Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám

1990. november 29., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 ÉM sport Budapesten tartották meg a Magyar Kajak-Kenu Szö­vetség versenybírói testüle­tének közgyűlését, amelyen Borsodból öten vettek részt. Az összejövetelen sor került a vezetőség űjjáválasztásá- ra is. A kilenctagú elnök­ségiben helyet .kapott Hor­váth Róbert, a borsodi ver­senybíró-bizottság vezetője ill Elnöki időzítés M ikor, ha nem most?! Elvégre szombaton országos közgyűlésre kerül sor. Az időzítés pompás. Bizonyá­ra tudta ezt az MLSZ elnöke is, amikor nyilatkozott. Az országos sportnapilapban mondta el a véleményét arról, hogy a totóból a jövőben több pénz jut a tutbal'lra. Elegáns gesztussal adta elő mondandóját, magabiztosság sugárzik minden egyes mondatából. így is kell. Egy elnöknek legyen kiállása. .l/,-n Persze, az sem baj, ha tényekkel támasztja alá érvelé­■!tsét. Mert egyébként meglehetősen ingatag. m' Hadd idézzem: ,,.. . az új totó kérdése nem került na­pirendre a Pénzügyminisztériumban. A parlament sem tűz­te napirendre. Rájöttünk, hogy két totó nehezen élne meg, így más utat kerestünk. Sportdiplomáciai sikernek köny­velhetjük el Berzi Sándor főtitkár tárgyalásait, melynek eredménye, hogy külföldi mérkőzések csak akkor szerepel­hetnek a magyar totóban, ha ahhoz az MLSZ hozzájárul. Természetesen hazai meccsek is csak a szövetség engedé­lyével, s erre az UEFA áldását adta. Tárgyalóasztalhoz kell ülnünk, s most mi vagyunk kedvezőbb pozícióban." Igazán kellemes lehet ilyen szituációból tárgyalni. Már persze, ha lesz kivel. Ha akad hozzá partner. Az elnök nagy ügybuzgalmában néhány apróságról megfeledkezett. Nem emlitette például, hogy kivel ült asztalihoz a főtitkár? Kivel döntötték el, hogy a magyar szövetség engedélye nélkül nem kerülhetnek külföldi összecsapások a szelvény­re? Csak találgatni lehet. Esetleg az Andrássy úton dug­ták össze néhányon a fejüket, s hozták a fenti határoza­tot? Az sem teljesen világos a számomra, hogyan akarják érvényesíteni ezt a példásan szigorú döntést? Megakadá- Jyoizák a nyomdai munkákat? Vagy átiratban értesítik a Sportfogadási és Lottóigazgatóságot? Nem töröm rajta a fejemet, ahol ilyen ügyes, élelmes és talpraesett embe­rek tevékenykednek, mint az elnök, ott ez az apróság semmiféle gondot nem jelenthet... Ami pedig a hazai mérkőzéseket illeti .. . Legjobb emlé­kezetem szerint, az utóbbi években azért hiányoztak a mű­sorból, mert a sorozatos botrányok miatt a SLIG illetékesei jobbnak látták mellőzésüket. Ezért neheztelt is az MLSZ, s éveken keresztül amnesztiáért kilincseltek a mindenkori ve­zetők. A totózók körében nem okozott különösebb hiány­érzetet a magyarok távolléte, a szelvényszóm folyamatos növekedéséből erre lehetett következtetni. Hiába, ahol ti bbször eljátszották a becsületet, ott elfogy a hitel, g bizalom. Az MLSZ méltatlankodásának annyi eredménye mégis lett, hogy kísérletként visszakerültek a szelvényre a hazai találkozók. Sok örömet aligha okoztak, mert nem jártak a bevétel számottevő növekedésével, sőt, semmiféle pluszt nem hoztak a „konyhára". Ez alighanem gondolkodóba ej­ti majd azokat, akik ténylegesen döntenek a mindenkori műsor összeállításáról. Az elnök mondja a magáét, s közben kihagy az emléke­zete. Megfeledkezik arról, hogy a totó szerencsejáték, s mint ilyen — állami monopólium. Része, ráadásul igencsak jelentős része a költségvetés bevételoldalának. A mostani gazdasági helyzetben egészen nagy valószínűséggel meg­jósolható, hogy az állam egyetlen forintról sem mond le. A költségvetés súlyos deficittel küzd, ezt jó lenne lefarag­ni, nem pedig tovább rontani a mérleget. Persze, a honi sportéletnek segítségre van szüksége. Fuldokol minden, a túlélésre kell a sokat emlegetett száz­milliós összeg. Oda, azoknak, akik valóban sokat tesznek határainkon túl hírnevünk öregbítéséért. Az úszóknak, az öttusázóknak, a birkózóknak, a vívóknak, a kisegyesületek- nek, a nevelő szakosztályoknak. Nem pedig az MLSZ fe­neketlen zsákjába. A hazai futball százmilliókat nyel el — az eredményeket hadd ne részletezzük... Egyébként az el­nöki villáminterjú befejezése (is} frappáns és tetszetős. A többletet a labdarúgás alapjainak szélesítésére, az ama­tőr csapatok és az utánpótlás támogatására szánják. E zt a mondatot és ígéretet hallottuk már néhányszor. Ügy látszik, mindig akad, aki leporolja, s előveszi a ládafiából. Kár, hogy közben telnek-múlnak az évek, s aggasztó kiúttalanság grafikonja rajzolható a képzelet­beli táblára. (Doros) Karate EB Ferrarában Az Európai Shotökan Ka­rate Szövetség (ESKA) égi­sze alatt rendezik meg de­cember 1-jón és 2-án az olaszországi Ferrarában a szakág Európa-bajnokságát. A kontinentális találkozóra húsz országból várnak kara- tékákat akik között kilencen képviselik majd a piros-fe- hér-zöld színeket. A magyar csapat Milkó Sándornak ,a Magyar „J. K. A.” Karate Szövetség elnö­kének vezetésével csütörtö­kön kelt útra Itáliába. Ere­detileg népesebb válogatot­tat szeretteik volna indítani az évbúcsúztató világverse­nyen, de a pénzszűke miatt csökkentésre kényszerülték. Mi több, a kilencfős együt­tes elutazása is azután vált lehetővé, hogy két szponzor — a Twinex—Remington Rt. és az Olitrade Kft. — a zse­bébe nyúlt... is. A háromtagú felügyelő bizottságba beválasztották Orehovszkiné Várhegyi Ol­gát, a Borsod Megyei Ka­jak-Kenu Szövetség főtitká­rát. A közgyűlésen a 25 éve működő bírák az „Örökös tag” címet kapták. Megyénk­ből hatan részesültek ebben az elismerésben. Teremcross a BS-ben December második hét­végéjén ismét lesz nagysza­bású teremeross-verseny a Budapest Sportcsarnokban. A 8-i és 9-i motorkerékpá­ros rendezvényre már áru­sítják a jegyeket a BS elő­vételi pénztáraiban. Csak röviden... ASZTALITENISZ. Emlék- versenyt rendezett a 101. Számú Szemere Bertalan SzakmurtkáSképző Intézet. Az eseményt DC-csapatök szá­mára bonyolították le. A leánydknál a Barna B., Kiss M. (Egészségügyi Szakközép­iskola II.) összeállítású együt­tes győzött, míg a fiúknál a Masason B., Kiss I. (114. Sz. Szakmunkásképző Inté­zet I.) gárda bizonyult a leg­jobbnak. TÁJFUTÁS. Két napon át folytak Bánkút közelében a megyei ifjúsági korcsoportos bajnokság és a MEAFC Ku­pa küzdelmei. Az összesített eredményék alapján a győz­tesék, férfiak, F 21 C: Less N. F 17 C: Hoca (Herman), F 13 C: Apró, F II C: Sza- lánczy L. F 17 B: Lubinszki S„ nők, N 15 C: Egry, N 13 C: Zsadányi N. N 17 B: Túsz M. Az első napon lebonyolí­tott megyei senior bajnokság győztesei, férfiak: Kovács, nők: Kozma (Herman). (Az egyesületi hovatartozás nél­küliek valamennyien a DVT1K tájfutói.) Darálóban Fotó: Mák Exszocialisták Várnában Várnában — ebben a formá­ban utolsó alkalommal — ülé­seznek a volt szocialista orszá­gok sportvezetői, köztük Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke. A BTA hírügynökség beszá­molója szerint, a házigazdák képviselőin kívül a tanácskozá­son tíz országból érkezett ven­dégek vannak jelen. Bulgária, a Cseh és Szlovák SZK, a Ko­reai NDK, Kuba. Lengyelország, Magyarország, Mongólia. Né­metország, Románia, a Szovjet­unió és Vietnam sportvezetői­nek összejövetelén megjelent Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is, aki beszédében érintette mind a nemzetközi olimpiai mozgalom fontosabb kérdéseit, mind az exszoclalis- ta országok sportjának problé­máit. — Tapasztaljuk a sportélet szétzilálódásának jeleit, a NOB nevében annyit ígérhetek, hogy a nagy nehézségek ellensúlyo­zására a Nemzetközi Olimpiai Bizottság minden lehetséges se­gítséget megad — ígérte' Sama­ranch a várnai fórum résztve­vőinek. — Ügy hiszem. — tette hozzá —, hogy az önök orszá­gaiban speciális sporttörvényt kell alkotni, amely pontosan meghatározza a nemzeti olim­piai bizottságok és a sportszer­vezetek helyét, valamint az anyagi forrásokat is. Az ötkarikás mozgalommal kapcsolatban Juan Antonio Sa­maranch annyit mondott, hogy januárra elkészül az új Olim­piai Charta szövege. Elutasítot­ta azokat a vádakat, amelyek a NOB-ot érték azután, hogy Athénnal szemben Atlanta kap­ta meg az 1996-os Aranyolimpia rendezési jogát. Arról is beszélt, hogy tízezerben kellene maxi­málni az olimpiai indulók szá­mát, és a mérhetetlenül nagyra duzzadt versenyzői létszám csökkentése céljából a NOB ko­molyan fontolgatta, hogy né­hány sportágat biröljön az öt­karikás programból. Újvidéki jegyzetlapok Elegáns nagymesterek, kicsire nem adó sakkzsenik HAT ÉVVEL EZELŐTT jártam utoljára Jugoszláviá­ban. így számomra 'kapóra főtt a Borsod Távhő SK1 ajánlata. Első osztályú csa­patuk a sakikolimpia esemé­nyeire igyekezett — velük tartottam. Növi Sadon, ma­gyarul Üjvidéken korábban 'kétszer is megfordultam, miként az igazán csodála­tos Spens Sport és Kulturá­lis Központban, most azon­ban nékem és az együttes­nék is gondjai akadtak — már ami a bebocsátást il­lette. Az emeleti főkapuikat zárva találtuk, déltájban csak a „művészbejárók” működtek. Sehol egy pénz­tár (20 dinárba Ikerült egy belépő, s mivel a jugoszláv pénznem értéke az osztrák schillingével egyenértékű, pofonegyszerű volt kiszá­molni, hogy 120 forintért nézhettünk szét), sehol egy plakát. A város hangulatos bevásárló negyedében ké­sőbb a kirakatokban már felleltük az olimpia kelléke­it: a szebbnél szebb figu­ráikból összeállított készlete­ket, fényképeket, könyveket. Áraikról inkább nem írok, mert aki nem ülve olvassa el ezeket a sorokat, rögtön hanyatt esik. A CSARNOKBAN külön termet kaptak a férfiak és a hölgyek. Elsőként a Pol­gár-lányokra. a címvédő tri­umvirátusra voltam kíván­csi. A sakkot szerető és kedvelő ember lévén csend­re, nyugalomra számítottam, igy kissé csalódnom kellett, öt perccel három óra előtt megszólalt a duda és a han­gosan beszélő amolyan fi­gyelmeztetőként, majd pont­ban háromkor inditották az óráikat. Még itthon, a lapok­ban olvastam, hogy ha Pol­gárék egy lépést tesznek, rögtön fotósók hada kíséri őket. Ezt csak megerősíteni tudom, a többszáz főnyi kö­zönség kizárólag őket és a szomszédos táblákon jeles­kedő szovjeteket figyelte. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk. Kérdeztem a min­dig szívélyes és mosolygós Polgár-mamától — akit Lil­lafüreden, az első Szili-em­lékversenyen ismertem meg —. hogy 'zgulnak-e? „Hát persze — hangzott a vála­sza —. nagyon szurkolunk. Gondoljon csak bele, hogy mit tenne, ha történetesen az ön lányai ülnének az asztaloknál? Szóval nagy a feszültség! Ma délelőtt pél­dául nem is találkoztam a férjemmel. Eltűnt és csak most került elő ...” VADÁSZTAM DR. HAZAI LÁSZLÓRA, a nők kapitá­nyára, a miskolciak színei­ben versenyző nemzetközi mesterre. Kivártam a sorom, A kitűnő nevelő és elemző hírében álló játékos arcvo­násai kisimultak voltak, nyugodtnak láttam. „Hogy telnek a napjaitok?” — koc­káztattam meg a meglehe­tősen suta kérdést. —„Olyan változatos, hogy el sem hi­szed! Reggel felkelünk, megreggelizünk, majd sak­kozunk, készülünk a soron következő ellenfelekre. Az ebéd után. újra játszunk, aztán jönnek a meccsek, es­te vacsorázunk és annak ér­dekében, hogy ne zökken­jünk ki. megint leülünk a táblák mellé. Itt vagyunk Újvidéken már néhány nap­ja és mindössze húsz perc szabadidőm volt. Sétáltam egyet oda és vissza ...” SÉTÁLTAM ÉN IS az asztalok között. Szerény tu­dásomhoz mérten boncol­gattam az esélyeket, bámul­tam a nagyágyúkat, a vi­lághírű nagymestereket, aki­ket mindig irigyeltem. Két csoportba soroltam őket, va­lahogy így: elegánsak — pacuhálk. Az idősebb gene­rációhoz tartozó Korcsnoj — aki nem js olyan régen kétszer játszott világbajno­ki döntőt Karpovval — biz­tosan úri szabónál varrat A legújabb divatot képvise­li, öltönyben, ingben, nyak­kendőben, cipőben egyaránt. Semmivel sem maradt el tőle a házigazdák ásza, Ljubojevics. Néhány világ- klasszist azonban nem ne­vezhetek meg. ök azok. aki­ket a külsőségek nem iz­gatnak. Szakadt ing. fűzőt nélkülöző cipő. pulóverről „elpártolt” gomb és így to­vább. Sakikzsenik — kicsire nem adnak. FLORENCIO CAMPOMA- NEST, a FIDE — a Nemzet­közi Sakk Szövetség — Fü- löp-szigeteki elnökét „élő­ben”. szemtől-szemben most láttam először. Biz, Isten, két órán keresztül keresgél­tem, mert a vezérnek — gondoltam — a „közkato­nák” között a helye. De nem és nem .. Aztán szó szerint belebotlottam, még meg is ijedtem tőle. Ügy jár. mintha karót nyelt vol­na. Súlyos autóbalesete mi­att fémmerevíiőt visel, a fe­jét sem jobbra, sem balra nem tudja elfordítani. Vagy hárman, négyen kísérték. Az elnököt — úgy láttam — nem zavarták a súlyos problémái, mosolygott, aiki csak köszönt neki, azzal ke­zet rázott. Egyik-másik ren­dezőt magához ölelte, néha leült, mint például Polgárák mellett. Átfutotta az álláso­kat, pillantásokat vetett a demonstrációs táblákra, s már ment is. Üjabb híve­ket, szavazatokat szerezni. Hiszen választás lesz és a híreik szerint Campomanes- nek harcolnia keil azért, hogy a vesztes állást a ma­ga javára fordítsa. NEM TUDOM, hogy a Távhősök mit éreztek, ami­kor a „padsorok” között kí­váncsiskodtak, minden eset­re néhány órával megtoldot- ták a hazautazás tervezett idejét. „Egy vérbeli sakko­zóról sok minden kiderül, ha az órája szorongatja. Szóval az időzavart látni kell!” — érveltek. És láttuk is. Olyan volt, mint amikor egy VB-döntő utolsó percei­ben, mondjuk 2-2-nél ll-es- hez jut az egyik fél .. A menők odapislantottak az állásokra, aztán egymással vitatkozva bámulatos logi­kával ecsetelték, hogy mi történik, ha ,.bé üti cé, majd huszár F6. vezér G4 ...” Polgár Zsuzsáért szorí­tottunk, a német Burcharüt- Hofmant „fojtogatta”. Le­het eső, lehet jég Lukács Péter. a Borsod Távhő nagymestere alaposan szem­ügyre vette a végjátékot. Hatvan százalék esélyt adott a legidősebb Polgár-lány­nak. Hazafelé meghallgattuk a Késő Esti Krónikát. Lu­kács nem tévedett. Klubtár­sa. Kovács Lajos meg is je­gyezte: „Péter, ebben a ma­gyar férficsapatban nyugod­tan játszhatnál.. Kolodzey Tamás Borsodiak a versenybírói testületben

Next

/
Thumbnails
Contents