Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

1990. november 8., csütörtök ÉSZAK- MAGYARORSZAG 5 Szuper karácsonyi vásár már novembertől, az Avas Szálló Fehértermében. Most vásárolja meg a karácsonyi ajándékokat! A vásárban megtalálja a Quali-Top Kft., a Shell és In- terág Kft., a Poligon, a Póker BT, a Titán Gmk, az Unió Áfész, az Iniciálé Kft., a Color Sprint, a Kalendárium Kft., a Bizományi Áruház, az Utasellátó Vállalat, a Marketman Kft., a Uniform Gmk, a Cabrio Autósbolt és az Aurotráde Ékszerbolt pavilonját. A Fehérterem galériáján reggeltől estig nyitva a bazár. Ott napijeggyel ön is, bármit árusíthat. A Lőcsei teremben Ufo-Expo! Várjuk az Avas Szálló Fehértermében reggel 9 órától este 6 óráig. hogy 1990. november 9-én, 14 órakor, Szentistván távbeszélő-előfizetői bekapcsolásra kerülnek a belföldi és nemzetközi távhívóforgalomba. Körzetszámuk: 40 A távbeszélőközpont üzembe helyezésével egyidejűleg az előfizetők kapcsolási száma ötjegyűre változik. A megváltozott kapcsolási számokról a postahivatalok és a tudakozó munkahelyek adnak felvilágosítást. Miskolci Távközlési Igazgatóság VÁLLALKOZÓK - BEFEKTETŐK a BORSOD VOLÁN partnert keres Dubicsány községben, 2 holdas parkban lévő • 50 férőhelyes kastély panziójának idegenforgalmi- vendéglátói hasznosítására. Részletes információ: a 46/43-229 telefonon A Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. Miskolc-Csanyikvölgyi Injekciós Üzemébe felvételre keres két műszakba beosztott gyógyszerész munkakörben, gyakorlattal rendelkező gyógyszerészeket. Önéletrajzzal ellátott, Írásos jelentkezéseket, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. személyzeti és oktatási főosztály, Budapest, Tó u. 1-5., címre kérjük küldeni. MISKOLC VAROS KÉPVISELŐTESTÜLETE PÁLYÁZATOT HIRDET JEGYZŐI állás betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: ♦ büntetlen előélet, ♦ állam- és jogtudományi egyetemi, vagy közgazdaságtudományi egyetemi végzettség, ♦ legalább öt évi közigazgatási gyakorlat. A pályázat elnyerése esetén, a jegyző meghatározatlan időre kerül kinevezésre, bérezés a hatályos közszolgálati előírások szerint. A pályázatot — részletes önéletrajzzal együtt - 1990. november 15. napjáig kell, a Miskolc város polgármesteréhez eljuttatni.------------------------------------------------1---------------------------------­Debrecentől 5 km-re, a 4-es számú főút 233 km szelvényében A P A F A N megnyitotta VÁMSZABADTERÜLETÉT, a debreceni TSZKER Rt. A vámszabadterületen vámáruk tárolása mellett, műanyag­ipari termelést és vámkereskedelmet is végez konvertibilis valutáért. A működő VÁMUDVAR állandó vámfelügyelet mellett, azonnali vámkezelést biztosit. Nyitva tartás: 8-tól 20 óráig, szombaton: 8-tól 16 óráig.­Mis-kolc központi helye, a Szabadság tér, mely pano­rámájában párját ritkítja. A tér fölött lebeg, mintha ég­ből szállna alá, a város szimbóluma: az öreg torony a templommal. Békesség és szentimentalizmus árad fe­lőlük az itt pihenőkre. S mi van a téren? Gépkocsik par­kolnak ott, hirdetőtábla to­lakodik a szemlélő elé, bódé esetlenkedik a bejárat előtt, diszkreditálva a város kul- turigényes polgárait. Pedig ebből a térből az ország egyik legszebb szoborpark­ját lehetne megalkotni. Ide kellene telepíteni a népkerti szoborparknak, nevezett ku­tyavizeldéből és huligán dü­höngőbői megbecstelenített szobrainkat, kiegészítve a politikailag inkriminált és eltűntetett szobrainkkal. Ke­vés képzelőtehetség kell ah­hoz, hogy elképzeljük, mily csodálatos látvány lenne a Kossuth-szobor két oldalát vigyázó nagyjaink mementó- ja. A Népkertből sajnos már sohasem lesz népkert. Már csak mostani méreténél fog­va sem, hiszen jócskán ösz- szement. Pedig a régi Mis- kolcnak itt volt a súlypont­ja. Itt állt az országzászló vasárnaponként díszörséggel. ítt adott térzenét a helyőr­ségi zenekar, volt itt dalos­verseny, Fradi-meccs, orszá­gos bokszbajnokság stb. Or­gonabokrai egy-egy szál vi­rágot is adtak a szívünk­nek kedves lánykának, ha tavasszal erre sétáltunk. Ez már mind a múlté. A város részekre bomlott, más-más súlyponttal. Nép kert már nincs. De hagyják meg ne­künk a Szabadság teret és a Városház teret, tiltsanak ki onnan mindent, ami nem oda illő, hogy a szépség és pihenés hónai legyenek. Csapó András Miskolc Pokoli utazás Félünk és háborgunk! Fé­/ y.y lünk, mert országunkban el­szabadult a pokol. Az em­ber már fényes nappal sem mer kimenni a lakásból, mert a szabadon garázdál- kodók bárhol leüthetik, ki­foszthatják, összerúgdoshat- ják... Vidéki temetőből negyed- magammal a miskolci' Ti­szai pályaudvarra érkezve — mind a négyen nők, lakó­társak vagyunk az Avas-dé­len — november I-jén, 17 óra 15 perc körül a busz­megállóban várakoztunk a 31-es járatra, mely kisvár­tatva meg is érkezett. A fel­szállás után megindult a harc az ülőhelyekért. A tü­lekedés, lökdösődés közben egy rossz külsejű, rövid bőr­kabátos, barnabőrű férfi ar- tikulátlanul ordítani kezdett egy idős, nyugdíjas házas­párra, a férfinak agyonrúg- dosását, megölést, a buszról való lelökést ígérve. Der­medt, rémült csend lett. A mellettem álló szomszédasz- szonyom, aki súlyos szívbe­teg, úgy megijedt, hogy el­öntötte a víz és remegni kez­dett. Nem mertünk leszállni, de megnyikkanni sem, ré­mülten vártuk a fejleménye­ket. A hátsó ajtónál álló fiatal férfi odaszólt a dü- höngőnek, halk szóval fi­gyelmeztetvén a jó modorra. Ez csak olaj lett a tűzre. Most már nem az idős há­zaspárt fenyegette, hanem a buszon utazó több, jól meg­termett utas közül az „egyet­len férfit”. Torkaszakadtából ordította: mi közöd hozzá, te sz... ! Várj, ha leszál- lunk, a bicskával kiontom a véred ... ! — És a nagyobb nyomaték kedvéért a zsebé­be nyúlt. Egy előrébb ülő, ugyancsak rossz külsejű, barnabőrű ember, aki eddig hallgatott, szintén üvölteni kezdett a lovagias férfira és ő is beígérte a leszállás utá­ni késelést. Hozzájuk csat­lakozott a közelükben álló barna nő, aki mint mondta, lecsapja, mint egy taxiórát. Ismét sorra került az idős házaspár, mire szegények ész nélkül leszálltak a követ­kező megállónál, majd őket követte a Csabai kapui ren­delőintézetnél a pártjukat fogó fiatalember. Ezek hár­man még utána kiabáltak, hogy majd még elkapják őt. Eközben a zsúfolt busz felérkezett az Avasra. A der­medt, nyomasztó csendben félve szállt le mindenki, míg a három dühöngő magabiz­tosan, nagy mellel, majd diadalmas ábrázattal indul­tak a Platán étterem felé. Talán tényleg jobb, ha ki sem mozdulunk a lakása­inkból, vagy keresünk egy olyan országot, ahol rend, nyugalom és biztonság ural­kodik? Négy rettegő, Avas-déli asszony Füstadó? Adott egy három évig nem lakott családi ház, amelyet azóta már megvásároltak. Majd 1989 szeptemberében levél érkezik a KÉTÜSZ-től, amelyben értesítik a volt tulajdo­nost, hogy visszamenőleg az 1986, ’87, ’88-as évekre fizesse meg a kéményseprési díjat. Az új tulajdonos felveszi a kap­csolatot a régivel, kézbesíti neki a kérdéses levelet, egyben ír a KÉTÜSZ-nek, hogy tulajdonos-változás történt. Régi tulajdonos szintén levélírásba kezd; firtatja a KÉTÜSZ-nél, hogy milyen jogalapja van a díj beszedésére, amikor a kér­déses három év alatt ezért a kirótt összegért munkát nem végzett? A vállalati jogász válaszát laikus ember képtelen megér­teni, hiszen számára ismeretlen fogalmaktól hemzseg, úgy­mint kéménykataszter, kényszerszolgáltatás, és tűrési kény­szer. Az állampolgár csak azt képes megérteni, hogy szol­gáltatást kap és azért fizetnie kell, s miután nincs miért, ezért az értetlenség. Régi tulajdonos megunja a huzavonát, a levelezést, kifizeti a három év díját és a felszámított pos­taköltséget. Részéről ad acta teszi az ügyet. Ez év októberében ismét levelet hozott a posta, amelyben a volt tulajdonos számára már fizetési felszólítás lapult. A KÉTÜSZ szerint most 1987, ’88, ’89 évekre tartozik a díj megfizetésével, megtoldva hatósági dörgedelemmel, misze­rint 15 nap után bírósági letiltást foganatosítanák. Volt tu­lajdonos telefonkapcsolatba lép a vállalattal és felteszi — tekintettel az előzményekre — kissé indulatos kérdéseit, mi­szerint: ha már egy évvel ezelőtt eleget tett a .felszólítás­nak, milyen alapon inzultálják újra? Teszik ezt annak elle­nére, hogy sem ő, sem az új tulajdonos éveken át a ké­ményseprőnek a színét sem látta? A válasz a KÉTÜSZ elő­adója részéről az volt, hogy a vállalatnál sűrű személycse­rék történtek, így fordulhatott elő, hogy a befizetett össze­gek könyvelésében hiányosságok vannak. A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a telefonvégre kapott elő­adó kulturált modorban elnézést kért a történtekért. Ennyit a tényekről, amelyek óhatatlanul kérdéseket vet­nek föl. Éspedig. Milyen pénzügyi rend uralkodik ott, ahol három évre visszamenőleg kérik a díjakat? A vállalati fluk­tuáció árát miért a lakosság fizesse meg? Milyen alapon kell munkavégzés hiányában fizetni egy szolgáltatást? Ne­tán ez egy új adóforma, a füstadó? Mennyi idő alatt évül el a fizetési kötelezettség? összegezve: itt lenne az ideje e téren is rendet teremte­ni, megszüntetni az átalánydíjas fizetési kötelezettségek ama rendszerét, amely mögött sem munka, sem szolgaitatás nem áll. Apró Lajosné Alsózsölca (az új tulajdonos) Éhezés helyett, kritizáljon Az Észak-Magyarország október 31-i számában ol­vastam, hogy éhségsztrájkra készül egy barcikai nyugdí­jas (ezt azóta tartja is — a szerk. megj.), mert nincs megelégedve a város újon­nan választott vezetőivel. Azonnali lemondásukat kö­veteli. Nem tudom megérteni, nem tudom felfogni, hogy egy idős asszony ilyen mó­dot válasszon a tiltakozásra. Elfelejti azt, hogy a képvi­selőtestületi tagokat a lakos­ság, a' város választotta meg, a vezetőket pedig az így választott testület.. Ügy látszik ez a felfogás — nem tudom minek nevezzem — már nem az első életében, mert 1981-ben is volt hason­ló helyzetben. Kedves Nyugdíjas társam! Ha nincs is megelégedve az újonnan megválasztott hely­hatósággal, mutassa ki más­hogyan elégedetlenségét, kri­tikáját, és ne kockáztassa életét. •Nem tudom mit ért azon, hogy zsíros állásokat osztanak ki egymás között, mert én nagyon jól tudom, hogy a közigazgatási appa­rátusban soha nem voltak ilyen állások és fizetések. Igazságot és demokráciát akarunk mindnyájan, talán most elértük, eiérjük. Most már szabadon nyilvánítha­tunk véleményt, bátran kri­tizálhatunk. Az éhségsztrájk a magyar embernek nem mentalitása, higgye el ne­kem. Török Géza Miskolc A százhúsz forintos krizantém Napjainkban, amikor min­den kiadott fillér számít, egyre inkább odafigyelünk a (kis) ^kereskedelem felhábo­rító áremeléseire. Az alábbi eset is ilyenre példa, me­lyet nem hagyhattam szó nélkül. Mint minden évben, most is időben megrendeltem el­hunyt szeretteimnek a sír- csolkrot, selyemszegfűvel. A virágokat még a hallottak napja előtti hét végén ki­vittem a temetőbe. Elsején csupán egy szál friss, fehér krizantémot akartam vinni elhunyt kisfiam sírjára. Gon­doltam, ma jd délután a te­metőbe menet valamelyik vi­rágboltban megveszem. Két üzletben nem volt, s így a temetővel szembeni maszek kereskedésbe tértem be. Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor a virágtar­tó edényen megpillantottam a 120 forintos árcédulát. Ez­zel mások is így voltak, és hitetlenkedve kérdeztek az árról, amit az eladó fiatal férfi csak megerősített. Alap­jában nyugodt természetű vagyok, de akkor nem tud­tam haragomat palástolni, és szóvá tettem, hogy túlzás és szégyentelen ennyi pénzt el­kérni, visszaélve a helyzet­tel. S nem vágyóik afelől biztos, hogy ilyen árdrágí­tás csak a barcikai temető­nél fordult elő. Zvada iLászióné Kazincbarcika Összeállította: Bodnár Ildikó WY, mit sem ■ . . ' A miskolci Csele utca sarkán (Martintelep) már jó ide­je nem figyelmezteti a gépjárművezetőket ax elsőbbség- adás köteleié KRFSZ-tábla. Ai ótokba döntve, különö­sen ködös napokon teljesen észrevétlen marad. Pedig a kötekedőket kellene segítenie otzal, hogy óva int Né­hány nappal ezelőtt axbnban még így „állt". Fotó: F. L. Á helyhez méltóan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents