mindösz- sze 18 800 pengő értékű anyaggal járult hozzá a gyár. A többit a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége saját költségvetéséből, illetve a tagok hozzájárulásából fedezte. Akinek tehát ma az épület eladásának gondolata jut eszébe, ne feledje, hogy az osztatlanul szakszervezeti vagyon! Az épület tervezése gondos előrelátással, az akkori igényeknek megfelelően készült. Nagy előcsarnok, ruhatárral fogadta a belépőt, a nagyterem mintegy ötszáz fő befogadására készült. Énekkari és könyvtári helyiség, valamint az irodák biztosítottak megfelelő kereteket a mozgalmi és a művelődési élethez. Az avatási ünnepségen Kerner Antal, a diósgyőri csoport elnöke köszöntötte a gyár igazgatóságának, a szövetség központi vezetőségének, a szakmák és a helyi csoportok, a Szociáldemokrata Párt és annak parlamenti csoportja, a Szakszervezeti Tanács, valamint a miskolci szervezett munkáHol van mér a zenei világnap, amikor szinte kötelesség a zene emberformáló szerepét méltatni! Nap mint nap találkozik az ember a zenével az év többi 364 napján is; gondolatvilágunk nem marad érintetlen, mert a zenei hírek szóban, kép- bem, írásiban bombázzák tudati és érzelmi szféráinkat. A hírek közül a közelmúltban két információra figyeltem föl. Valójában kultúrpolitikai értesülés mindkettő. Ha van mímiuszos (—) hír a sajtóban, az nem mindig hordoz negatív tartalmat minden esetben. Biztató jelenségnek tekintem, hogy a hadsereg hazafias nevelése érdekében a laktanyák csendjét nem ordítozás veri fel a jövőben : Ébresztő! Föl! Pattogjon, mint a ruhatetű!—fanéin kürtjei buzdítja majd a k’iskatonákat a nap huszonnégy órájában. A lélek durvaságát, érzéketlenségét kiváltó óbégatásdk helyett a vezényszavak a zene szelídebb nyelvén jutnak el a fülék hallójárataiba, hogy ott transzformálódjanak. Mintha a zene, ,a második jelzőrendszer, a beszédnél is gazdagabb tartományokkal bíró eszközrendszer nyerné visz- sza méltatlanul megkurtított jogait. Némi elégtétel származik Rousseau atyánk számára, mert ismét visszafordulunk a ' hipenkulltúna „á'l- dásai”-tól megcsömörlötten az emberibb világhoz. Vissza a muzsikához! Hagyományaink közül íme újra felfedezünk és alkalmazunk olyat, amit elődeink jónak, hitelesnek tartottak, és építettek be magatartás- formáik világába. * Mielőtt a magyarországi magyar laktanyákban felharsannának a honvédségi kürt jelek, máris belelapozok feljegyzéseimbe. A kürtjei a sok képviselőit. Csacsovszky József, a diósgyőri vasmunkások titkára ismertette azt a munkát, mely lehetővé tette a gyűjtésből és önkéntes adományokból összegyűlt otthonalap átmentését, és e második otthon elkészítésének körülményeit. Ezt követően Pintér János, a szövetség elnöke lépett a szónoki emelvényre, és többek között a következő gondolatokkal adta át az új munkásotthont a diósgyőri vasmunkásoknak: „Mint a viharzó tengeren a sötét éjszakában felgyűlt egy világítótorony halvány fénye, úgy tör fel fényként egy-egy alkotásunk ebből a mai tragikusan komor, bizonytalan sötétségből. Új . munkásotthont avatunk, mely nemcsak egy objektumot, vagy telekkönyvi értéket jelent, hanem jelenti, hogy mától fogva nem kocsmákban, vagy más megtűrt helyeken, hanem saját otthonunkban kapunk különféle kultúrszervezeteink részére elhelyezést. Hallgathatunk tudományos előadást és a kérges kezű embereknek könyvet nyomhatunk a kezébe. Segítséget nyújtunk a gyárban az emberibb életért küzdő társunknak, védelmet mindazoknak, akiket megbántott az élet, vagy kikezdett a betegség, vagy szerencsétlen áldozata lett egy balesetnek. Ennek a munkásotthonnak célja feltárni kapuját az igazság és az emberszeretet nemes tulajdonságai előtt...” Ezt követően Baló Elemér színművész Szakasits Árpádnak erre az alkalomra írt versét adta elő. Este az új székházban díszhangverseny volt a vasgyári zenekar, a Vasas Férfikar közreműködésével és ifj. Kerner Antal hegedűjátékával. A Magyar Vasmunkások Lapja 1941. január 15-i száma emelkedett hangulatban így emlékezik: „Íme, áll az új Vasmunkás-Otthon, a vasas akarat, a vasas alkotómunka acélból és betonból faragott bizonyítéka. A diósgyőri fáklya fénye is besugározza az egész országot, és üzeni minden vasmunkásnak: legyetek állhatatosak, legyetek kitartóak és egy pillanatra se tévesszétek szem elől a célt... Vasasok legyetek egységesek, legyetek hívek a szövetséghez, legyetek kitartóak a harcban.” 1945 után néhány évig az épület még eredeti feladatának megfelelően működött. Az 1951-ben alapított Diós- győrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes itt talált otthonra, majd 1953-tól, a művelődési otthon mozgalom kialakulása után a di- csgyőrvasgyári közművelődés központi intézménye lett, melyhez csatoltan működött az átalakított, külsőleg és belsőleg felújított munkásétterem, elsősorban mint filmszínház. 1956. április 28-án egy általános tatarozás után — a Bartók-év tiszteletére — felvette a Bartók Béla nevet, kinek mellszobrát is elhelyeztük az előcsarnokban. 1958-ban Valkó Márton vezérigazgató és Solti András szakszervezeti titkár támogatásával megkezdődött a már régen „kinőtt”, de el is használódott épület teljes korszerűsítése, bővítése. Ekkor épült fel a déli oldal kétemeletes szárnya, mely módot adott a színpad kibővítésére, modern gondnoki lakás, fürdővel ellátott öltözők létesítésére. A teljes első emeleten kapott helyet a központi könyvtár, a másodikon az énekkar, zenekar, képzőművészeti szakkör és a balettiskola. Így az épület első része teljesen felszabadult a klubélet számára, önálló kazánházat, illetve központi fűtési kapott az épület, lejtős nézőteret az erkély, új széksorokat a nézőtér, és modern vetítőgépeket a gépház. 1959 végére Diósgyőrvasgyár egyik legszebb, legkorszerűbb intézményévé vált ez az „ékszerdoboz”, mely ezt követően közel két évtizedig a diós- győrvasgyári művelődés bázisaként működött. Az 1977-ben felavatott Diósgyőri Vasas Művelődési Központ intézménnyé alakulása után annak egyik „melléküzeme” lett. Az érthetetlen indokokkal lebontott erkély után az épület évek óta a romlás jeleit viseli, sőt szomorú szívvel hallottunk az eladás lehetőségéről is. Felavatásának 50. évfordulóján megérdemli ragyogó emlékeinek felidézését ez a műveltséget öt évtizeden át árasztó „Vasas Otthon”! (Jelen sorok írója merészelte felvállalni a diósgyőr- vasgyári művelődési történetének feldolgozását 1884-től napjainkig. Azt 1945-ig, két kötetben már megjelentette a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Módszertani Központ. Az itteni visszaemlékezések, idézetek, fényképek nagyobbrészt ebből a munkából származnak. Ajánlom azoknak, akiket érdekel e gazdag művelődési múlt. Megvásárolható a Diósgyőri Vasas Oktatási és Művelődési Központban.) Kováts György . A Miskolci Bölcsész Egyesület részéről már a korábbiakban is tájékoztatót adtunk arról, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával, az Országos Vezetőképző Tanács egyetértésével az Oxford Poiy- technik, Wolsey Hali, illetve dr. George Igler az European Business School akadémiai igazgatója eredeti tananyaga és módszertana alapján a Brit—Magyar Vezetőképző és Tanácsadó Kft. (OMEGAGLEN) a Miskolci Bölcsész Egyesülettel közösen, itt, Miskolcon, menedzserképző tanfolyamot indft. A tanfolyam közép- és felsőfokú, akik ezt elvégzik, nemzetközileg elismert bizonyítványt kapnak. Mindkét tanfolyam magyar nyelvű. A középfokú MDC (Menagement Development Cours'e) 5X1 napos tanfolyamot már beindítottuk, az első kurzust januárban befejezzük. A következő 5X1 napos középfokú tanfolyamot 1991. január 7-én kezdjük, erre még lehet jelentkezni. A tanfolyam témái: 1. Az attitűd változtatásának gyakorlati módszerei a munkahelyeken. 2. A motiválás, ösztönzés munkahelyi lehetőségei, eszközei. 3. A csoportépítés, a csoport- munka szervezése-vezetése. 4. A kommunikáció és a vezetés. 5. A döntéshozatal a vezető szemszögéből. A tanfolyam dija most még 7000 Ft. A felsőfokú, CMC (Certificate in Manegcmcnt Studies) februárban kezdődik, még erre is lehet jelentkezni! Ez egyéves időtartamú, amelynek befejezéseként szakdolgozatot kell írni. A dolgozatot lefordítják és Ox- fordban értékelik ki. A tanfolyam ünnepélyes bizonyítvány- osztással zárul, a diplomát az oxfordi tanszékvezetők adják át. Mindkét tanfolyammal kapcsolatosan részletes információt a Bölcsész Egyesülettől lehet kérni (Miskolc, MSZB tér 1. sz.) Schneider Fáni és Lagzi Lajcsi lenne az etalon? — Katonai kürtjelek és kalózkazetták kerestetnek — civilizáció előretörésével kikopott a mi jelzésrendszerünkből. Gyermekiként még mi ismertük a cserkész-ifcü- lönpróbák keretében a kürtje löket : Ébresztő! Sorakozó! Vigyázz! Riadó! Takarodó! Daloltak is erről eképpen: Ássunk még mélyeibbre az emlékezetben. itt már csak az íratrt emlékek között keresgélhetünk. 1899-beli újsághírek, a Rozsnyói Híradóiban, a Borsod vármegyei Lapoik-ban a huszárok katonai hívó jeleiről értekeznék. Az 1866. évi szerencsétlen hadjárat után a régi hívójelék helyett újaik bevezetését szorgalmazták; magyar hívójelekre akarták rászoktatni ezt az elit fegyvernemet, amély büszke volt arra, hogy nem pocsolyakerülő, s nem hord öl dalán gyíklesőt. A Bartók és Kodály előtti zenei világban az otthon hangját csupán műdiall okkal tudták felidézni, melyeknek első sora vált hívójellé. íme a választék: A 12. miskolci, a walesi herceg nevét viselő huszárezred a 70-es évek ismert —, mélyen beivódtak emlékeinkbe a hangzatföltoontá- sdk, triolák, stacoátó-lk. Elődeink, a két háború veteránjait még álmukból is felriasztaná és hősi csatára buzdítaná a rézhang. népdalát elevenítette fel: Elmentem ón a vásárra Schneider Pánival... A 14. Vladimír orosz nagyherceg nevét viselő nyíregyházi ezredé a következő gyermekes dal: Boci, boci tarka, se füle, se farlka... A 11. szombathelyi Windi'schgrätz-hu- száröknál a történelmi nevezetességű Rákóczi-mdüló. A 2. debreceni huszárezredé: Debreceni lányok, hejre-tyu- tyu-tyu ... Az 1. honvéd huszárezred Budapesten: Réztepsiben sül a mái é . .. stfo. * A gyalogság sem maradhatott ki a magyarosítási akcióból. Lássunk ezekből a hívójelékből néhányat: 32. gy. e.: Csirkét fogott a harminckettes balka. A 38. kecskeméti gy. e.: Moll in ári, molilméri, elszaladt á nyúl. A 44. Albretíhts főherceg kaposvári ezredéé: Negyvennégyes baka, isiesis, megfőtt már a zupa. A 86. márama- rotsi ezred: Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára. A 10. miskolci honvédeké: Zöldre vain a rácsos kapu festve. A 19. pécsi ezred: Verd meg Isten a gőzkocsi kerékét. Ezek után kíváncsian várom, hogy az új magyar honvédségi kürtjelek milyen zenéi hagyományból kerülnék ki, mert bizony az előbbiek a zenei tudat olyan rétegéből köszönnek ránk, amélyet nem lenne szerencsés etalonnak tekinteni. A magyar zeneélet formavilága élég gazdag ahhoz, hogy az ama hivatottak azonosságtudatunkat erősítő motívumokra leljenek, és az új kürt jelek csak megerősítsék a itóborzó üzenetét: Most szép lenni katonának! * Kertszamszédom zeneszerető ember. Hajnaltól napestig szól a zene az autó rádiómagnójából. Hallóim áka- raitom ellenére: Asszony, asz- szony, tekintetes asszony . . . vagy Van nékem egy csíkos gatyám . .. szívet melengető dallamokat. Kiszolgáltatottságomban fet-felsőhagtok a nagy égre, választ ugyan nem várok kérdésemre: Vajon miirt vétett valamelyik felmenőim hetedíziglen, hogy zenei terror áldozata vagyok? Kadlott Karcsi és Lagzi Lajcsi vetett rabságra, mely siralmas állapotomból aligha remélek szabadulást. Ha elhasználódtak a kazetták, van másik, s engem „E szűzi földön valami irág, Hej égigórő giz-igazók, hát nincsen itt virág?”. Apropó, kazetta! A 168 óra nem túl régi műsorában de egyéb helyen is szakállas téma a kazettahamisítás. A riporter a bolhapia- ai kazettaárusok dömping- jót szemlézi, s azon sopánkodik, hogy az árusoknál csapódik le a tisztességtelen haszon a hamisított kazettáik forgalmazásán keresztül. Éppen most, amikor a tisztességtelen haszon ellen baj- moilódilk a' parlament új törvény megfogalmazásával. A riporter szándéka tisztességes: tükröt akar tartani a szennyikulltúna vámszedői elé, hátha jóbh útra térnek. (Mondom azonban Hamlettal: „ay„ there is the rulbj”, vagyis „litt a bökkenő!” mert a riporter mitfárere, legitimált szaktanácsadója KiulMrkonmányzatunk magáévá tehetné a klasszikussá vált szállóigét: „Meddig élsz még vissza a mii türelmünkkel Ciatiiina?!”. Erfcél-díj.ra terjeszteném föl azt a ma nem kisebb személyiség, mint Lagzi Lajcsi. A kultúrpolitikát formáló duett az exportképes szórakoztató ipar megteremtésének az igényével lép föl, hogy mi- baimairáblb vógbemen jen a privatizálás a zenei piacon. Megszűnjön a kalózkodás a zenében, ahól immár a kazetták 50%-a illegális csatornákon kerül a zenei piacra. Meg (kell törni a monopóliumokat, fair legyen a zenei piac! Az „alkotóik” jógáit védeni kell! Arról most nem esik szó, hogy az „alkotók” jelentős hányada ebben a műfajban a közízlést a maga szájaíze szerint formálja, deformálja, minősíthetetlen, frivol, bárgyú dalszövegekké! és sematikus zenei formákkal trakitálva a „Nagyérdemű”-!. A kulitúnszernét lassan beborítja a miagyar privatizálódó zenei piacot, illetve annak jelentős szektorát, ahol már a trivialitás sem fedi a valóságot. Keresik tehát a kazetta- hamisítókat, de szabadon garázdálkodhatnék a szellem, a lélék és az erkölcs felsőbbrendűségét negligáló gátlástalan, kozmopolita sze- rencsélovaigok. Ideje volna már rövlidéblb (gyeplőre fogni a Ikiazetbahamlsítókkal együtt a zenei fogyasztói társadalom ízléstélen dalszövegeket kiagyaló „poétáit”. még ismeretlen zenei menedzsert, áld á zenei közéletünket megszabadítaná a „vírushordozóktól”. Nemesik Pál Sárgarézből van az ezred trombitája, Annak a'zúgását de sok baka várja; Fújjad kürtös, ezred-kürtös, elfújod-e végre, Vajon miikor lesz a háborúnak vége? Nem is csoda, ha 1918-ban megszólalt a békevágy, ha már négy év óta rohamra indította a sereget a kürtjei: Szerbiába’ megfújták a trombitát, Minden anya hazavárja a fiát. Várhatsz engem odahaza jó édesanyám, Szerbiába’ lesz az örökös hazám! Mert szegény magyar nép, akármerre lép, úton-útfélen a fülébe bazseválják: „Van nekem egy csíkos gatyám, Benne hordom a ceruzám, Minden este írok vele, Mégse kopik el a hegye!” *
