Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-03 / 283. szám

1990. december 3., hétfő

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

A vállalati tanács bizalmából november 15-től Pál- fi Sándor tölti be a vezér- igazgatói tisztet a Tiszai Vegyi Kombinátban. Ezt megelőzően beruházási vezérigazgató-helyettesként dolgozott, ami azt jelentette, hogy egy szakterületért felelt, most két hét óta viszont minden gond az ő vállára nehezedik.

— Milyen érzés ilyen országos hírű, hosszú évek óta jól prosperáló nagyvállalat élén állni? — kérdeztük a közelmúltban megválasztott vezérigazgatót.

— Nem könnyű ma vezetőnek lenni. Ezt nem azért mondom, mert az eddiginél is többet kell dolgoznia. A nehézség okát két tényezőben látom. Egy részről tovább romlottak a gazdálkodás külső és belső feltételei, más részről felfokozott társadalmi követelmények tapasztalhatók a vállalatokkal szemben.

— A TVK sajátos, más vállalatokhoz alig hasonlítható helyzetét magyarázza, hogy petrolkémiai profiljánál fogva óriási mennyiségű vegyipari benzint (a kőolajnak az egyik származékát — szerk.) dolgoz fel. A kőolaj viszont egyre inkább olyan meghatározó stratégiai energiahordozó a világpiacon, amelynek ára állandóan emelkedik. Ráadásul ma már csak kemény valutáért lehet hozzájutni a fekete aranyhoz.

— Egyetértek fejtegetésével, amihez még azt tenném hozzá, hogy az öböl-válság n'táSsjúY.átó) súlyosbította a petrolkémiai ágazat helyzetét azáltal, hogy az olajáremelést nálunk azonnal nem követte, nem követhette a műanyag-késztermékek árának növelése. Nyugat ebben is előttünk jár, ott ugyanis egy olajár-robbanáskor az olajszármazékokból készült műanyagok árát gyorsabban lehet rendezni, így nem éri a termelőt-veszteség. A környezeti feltételek rosszabbodása közé sorolom még, hogy az állam úgy akarja, úgy s éretné csökkenteni a költségvetési hiányt, hogy fokozza a vállalatokra kivetett elvonáso- gi kát. Ez viszont a gazdálko- jjj dóknak okoz nehézséget, ar- H ról nem is beszélve, hogy egyébként a nagy pénzte- ! lenség miatt egyre összébb , zsugorodik a belföldi piac

— A feltételek rosszabbo- , L dúsa arra készteti a legtöbb é vállalatot, hogy valamilyen

módon javítson pénzügyi helyzetén.

— Számunkra is a fő cél most a pénzügyi stabilitásunk megőrzése — húzta alá a vezérigazgató. — Ezért arra kényszerülünk, hogy különböző belső intézkedésekkel — amit persze nem szeretnénk a jövő gyakorlatává tenni — elejét vegyük a helyzet romlásának. Természetesen számítani kell arra is, hogy a vállalat eredménye nem éri majd el az eddig megszokott szintet.

— Külföldi tőke nélkül ma egyetlen termelőegység sem remélhet tartós sikert a gazdálkodásban. A TVK milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben?

— A privatizáció mellett vagyok magam is. Szerencsére vállalatunknál erre kedvezőbb esélyeket látok, ugyanis az ehhez szükséges felté'elek jobbak, mint a magyar átlag. Hogy mire gondolok? Elsősorban arra, hogy termelőberendezéseink műszaki, technikai színvonala eléri a nyugat-európai szintet, hiszen az utóbbi húsz évben létesült valamennyi gyárunk berendezéseit. technológiáját a legfejlettebb tőkés országokból

vásároltuk. Ehhez párosul egy igen magas szellemi tőke, az évek során felhalmozódott emberi, műszaki tudás, amit én legalább olyan fontosnak tartok, mint magát a technikát.

— Ehhez pedig igen jól integrálható a külföldi működő tőke.

— Én is így látom. Egy részről a fejlett technika, a kellő műszaki kultúra révén hatékonyabb foglalkoztatás kialakítására nyílik majd lehetőség, ugyanakkor egy, vagy több külföldi cég bevonásával lehetőség nyílik megfelelő piac biztosítására is. Arról nem is beszélve, hogy rendkívül nyereségessé lehet tenni egyik-másik vegyipari tevékenységet.

— Az is tény viszont, hogy a külföldiek ma még nem állnak sorban vegyes vállalat létesítéséért.

— Jelenleg is több neves külföldi céggel tárgyalunk egy esetleges üzlet reményében. Tapasztalni lehet viszont részükről a tartózkodást, ma még sokan kockázatosnak tartják a tőkebefektetést. Ennek egyszerű a magyarázata. Melyik üzletember vállalkozik ilyen magas infláció-ráta közepette Magyarországon beruházni. És persze az sem közömbös számukra, milyen a politikai, társadalmi stabilitásunk. Erről a külföldieknek is megvan a véleményük. Ilyen körülmények között nem könnyű olyan vállalkozót találni, aki bizonyos kockázatvállalásra is hajlandó.

_Hl— Népi kerülhetjük meg a műtrágyagyártás, illetve a műtrágyagyár helyzetét. Már csak azért sem, mert nemrégiben újfent drasztikus termelői energiahordozó áremelést jelentett be a kormány.

— Kényszerhelyzetbe került a vállalat műtrágyagyára. Ehhez hadd tegyem rögtön hozzá, ennek a termelőüzemnek a sorsa nem a TVK kezében van. Már csak azért sem. hiszen köztudott, miiven válságot él át ma a magyar mezőgazdaság, nincs pénz. minimálisra csökkent a fizetőképes kereslet, nemcsak a műtrágyából. Erre egvetlen adatot mondanék: jelenleg mindössze 10 ezer tonna nitroeénműfráeva szállítására van belföldi rendelés a birtokunkban. Nevetséges mennyiség.

— Ebben a helyzetben vajon nincs kitéve a TVK annak, hogy létszámot kell csökkentenie?

— Szándékom szerint nagyobb arányú munkaerőcsökkentésre nem kerülhet sor. Váratlan helyzetek persze előfordulhatnak. Sok függ azonban a kormányzat politikájától, hogy egyáltalán igényt tart-e a hazai műtrágyagyártásra. Hosszú távon ettől tesszük függővé ennek a profilnak a megtartását.

— Létezik még egy izgalmas kérdés, nevezetesen az olaj-, illetve a vegyipari benzinellátás várható alakulása. Nem sok jót prognosztizálnak például a magyar— szovjet gazdasági tárgyalásod.

— Én bízom benne, hogy a termeléshez szükséges vegyipari benzin jövőre is rendelkezésünkre áll. Az már más kérdés, honnan, a világ melyik tájáról tudjuk beszerezni. Egyébként is a kombinát 1990-től már főpiaci áron, dollár ellenében jut hozzá a vegyipari benzinhez. S miután jövőre, már a dollár lesz a fizető- eszköz a Szovjetunióval való kereskedelemben is, nincs különösebb jelentősége, honnan vásárolunk.

Lovas Lajos

Részvénytársaság, vagy fejszámolás?

Mi lesz a Tudomány és Technika Házának sorsa?

Már akkor is vita kavargóit körülötte, amikor kijelölték a helyét, hogy oda épüljön, a megyei könyvtár és a SZOT-székház között elterülő szép, nyitott, parkosított területre, ugyanis a miskolciak egyáltalán nem akarták, hogy valami ház terpeszkedjen a park területén. Vitatkozni lehetett ugyan, de a ház felépült arra á helyre, ahová tervezték. Aztán, mert a ház igen tetszetősre sikeredett, a miskolciak is megszokták, elfogadták. Mostanában viszont mindenféle hírek keringenek a ház sorsáról. Hallani például, hogy nincs tisztázva á tulajdonjog, egyesek át akarják játszani a fővárosnak, mivel a városi önkormányzat nem tudja működtetni, s a háznak egyáltalán nincs is programja. Néhány héttel ezelőtt megkerestük dr. Tóth Józsefet, a Tudomány és Technika Háza megbízott igazgatóját, s kértük, nyilatkozzon a programról, a ház sorsáról. Akkor azzal utasított el, hogy néhány héten belül a tudományos egyesületek dolgozóival, tagjaival egyeztetett programmal fog szolgálni. Most ismételten érdeklődtünk.

— Kérem. Azóta még nem sikerült azt a fórumot összehívni, amelyen a tagság és a vezetőség véleményét meghallgathattuk volna. Ez a fórum valószínűleg

december 4-én tanácskozik majd a Technika Házában. Szerintem a legfontosabb, hogy a ház működtetéséhez a szükséges likvidtőke megteremtődjön. Nevezetesen, egy pénzeszközről van szó, amellyel vállalkozni lehet, és bevételre tudunk szert tenni. Erre azonban az én felfogásom szerint csak akkor lesz lehetőség, ha privatizáljuk a házat, illetve részvénytársasággá alakítjuk.

— Kissé meglepő, amit mond. Mennyi a ház becsült értéke, ön szerint hogyan képzelhető el a privatizáció?

— Száznyolcvanmillió forint. Ha a privatizációról beszélek, akkor szólni kell arról is, hogyan épült fel ez a ház. Egyéni és Vállalati hozzájárulásból, s részben társadalmi munkában épült. Ennek megfelelően a privatizáció a létesítő egyének és szervek javára történhet. Például minden tudományos egyesületi tag egy az öt arányban kedvezményes részvényt vásárolhatna, nevezetesen a tízezer forintos részvényt kétezer forintért kapná meg. Ily módon Kill ezer részvényesre számíthatnánk. Másrészt pedig azok a vállalatok, amelyek hozzájárultak a ház építéséhez, a hozzájárulás mértékének megfelelően kedvezményesen vásárolhatnának részvényt. így 40—60 millió

forint tőkére számítanánk. Számítunk továbbá olyan vállalatokra és egyénekre, akik egy az egy arányban jegyeznének részvényeket, a jegyzés 200—250 millió forint alaptőke értékében. Ezek után egy hatvantól százmilliós nagyságrendű likvidtőkével vállalkozhatnánk a tíz-tizenegyezer főt számláló tudományos egyesületi tag szellemi bázisára alapozva. Segíthetnénk például a termékszerkezet-váltást a megyében, részt vehetnénk különböző fejlesztési témák, feladatok megoldásában. Sokrétűen közreműködhetnénk kisvállalatok, magán- vállalatok alapításában, egyszóval hatékonyan működtethetnénk a rendelkezésünkre álló szellemi kapacitást.

— Tóth úr! Olyan hírek terjedtek el, hogy a házat vaiaki, vagy valakik megpróbálják átjátszani a budapesti MTESZ-közpnntnak, ugyanis nem tisztázódott a tulajdonjog.

— Valóban így történt, ugyanis a házat az elsőfokú földhatóság a magyar állam javára jegyezte be, és a MTESZ-nek adott használati jogot. Mi ezt meg akartuk fellebbezni, s arra kértük a MTESZ-központ budapesti jogtanácsosát, hogy a fellebbezéshez adja meg a segítséget. De a segítség helyett a központ tudtával önmaga fellebbezett, és kérte, hogy

a budapesti MTESZ javára jegyezzék be a tulajdonjogot. Én — mint megbízott igazgató — csatlakozó fellebbezést nyújtottam be azzal, hogy a tulajdonjegyzés törvénytelen, igazságtalan, hiszen a MTESZ csak igen kis összeggel járult hozzá a ház létesítéséhez.

— Korábban a városi, vagy a megyei tanács milyen összeggel járult hozzá az építéshez? Ha hozzájárult, akkor a jelenlegi ön- kormányzat is jogot formálhat a tulajdon egy részére.

— Ez vitatott. Vannak olyan információink, hogy a tanács igen jelentős pénzt adott, nem is szólva az építési terület tulajdonjogáról. De az önkormányzat tulajdonjogát egy alaposabb vizsgálat tisztázhatná.

— Pillanatnyilag milyen lehetőség van rá, hogy a házat részvénytársasági formában működtessék?

— Kell ehhez egy alapítói akarat. Erre szeretnénk megnyerni a város közvéleményét is. Joeilag ugyanis nincs semmi akadálya, s illeszkedik a kormány privatizációs elképzeléseihez is.

— Hányán dolgoznak a házban? Milyennek érzik a jövőt?

— A portástól a személyemig mindenki bizonytalannak érzi a sorsát.

Szarvas Dezső Fotó: Laczó József

Országos gyűlésére kószál az MDF

1 övőre is árkiegészítés a fejre

A rosszul tejelő marhának vége

(Folytatás az 1. oldalról)

zottságainak ajánlásait — fogalmazták meg a küldöttek, akik sürgetőnek érezték azt is, hogy a társadalom és a gazdaság minden szintjén bekövetkezzen a rendszerváltozás. Ezért a meghozandó törvények, rendeletek küszöböljék ki a régi rendszer továbbélésének lehetőségét. Ezzel egyetemben kiemelték: a társadalmi igazságosság megköveteli a politikai, gazdasági felelősség megállapítását, a felelősök megnevezését, elszámoltatását, a jogtalan és méltánytalan előnyök megvonását.

Az MDF IV. országos gyűlése december 15-én .kezdődik.

I. S.

Nem vonják el jövőre a tej fogyasztói árkiegészítését — ez a bejelentés kedvező visszhangra talált azon a tanácskozáson, amelyet az Agrárkamara hívoH össze a tejtermelők, -feldolgozók képviselői részére. A Pénzügyminisztérium jelenlévő megbízottja szólt arról, hogy ez az összességében 4,6 milliárd forintos összeg segPhet a tejgazdaság gondjainak orvoslásánál. A tanácskozáson a termelők részéről többen hangsúlyoznák: hajlandóak önkorlátozó intézkedésekre is, amennyiben a kormányzat részéről megértésre találnak javaslataik, egyebek között arra, hogy a fogyasztói árkiegészítés egy részéből fedezzék azokat a

bevételkieséseket, amelyek a hazai tejértékesítés visszaesése és az export beszűkülése miatt adódtak.

A tanácskozáson elhangzott a Pénzügyminisztérium megbízottja részéről, hogy pénzügyi következmény nélkül szabadulhatnak meg — a magántermelők és a nagyüzemek egyaránt — a tehénállománynak attól a részéből, amely gazdaságtalanul, rossz jövedelemmel „termel”. Ezt eddig nem tehették meg, ilyenkor minden esetben vissza kellett fizetniük a korábbi állami támogatási juttatást, így hát többnyire nem volt lehetőség arra, hogy mérsékeljék a kínálatot. A termelők minden bizonnyal élnek

majd ezzel a lehetőséggel, és más helyi megoldásokat is tesznek a sokak szerint átmeneti jellegű tejértékesítési problémák áthidalására. Egyebek között a gazdaságok igyekeznek exportpartnerekre találni, és sokan keresik például a hafármen- ti értékesítés lehetőségét, amint az a tanácskozáson is kiderült.

Határoztak egy kilenctagú tárgyalócsoportról, azzal a feladattal, hogy az illetékes főhatóságokkal együtt keressék a tejügy végleges megoldását. A csoport munkájában az Agrárkamara képviselői mellett a gazdaszövetség, a tejipar, a szövetkezeti termelés, a magángazdálkodók és szakmai szervezetek képviselői vesznek részt.