Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1990. november 3., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

A múlt, az egykori szegények múltja még nem olyan régi, hogy ne emlékeznének a nincstelenek egykor oly’ kiszolgáltatott helyzetére.

Megülnek nálam száradásnak indult öreg diófám alatt, és mondják-viszik a magukét. Evek óta nem hallottam őket „kulálcozni”. A nyelvünkbe belepiszkított szóbeli gyomnövény kipusztulni látszott, mintha az agyonvegyszerezett föld természete szerint viselkedne a szókincs is — kiveti magából a kártékony, mesterséges képződményeket.

Az idős asszony (idős? velem egykorú ...) sopánkodva háborog. A „kulákok” nagyon éledeznek. Jön a harmados kapálás, a tizedében aratás, dolgozhatunk rájuk látástól vakulásig, ők meg csak ló- bázzák a lábukat — dolgozz, koldusfaj- zat, mert kirúglak, hogy a lábad se éri a földet. Hát én az MSZMP-t tartom a szegények pártjának. Miket mond ez a hogy-is-hívják-csak, no, segíts már ki! Az az, hogy a nyelvét harapja el...

Az egyik faluban ismerős öregember (szóval, olyan magamféle) akaszt meg néhány szóra. Friss kocsmai élménnyel traktál. Azt mondja az a ... nevét számra se veszem, kivesz a száz holdjából öt- venet. Én meg kérdem: és ki fogja megművelni? Mellemre bök: hát te, voltál te már kepés apámnál, most én fogok neked dirigálni.

Mondd, cimbora, mennyi a te nyugdíjad? — kérdem.

Nem éri el a hatol. Az asszonyé az ötöt nem haladja meg.

Egy másik asszony (szegények voltak, mint a templom egere) fitymálva beszél a volt miniszterelnökről, hogy milyen semmi kis házat mutattak a tv-ben, az a szülőháza.

Nevessek? Káromkodjam? Kedvesebb volna a szívednek, ha palotában látta volna meg a napvilágot? Arra vágsz fel, hogy a te házadban már központifűtés is van?

Zúg az „életerdő”, emlékek szele zú- gatja.

(Idegen szavak szótára. 1984-es kiadás: „Kulák or. mások munkájából, kizsákmányolásából élő paraszt: zsírosparaszt”.)

Az első asszonynak szegezem a kérdést: „a kulák” csak a lábát lóbázta, nem dolgozott?

Kapásból felel: ledolgozták volna a csillagot az égről, csak szaporodjon a föld.

És kárörvendőn sorolja, akkora hát szalmát hoztak, szakadtak meg alatta. Meg is verte őket az Isten, ötvenévesen már nem volt alattuk láb ...

Ezek szerint nem téged zsákmányoltak ki, hanem saját magukat.

Hát persze, hogy ne kellessen munkát adni a szegénynek, az dögöljön éhen...

Nem elégedett a majdnem ötezer forintjával. de maholnap a háztáji földjével se boldogul, fordul ki kezéből a kapa.

Hát akkor te már nem állsz harmados kapásnak, markot se fogsz szedni a férjed után. a boltban van tej, egy csupor aludttejért senki cselédje nem leszel, meg tudod venni. Miért vagy úgy megijedve?

De mi lesz az unokáival? Azokat oda lehet lökni a kapához, kaszához?

Nem, Julis, a te unokáid végleg elvesztek nemcsak a mezőgazdaság — a falu számára is. Pesten, Miskolcon koptatják a flasztert szabadidejükben, nem tudnak kaszálni, kapálni; ha meglátogatnak, megrakod a kocsijukat minden földi jóval, és elfacsarodik a szíved, amikor így búcsúznak: „Szia, Nagyi! Ne törd magad annyira. Nézd a tévét!” És sose hoznak neked semmit. Büszke vagy rá, hogy még te adsz a gyerekeidnek, fogadhoz vered a garast, mert az egyik unokád kicserélte a Trabantját — kocsira...

Az az öregember pedig (mondom, olyan magamkorú, már nyugdíjas) tüzet okád arra a „kulákra”, mert Iccpést akar belőle. Igaz, csak akkor járatja így a száját, amikor van a fejében. A parlament még nem döntött a föld sorsáról, de ő már félrevágja a kalapját.. .

Igen, a félrevágott kalap már megvan, de ha a föld is meglesz, és művelési kötelezettséget szab rá a törvény, meglehet, nem kér belőle.

Az erőt elvitte a ha| évtized. Két gyereket felnevelt, két fiút. tanárok, és azt mondják az apjuknak: ha pénzzé lehet tenni, vegye ki mind a száz holdat, ha nem, rájuk ne számítson, ők értelmiségiek.

A falu egyik volt nagygazdája behívott, úgy szeretne velem beszélgetni, el szeretné mondani az 6 nyomorúságos életét, mert az ő sorsa nem embernek való volt. Igen, még éjszaka se nyughatott. Tele az ól jószággal. Nem szabadult el a bika? Felökleli a másikat. Gatyában végigjárni az ólakat éjnek évadján. Annyira oktondi volt. ő költötte a cselédjét. Hé. Józsi, hasadra süt a nap! És még csak három óra múlt.

Édesapám igazi realista volt. Suhanc koromban mentünk végig a falun. A jógazda itatta sok tehenét, növendékállatját, s bár istenfélő ember hírében állt, majd rájuk szakította az eget, mert mentek volna világgá. „Látod, fiam, a sok föld nem csak áldás — ezek a gazdák többet dolgoznak, mint mi. Hajtja őket a vagyonuk. És mire mennek? Jó, jó, ők három disznót is vágnak, de kinek? Egyet se tudnak megenni. Talán még az étvágyuk is elmegy estére ...”

Apám véleménye számomra mértékegység volt. Amikor üldözni kezdték őket, azt mondta: ezek állatnak nézik az embert, de nem, még állatnak se, mert ha az állat elől elveszik a takarmányt, nem akaszthatnak utána se szekeret, se ekét, tőlük meg elvárják, hogy éhesen dolgozzanak.

Kik voltak azok az „ezek"? Holmi semmiemberek, akiket idegenből szalasztottak ide, iisd-vágd, nem apád. Akik helyből segítségükre voltak, azok is megérték a pénzüket.

A Horthy-rendszer humánusabb volt, mint a Rákosié. A nagygazdák innen senkit se vitettek el. A rossz kepést elcsapták, és csak olyan gazda fogadta fel, akihez valamire való szegényember nem szegődött. A rendes embert a rendes gazda megbecsülte. Az ő gazdája minden évben megismételte ugyanazt a kérdést aratás előtt: te, Jancsi, van szalonnád, van liszted? Nekem az igazat mondd, mert üres gyomorral nem lehet húzni a kaszát napestig, vagy csak immel-ám- mal, akkor meg az aratás elhúzódik, a szem peregni fog. És adott szalonnát, őrölni való búzát, s nem hányta a szemére, hogy a magának hagyott kepe — a búzakereszt — „testesebb” volt a többinél.

Amikor még csak annyi földje volt, amennyi a talpára ragadt, sosem hiányzott asztaláról a kenyér. Rákosi alatt, saját földje mellett — hiányzott, mert még a tojást is be kellett adni, az ö gyerekei nem ehettek rántottál

Sose esett bántódása, hogy 19-ben vöröskatonának állt. Hívta a hazája, ki kellett űzni a betolakodókat.

És 1952 őszén mit műveltek vele? Feltörték a kamráját, egy kihajtott kulák szekerére idegenből hozott zsákolókkal rakták fel az „életet”, nemcsak a fejadagot' — a vetnivalót is elvitték. És a bíró úgy beszélt vele, mint kondás a malacával. Hát miből vessen? Ö nem tudja megvenni szabadpiacon a búzát — szent Isten! 800 forint! És négy hónap börtönt meg 800 forint pénzbüntetést szabott ki rá az az átkozott. Neki szerencséje volt. mert a fiacskája az egyetemen tanult, és kijárta neki az amnesztiát. De mi lett azzal a parasztemberrel, akinek nem volt támasza?

Levele felsír majd 40 esztendő távolából: „Háromféle ember van nálunk, fiam. Egy, aki már volt Kazincbarcikán, másik, aki most van oda, harmadik aki majd megy ...”

Paulovics Lajost, ezt a rendes embert Recslcre vitték. (Életének 95. évében ö már semmire se emlékszik. Jár-kél, már összevissza beszél, de 90 évesen még kerékpározott, és a kaszát is megfogta. Magáért ő már nem tud szólni. Egyetlen fiát, a szép szál legényt megalázták — munkaszolgálatosnak vitték, nem igazi katonának.)

Julis, Julis, miket beszélsz? Az MSZMP a „szegények pártja"? A fiadat nem Antall Józsi tette az utcára. A 20 milliárd dolláradósságot nem ez a kormány akasztotta a nép nyakába. Abban a szegényes házban derék ember nevelődött miniszterelnöki szerepre — megbecsülést szerzett a te szegény magyar hazádnak az a Németh Miklós.

Ti, volt nagy- vagy kisgazdák, csínján bánjatok a szóval. Nincsenek már kepés- nelc való szegényemberek, magatoknak kell termőre fogni a földet, ha kikéritek. A. föld, egyedül a föld igazán össznépi tulajdon, muszáj teremnie. Eladni? Kinek? Az MSZMP pártállama alatt a sarkaiból forgatták ki a falvak életképességét. Horthyék iskolát építettek a nem egészen 140 lakosú Gagyapátinak, a kétszáz főt se számláló Keresztétének. Kádárék elvették az iskolát még az 1200 lakosú Telkibányától is — 6 éves gyerekeket szakítottak el a szülői háztól, zsúfoltak emeletes ágyakba Göncön. A „megváltó iparosítás” falvakból elűzött parasztok \kéziereje, és nem korszerű tudományos-technikai vívmányra épült. Hová lettek a milliárdok?

Ne kérjétek számon az egykori párttagokon. Az a bizonyos „központi centralizmus” fiüket volt a párttagok százezreinek véleményével szemben

Szegény — szegények történelmi ősfélelmei támadnak fel, s hogy higgyék, testet is ölthetnek, bajkeverők szorgos- kodnak érte. Az ultrabalosok a jobboldal szélsőségeseinek lármás „érveiből” izzítják a békétlenség tüzet.

Kedvezett az idő a gyújtogatóknak, idén nagy volt az aszály.

Gulyás Mihály

Menedzserszemléletre van szükség

Beszélgetés Miskolc polgármesterével

Miskolc 59 fős képviselö-tes- tülete a napokban Csoba Tamást, a Fidesz jelöltjét választotta polgármesterré. A város legmagasabb közjogi hivatalának betöltője 45 évvel ezelőtt született Mikóházán, ahonnan a család 1953-ban költözött Miskolcra, a vasgyári munkáskolóniára, ahol édesapja a kolónia görögkatolikus lelkésze lett, s akit három év múlva a hatóságok felszólítottak, hogy mint nem kivánatos elem, családjával együtt hagyja el a kolóniát. Miskolc belvárosában egy hármas társbérletbe költöztek, s a család itt is élt harminc éven át. A Földes Gimnáziumban érettségizett, ezt követően hűtőgépszerelőként dolgozott, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. Munkahelyei: Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, (Nemesbikki Nógrádi Sándor Termelőszövekezet, Borsod Megyei Tsz Szövetség. Ez utóbbi munkahelyén szervezte meg a téeszeket kiszolgáló szolgáltató tevékenységet. Három évvel ezelőtt egy önálló innovációs részvénytársaságot hoztak létre, a mező- gazdasági üzemek, amelynek ügyvezető igazgatója volt meg- választásáiq. Nős, két leány- gyermek édesapja. Három évvel ezelőtt egy családi ház építésébe kezdett a Berekalján. Ez a nem egészen kész tetemes OTP-kölcsönnel megterhelt családi ház, és a polgármesteri hivatal előtt parkoló agyonnyütt Dacia minden vagyona. Semmilyen pártnak nem volt tagja. A Fidesz támogatottjakén azért indult a helyhatósági választásokon, mert e párt programjával azo- ' nősül a leginkább. Elnyerte tetszését az a stilus is, ahogyan a Fidesz a többpártrendszer viszonyai között működik, politizál.

— Manapság egy polgár- mestertől általában követelmény, hogy menedzsertípusú vezető legyen, aki például pénzt tud előteremteni ahhoz, hogy properítást teremtsen, hogy felvirágoztassa városát. Ismeretes] Miskolcon feszítőek a foglalkoztatás gondjai, a szociális problémák. Milyen örökséget vett át, vannak-e elképzelései az oldást illetően?

— Most folyik a munkakör átadása. Nehéz helyzetben vagyok, mert az új önkormányzat csak a polgár- mestert választotta meg. A pártok képviselőivel most folynak a tárgyalások arról, három vagy két alpolgármesteri funkcióval működjön-e az önkormányzat. így aztán a tanácsi apparátustól most nekem kell átvenni mindent. Az viszont biztos, Miskolc pénzügyileg ugyanolyan nehéz helyezetben van, mint a többi város az országban. A város működtetéséhez a források csak szűkösen, vagy egyáltalán nem elegendőek. Ezért elsődleges feladatomnak tekintem, a város működtetésének biztosítását, de ehhez ki kell alakítani, meg kell gyökereztetni a kérdésben megfogalmazott menedzserszemléletet, az önkormányzat vezetésében és apparátusában. Fontos ez azért is, mert pillanatnyilag azt sem ismerjük, miilyen központi támogatást kapunk a kormánytól. Pénz pedig kell, tehát meg kell találni a forrásokat.

— Szerte az világban általában kétféle polgármesteri pozícióval találkozunk: egy úgynevezett csak reprezentáló „gyenge” polgármester, és egy másik, a vaskezű „erős” polgármester, aki megszerzi, illetve kézben tartja a legfontosabb vezetői jogokat, ön milyen jogosítványt szeretne magának?

— Azt, hogy a polgármester gyenge, vagy erős lesz-e — és itt elsősorban nem a személyemre gondolok —, hanem a hivatal, a tisztség lehetőségeire, az most alakul ki. Nyilvánvaló, hogy a testület és a polgármester közötti bizalom kérdése, hogy a polgármester milyen jogokat, milyen döntési lehetőségeket kap. Bízom abban, hogy az elkövetkezendő ön- kormányzati üléseken ez majd tisztázódik. Szükséges ez azért is, hogy a polgár- mester tudja, milyen formában és milyen munkastílusban dolgozzon, hogy hogyan éljen a ráruházott jogokkal. Magától értetődően ehhez igazodik majd a polgármesteri hivatal munkastílusa is.

— A polgármesten személyisége tehát mindenképpen meghatározó a hivatal működésében.

— Mivel úgymond most tanuljuk a többpártrendszert, ezért azt kértem az önkormányzattól, a pártoktól, hogy a városért gondolkozzanak, és tegyünk meg mindent azért, hogy az önkormányzati ülések ne váljanak a párt- csatározások színterévé. Ha ez a szemlélet érvényre jut, s bízom abban, hogy így lesz, akkor ez eredményezhet egy erős polgármestert, 'illetve hivatalt.

— Mindez talán politikai megegyezés, döntés függvénye. Térjünk inkább vissza a pénzügyekre, illetve a menedzserszemléletre, hiszen ez igencsak fontos.

— Ismerem a város foglalkoztatási gondjait, s ezzel együtt a szociális problémákat. Rálátásom van va- lemelyest arra is, ami a jövő évben várható. Tudjuk, Miskolc a nehézipar városa, s ha január 1-től a külkereskedelem, a gazdaság áttér a dollár elszámolásra, az igen súlyosan, hátrányosan érinti a nehézipart, így a várost is. Növekszik például a munkanélküliek száma. Munkahelyeket kell tehát teremteni, ahhoz pedig vállalkozni kell, ami pedig nem meg}' a menedzserszemlélet nélkül. Vonzó körülményeket, lehetőséget kell adni a

tőkének arra, hogy itt, a városban és környékén befektessen, az iparban, a szolgáltatásban vállalkozásokat finanszírozzon. És van erre lehetőség. Már tárgyaltunk befektetőkkel, bár még igencsak az elején tartunk. Ám,

. ha terveink megvalósulnak, akkor megoldódnak Miskolc foglalkoztatási gondjai.

— Bízunk abban, hogy ez sikerül. Ám, ha nem, akkor tovább mélyül a szociális válság, ezzel együtt egy olyan problémahalmaz képződhet, amellyel az önkormányzatnak szembe kell néznie. A város közbiztonsága például...

— Ha rangsort állítanánk fel .a város gondjairól, elsősorban az alapellátás biztosítását, a második helyre az oktatást és egészségügyet helyezem. De ugyanilyen előkelő helyre kerül a város közbiztonságának problémája, ami a szociális gondok függvényében erősödhet, vagy enyhülhet Ügy vélem, jelenleg arra van szükség, hogy az önkormányzat erkölcsi alapon támogassa meg a városi rendőrséget. Fontos, hogy a rendőrség, az intézkedő rendőr érezze: az önkormányzat és ezen keresztül a város lakossága segíti őt feladata ellátásában. Bízom abban, hogy a rendőrség úrrá lesz a nehéz helyzeten, mielőbb kikerül abból a bizonytalanságból, amelyben jelenleg működik. A rendőrség ugyanis az elmúlt hónapokban érezhetően elbizonytalanodott, De ha azt mondjuk, hogy a rendszerváltás végére értünk, kialakultak az új önkormányzatok, akkor ennek a bizonytalanság-érzésnek meg kell szűnnie, a különböző testületeknél, így a rendőrségnél is.

— Tavasszal elöntötte az országot, így városunkat is a „Tavaszi nagytakarítást” ígérő plakát, amelyről egy tekintélyes orvos azt mondotta, hogy kiagyalója jól tenné, ha önmaga és családja érdekében mielőbb pszichológushoz fordulna. A plakát szellemisége egyértelmű volt, s városunkban egy immáron honatya lelkesen ragasztotta ezeket a plakátokat, mondván: „Csak hadd nyüszítsenek.” S mert polgármesterré választásával ön egy a múltból örökölt szakapparátus vezetője is lett, ezért megkérdezzük: azonosul-e az említett plakát. szellemiségével?

— Nem azonosulok. Embertelennek tartom. Nem akarok „nagytakarítást”, mert a működés alapfeltétele, hogy a folyamatosságot biztosítani tudjuk a város életében. Akik a tanács szak- apparátusában dolgoztak, véleményem szerint jól felkészült szakemberek. Elvárható viszont, hogy szemléletbeli változás következzen be, hogy szolgálói és kiszolgálói legyenek ennek a városnak, nem pedig pusztán hatósági jogokat gyakorló bürokraták. Ez a változátatás azonban alapvető követelmény.

Szarvas Dezső Fotó: Farkas Maya