Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1990. december 23., vasárnap Abaújvártól Zemplénagárdig Nem térkép e táj VI. Nem csupán a beküldött megfejtések nagy száma, hanem a telefonon és sze­mélyesen közölt elismerő vé­lemények is arról győznek meg bennünket, hogy érde­mes volt e játékot megren­deznünk. Igaz, két verseny­zőnk afféle bírálatként je­gyezte meg, hogy lassan le­véltárosnak kell lenniük a pályázóknak, mondván, igen nehezek, sőt egyre nehezeb­bek a kérdések. Lehet, hogy igazuk van, bár a tények mást mutatnak. A negyedik forduló kiértékelése után is „még mindig” 200-an állnak késhegyre menő versenyben, teli találattal, s gyanítjuk, a hatodik forduló után sem lesznek sokkal kevesebben. Ám a versenyt el kell dön­tenünk, hisz’ a nyilvános döntőben 30 komolyabb ajándékot, díjat tudunk át­adni a legjobbaknak. Éppen ezért a hatodik, utolsó for­duló sem lesz könnyű. Ami könnyítés: a válaszokat az ünnepekre való tekintettel január 3-ig kérjük bekülde­ni címünkre, Észak-Magyar- ország Szerkesztősége Mis­kolc, Bajcsy-Zs. u. 15. 3527. A borítékra írják rá: Nem térkép e táj VI. Játékunk szponzorai to­vábbra is: a Vasvill Depó Belvárosi Kereskedelmi Kft., a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Hollóhází Porcelángyár, a Nagytanya 'Fogadó, a Bod- rogkeresztúri Kerámiaipari Szövetkezet, a Hungária Biz­tosító iRt., a Shell Interag Rt., a Magyar Autóklub me­gyei szervezete, a GONG Utazási Iroda, Calypso étel­bár, a Penta Tours, a Bor­sod Tourist, a miskolci Cent­rum Áruház, a Bigatton Kft., a Color Galéria, a Bőr­díszmű Galéria, a Mese cuk­rászda, a Miskolci Nemzeti Színház, a Cooptourist, az Expressz Utazási Iroda, a Borsod Volán Tourist, a ITT LEVÁGANDÓ! miskolci Korvin Ottó utcai könyvesbolt, a Széchenyi ut­cai Kazinczy Könyvesbolt, a Műszaki könyvesbolt, az Amfora Vállalat, a Miskol­ci Vízművek, a Glória To­urs Utazási Iroda, a Poli­mer Tours Utazási Iroda, a Palotaszálló, a Tokaj étte­rem, a Borsodi Iparcikk Áruház Kft., a iBIK Széche­nyi utcai tv-szalon, a Szé­chenyi utcai ajándékbolt, az Elektron Kft. Miskolc, a Képcsarnok Vállalat Mis­kolc, a Domus Áruház 'Mis­kolc, az Agroker, a Kertész Áruház, a Miskolci Vendég­látó Vállalat Központi Hi­degkonyhája, a Miskolci Li- kőrgyár, a Szerencsi Csoko­ládégyár, az Orion miskolci, Kazinczy utcai márkabolt, a Mélyvölgy utcai Halászta­nya, Miskolc, a Kisvadász étterem, Miskolctapolca, a Szeles utcai cukrászüzem és természetesen az Észak-Ma- gyarország Szerkesztősége. VI. FOR DÚLÓ 6. A történet Miskolcon játszódik 1840. jú­niusa végén. Egy cseresznyevásárlás történetét írja meg István öccse a bátyjáról. „ ... még az utczán, a kendő egyik sarka a nagy súly alatt kisiklik bátyám ujjai közül, s a négy itcze cseresnye mind szétgurul a ká­véház előtti járdán. Én erre egy önkéntelen mozdulattal megragadom bátyám karját, hogy minél gyorsabban meneküljünk innen, e köz­nevetség exponált helyéről... ám a báty, megáll helyben, sőt leguggol, zsebkendőjét szépen lassan kiterítette a járdán és »de bi­zony ezt a gyönyörű cseresnyét én npm az utczagyerekeknek vettem« szóit, s kezdi egész kényelemmel szemenként a kendőbe vissza­szedni." Ki volt a báty, a későbbi történelmünk so­kat vitatott, nevezetes személyisége? (10 pont) 7. A geleji református templomban egy már­ványtáblán 1939-től az alábbi kis vers olvas­ható. „Kicsiny voltál még, s elvittek messze, / Visszahozott anyád szerelme. / Nagy lettél ké­sőbb, neved ma is él / emlékét híven őrzi ez a nép.” Kiről szól ez a versike? (5 pont) 1. E fotón egy Rákóczi-pincének nevezett,- többszáz méter hosszú föld alatti bortároló, ma­gánpince egy részlete látható, benne egy 3-5 millió évre becsült tölgy megkövesedett törzsé­vel. A fatörzset 1953-ban dr. Andreánszky Gá­bor professzor, a Természettudományi Múzeum Növényrendszertani Intézetének akkori vezető­je vizsgálta meg, s ő állapította meg a ko­rát. E pince valamikor I. Rákóczi György tu­lajdona volt, mint dézsmapince. Később volt tulajdonosa a Czecz család, Czecz János, 1848- as honvédtábornok leszármazottjai. A pince - s benne az értékes természettudományi lelet- egy Miskolchoz közel fekvő falu szőlőhe­gyén, a Felső-Pincesoron található. Jelenlegi tulajdonosai dr. Szarka Zoltán és dr. Szarka László nyugdíjas jogtanácsosok. Hol található e pince? «, (10 pont) 2. Melyik abaúji templomban láthatjuk a Köpönyeges Madonna freskóját, melyhez ha­sonló állítólag csak Franciaországban találha­tó? (5 pont) 3. A sályi temető egyik szerény fakeresztjén a következő gyermeknév olvasható: Ziegler Árpád Mihály. Mindössze két évet élt. Ki volt ő? Mely jeles személyiséghez kapcsolható, s hogyan? (10 pont) 4. Hazánk egyik legmagasabban fekvő vár­romja. Első várnagyát állítólag Péter ispán­nak, egyik leghíresebb védőjét pedig Patócsy Zsófiának hívták. Melyik várról van szó? (5 pont) 8. A fotónkon látható különleges építmény egy kastélykertben áll. Tartóoszlopok, kőkopor­só, obeliszk. A Csikvári Antal szerkesztette Borsod vármegye monográfiája szerint, 1814- ben készült e rejtélyes emlékmű. Melyik községünkben található (5 pont) - és az egyik oldalán latin nyelven, milyen két- szavas felirat olvasható? (5 pont) i m mmmmmmmmmm mm. 5. Ez a férfiú megyénk egyik településén volt pap. Korábban az egri tanítóképző iro­dalmi professzora volt, s az a „meglepő tett" fűződik nevéhez, hogy félévkor megbuktatta magyar nyelv és irodalomból az akkor har­madéves Gárdonyi Gézát. A később híressé vált író ennek ellenére, mindig szeretettel em­lékezett meg egykori tanáráról. , Ki volt ez a paptanár, s hol lelkészkedett megyénkben? (5-5 pont) A versenyző neve: Lakcíme: 50 éves a Vasas Otthon (I.) avagy művelődési cMui Diósnyűrvasgyárban Az első dlósgyőrvasgyári munkásotthon Fazola Henrik, egri laka­tosmester irányításával 1770- ben megteremtették a diós­győri vasgyártás alapját. Száz évvel később, 1870. au­gusztus 2-án pedig már a mai ’helyén az új nagyol­vasztó kezdte meg a műkö­dését. Alig tíz évvel később iskola épült, 1885-ben álta­lánossá vált a villanyvilágí­tás, folyamatosan nőtt a munkáslétszám. A munkásétterem 1895-ben már több, mint négyezer munkás termelte a vasat a diósgyőri vasgyár­ban. A 12 órás műszakban dolgozó munkások étkezési lehetőségeinek az elősegíté­sére a gyár vezetősége fel­építette az ezer személyes munkáséttermet, melyben az ebédszünet alatt az otthon­ról küldött, vagy magukkal hozott ebédet asztaloknál ül­ve fogyaszthatták el a mun­kások. A favázas, egysorlég- lás épület az étkezéseken kívül nagyobb tömegek szá­mára különböző rendezvé­nyek tartására is alkalmas •lett. Az épület ünnepélyes megnyitása 95 évvel ezelőtt, 1895. november 17-én volt. A Borsod megyei Lapok no­vember 22-i száma híven tükrözte az ünnepet: „A diósgyőri vasgyárban e hó 17-én, azaz vasárnáp, szép és lélekemelő ünne­pély folyt le, melyet a Jó­szerencse Dalkör a 60 méter hosszú munkásétkező terem megnyitására rendezett. A megnyitó ünnepélyen — mely, hogy annál népsze­rűbb és látojgatottabb le­gyen, ingyenes volt — kö­rülbelül 1500-an vettek részt urak és munkások egyaránt. Az ünnepély fénypontja volt a vegyeskar működése, mely Michalik »Verbunkos indulóját« Szebenyi József karnagy vezetése alatt oly szabatossággal és művészi felfogással adta elő, hogy a közönséget elragadta a szó szoros értelmében ...” Az étkezések alatt előbb vízzel, majd később elektromos árammal működtetett orgo­na játszotta a Kék Duna keringőt, a Ráikóczü-indulót, és más számokat. E bécsi gyártmányú, száz évvel ez­előtt is már lyukkártya­rendszerrel működtetett cso­dálatos hangszert a legutol­só tulajdonos, a Kristek család segítségével a kora­beli fényképek és visszaem­lékezések alapján a kohá­szati mintaasztalosok kitűnő érzékkel újjáépítették, és a hatvanas években egy orszá­gos vasas dalosünnepen a Rónai Sándor Művelődési Központban megszólaltattuk. Itt őriztük 1977-ig, a Di­ósgyőri Vasas Művelődési Központ átadásáig, majd — mint jogos tulajdonosának — átadtuk. Azóta a „Sza- badság-kert”-ben emészti az enyészet ezt az egyedülálló művelődéstörténeti műemlé­ket. Az avatáskor a munkás­étterem még nem rendelke­zett színpaddal. Több, mint egyéves előkészület után, jórész a gyár költségén, fel­avathatták a villanyvilágí­tással felszerelt színpadot. Kilencven évvel ezelőtt — 1900. február 14-én — „Thá- lia ünnepet” ült a Jószeren­cse Dal- és önképzőkör. „Ezen a napon avatták fel az egyesületnek újonnan épült, díszes színpadát, a nagy munkásétteremben, óriási közönség jelenlété­ben ...” A Jószerencse Dal- és ön­képzőkör által működtetett kultúrházat teljes egészében a gyár üzemeltette. Gondos­kodott a fűtés, a világítás, a takarítás, az esetenkénti át­rendezés és mindennemű karbantartás költségeiről. Ilyen kiadásokkal a „Jósze­rencse” költségvetésében nem is találkoztunk. A mű­velődés ilyetén való támo­gatása évtizedek múltán is példaképül állhat a későbbi munkaadók előtt,. A mun­kásétterem, melyre már csak az idős vasgyáriak em­lékeznek és emlegetnek, a nép nyelvében „lovarda”- ként, „hodály”-ként vált közhasználatúvá. Jóllehet, sohasem volt ideális környezet, mégis 1964-ig, hetven éven keresz­tül szolgálta a vasgyáriak művelődését. Az 1893-ban megalakult Jószerencse Dal- és önképzőkör működtetésé­ben sok száz zenei, művelő­dési alkalom volt itt a kul­túra forrása. Itt nyílt meg 1895-ben az első munkás­könyvtár, és 1913 szeptem­berében az első állandó mo­zi, ebben a teremben hall­gatta ezer és ezer ember a vasgyári zenekar műsorát, a kórusok énekszámait, és az amatőr színjátszók bemuta­tóit. 1970-ben került csákány alá. Megérdemelné, hogy 1995-ben, átadásának száza­dik évfordulóján valaki sze­rényen megemlékezne róla, netán egy emléktáblát is -el­helyezne a diósgyőrvasgyári munkásság művelődésének hajdanvolt színhelyén. Az első munkásotthon A szakszervezetek első vi­lágháború utáni, egyre élén­külő tevékenysége Diósgyőr- vasgyárban a művelődés le­hetőségei terén is komoly gyakorlati eredménnyel járt. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szö­vetsége miskolci helyi cso­portja 1918 áprilisában lét­rehozta a „Diósgyőri Mun­kás-Otthon Bizottság”-át. Rövid idő alatt , több százan jelentkeztek és nyilatkoztak, hogy „önként adományoznak a diósgyőri munkás-otthon alap javára”. Alapító tag lehetett mindenki, aki leg­alább 10 koronával hozzájá­rult az alaphoz. Az alap ki­egészítése céljából a szak- szervezet diósgyőrvasgyári csoportja gyakorta rendezett táncmulatságot. Az adományok és a bevé­telek eredményeként 1920. október 20-án megvásárol­ták az Andrássy. utca 13. sz. alatti szerény kis földszintes épületet, mely közel húsz éven át viselte a „Diósgyőr­vasgyári Munkásotthon” büszke címet. Ebben az épü­letben zajlottak a szakszer­vezeti és munkásgyűlések, majd 1923-tól a különböző ismeretekét terjesztő előadá­sok. Itt működött a vasasok könyvtára és 1925. május 1- én — 65 évvel ezelőtt — e falak között alakult meg és működött a szakszervezetek Vasas Férfikara, mely évti­zedekig az ország elismert énekkara volt, kezdetben dr. Nagy Ferenc, majd Gránáth József hegedűművész és kar­nagy, végül Forrai István irányításával. A keresztény­otthon Az első világháború befe­jeztével egymásután jelen­tek meg a politikai pártok és egyesületek a vasgyári munkásság körében. A Ma­gyarországi Szociáldemokra­ta Párt országos vezető tit­kárává Malasits Gézát, a di­ósgyőri vasgyár volt igazga­tóját választotta. 1920. július 10-én a vasgyárban is meg­alakult a Keresztényszocia­lista Párt helyi csoportja. A keresztényszocialista eszmék diósgyőrvasgyári térhódítá­sával mái- 1926. januárjá­ban felvetődött egy otthon építésének a szükségessége és terve. Ez a terv 1934. má­jusában vált valóra, amikor- is június 10-én, vasárnap Vélsz Jenő központi vezér- igazgató megtette az első kapavágást. Az egyesületek és társa­dalmi szervezettek anyagilag és munkával is hozzájárul­tak az építkezéshez. Ennek következtében 55 évvel ez­előtt — 1935. november 17- én, vasárnap — sor kerül­hetett az új otthon felavatá­sára. Az avatóümnepségen részt vett többek között Pet- neházy Antal államtitkár, Bornemissza Géza iparügyi miniszter, Vélsz Jenő kor­mányfőtanácsos, vezérigaz­gató és sokam mások a gyár különböző társadalmi réte­geiből. Melczer Béla elnöki megnyitója után dr. Her­mann Imre ügyész ismertet­te a mozgalom 15 éves tör­ténetét, majd Lóczy Károly mondott ünnepi beszédet. A székházat Petneházy Antal államtitkár adta át rendel­tetésének. Az épület erede­tileg a Keresztény Szocia­lista Otthon címet viselte, a vasgyáriak tudatában azon­ban mindvégig „keresztény- otthon” néven élt. A felavatást követő évek­ben, de 1945 után is sok közművelődési rendezvény­nek adott hajlékot. Még a második Világháború ideje alatt is működött a kelle­mes Fabók-mozi, ez a ház adott otthont a későbbi Szin- vavölgyi Együttesnek. Mára sajnos már elveszítette mű­velődési funkcióját. A nyug­díjasok klubján kívül már csak kereskedelmi célokat szolgál. Kováts György (Folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents