Észak-Magyarország, 1990. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

1990. december 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 ÉM sport Az EBU közvetít Bár még fél év sem telt el azóta, hogy végebért az olaszországi labdarúgó-világ­bajnokság, a nemzetközi szövetség, a FIFA ési az amerikai szervezők máris az 1994-es tengerentúli World Cup-ra készülnek. Ezt jelzi, hogy egymást követik a fon­tos bejelentések. Így példá­ul legutóbb azt a hírt kö­zölték New York-ban, amely szerint az eseménysorozat televíziós közvetítési jogát nem valamelyik amerikai társaság hanem az Euro­pean Broadcasting Union kapta meg. Maradona cáfol Ökölvívó CSB Győzelemre számít a Bányász Ma délután rendezik meg a miskolci városi sportcsar­nokban a Borsodi Bányász— Paksi SE első osztályú baj­noki ököl vívó-mérkőzést. — Valamennyi verseny­zőnk egészséges, és legjobb­jaink is a kötelek közé lép­nek — mondta Takács Gá­bor, a piros-feketék vezető edzője. — Miivel a Bundes- ligában nem lesz forduló, rendelkezésünkre áll Isasze- gi Róbert is. A Paks nehéz ellenfél, olyain klasszisok­kal, mint Szabó L., Kalo­csai, Bognár és Hart. Szo­ros csatára és győzelemre számítunk! Döntő lehet az, hogyan alakul majd az ál­lá® a juniorok küzdelme után? Ha nem kerülünk hátrányba és 4-4-ről startol­nak a felnőttek, úgy érzem, nem érhet miniket meglepe­tés. A nagy érdeklődéssel várt összecsapás 16 órakor kez­dődik. Diego Manadowa, az olasz SSC Napolt argentin (labda­rúgója csütörtökön ismét megerősítette, hogy távozni készül csapatától. Tagadta viszont azokat a híreket, melyek szerint a francia Olympique Marséille-hez, vagy egy japán egyesület­hez szerződne. — Csak Argentínában va­gyok hajlandó játszani! — jelentette ki a 30 éves csa­tár. — Olaszországban rosz- szul bántak velem, ezért mindenképpen egyesületet akarok változtatni. A nápo­lyi szurkolók hiába remény­kednek abban, hogy letöl­tőm szerződésemet, s 1993- ig a Napolinál maradok ... Diego Maradona egy ró­mai napilap hasábjain cá­folta azt is, hogy Bemard Tapie-val, az Olympique Marseille elnökével találko­zott volna titokban hétfőn, amikor Németországba uta­zott. Ha: HLSZ-k özgy Ma rendezik meg Budapesten a Magyar Labdarúgó Szö­vetség országos közgyűlését. A Borsod Megyei Labdarúgó Szövetséget Vágó György, Vantal Dezső, Demény Béla, Losonczy Árpád, Ungvári Lajos és Pesti György képviseli. Mit takar a 21 százalék? Babinyecz: „Eddig jutalmazni és büntetni sem tudtam..." EGYESEK azt mond­ják, atlétikai mérleget vi­szonylag könnyű készíteni. Mert a számok, aiz időered­mények, a pontok önmaguk helyett beszélnek. Mások ar- na a véleményre helyezked­nek, hogy ebben a sportág­ban roppant nehéz össze­foglalót csinálni, mert em­ber legyen a talpán, aki ki­ismeri magát az „ezernyi” szempont között. Nos, jóma­gam másfél óra alatt rájöt­tem, hogy mindkét tábor hí­veinek igaza van. Babi­nyecz József, a DVTK ve­zető edzője alaposan felsze­relte magáit, hozott, vagy három füzetet, temérdek rangsort, több jelentésit. Ezekből igyekeztünk kira­gadni a lényeget. Az egyik legfontosabb: ia piros-fehé­rek ebben az évben 6346 pontot gyűjtöttek, szemben a ’89-es 5003-mal. Miből jött össze a 21%-os fejlődés? Valamennyi korcsoport és versenyszám országos baj­noki teljesítményéből, a vi­déki és budapesti bajnoksá­gokon elért eredményekből, az IBV, :a felnőtt EB és a mezei VB pontjaiból, a csü­csök, minősítések, átigazolá­sok „egységeiből”. A MASZ rangsora még nem látott napvilágot, en­nek ellenére szinte bizonyos­ra vehető: a DVTK a 6. helyről a 3,-ra lép előre, az utánpótlás versenyében pe­dig első (!) lesz. Babinyecz tehát örülhetne, a vezetés­sel önmagát és a Szakosz­tályt tapsoltathiatná, de nem teszi. Mert nem akarja a számokat manipulálni, töm- jénezésre felhasználni. Ob­jektív kíván maradni: látja a jót és a rosszat is. Az imént említett 21%-ot keve­sebb edzővel, kevesebb pro­fi (spor.tállásban lévő) ver­senyzővel termelték ki. A 6346 pont 50%-át a diákok és a istátusnélküliek (az amatőrök) hozták. Ebből kö­vetkezik: a profik rnagvon drágán, az amatőrök pedig szinte ingven állították elő az összteljesítményt. Babi­nyecz nem boldog azért sem, mert a 7.2 milliós költség- vetésük döntő hányada (5,2 millió) a versenyzők és az edzők bérezésére ment el. A menedzselésre, a felsze­relésekre, a táborozásokra, az utazásokra! pedig azt a kétmilliót fordították, amit a támogatóktól, szponzora­iktól szedtek össze. AZ EDZŐK LISTÁJÁT Szűcs József (gyalogló szak­ág) vezeti 1507 ponttal. A további sorrend: Babinyecz József (közép- és hosszútáv) 1451; László István (vágta, ugrás, gát) 902; Pallay Sán- dorné (dobók) 682; Piczil Sándor (júliusig dolgozott a klubnál — vágta, ugrás, gát) 528. A klub színeit nemzet­közi versenyeken a követ­kezők képviselték; Szebensz- Icy Anikó (fedett pályás és szabadtéri Európa-bajnok- ság), Kiss László, Kocsis Zsuzsa, Barta Viktória, Das- kóczi Gábor, Dobai Marcella (Ifjúsági Barátság Verseny), Barta Viktória (mezei VB), Szebenszky, Kocsis, Váradi Ibolya (Gyalogló Bajnokcsa­patok Európa Kupája). A felsoroltakon kívül 13-an kaptak még helyet a külön­böző válogatott viadalokon a magyar együttesekben. A szakosztály legeredménye­sebb tagja Szebenszky lett, aki azonban a fedett pályás kontinensviadalon kiharcolt hetedik helye után a sza­badtéri EB-n balszerencsés körülmények között csak ti­zenhatodik lett. A PIROS-FEHÉREK az idény folyamán két országos csúccsal örvendeztették meg edzőiket és a sportág bará­tait. 10 kilométeres gyalog­lásban Szebenszky 44:54- gyel, a serdülő A fiú 4X100 méteres váltó pedig 43:25- tel tette le névjegyét. Az or­szágos bajnokságokon — egyéniben és csapatban — 20 aranyérem jutott a diósgyő­rieknek (a korábbi mérleg gyengébb). A vezető edző szerint biztató, hogy elsősé­geik egynegyedét a serdülő B-sek érték el. Ezek után nézzük, hogy a 6346 pontból kik termelték a legtöbbet? A profik élcsoportja: Sze­benszky 519, Simkó 299, Pal- layné 267, Kóczián 251, Ser­főző 201, Mig 174. Amatőrök: Barta 272, Kiss L. 248, Ko­vács Zs. 198, Mádai 172, Prá- gay 149, Váradi 113. Az 1990- es mérleghez tartozik, hogy a DVTK — akárcsak a ko­rábbi esztendőkben — újra otthont adott néhány rangos viadalnak. A magyar—cseh és szlovák—angol nemzetkö­zi versenyt, valamint a vi­dékbajnokságot közmegelé­gedésre rendezték meg. MANAPSÁG MINDEN SPORTVEZETŐ arra hivat­kozik, hogy nincs elegendő pénz, a költségvetésből kép­telenség kijönni. Ügy lát­szik, hogy Babinyecz Jó­zsefet más fából faragták. A jövőről szólva elmondta: nincs szükség többre, sőt nagyon örülne, ha az idei 7,2 milliót már biztosan a „zsebében” tudná. Az előre­lépés zálogát a mozgóbér­rendszer megváltoztatásában látja. Mert eddig jutalmaz­ni és büntetni sem nagyon tudott, nem voltak rá eszkö­zei. Elképzeléseit (a javadal­mazás rendjének gyökeres átszervezését) az elnökség támogatja, így hamarosan a „feje tetejére” áll minden. Már szóba került, hogy a diósgyőriek elsők lesznek az utánpótlás rangsorban. A jö­vőre nézve ez roppant so­kat mond, hiszen már a puszta tény is magában hor­dozza az igen jelentős „ki­törés” lehetőségét. A szak­osztály súlypontáthelyezésre törekszik, és azokat a ver­senyzőit részesíti előnyben, akikben fantáziát lát. A ve­zető edző lényegesnek tart­ja azt is, hogy serdülőik az életkori sajátosságoknak megfelelő teljesítményeket nyújtottak, vagyis nincsenek túlhajtva, „kiégetve”. így, ha semmi nem jön közbe, két-három esztendőn belül a DVTK-nak ütőképes felnőtt gárdája lesz. Persze, erre mór korábban is volt re­mény, de az élet (a tovább­tanulások, a katonáskodások stb.) rendre másképpen ren­delkezett. Az alapozási idő­szakkal új élet kezdődik — új elképzelésekkel. Kolodzey Tamás Tizenöt mérkőzés, 31 gól, 22 pont „Nehéz tavasz elé Pihenőre tért a hazai labdarúgómezőny. A második vo­nalban 15 fordulót hagytak maguk mögött a csapatok. Hat esztendei üresjárat után a miskolci szurkolók (végre!) hal­vány reménysugarat fedezhettek fel. Igen, a DVTK-ról van szó. Az 1984-es kiesés óta sok víz lefolyt már a Szinván, szép tervek születtek, határozatokat hoztak, a nagy álom mégsem vált valóra. Az NB I. egyre távolodott, márpedig errefelé türelmetlenek a drukkerek. Érthető, máshoz szoktak. A fordulatot Palicskó Tibor neve fémjelzi. A szakvezető tavaly nyáron kötött szerződést a diósgyőriekkel. Már az első évben eredményt tudott felmutatni! Legfőbb érdeme, hogy képes volt elhitetni futballistáival: többre képesek annál, amit korábban produkáltak. S ugyanakkor meg tud­ta bolygatni a szurkolók gondolkodását is. A piros-fehér színek kedvelői eleinte kétkedve fogadtak mindent, ám ez az idény alighanem gyökeres fordulatot hozott A vasgyá­ri együttes végig az élen tanyázott, 14 fordulón keresztül őrizte veretlenségét, s ez egri kisiklás után egyetlen pont­tal lemaradva követi az élen telelő Csepelt. A DVTK 22 pontot gyűjtött (ebből 13-at hazai környezetben), 31 gólt rúgott, 14-et kapott. Mindez óvatos derűlátásra teremt ala­pot. Az ugyanakkor biztató, hogy a „táv" első felét jól birták. Közvetlenül a nyitás után még csendes a Mese cukrászda. Kavargatjuk a kávét, s mielőtt vallatóra fognám Palicskó Tibort, a szakvezető rukkol elő egy kéréssel: — Szeretném, ha leírná, hogy köszönöm mindazok­nak a segítségét, akik szó­ban, hangerővel, anyagiak­kal támogattak bennünket. A félidei eredményünknek részese a szurkoló, az egye­sületi, illetve a szakosztály vezetése, fontos szerepet vállalt és teljesített Váradi Ottó és Görgei János, de ugyanígy elismerés illeti a szertárost és a pályamun­kást is. Hadd soroljam ide gyúrónkat, buszsofőrünket, s a velünk szimpatizálókat. — Azt hiszem, senkit nem hagyott ki. Ezek után árulja el: dühösen állt fel Egerben a kispadról? — November 25-én, dél­után háromnegyed három­kor nem voltam felhőtlenül boldog, madarat biztosan nem fogtam volna örömöm­ben, de a fél szezon tapasz­talatai alapján mégis büsz­keség és jó érzés kevere­dett bennem. Azt hiszem, megfeleltünk a várakozás­nak. — Sokan kétkedve ingat­ták a fejüket, amikor nyá­ron kimondták, hogy cél­juk az NB I-be kerülés. Hallottak már ilyesmit a szurkolók, éveken keresztül „etették” őket, de mindig jött az ébredés .. . Egyéb­ként, ha jól emlékszem, önben is munkáltak kétsé­gek. Töprengett, majd ki­mondta, hogy oké, gyür- Icőzzünk neki! Megvilágíta­ná az elhatározás hátterét? — Tényként említhető, hogy a tervezett átigazolá­sok közül szinte semmi nem valósult meg. Ám együtt maradt az a társa­ság, amely belekóstolt a si­kerbe. Olyan labdarúgókra számíthattunk, akik bizo­nyították, hogy érdemes ve­lük foglalkozni, mert céltu­datosak, fejlődőképesek és fegyelmezettek. Éreztem a felém áramló- bizalmat, ez jelentős lökést adott a dön­tés felé vezető úton. A nyá­ron a működési feltételek biztosításán kívül más ga­ranciánk nem volt. Merész vállalkozásnak feszültünk neki, közösen, vállvetve. — Hogyan tudta „bema­gyarázni" a játékosoknak, hogy igenis, létezik esély a DVTK számára? — Végeztük az edzéseket, gyakoroltunk, s napról nap­ra nőtt az önbizalom. Nem azért gyarapodott, mert túl sokat mondogatták, hogy ilyen jók vagyunk, meg olyanok, hanem elsősorban abból fakadt: volt mögöt­tünk egy 5. helyezés, s né­hány ígéretes produkció. Az is serkentőleg hatott, hogy a futballisták érezték: fel­tételezzük róluk az alkal­masságot a kitűzött feladat végreha j tására. — Mire építkezhetett? — A lerakott alapra. A labdarúgók képességére, te­hetségére, többet akarására, ambíciójára. — Ebben rejlik a mos­tani DVTK ereje? — Az egység a legfonto­sabb. Nálunk nem történik semmi véletlenül. A jutal­mazás és a dorgálás egy­aránt rám hárul, a dönté­seket nem hasra ütve ho­zom meg. Szabályozott ke­retek között munkálko­dunk, kizárólag a teljesít­mény minősít. Egyforma mércével mérek, a kivétele­zés ismeretlen fogalom. — Mikor érezte meg, hogy kecsegtető kilátások nyílhatnak a társaság előtt? Egy adott pillanat döbben­tette rá, vagy egy rövidebb folyamat után jött a felis­merés? — Gyűltek, csordogáltak a pontok. Amikor túljutot­tunk a KVSE, Csepel, Nyír­egyháza hármas alkotta akadályon véglegesen tuda­tosult bennem, hogy a mi­eink valóban többre képe­sek! Nekünk ott a helyünk a csoport legjobbjai között! A DVTK öltözőjében min­denki tisztában van azzal, hogy egymás segítése alap­vető, nagyon lényeges a fe­gyelem, s elengedhetetlen a küzdeni tudás. —. Ez így nagyon szépen hangzik. Az eredmények azt igazolják, hogy az „alkotó­elemeket" gyakran sikerült a pályára is magukkal vin­ni a labdarúgóknak. Ho­gyan vázolná fel a diósgyő­ri stílusjegyeket? — Nálunk az erőn és a fizikai képességen van a hangsúly, akárcsak a me­zőny jelentős részénél. Két- három emberrel kiegészül­ve azonban mi is tudunk megfelelő színvonalú szóra­koztatást nyújtani a nézők­nek. — Tudnak újak nélkül is, hadd említsem hirtelen csak a Kaba elleni találko­zót. Nekirontottak az ellen­félnek, valósággal lemosták a játéktérről és a produkció egészen nívósnak volt ne­vezhető. — örülök, hogy ezt ön mondta. — Lépjünk tovább! Kí­váncsi lennék néhány sta­tisztikai mutatóra! — A házi góllövőlistánkat Tóth György vezeti, aki 7- szer bizonyult eredményes­nek. öt követi Váczi, majd Kiser. A labdarúgókat há­rom csoportba soroltam. Az nézünk” Palicskó Tibor elsőbe Knotz, Varga, Tóth Gy., Danes, Kiser, Váczi és Molnár került, rájuk bát­ran lehetett építeni. Egyen­letes produkcióval rukkolt elő Budai, Bém, Katona, Csiba, Lakatos és Vitelki, de tőlük többre is futja. Különböző okok miatt nem tudott meghatározó szere­pet játszani Csizi, Novath, Hanyecz, Szabó, Kertész, Kaszás és Huszák. Az elé­gedettséggel tölt el, hogy a Keleti csoportban mi rúg­tuk a legtöbb gólt. — Milyen az együttes kapcsolata a szurkolókkal? — Akik biztattak ben­nünket —, azoknak köszö­net Azt kérem tőlük, hogy ne engedjenek maguk kö­zé olyan elemeket, akiknek nem szívügye a DVTK sor­sa, szereplése. Közösítsék ki azokat akik magatartásuk­kal ártani akarnak a klub­nak. Nekünk kizárólag a sportszerűen drukkoló fo­cibarátok segíthetnek, hogy becsületes küzdelemben ér­jük el azt az eredményt, amelyet valamennyien sze­retnénk. — ön kezdettől hangoz­tatta: hosszú és göröngyös az út az első osztályig. Gon­dolom, fenntartja vélemé­nyét? — Igen, s aláhúznám, hogy roppant nehéz tavasz elé nézünk. Szinte minden veszélyes ellenfélhez menni kell, ráadásul eggyel keve­sebbet játszunk itthon, mint idegenben. Úgy terveztük, hogy, aki fel akar jutni, an­nak 40 pont körül kell ter­melnie. Nekünk az ősszel 22 összejött ha úgy tetszik, lépéselőnyben vagyunk. Ez a plusz két pont egyelőre biztonságot jelent, s meg­nyugvással tölthet el. Ja­nuártól viszont újult erő­vel szükséges nekivágni a felkészülésnek. A szakvezető arról is szót ejt, hogy szerinte idegileg fáradtak el a futballisták a végére. A sorozatos sérülé­sek miatt állandóan csere­berélni kellett s felemész­tették utolsó erőtartalékai­kat is. Palicskó szerint igen jókor jött a téli szünet az egri 90 percnek pedig nem szabad különösebb jelentő­séget tulajdonítani. A szerkesztőség felé bal­lagva eszembe jut hogy Di­ósgyőrött jártak a legtöb­ben mérkőzésre. Az NB I- ben biztosan megduplázód­na a nézőszám. De nem ér­demes ennyire előreszalad­ni! Elfogadom a vezető ed­ző véleményét aki óvatos, ám szavaiból egészséges op­timizmus érződik. Ez a csa­pat mindenesetre képes volt arra, hogy elhitesse táborá­val: a cél teljesíthető. Ma pedig az 'ilyesmit nem ■ szabad kézlegyintéssel tu­domásul venni. Doros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents