Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-03 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1990. november 3., szombat Pataki nagyasszonyok A szerencsétlen sorsú Báthory Zsófia Mi történik, ha egy férfi betéved egy hölgy hálószobájába? Sok minden megeshet. De az talán minden képzeletet felülmúl, ami a híres francia filozófussal, Diderot-val történt. Üzleti ügyiben, kereste fel a ház urát, és hogy, hogy nem, egyszerre csak a marsall feleségének hálószobájában találta magát. Mi mást tehetett volna szorult helyzetében az asszonyság, mint kérdést intézett a váratlan látogatóhoz. Valahogy Diderot a hálószobában így: „ön tehát az a híres Diderot, aki — mint mesélik — nem hisz Isteniben, sem semmiben?” Erire aztán filozófusunk sem tehetett mást, mint ott maradt a hölgy szobájában, és megvédte az „erényes istentagadók” ügyét. Jól elbeszélgettek az istenhit kérdéséről ... Az este oly mélyen megrázta Diderot, hogy 1774 nyarán irodalmi formába öntötte. így született meg az Egy filozófus beszélgetése a marsallnéval című félig komoly, félig tréfás műve. A franciaországi Kiko Theátre vendégjátékaként ima, november 3-án este hat órától Miskolcon a Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Központjában mi is láthatjuk a darabot. Az egykor erdélyi fejedelmet adó Báthory-család ősi vára Szüágysoirtilyón volt. Itt született 1629-ben és itt nevelkedett Báthory Zsófia, Báthory András és Zakresz- ka Anna lánya. Itt találkozott és ismerkedett meg Várad kapitányával, az ifjabb Rákóczi Györggyel, Loránt- ffy Zsuzsanna és Rákóczi György erdélyi fejedelem fiával. A megismerkedésből szerelem lett, s 1641 nyarán megtartották az eljegyzést. Másfél év múlva, 1643. február 3-án esküdtek meg Gyulafehérvárott. Zsófia ekkor 14 éves volt. Báthory Zsófia a katolikus vallásiban született, abban is növekedett fel, akárcsak őse, Báthory István a nagy erdélyi fejedelem és lengyel .király. Házasságkötése után apósa, Rákóczi György fejedelem arra késztette, hogy áttérjen a református hitre, „habár szívében örökké hű maradt előbbi felekezetéhez” — írták róla később. Közben férje, II. Rákóczi György néven erdélyi fejedelem, maga pedig fejedelemasszony lett 1648-ban. Sokat háborúró .férje mellett nehéz sora volt. 1660-ban, 31 éves korában már özvegy. Ezután Erdélyből magyarországi birtokaira költözött, s visszatért a katolikus egyházba. Gyakran tartózkodott a pataki várban is. A városba letelepítette a jezsuitákat. A sárospataki református kollégiumtól azonban megvonta a Rákócziak korábbi javadalmait, sokféle segítségét, még a kollégium épületét is lefoglalta 1671-ben, s a tanároknak, diákoknak távozniuk kellett Patakról. Annál inkább támogatta a birtokain mindenütt a jezsuitákat, bőkezűségéből sok katolikus templom és iskola épült a Rákóczi-birtokokon. Fiát, Ferencet (aki 'később névleges erdélyi fejedelemségét mint I. Rákóczi Ferenc viselte) egy ugyancsak neves történelmi család sarjával, Zrínyi Ilonával házasította össze. Ránk maradt, mint érdekes művelődéstörténeti emlék Báthory Zsófiának fia 1666. március 1-én tartandó esküvőjére invitáló levele, szövege így hangzik: „Istennek ez iránt való rendeléséhez s '.közönséges Római Anya Szent Egyháznak szokott folyásához — mindkét részről való akarattal megegyezvén — alkalmaztatta életének folyását az én első szülöttem, szerelmes fiam, Rákóczi Ferenc, Erdélynek választott fejedelme, Magyar Ország Részeinek Ura és székelyek ispánja stb., kívánván azzal is, hogy nagy emlékezetű édes eleinek egyetlen egy maradéka s ága lévén, 'következendő hosszú üdökre jó emlékezetüket s nemzetüket isten áldásából az házasságiból! kötelesség _által terjessze. Kire nézve anyai javal- lásomból jegyeztette el magának az méltóságos és nagyságos Gróf Zrínyi Péter Horvátországi bán úr szerelmes hajadon leányát, Gróf Zrínyi Ilona asszonyt. Mely lakodalmi solenitásnak (ünnepségnek) ez jövendő márciusnak első napját Zolbori kastélyomban — Makovitza vára alatt — rendeltem meglenni, megírt Bán Űr és több jóakaratú atyámfiiai tetszésekből. Minek okáért, hogy annál böcsületesebben legyen, kegyelmedet édes Bátyám Uram nagy böcsülettel kérem az megírt napon és helyen mind az édes Ángyom Asszonnyal ő kegyelmével együtt idején jelen lenni ne nehezteljen. Kegyelmektől kedvesen vészem és megszolgálom jelenlétét kegyelmeteknek, és jó válaszát böcsülettel várván, kívánom Isten hozza és éltesse kegyelmeteket sok esztendőkig jó egészségben.” Az ifjú pár életét azonban a történelem erősen beárnyékolta. . I. Rákóczi Ferenc apósával, Zrínyi Péterrel együtt részt vett a Wes- selényi-féle összeesküvésben. Fiát, Báthory Zsófia csak nehezen menthette meg a halálbüntetéstől, bőséges pénzadománya révén. Báthory Zsófia két unokának örvendhetett, Júliának és az ifjú Ferencnek (ő a későbbi II. Rákóczi Ferenc). A fiú unoka 1776-ban látta meg a napvilágot. Ugyanez az év gyászt is hozott, meghalt az édesapa, I. Rákóczi Ferenc. Báthory Zsófia 47 éves ekkor. Négy évvel élte túl fia halálát. Öt 1680- ban temették el a kassai templomiban. 51 éves volt. D. Fehér Erzsébet HORVATH GYULA: Megfagyott ország Nem tudtam , hogy villámokat rejtegetsz a szádban, azt sem tudtam, hogy szívedben kétszáz éve szakad a hó, a halálra ítéltek utolsó éjszakai érzésével vagyok veled, csontjaim, mint a kés átszúródnak a testemen, s tudom, hogy egy közelben járó éjszakán lefogják a szemem, de nem lesz az halál, csak távolabb cipelem tőletek a lábszárcsontjaimat, s ha mégis maradnék köztetek egy jó lelkű szerelem kezébe megkapaszkodva: nem leszek élő, se halott, ha keblemben hordok is egy sírt, és síró szájamban melengetem egyy fiatal szerető halott csókját. Nem tudtam, hogy villámokat rejtegetsz a szádban, azt sem tudtam, hogy a véresre sírt szemű télből útlevél nélkül is diszidálnak az éhes farkasok, akikkel eljön a tél, és jégcsap-karjaival halálra szorít, s ahogy fekszem melletted kínomban véresre rugdalva egy ország arcát, száját: te nem leszel hozzám jó, se kedves, lázzal tömöd tele^ a tüdőmet is, s ha mégis maradnék köztetek: nem leszek élő, se halott, mesztelenre vetkőzött csontjaimon nem könyörülnek majd a Bizományi Áruházak sem, s akkor nem szól hozzám a Megfagyott ország sem, két szemét könny takarja el, mint a szemfedő, akiért sírásók jönnek, s Európa közepén MINT A HALÁLRA ÉHEZTETT KUTYÁT ELHANTOLJÁK EZT A HAZÁT. (A költő közeljövőben megjelenő címadó verse.) KAVALECZ LAJOS RAYMOND SOUSTER: (Kanada): Szent zene A umI/ mnu Ha egyszer dobbantani mer a tér, s a dimenziók megszűnnek létezni, m tqk luny A vak lány keze s árnyékot sem szül a fény, rálel a korlátra, s érintésétől merev sugarait pengeti majd lelkünk, újjáéled a fa; ég felé tör — sima törzsét s a szent zene áramlásán, ágak, levelek növik be, s köztük a madarak ki vonót kapott, már-már dalba kezdenek. Istenhez biztosan elér. (Cseh Károly fordítása) Választási csirke — sújjogatóval Réges régen, még az ánti- világban, úgy a századforduló idején, a boldog békeidőkiben is voltak választások, de természetesen, akkoriban egészen másképpen zajlottak le, mint mostanság. A fizetett kortesvezérek mindenféle rigmusokat vezényeltek, amelyekben fel- magasztalták a pártfogolt jelölt nagyszerű képességeit, adottságait, becsmérelve az ellenfél-jelölt pernehajder- ségét. Nagy üstökben főtt az ingyen birkapaprikás, gulyás, a szomjas, száraz torkokon zúdult lefelé a kar- cos bor, a választási bundapálinka. Dongott a föld az atyafiak talpa alatt, zeng- tek-zúgtak a rigmusok (a sújjogatók), mint például: Pörgc az én kalapom/réz- böl van a fokosom./Hejehuja haj!/ A mi ökrünk teherbíró,/Gacsaj lesz a szolgabíró,/ Vivát, Gacsaj!/Hejehuja haj! Igaz, a nagy kavarodásban néhány pofon is elcsattant számos kemény kobak is beverődött, de mind eme malőrök, csak' emelték a választási küzdelem fényét. 'Egyszóval, hangulata, atmoszférája volt azoknak a választásoknak, nem úgy, mint a mostaniaknak, amikor nem dukál se bor, se pálinka, mégcsak holmi híg levű gulyás sem rotyog semmiféle kondérokban, csupán csak a sajtóban szórnak egymásra mindenféle dolgokat a pártok, de ez úgy tűnik, nem az igazi, hiszen a szó elszáll, a pofon megmarad. Semmi látványosság, semmi izgalom. Petyhüdt az egész. (Manapság a párt-piacok hívatottak betölteni a választási birka- paprikás, a bundapálinka hajdanvolt funkcióját, de ezekre csak fitymálva, közömbösen legyint a polgár, mondván: né, mán ne! Hogy feltámadt bennük nagy hirtelen a szociális érzés. Etetni akarnak, de szemérmesen titkolják, hogy miért. Ügy tűnik, a pártok által alkalmasint kínált választási csirke, liba, tojás, krumpli, nem siker, hiába szervírozzák mellé, hogy ily módon a párt aztán letöri azokat a szakadatlanul felfelé kúszó piaci árakat, a választások előtt ugyanis ezt nyilatkozta az egyik pártvezér honatya a sajtónak. A probléma az, hogy a honatya semmiféle közgazda- sági összefüggést nem vázolt fel az árletörés hogyanját, mikéntjét illetően, csupán azt hangsúlyozta, hogy letörik az árakat és kész. Ügy hírlik, ettől néhány ' közgazdász búskomorságba esett, természetesen csak azok, akik töretlenül bíznak a kereslet-kínálat összefüggéseiben, a piac törvényeiben, s abban, hogy egyszer majd nálunk is lesz piacgazdaság. Közülük néhányan már azt fontolgatják, hogy visszaadják diplomájukat, elégetnek minden olyan könyvet, amely a piaci viszonyokról íródott. Egyikük állítólag Miskolcon, a Búza téri piacon ruháját megszaggatva, fejére hamut hintve kiáltotta: Jó emberek! Csodatévők járnak közöttünk! Azt ígérik nekünk, hogy alkalmanként néhány száz választási bontott csirkével, néhány mázsa krumplival, egy több mint kétszázezer lelket számláló városban letörik a piaci árakat! (Hát mi ez, ha nem csoda?! Kereskedők! Kofák! Piacozó öreg nénikék! Ti is szaggassátok meg ruhátokat, tartsatok bűnbánatot, mert lám: csakis ti vagytok az okozói annak, hogy olyan magasak az árak, amilyenek. Pártszempontból nézve, sajnos, vannak azonban kételkedőit, mert kétkedők mindig voltak, akik nem bíznak eme csodában, és eléggé el nem ítélhető módon, bizonyos törvényszerűségekre hivatkozva hangoztatják: ha egységnyi csirkét elveszek valahonnan, hogy azt választási csirkeként árusítsam (úgy, hogy némi hasznom is legyen), egy másik piacon, ily módon az előbbi piacon, ahonnan az egységnyi csirkét elvettem, hiány lép fel, a hiánynak pedig az a természete, hogy felveri az árakat. Űgyhogy, csodák pedig nincsenek, voltak ellenben mindenféle választási boszorkányságok, trükkök, s majd meg tetszenek tapasztalni, amint a választásokon levoksoltunk, úgy elrepülnek a piacról ezek a választási bontott csirkék, libák, tojások, krumplik, hogy poruk sem marad — egészen a következő választásokig. Úgyhogy, amint a fentiekből tetszik látni Tisztelt választópolgár, az ántivilágbe- li választási küzdelem sokkal egyértelműbb volt a mostaninál. Akkor mindenki tudta, hogy kiért, miért eszi a birkapaprikást, issza a bort, a bundapálinkát. Mindezeken túl pedig sokkal látványosabbnak, életközelibb- nek tűnnek, márcsak a választási sújjogatókat tekintve is. Sajna, most már nincsenek kortesek, illetve vannak, csak kampányfőnöknek mondják magú Icát, nem skandálnak, döngölnek sehol sem sújjogatókat, pedig sűj- jogatás nélkül nem is igazi a választás. Eme űrt kitöltendő, szerkesztettünk néhány sújjogatót, tisztelettel kérjük Kedves Olvasóinkat, úgy is, mint igen Tisztelt Választópolgárt, sújjogassa- nak velünk, majd meg tetszenek látni, milyen jót tesz a sújjogatás. S ha netán, a sújjogatás próbálgatása közben némi hangzás-, vagy ritmusbeli problémájuk adódna, kérjük, fáradjanak be lapunk szerkesztőségébe, s ha szerénységem nem lenne a helyén, úgy keressék meg a két főszerkesztő-helyettes közül az egyiket (a főszerkesztőt ne, mert se hangja, se hallása), aki a sújjogatás valóságos művésze, állítólag valamelyik őse az ántiv.ilág- ban a jó palócok között hí- resmeves, hétszilvafás, rézfo- kosos kortesvezér volt. Ez a mostani a neves ősnek persze, csak halvány utánzata, de azért meg kell hagyni, egészen jól sújjogat. Példának okáért, a közelmúltban, még a pártállam összeroppanása idején sújjogatott néhányat, kérem, tessenek odafigyelni a veretes rímek mélységes mély politikumára. íme: Mondd meg nékiink Gacsaj Pesta/lMitől vagy te re- l’ormiista/'Hejehuja, liaj!/Jaj de büdös ez a rékli/Mikor lettél eIlenzéki?/Hejehuja, haj! Mindenekelőtt természetesen a következő választásokra készülődő kampányfőnökök megkülönböztetett figyelmébe ajánljuk sújjogató- inkat. Ingyen, bérmentve sajátíthatják el a sújjogatás valamennyi mesterfogását. Nem kérünk érte anyagiakat, mint ahogy nem kértünk ellenszolgáltatást a kampány ideje alatt hasábszámra közölt párthírekért sem, pedig mi is a piacról élünk. Sújjogassanak hát velünk: Megvan neki keze, lába,/ Gacsaj Pestát a tanácsba!/ Hejehuja, haj! (Pardon, dehogyis a ta- j nácsba, az önkormányzatba.) Olcsó csirke, olcsó krumpli,/Slattyogjunik cl most sza- vazni/Hejehuja, haj !/Törött kezünk, törött iábunfk/Itten most már mi pofázunk./Hc- jehuja, haj!/Ingyom-bingyom galambom,/miénk már a ha- talom./Hejchuja, haj !/Rázzad babám, rázzad, rázzad,/csu- dajó az önkormányzat./Heje- hu ja, haj! Nincsen ingünk, nincsen gatyánk./Rontott csirke 9 vacsoránk./Hcjehuja, haj! És végezetül egy sújjoga- tó arra az alkalomra, ha je' löltünk valami stiklit esi' | nált az önkormányzatban» j vagy, ha egyáltalán nem | csinált semmit, ezért aztán vissza akarjuk hívni. Gacsaj Pesta légy vendégünk,/Edd meg, amit főztél nékünk./He jehuja, haj!/Ab' cúg Gacsaj! Le vele! Szarvas Dezső Feledy Gyula: Búcsú
