Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-26 / 277. szám
1990. november 26., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 qqqrmsä ÁRUHÁZ. VÁGÓHÍD UT 4-Ó. Heti ajánlat 5-ös húsgép 8-as húsgép 10-es húsgép Tapadókorongos húsgép MPE 302 robotgép (habot ver, dagaszt, turmixol, krémet kever) Moulinex elektromos kés Szmolenszk 3E hűtő ETA-7400 porszívó AKA Efech német porszívó Nagykereskedelmi eladási ár 740 Ft 925 Ft 1185 Ft 350 Ft 2175 Ft 3301 Ft 9900 Ft 8625 Ft 5650 Ft Az áruházunkban a „HOCI-NESZE” elnevezésű sarokban egyes árucikkekre alkudhatnak kedves vásárlóink. ARAINK AZ ÉRVEINK! Rendkívüli karácsonyi számítősépvásár-akció! SYNTRON AT—28G/12, 74 800 Ft C—S4 számítógép, 14 600 Ft 1 MB RAM magnó 40 MB winchester botkormány 1,2 MB Floppy 14” mono monitor C—64 számítógép, 26 190 Ft MGP kártya floppy driver 102 gombos tasztatúra Az árak áfa nélkül értendők, de egyéves garanciát tartalmaznak Megrendelhető: METALLUM KFT., Nyíregyháza, Kéményseprő u. 26. Tel.: 42-11-317, fax: 42-15-868, telex: 73-689 metal h ÓZD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1991. január 1-től bérbe adja AZ ALÁBBI EGYSÉGEKET: Jelzösz. üzlet sz. Megn. Oszt. Helyiség 11/32 3. Italbolt IV. Vadna, Felszabadítók 21. 11/32 9. Italbolt IV. Kelemér, Tompa u. 6. 11/32 13. Italbolt IV. Alsószuha, Dózsa Gy. u. 1. II/12/B. 15. Büfé III. Bánréve, Petőfi u. 2. II/12/B. 17. Büfé III. Sajópüspöki, Rákóczi u. 44. A pályázat benyújtási határideje: 1990. december 10. A versenytárgyalást 1990. december 17-én tartjuk, az áfész-központban, Ózd, Szabadság út 203. szám alatt. A pályázattal kapcsolatos tájékoztató adatokat az áfész gazdasági főosztályvezetője ad, Ózd, Petőfi út 33. Pf.: 225. Telefon: 11-834. Számítógépes tantolyamok a SZÜV-ben! IBM PC XT/AT személyi számítógépek kezeléséhez szükséges DOS-ALAPISMERETEK 1 hetes intenzív (30 órás) tanfolyamot tartunk a SZUV Miskolci Számítóközpontjában. A tanfolyam témája:- gépi környezet ismertetése,- szükséges DOS-alap elsajátítása,- szövegszerkesztők alkalmazása,- Printer használata (Etikett nyomtatás). A tanfolyam időpontja: 1990. december 10—14-ig. Címünk: KSH SZUV 3515 Miskolc-Egyetemváros. Bővebb felvilágosítást a 61-622-es telefonon, Csernyi Józsefné és Bök Józsefné adnak. Válság után Beszélgetés dr. Furmann Imrével, az MDF országos alelnökével Dr. Furmann Imre a tavaszi választások után, május 10-én lett az MDF országos alelnöke. Azóta csak a hétvégéket tölti Miskolcon, a hét többi napján az országot járja. — Van-e változás az MDF szervezeti struktúrájában? — Újdonság, hogy kialakítottuk a tájékoztató jellegű megyei központokat, de ezek nem befolyásolják a helyi szervezetek önállóságát. Megyénként most már van egy-egy függetlenített alkalmazottunk, aki a szervezési feladatokat végzi. A másik újdonság, hogy ahol ellenállás volit az eddligi megyerendszerrel szemben, ott hagytuk, hogy az MDF- szervezetek felújítsák a régi, hagyományos központokat. Például Nógrád megyében Balassagyarmat ás és Salgótarján is központok lettek újból. — A tavaszi választások előtt, a kampány időszakában bejelentette az MDF, hogy egy nagy összegű holland kölcsönre számíthat a megye. Érvényes-e még ez az ígéret? — Egymillió dolláros hitellel szándékoznak isegíte- ni a hollandok. Ügy tudom, most abban állapodtak meg, hogy két város. Szombathely és Miskolc kapja megosztva. A hitel felhasználását ismereteim szerint aiz gátolja, hogy például nincs megfelelő lakás az oktatók számára stb. Tehát az infrastruktúra hiányossága van a késlekedés mögött. — Egy köznapokat érintő kérdés. Mi lesz az MDF-pi- acok sorsa? — Nagyon jó ötlet volt, hogy az MDF összehozta a termelőt és a fogyasztót, hogy többnyire a termelők árusítottak. Ezek a piacok azonban túlnőttek az MDF kezdeményezte kereteken és kezdenek önállósulni. Miskolcon például így jött létre a Herceg és Társa Kft. Pécsett meg már álilatteÚjra a régi városnevek Az utóbbi időben egyre több város kapja vissza a Szovjetunióban történelmi nevét. A közelmúltig az ideológiai szempontok alapján átkeresztelt települések, megyék, kerületek és területek, kolhozok és vállalatok, de még a metróállomások elnevezése között is Lenin, Marx, Engels és követőik neve szerepelt a leggyakrabban. Különösen nagy előszeretettel használták Lenin nevét. Ezzel a névvel még az elmaradott kolhozokat, a nem éppen élenjáró vállalatokat is „megtisztelték’». Előfordult, hogy egy megnevezésben többször is szerepelt a forradalom vezére. Így például a leningrádi metró teljes neve: A Lenin nevét viselő, Lenin- renddel kitüntetett, Leningrádi metró . . . A 20-as, 30-as években évszázados, sőt, Közép-Azsiában néhány évezredes múltú városokat sem kíméltek meg az átkereszteléstől. Még Moszkvát is fenyegette a névváltoztatás veszélye. A történelmi nevek visszaállítása Hruscsov idejében kezdődött az 50-cs. 60-as években, amikor a közvélemény nyomására kezdtek eltűnni a térképről a Sztálin és híveinek nevét viselő városnevek. A középázsiai Sztalinabad például Du- sanbe lett, Molotov város az Uraiban pedig visszakapta a Perm nevet. Ezek a követelések az utóbbi időben valóságos mozgalommá váltak. Moszkva volt Zsdanov-kcrületében egv tömegmegmozdulásban a felszólalók azt fejtegették, hogy Andrei Zsdanov az értelmiség szabadságtörekvésének elfojtója volt a sztálini időkben és ennek ellenére még mindig az ő nevét viseli a kerület. Zsdanov nevéhez fűződik több haladó úlság és Anna Ahmatova költőnő verseinek betiltása, vagy a zeneszerző Sosztakovics és Prokofiev üldözése. Akkor született az a javaslat, hogy a kerület kania vissza régi nevét, s legven ismét Tagankai kerület. (Ma már ismét így nevezik.) AN nyésztőkkel, vágóhíddal is szerződést kötöttek, tehát egy vállalkozás fogja össze a termelést, a feldolgozást, az eladást. Ott a húskészítmények 30—40 Ft-tal olcsóbbak ... Az MDF tagságától indult el az a kezdeményezés, hogy a külföldről behozdtt pénztárgépeket ne kelljen megvennie és működtetnie a kisvállalkozónak. Ezzel kellene a Bé- kesi-féle törvény szerint mindent számlázni. Az MDF tagsága az átalánydíjas adózást szorgalmazza, de még mindig nem tudtuk megváltoztatni a törvény vonatkozó paragrafusát. — Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy szakadás volt (van) az MDF tagsága, szimpatizánsai és a kormány, illetve a parlament között? — A parlament és a kormány mentségére annyit hadd mondjak, hogy a törvényhozási lépések vitték el az időt. Másrészt például az ország fizetőképességének megtartása hatalmas erőfeszítésekét követelt. És amit mindenki tanúsíthat, ez év elejétől ebben az országban folyamatosan politikai kampányok voltak. Bárki bármilyen témában megszólalt a parlamentben, tudta, hogy kampányérdekből meg fogják támadni. — Az emberek részt akartak venni a rendszerváltásból, valamilyen helyi akcióval. Ettől viszont megfosztották őket, mert mindent a kormány és a parlament hatáskörében döntöttek el. Felemás módon sikerült az állami vállalatok élén történt vezetőváltás, már nincs szó a munkástulajdonlásról, a földtörvény késik. — Valóban volt egy olyan törekvés, hogy a vállalatok vezetői titkos választáson méressenek meg, ha kell, újat válasszanak helyettük. Ehelyett a vállalati tanácsok döntöttek. Nem lett volna ilyen csikorgó ez a vezetőváltás, ha már korábban kialakultak volna a független vállalati szervezetek, például a munkásérdekvédelmi tanácsok. Ami pedig a földtörvényt illeti, hadd kezdjem azzal, minden lehetséges fórumon nagy hangerővel hirdetni kell, hogy nem lesz reprivatizáció, mert lehetetlenség az eredeti tulajdonviszonyok helyreállítása. Olyan kavarodást, annyi vitát, perek tömegét hozná, amelyet a társadalom nem tűrne el. Ugyanakkor a kormány változatlanul a magántulajdon pártján áll, amelyre egy igazi szövetkezeti forma épülhet, felváltva a téeszvilágot. — Tehát azok kapják a földet, akik megművelik? — Nem lehet ilyen automatikusan felfogni. K!i kell mondani, hogy nem lenne szerencsés, hogy ha mindenki földet kapna, aki a té- eszben dolgozik. Valóban előnyt élveznek azok, akiknek már van tulajdonuk, vagyonuk. A ’60-as évektől kezdve ha mégoly torzan is, de volt egy bizonyos polgárosodás Magyarországon. Ez a réteg élni fog (és hagyni is kell, hogy élhessen) a nehéz munkával megszerzett helyzeti előnyével. Nem mondhatjuk, hogy az 1990. január elseje előtt gyűjtött minden pénz rablóit pénz. Arra viszont következetesen törekedni kell, hogy akinek van pénze, az ne részesülhessen olyan dotációban. amelyre azoknak van szüksége, akik nem rendelkeznek anyagiakkal. A legjobb példa erre a lakásügy. Az önkormányzatoknak is az lesz az érdeke, hogy szabad alkuban dőljön el egy-egy lakás ára. vagy lakbére, a lakás értékétől függően. — Szeretnék a taxisblokád kapcsán néhány dologra rákérdezni, hiszen alel- nökként részese, sőt irányítója volt a . Budapesten zajló eseményeknek. Hogyan szervezte az MDF vezetése a kormány melletti tüntetést? — Szerencsétlen dolog lenne, ha úgy kerülne a köztudat- ba, hogy az MDF elnöksége rádión keresztül szervezte a tüntétést. A rádióba, tudomásom szerint, az Ifjúsági Demokrata Fórum adta le a felhívást, nem az elnökség. Lezsák Sándor rögtön korrigálta is a szöveget. Ebben azt közölte, hogy a tüntetés szervezése nem tőlünk indult ki, csak a felelősségérzet miatt vállaljuk fel. Ezzel akartuk úgy mederben tartani az eseményeket, nehogy fizikai erőszakot alkalmazzon bármely fél. A helyreigazítást a rádió már nem tette közzé. Próbálták azt a butaságot is elterjeszteni. hogy az áremelést üdvözölték volna a tüntetők. Pedig ők a jogállamiság, a demokrácia, a rend helyreállítása érdekében vonultak fel. A szervezők azért biztatták éneklésre az embereket, nehogy szóváltásra kerüljön sor a másik féllel. — Még a szeptemberi diáktüntetésnél elhangzott, hogy háttérből szervezett és irányított megmozdulás volt, de itt erről már szó sem lehetett. Nyersen megmutatkozott az a szakadás, amely a lakosság és a kormány, a lakosság és a parlament között jött létre a tavasz óta. i— Ezért éreztem keserűséget. Utólag jól látszik, hogy ez a válság benne volt a levegőben. A diáktüntetés, a passzivitás az őszi választásokon, ez mind azt jelezte, hogy a társadalom nagy része elhúzódott a politikától. Ennek jegyében cselekedtek a taxisok is, amikor semmilyen politikai erőnek nem adták oda magukat. Azzal, hogy más politikai erőt nem voltak hajlandók elismerni, visszaadták a politikai tőkét a kormánynak. Ehhez társult a kormány belátása, hogy politikai eszközökkel kezelte az ügyet. — Az MDF elnöksége a blokád szombati napján kiadott egy állásfoglalást, amely a saját kormányától elütő véleményt nyilvánított, bírálta saját kormánya makacsságát. Ekkor került nyilvánosságra először az, hogy más az MDF, mint mozgalom, mint párt és más mint kormány, mint parlamenti frakció. — A párt tagjai értékes információkat közvetítenek a kormányhoz, és ezt hangosabban kell tenniök, még ha a kormány nem is ért egyet azzal. Viszont lehet, hogy tagjaink nincsenek azoknak az információknak a birtokában, amelyek alapján a kormány a döntéseit hozza. Ki kell alakulnia egy egészséges vitának a mozgalom, a parlamenti frakció és a kormány „szentháromságában”, mert ebből csak a társadalomnak lesz haszna. Ehhez tegyük hozzá, hogy a társadalom érdekvédelmi szervei ne ad hoc módon kerüljenek egymás mellé. Ha az érdekközvetítő szervek jól működnek, akkor nem fordulhat elő, hogy mindenért a kormányt hibáztatják. Ez érvényes az önkormányzatokra is, ahol a kisebbségben levő MDF-tagoknak rá kell majd mutatniuk, hogy egy-egy település vezetősége, ha tehetetlen a helyi gondok megoldásában, akkor ne a karját tárja szét, ne a kormányra mutogasson. Ugyanígy, a veszteséges, a felszámolás alatt levő vállalatoknál nem vehetnének fel nagyobb összegű jutalmat a vezetők, ha komoly munkásérdekvédelmi szervezet működne körükben. Mezei István Góbéság—nőnemben A góbé szó furfangos, csavaros eszű, székely paraszt- embert jelent. Van nyelvtudós, aki úgy magyarázza, hogy a góbé a kópé szavunknak szóhasadással elkülönült változata. Történetét vizsgálva, nyomtatott szövegben először 1617-ben találkozunk a góbé szóval. A belőle . képzett góbéság sza- vunk'Ártatlan ravaszkodást, találékonyságot, talpraesettséget jelent. A Jókai-kódex név szerint is említ egy székely góbét, akire azonban nem annyira a ravaszkodás, mint inkább a szerencsétlenség, szenvedés volt jellemző. A rövidke rímes rigmus így hangzik: „Szegény Bálint Gábor, / Boldogtalan góbé, I Amennyit te szenvedsz, j Mi ahhoz a Jóbél” Ez a kis nyelvészkedés egy kedves történet, afféle mai góbéság hallatán kívánkozott ki belőlem. Köztudott, hogy a múlt év decemberében Romániában kirobbant forradalom óta megyénk több községe, városa kötött barátságot székelyföldi községekkel, városokkal. Küldöttségek, hagyományőrző együttesek, színjátszó csoportok látogatnak el egymáshoz, s énekes-táncos előadásokon mutatják be a székely fiatalok nálunk a székely, a mieink pedig Erdélyben az abaúji, borsodi, zempléni népművészeti értékeket, szépségeket. A közelmúltban másodszor érkezett megyénk egyik kisvárosába egy székely falu népi együttese. És mert az előző látogatáskor igen szíves fogadtatásban volt részük nálunk, színes, pompás műsoruk bemutatásán kívül valami „ételkülönlegességgel” is kedveskedni kívántak vendéglátóiknak. Hoztak hát magukkal néhány ki lányi havasi juhsajtot. Igen ám, de a román vámosok nem akarták átengedni a sajtot. Hiába magyaráztak, erősködtek a székely legények, a vámosok hajthatatlanok maradtak. Már-már reménytelennek látszott a helyzet, amikor a legényektől átvette a szót — és a vámőrökkel folytatott egyezkedést — egy románul is pergő nyelven vitázó székely hajadon. Folyt, folyt belőle a szó, majd hirtelen kibontotla az egyik bőröndöt, megmutatta a vámőröknek a színes rékliket, szoknyákat, a libegő-lobogó szalagos pártákat, mint a bemutatandó székely lakodalmas kellékeit. Erősítgette, hogy a gömbölyű, füstölt sajtok is a lakodalomhoz kellenek. Aztán közelebb hajolva a román katonához, a fülébe súgva bizonygatta: muszáj sajtot is vinni magukkal a lakodalmas jelenethez, hiszen Magyarországon valamirevaló hegy sincs, hogy lenne hát füstölt havasi sajtjuk... Ez a „komoly” érv győzött, a finom, gömbölyű, füstölt sajtok átkerültek a határon. Bizonyságául annak, hogy a góbéság a Székelyföldön nemcsak a férfinépségre jellemző, hanem előfordul a női nemben is ... (h. j.)
