Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-06 / 260. szám
1990. november 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A magángazdaságoknak is enyhítik az aszálykárt A vállalkozások szabadságát és serkentését hirdetjük, de még a régi mechanizmusok működnék. A mező- gazdaságban nincs esélyegyenlőség; szavakban a magángazdaságok élvezik az előnyt, tettekben viszont a nagyüzemeké az elsőbbség. A Magyar Agrárkamara hívta fel az ellentmondásra az agrárkormányzat figyelmét a közelmúltban: az aszálykárokat rendező kormányhatározat ugyanis kihagyta a magángazdálkodókat a kedvezmények köréből. Közismert, hogy aszálykárosultnak az a termelő nevezhető, akinek a szántóföldi növénytermesztésből származó hozama. az előző három év átlagához képest legalább 15 százalékkal csökken. Több száz nagyüzem és több ezer magángazda tartozik a károsultakhoz. A Magyar Agrárkamara közbenjárására a magángazdaságok is kaphatnak célhiteleket, és az aszálykár miatt a földhasználati adó is csökkenthető. A központi pénzügyi program a vállalkozási nyereségadóval osztotta ketté a termelőket. A mezőgazdasági nagyüzemek és a nagyobb magángazdaságok fizetik ezt az adót, így közvetlenül és eleve részesednek az aszálykár rendezését szolgáló pénzügyi kedvezményekből. A kistermelők és a magángazdaságok többsége azonban nem fizet nyereségadót, így rájuk az intézkedések csak külön szabályok szerint érvényesek. Célhitelt kaphatnak azok a nem adóalany' magángazdálkodók is, akiknek aszálykárát a helyi önkormányzati szerv igazolja. E bizonylat beszerzése után nyújthatják be hitelkérelmeiket a kereskedelmi bankok helyi fiókjaihoz november közepéig. Azok a kistermelőik, akiknek aszálykárát az önkormányzat igazolta, kérhetik a föld- használati adó ötven százalékának elengedését is. A kérelmekről ugyancsak az önkormányzat dönt, de az elengedett adókat a pénzügyi kormányzat utólag megtéríti a községi kasszáknak. A károk felmérésében, a kérelmek benyújtásában a területi agrárkamarák segítséget nyújtanak a magángazdálkodóknak. Az agrárkamara kezdeményezte a földművelésügyi kormányzatnál a közvetett aszálykárok mérséklését is. A kormányhatározat ugyanis a szántóföldi növénytermesztés veszteségeit rendezi csak, így a többségében állattartással foglalkozó gazdaságok és kistermelők a kárvallottak között maradnak. .Hátrányuk pedig nem vitatható, hiszen a tartós szárazság miatt kevesebb takarmány termett, s az ára az „egekbe szökött”. A kukorica ára egyetlen év alatt csaknem megduplázódott, s ezt a költségnövekedést alig lehet érvényesíteni a hízó- állatok értékesítési áraiban. Az aszálykár — ha közvetetten is — sújtja az állattartókat. A tapasztalatból és a statisztikákból egyaránt ismert, hogy a hízóállatoknak megközelítően a fele a kisgazdaságokban nevelkedik, s a termelők nagyobb részben vásárolt tákolmányokra alapozzák a hizlalást. Erre alapozva sürgette az agrárkamara a közvetett aszálykárok elismerését és rendezését, melyet azonban a földművelésügyi kormányzat a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva elutasított. V Miért türelmetlenek a vállalkozók? A magyar gazdaság teljesítménye immár harmadik éve egyre gyorsuló ütemben csökken. Jövőre a visszaesés elérheti a nemzeti jövedelem 4—5 százalékát. Kevéssé közismert, hogy ez a súlyos recesszió nagy különbségekkel érvényesül az egyes gazdasági szektorokban. Az állami vállalatok hanyatlása az átlagnál sokkal súlyosabb, közelíti a tíz százalékos termeléscsökkenést. Ugyanakkor a magánvállalkozások, valamint a nem, vagy csak részben legalizált második és harmadik gazdaság teljesítménye folyamatosan emelkedik. Olyannyira, hogy az elmúlt három évben ez a létszámát és eszközeit tekintve még igencsak szerény „ágazat” má a magyar gazdaság egyetlen igazi húzóereje. Mindennek a jelentőségét bizonyítja, hogy országos átlagban már csak a hatvan százalékot teszi ki a lakosság teljes jövedelmében a főmunkahelyről származó jövedelem. Ezek a jelentős arányváltozások a mai statisztikai eszközökkel sajnos alig követhetők nyomon, s talán ennek is betudható, hogy sem a közvélemény, sem a gazdasági kormányzat nincs igazán tisztában a magánszféra mára elért valódi súlyával. Persze a lakosság és a kormány „tájékozatlansága” nem egyformán esik latba, és főleg nem egyforma következményekkel jár. A kormánynak a vállalkozásokat érintő döntéseit mindenekelőtt azért éri bírálat az érintettek részéről, mert szerintük figyelmen kívül hagyják mindazt ami 196 R óta a magyar gazdaságban történt. Konkrétan arról van szó, hogy nem az első szabad választásokkal ért véget a tervutasításos rendszer, hanem azt több-kevesebb sikerrel a gazdaságban immár két évtizede bontogatják. Eközben az árnyékgazdaság, a később engedélyezett kisvállalkozások, a háztáji keretében a lakosság többsége ha szn álható tapaszta la t oka t szerzett az állami gazdaságpolitika és szabályozás kiskapuinak felkutatásában. De ami ennél fontosabb: a valódi piac működését is megismerte. A kormánynak a tágan értelmezett „vállalkozók” már milliós táborát most nem abban kell „segítenie”, hogy mivel foglalkozzon, hogyan szervezze meg a munkáját. Valószínűleg nem is az államilag irányított menedzserképzés a legsürgetőbb feladat. A vállalkozók működési terepet, kiszámítható feltételeket, okos támogatási és hitelezési rendszert, a jövőre orientáló adórendszert várnak. Az összes többit valószínűleg rájuk lehet bízni. A valóságban mégis azt látni, hogy egyre újabb és újabb állami hivatalok jönnek létre, megyei tanácsadó hálózat óikkal akarja a kormány „segíteni” a kisvállalkozásokat. A vállalatok privatizációját lebonyolító Vagyonügynökség, ha meg akar felélni a kormány által vele szemben támasztott követelményeknek, egy hatalmas, az egész országot behálózó bürokratikus apparátus lesz. Pedig létezik ezzel ellentétes elképzelés, amely a Vagyonügynökség mai feladatát is piaci alapokra, vállalkozó szervezetekre bízná. Ez nem lenne „testidegen” a jövő elképzelt magyar gazdaság struktúrájában. A boltok és vendéglátóhelyek privatizációjának kezdetét a kormány az első száz napra ígérte. Fehér izzásban ömlött az új acél Konverteres-jubileom Diósgyőrben Termékei versenyképesek a világpiacon Jeles esemény megünneplésére készülnek ma a diósgyőri kohászatban. Tiz évvel ezelőtt, 1980. november 6-án csapoltak először a kombinált acélmű konverteréből, az akkor még Lenin nevét büszkén viselő kohászatban. * Az évtizeddel ezelőtti feljegyzésekben ez olvasható: „Délután háromnegyed ötkor a nagyolvasztótól elindult a nyersvasüstöt szállító szerelvény, az üstben 65,8 tonna nyersvassal. A nyersvasat átöntötték a konverter nyers vasüstjébe. A salaklehúzás 22 perc múlva befejeződött. Közben nyolc tonna hulladékvasat „sur- rantottak” a konverterbe. A salaklehúzás után a nyersvasat beöntötték a konverterbe, majd bevezették az oxigénlándzsát. Fülsiketítő sivítás, láng, dübörgés. Ezzel. 17.30 órakor elkezdődött a metallurgiai fázis. 18.27-kor az acélgyártók jelentették, hogy elkészült az első hazai konverteres acéladag. A konverter az öntő- üst felé dőlt, s fehér izzásban ömlött az új acél. A csapolás percei nemcsak a kívülálló számára jelentettek lenyűgöző látványt, hanem az acélgyártók számára is. Munkájuk, szakértelmük, az ember szolgálatába fogott hatalmas energiák segítségével a vasból új termék teremtődött, az acél. Különösen így van ez olyan új, eddig nem alkalmazott technológiánál, berendezésnél, mint az oxigénes konverter, amely irányt szab a diósgyőri acélgyártás további útjának. Hét kokilla telt meg az újonnan gyártott acéllal. Az adag súlya 59,9 tonna volt.” * Aki annak idején jelen volt a nagy napon, tapsolt, ujjongott. Azóta nem sok taps csattant fel, nem volt, nincs minek örülni. Pedig- hát azóta sem épült, ilyen korszerű mű hazai kohászatban, azóta is ez számít a legmodernebbnek. Mi több, Tolnay Lajos, a kohászati részvénytársaság elnök-vezérigazgatója szerint, jóformán csak az itt gyártott termékek versenyképesek a világpiacon. Tíz év alatt a konverter 6 millió 600 ezer tonna acélt produkált, okos emberek azt is kiszámították: ennek értéke kiteszi a 67 milliárd forintot. (A kombinált acélmű 10 milliárdjába került az országnak.) Sokan feltették a kérdést akkor is, most is: kellett ez nekünk? Hiszen a vas és acél országa jelzőről rég letettünk már 1980-ban is ... Nos, bebizonyosodott: kohászati krízis ide, konjunktúra oda: kellett, és kell. Az itt előállított minőségi acélnak volt és lesz piaca. A konverter nélkül Diósgyőr rég elvesztette volna nimbuszát. * A jubileum ma ünnepélyes csapolást is jelent. Délután négy óra után ismét népes szemlélőgárda jelenlétében csapolnak. Ki tudja hányadszor . .. ? A mozdulatok mindenesetre már nem kezdetlegesek, mint tíz évvel ezelőtt... (illésy) Vető, iszap, víz Hatszázezer tonnával kevesebb szén Barikádokon fennakadt műszakok A gyors számvetés, és az év végéig hátralévő, két hónap lehetőségeinek figyeEzzel szemben most ott tartunk, hogy az adatgyűjtés is még legalább két-három hónapot vesz igénybe, és máris legalább két évig tartó folyamatról szólnak a hivatalos nyilatkozatok. Az újrakezdési kölosönt felváltó Egzisztencia Alap sem azt ígéri, amire a magánvállalkozónak szüksége lenne, azaz vállalkozásaikhoz szabadon felhasználható hitelt, hanem a többnyire az épületekre csupaszított állami vállalatok megvásárlásának lehetőségét. Ráadásul ez az E-alap mindeddig csak a nyilaflkozaitökban létezik. A kormánynak a vállalkozásokkal kapcsolatos szándékai lehetnék bármilyen dicséretesek, a kivitelezés egyre több türelmetlenséget vált ki. A jelek szerint túl sok dolgot akar befolyásolni, szabályozni, serkenteni vagy éppen korlátozni a gazdasági kormányzat, s ehhez nincsenek meg az eszközei. Ahogyan nem voltak meg az előző kormányoknak sem. Éppen azért, mert a magyar gazdaság életképes vállalkozói szektora egvre inkább a maga útját járta. Ezt a természetes folyamatot kell felgyorsítani, és minden eszközzel támogatni. Ez lehetne a tervutasításos rendszer következetes elutasítása. A piacgazdaság ugyanis nem abban különbözik a csődöt, mondott szocialista gazdaságtól. hogy ugyanazt megpróbálja jobban csinálni. lembevételével, mintegy 600 ezer tonnával kevesebb szén kerül felszínre a Borsodi Szénbányák üzemeiből az idén, a tervezettnél. Ennek okát — a külső tényezőkön kívül — Kovács Lóránt, a szénbányák műszaki vezérigazgató-helyettese többek között abban látja, hogy a nagy termelékenységű, 9—10 frontfejtésből alig fele üzemel a kívánalmaknak megfelelően. A termelést geológiai viszonyok akadályozzák. Vetők szabdalják a telepet, elisza- polódik, elvizesedik a munkahely. Putnokon „melegedés” is előfordult, amit szerencsére sikerült meggátolni. A termelést a lyukói, a rudolftelepi és a szelesaknai fron* fej'és hozza. A termeléskiesés az értékesítés révén anyagilag is érinti a vállalatot. A rosz- szabbodó pénzügyi helyzet következtében a technikai felszereltség is romlik, nevezetesen az anyagbeszerzés. Pénz hiányában ugyanis nem tudnak vásárolni, például gumi szállítószalagot i sem. A meglévők mellett igen kellemetlenül érintette a vállalatot az utak elbariká- dolása miatti termeléskiesés is. Számítások szerint csaknem 9 ezer tonna szén esett ki a termelésből. Mintegy 6000 műszakkal kevesebbet termeltek, s a kár értéke mintegy 16 millió forintra tehető. A bajokból kilábolás egyik forrásának a szerkezetátalakítást látják a szénbányák vezetői. Ennek érdekében a gazdaságtalanul termelő bányákat nagy ütemben visz- szafejtik, a gazdaságosan kibányászható szenet hozzák felszínre. Ezzel függ össze a létszámgazdálkodás is. A tervek szerint az idén mintegy 2000 fővel csökkentik a létszámot. Egyéb, a helyzet diktálta kisebb-nagyobb intézkedések is azt a célt szolgálják, hogy a kívánt gazdaságossági szintet elérjék. Azzal is tisztában vannak, hogy ez a folyamat nem valósítható meg egyik napról a másikfa. Ügy számítanak, hogy másfél-két év is ekelik, míg a nagymúltú borsodi szénbányászat ismét „egyenesbe jön”. A Magyar Agrárkamara segítségével Archív kép, az építkezés idejéből. Beemelik a konvertergyűrűt. Fotó: Laczó József
