Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-24 / 276. szám

1990. november 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Röplabda Két vereség Csepel SC—Kazincbarci­kai Vegyész 3-0 (9, 13, 4). Csepeli stadion, 200 néző. Vezette: Békési, Ortner. NB I A-csopont, férfi. A barci- kai ütők ezúttal elmaradtak megszokott teljesítményük­től, rendre sámcolták őket, s ezúttal a csepeliek a me­zőnyben is jobbnak bizo­nyultak. Jó: Bencsik. Szolnoki Vegyiművek— Miskolci VSC 3-1 (—11, 12, 3, 11). Szolnok, 200 néző. Vezette: Szekér, ifj. Zslille. NB I B-csoport, női. A vas­utasok meglepően nyugod­tan és higgadtan kezdtek, teljesen megérdemelten nyerték az első játszmát. Aztán megijedtek a lehető­ségtől, s már nem tudtak újítani Jók: Kalóczkai, S'i- ke. Ennyire nem fontns? H |ónapok óta tart a labda „passzolgatá­sa”, ám az alapszituáció semmit sem változott. Jut-e, lesz-e pénze az állam­nak a magyar sport megsegítésére? Nos, a fejlemények egyáltalán nem nevezhetők biz­tatónak, sőt... A héten a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság tűzte napirendjére az Országgyű­lés 790. számú határozattervezetét a sport anyagi alapjainak megteremtéséről. Késés, hiányzás, a szokásos zavaró momentumok vezették be a tanácskozást, amelyen az OTSH képviselői igyekeztek tudatosítani a képviselőkben: a magyar sportnak az elmúlj évtizedekben nem volt pénzügyi rendszere, s amennyiben elutasítják a tervezetet, akkora jövőben sem lesz. Az előterjesztéstől 3600 klub sorsa függ. Nos, nem történt csoda, folyt az aktatolo­gatás, az átadom-átveszed játék. Végül a jelenlévők úgy határoztak, kerüljön vissza az anyag a bizottsághoz és az adja oda a kor­mánynak — egyeztetésre. A jelek szerint néhányon egyáltalán nem értik, miről van szó. Képtelenek felfogni, hogy egészséges nemzedék nélkül fölösleges mindenféle tervezés, jövőképvázolás. Előruk­kolhatnak csodálatos elképzelésekkel — csak éppen nem lesz, aki végrehajtsa, megvaló­sítsa. Ma sem rózsás a helyzet. A tömeg­sport, mint olyan — egyszerűen nem létezik. Akadnak emberek, csoportok, akik önszorga­lomból keresik, kutatják és szerencsére meg is talál iák a módját a rendszeres testedzés-, nek. Számuk az ország lakosságának 5 szá­zaléka . . . A sporthivatal vezetői első nekifutásra 500 millió forintot kértek, amiből később 100-at szavaztak meg. Joggal kérdezheti manapság bárki: hol van az az egy? Tudom, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy sokkal fonto­sabb (?) dolgokra sem jut. Lassan minden­ki panaszkodik. Erre sem futja, meg arra sem. Most éppen a sport került terítékre. Magyarországon a múltban olyan pénzügyi támogatási módszer volt „divatban", amely­ben az állam vállalkozott az istápoló sze­repére. Nem tartotta el a klubokat, de csöpögtetett nekik, s akadtak egyesületek, amelyeknek ez a létezést jelentette. Mások szakosztályokat tudtak a kapott összegből el­tartani. Az utóbbi években elapadtak a források, s a történtek szerint az államnak nagyog. nem akaródzik a „feneketlen zsákba" tölte­ni a pénzt. Az álláspont elfogadható. Oda tényleg nem szabad adni, ahol herdálás fo­lyik (hadd ne említsek sportágat, amely bő két évtizede a lefelé tendálás állapotában van, csodák-csodájára a foglalkoztatottak jövedelme még mindig magasan az orszá­gos átlag fölötti), s oda sem célszerű, ahol nem képesek racionálisan felhasználni. De az aligha jelenthet megoldást, hogy senki sem kap! Ez többszáz egyesület azonnali halálát hozná magával. A többiek pedig szép las­san múlnának ki. Szakosztályokat építené­nek le, aztán következne a szüneteltetés, ugyanazt a végeredményt kapnánk. Nem hi­szem, hogy akad ember Magyarországon, aki képes lenne erre a merényletre.; Áthidaló megoldást kell találni. Addig maradjon az állami támogatás, amíg nem állnak saját lábra, meg nem történik a ros­ta, ki nem növik magukat az arra érdeme­sek, a tehetségesek. Változásra kétségkívül szükség van, mert a sportban hajmeresztő mértékben felduzzadt az apparátusok szá­ma, rengetegen élnek ebből a „műfajból” — noha egészen más lenne a dolguk. A nem­zetközi porondon kimagasló eredményt el­érők kapják meg az őket megillető elisme­rést, de jusson a tömegnek, legyen lehető­ségük a talponmaradásra, máskülönben a sokmillió koldus országává válunk. A spor­tot fokozatosan a szponzorok kezébe kell adni, ám a hozzá vezető úton nem lehet az első lépés, hogy becsukják az állami költ-' ségvetés ablakát. Érmekért vetélkednek.. ... Diósgyőrött a súlyemelés legjobbjai. A program már pénteken megkezdődött az Avas Kupával, ma folytatás ax N8 l-es csa­patbajnoksággal, vasárnap pedig a hölgyek következnek. A harmadik alkalommal kiirt női OB-ra S«-en neveztek, s ott lesz közöt­tük az ózd! Fodor Emese (képünkön) is, aki szeretne egy fényes medált a nyakába. Fotó: Mák s Izázmillió forint igazán nem nevezhető horribilis összegnek - ha egy ország sportjáról van szó. Illetve, egészen pon­tosan fogalmazva: az életben tartásáról. Ré­gi tanulság: ha egyszer valami fölött meg­fellebbezhetetlen ítéletet mondanak, sokkal nehezebb az újrakezdés. Senkinek sem le­het mellékes, miként dönt ebben a kérdés­ben a kormány. Azt ugyanis még feltételez? ni sem akarom: ennyire nem fontos a sport­élet holnapja?!... (doros) Kézilabda A miskolci városi sport- csarnokban tegnap NB I-es női bajnoki kézilabda-mér­kőzést rendeztek. Borsodi Bányász—Vasas 21-13 (10-9) (Bővebb tudósítást hétfői la­punkban közlünk.) flDVTK legjobb atlétái Tegnap Miskolcon tartotta meg évzáró összejövetelét a DVTK atlétikai szakosztálya. Az ün­nepélyes eseményen megjutal­mazták az elmúlt szezon leg­jobb sportolóit. A kategóriák győztesei, felnőttek: Kóczián Je­nő, Szcbenszky Anikó. Junio­rok: Mig György, Simkó Gab­riella. Ifjúságiak: Draskóczi Gábor, Kovács Zsuzsanna. Ser­dülők: Kiss László, Dobai Mar­cella. Tájfutás C-fokozatú nappali egyéni baj­nokság, Ládi-crdő. A győzte­sek. férfiak: F 21: Lipták, F 15: Magyar G., F 13: Less, nők, N 15: Egry Zs. N 13: Csapkó. Tapolca Kupa. Miskolctapolca, a győztesek, férfiak: F 15: Ma­gyar G. F 13: Szitka, F 11: Less. nők: N 15: Magyar A. N 13: Zsadányi N. (valamennyien a DVTK tájfutői). Bizakodik a DVTK Idényzárás a papírforma jegyében? A labdarúgás második vo­nalában eljutott a mezőny az őszi 15., azaz utolsó fordulóig. A zárás tartogat izgalmasnak ígérkező találkozókat. Ezek élére kívánkozik a listavezető DVTK egri vendégszereplése, amelyen a veretlenség megőr­zése, valamint az őszi első­ség a vasgyáriak számára a tét. A KVSE hazai környezet­ben fogadja az eddig nem túl mély benyomásokat keltő Hat- van-Deko gárdáját. — Semmiképpen sem sza­bad az Eger SE bajnoki he­lyezéséből kiindulni — kezd­te beszélgetésünket Palicskó Tibor. — A hevest társaság erős:, ütőképes, stílusos együttes, hogy miért tart ott. ahol, azt másnak kell ele­meznie. Mindenesetre súlyos hibát követ el az, aki előre elkönyveli a két pontot... — Gondolom, alaposan feltérképezték ellenfelüket. Mi dönthet a találkozón? — Nagy küzdelem várha­tó, sok függ attól is, milyen lesz a pálya talaja. Takti­kailag mindkét együttes fel­készült, bizonyára hatalma* — Bármikor jön, miniket a csarnokban talál — mond­ta a Vasas elleni csapat- bajnoki után Takács Gábor, a Borsodi Bányász ökölvívó- szalkosztályánalk vezető ed­zője. Arra kértem a neves szak­embert, hogy idézzen fel néhány „filmkockát” a kö­zelmúlt nagy kalandjából. — Megjártuk Indiát. Bom- bayt, a Világ Kupát, Csodá­latos élményeket szereztünk. A versenynek hatalmas körí­tést csapták, állandóan az ottani eseményekkel foglal­kozott a televízió, a laook hatalmas cikkeket közöltele, mi is többször nyilatkoz­tunk. — Lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de nem sokat hallottam eddig az indiai ökölvívásról —ve­tettem közbe. — Feljövőben vannak, a VK-n is nem várt sikereket érték él. Több súlycsoport­ban bekerültek a legjobb nvolc és négv közé. Szovjet edzőket foglalkoztatnak, ez a magyarázata előretörésük­nek. Takács Gábor megerősítet­te az itthon elterjedt híre­ket. mely szerint a Világ Kupát szabadtéren, egy ha­talmas. de fedetlen „csar­nokban” rendezték meg. So­kat adtaik a reklámra, a pro­pagandára. a találkozókat naponta ötezren szurkolták végig. Az ellátásra, a ki­Indiából jöttek — Barcelonába mennek? Isaszegi „kinőtte” Lakatost szólgálásra, szóval a körí­tésre senkinek nem lehetett panasza. — Köszönettel tartozunk a kereskedelmi kirendeltség munkatársainak, akik sokat segítettek nekünk. Gondos­kodásukkal szét tudtunk néz­ni a világvárosban és kör­nyékén. Mérhetetlen gazdag­ságot és nyomort is lát­tunk ... — Itthon meglehetősen hiányosan és késve kaptuk a hírügynökségi jelentése­ket. — Fellépésünk nem úgy alakult, ahogyan azt elter­veztük. Személy szerint na­gyon reméltem, hogy tanít­ványom, Isaszegi Róbert éremimél távozik a 48 kiló­sok mezőnyéből. Első mécs­esén játék nélkül jutott túl, majd egy igen erős kubai fiú következett. Ötször íkét percet bokszoltak. Az első három menetben teljesen egyenlő volt az állás, a haj­rára sajnos, Robi elfáradt... így a remélt érmet mások kapták. Még most is keser­gők a sorsolás miatt. Olyan könnyű „ágak” is akadtak! — Szóval, hátat fordíta­nak a 48 kilónak — „ka­paszkodtam” az edző gondo­lataiba. Hosszan ecsetelte, hogy Isaszegi állandóan fogyasztá­si gondókkal küzdött, na­gyon nehezen hozta testsú­lyát. Az örökös gőzkamrá- zás felemésztette az erejét. Nem volt mit tenni. Ha 48- ban maradnak, Isaszegi rö­videsen egyszerűen „kiég”. Most kemény erősítőmunká­ba kezdenék, hogy Robi ma­gára szedjen néhány köteg izomrostot. Mert ilyen ala­csony súlycsoportban nem mindegy, hogy valaki 48-ról „hízik” fél. vagy mondjuk 5>3-ró:l fogyaszt le. — Akkor nem újdonsült mumusuk, a vasasos Laka­tos ellen menekülnek ma­gasabbra? — kockáztattam meg a tapintatlan kérdést. — Szó sincs erről. Azt a laikusok is tudják, hogy a korosodással néhány kiló együtt jár ... — Lakatos után tehát Ko­vács István... — fordultam Isaszegihez. — Egyre megy, mindkettő Vasas — válaszolt nem kis iróniával. — Kovács képzett sportoló, fiatalabb tőlem, többszörös magyar bajnok. Eddig azonban háromszor sikerült megvernem. — Vagyis fekszik a stí­lusa. — Ez a helyes fogalma­zás. Ügyes, taktikus bunyót ad elő, de alacsonyabb va­gyok és ez előnyökkel jár. Kifejezetten szeretek szur­kába, lentről dolgozni. — És mi lesz a nemzet­közi mezőnyben? ^Nyakun­kon” az olimpia, előite pe­dig több világverseny. — Alaposan megváltoztak a feltételek, a kiutazást nem a magyar szövetség vezetői döntik él — világosított fel a sportoló. — A kiküldetést, pontosabban fogalmazva a meghívást ki kell harcolni! Hol és min? Például az Európa-faajnókságon. melyre Svédországban kerül sor. A súlycsoportok első és máso­dik helyezettjei „rögtön” megkapják a repülőjegyet. Az ausztráliai világbajnok­ság után az első négy ugyan­csak olimpiai szereplőnek érezheti magát. Aztán egy­mást követik a kiemelt, A- kategóriás nemzetközi via­dalok, amelyeken szintén bárki kivívhatja az indulás jogát. — Egy a lényeg: orszá­gonként csak egy versenyző mehet! — emelte fel a hangját a vezető edző. — Ha ketten, vagy többen is kiérdemlik az utazást, ak­kor a hazai szövetség dönt és választ. — Hogyan fogadták ezt a kétségkívül jelentős szigorí­tást? — A szöuli ólimnia ököl- vívótornáián egymást érték a botránvrtk. A világszövet­ség, az AIBA célja: kiszűr­ni a gyengéket, a képzetle­neket. no és a műsort is rövidíteni kell. mert eddig súlvcsoDortonként ötvenen, hetvenen lépték a kötelek közé. Elnvúlt, áttekinthetet­lenné vált a prneram. Bar­celonában pergőbb lesz — remélem, hogy a mi jelen­létünkben ! iRúosúzáskor ebben marad­tunk. Takács kikísért. köz­ben megieevezte: a ..halál­ra ítélt” Bánvász-soorttéleD- ről még nem költöznek ki. tavaszig mindenképpen je­lenlegi otthonukban gyűjtik az erőt. Kolodzey Tamás erőbedobással feszülnek majd egymásnak, ;s az ilyen összecsapásokat egy-egy ki­ugró egyéni teljesítmény döntheti el. A diósgyőriek vezető ed­zője azt is elmondta, hogy van törlesztenivalójuk az egriekkel szemben, ugyan­is a hevesi megyeszékhe­lyen pont sem jutott a DVTK-nak. Talán most, el­végre minden sorozat véget ér egyszer!?... A szakvezető arról is be­számolt, hogy újra a kezdő­csapat tagja lesz Tóth György, akinek letelt a sár­ga lapok miatti eltiltása, ugyanakkor bizonytalanná vált Novath szereplése, aki a szerdai előkészületi talál­kozón sérült meg. Diósgyő­rött mindenki bizakodik, el­szánt a hangulat, úgy ítélik meg: ez a mérkőzés igazi próbatételt jelent. A KVSE legutóbb Csepe­len maradt alul 2-1 arány­ban, ráadásul a játékvezető Nagy Zoltánt kiállította. A beállóst két mérkőzésről til­tották el. Kétséges Orlóczki játéka, akinek a térde ra- koncátlankodlik. Öröm vi­szont, hogy Sztahon pályára léphet, s visszatér az eltil­tását letöltő Csipke is. — Szeretnénk, ha szurko­lóink jó szájízzel távozná­nak az utolsó őszi hazai mérkőzésről — fogalmazta meg véleményét Varga Zol­tán vezető edző. — Persze, a hatvaniakat semmiképpen sem szabad lebecsülni. Sok jó nevű játékos került hoz­zájuk, s a Szolnok elleni 4-1-es győzelmük feltétlenül figyelmet érdemel. Hibát kö­vet el az, aki leértékeli őket, az ilyen, előre elkönyvelt 2 pontos mérkőzéseknél for­dulnak elő a váratlan ered­mények. Öva intek mlinden- küt az elbizakodottságtól, de be akarjuk gyűjteni a szá­munkra fontos pontokat. Egerben Szabó J., Kazinc­barcikán Herbály bírásko­dik a vasárnap délután 1 órakor kezdődő összecsapá­sokon. A forduló további mérkő­zései: DMTE—Kaba, Salgó­tarjáni Síküveggyár—Csepel SC, Metripond SE—Nyír­egyháza, Kecskeméti TE— Szarvas, Szolnoki MÁV MTE —Bajai SK. Fordulót rendeznek az NB I-ben is. A párosítás: Váci Izzó—PMSC, Békéscsaba— Újpesti Dózsa, MTK-VM— Bp. Honvéd, Bp. Volán— Debreceni VSC, Rába ETO —Szeged SC, Vasas—Fe­rencváros. Videoton-Walt- ham—Siófok, Veszprémi SE —Tatabánya.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents