Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-24 / 276. szám
1990. november 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Gimnázium az Avason Volt, aki bevallotta, de a többség belehalt Máglya — metamorfózis Egy, saját egyéni arcélét kereső és azt következetesen építő iskola honfoglalásának vagyunk tanúi Miskolcon, az Avason, immár négy éve. A jó értelemben vett iskola'kultusz kiteljesítésének, az igazi diákélet, az ifjú közösségek meghonoso- dásánalk máris számos jele mutatkozik. Lelkes, zömében fiatal tantestület — élén egy „megszállott” iskolaépítő igazgatóval — biztosítja a sok. szép ólimény- nyel és sikerrel együttjáró feszes munkát a most már 650 diák számára. Az Avasi Gimnáziumban az idén lesz először szalagavató, ballagas, érettségi. Mérföldkőhöz érkezett hát az új iskola. Ebből az alkalomból beszélgettünk Takács Márta igazgatóval és a tantestület tagjaival. — Negyedik év! Ez valóban mérföldkő egy új iskola életében. Most ne beszéljünk az előzményekről, az építkezésről, a tornaterem körüli bajokról. (Annak idején sajnálatos szenzáció volt a terem alatti talaj megcsúszása.) Ez a tanév azért is emlékezetes marad, mert most vesszük fel hivatalosan az iskola nevét, szép ünnepségen. Erre márciusban ikerül sor, összekötjük Szabó Lőrinc születésével. Ekkor lesz az iskola hivatalosan Avasi Gimnázium. Szabó Lőrinc születésnapja tiszteletére pedig országos idegen nyelvű szavaló- és műfordító-versenyt hirdetünk. — Szabó Lőrinc szobra — Varga Imre alkotása — fogadja a látogatót az iskola előtt. Ismert a költő miskolci kötődése, miért Avasi és miért nem Szabó Lőrinc Gimnázium? — Az igazság az, hogy Szabó Lőrimcz nevét is nagyon szerettük volna felvenni. Az ifjúság viszont a kezdettől Avasi Gimnáziumot emlegetett. Végül is a többség az utóbbi mellett voksolt. Az Avas számúinkra szimbólum. Sokszor mondják újabban: az Avas minden rossznak a helye, ennek a lehetetlen építkezésmódnak, az ellumpenesedett világban. Szeretnénk, ha több jó kapcsolódna az Avashoz. Jó iskola, és szellemi központ akarunk lenni, hogy az sugározzák a Avasra is. Az Avasi Gimnázium elnevezés serkenti a tanulókat és a tanárokat, 'hogy foglalkozzunk az Avas, Miskolc történelmével, az Avassal, mint heggyé! földrajzi szempontból, ugyanakkor nézzük múltját, 'hagyományait, a szőlőhegyet, a borpincéket, Herman Ottót, a Szeleta- barlangot. Tehát sóikkal tá- gabb horizontot nyit ez a név. Ugyanakkor a Szabó Lőrinc iránti tiszteletünket mutatja, hogy az iskola önképzőköre szeretné felvenni nevét. — Az avasi iskola a két tannyelvű — magyar, német — oktatás révén válik mind ismertebbé. Milyen más sajátosságok jellemzik az itt folyó pedagógiai munkát? — Szerencsés időben alakúit a gimnázium. Olyan időszakban keletkezett, amikor módunk volt meghatározni iskolánk leendő arculatát. Létrehoztuk a két tannyelvű — magyar—német — oktatást. Miskolc, az országnak ez a része nyelvileg elég ingerszegény környezet, nincs az a sokszínű külföldi forgalom, mint például a Dunántúlon. Viszont jómagam német—francia szakfelügyelőként sok általános iskolai tagozatot segítettem életre. Erre alapoztuk azt a — mondhatni országosan egyedülálló — kísérletet, hogy itt négy-, nem ötéves a két tannyelvű képzés, és az idegen nyelv tekintetében haladó tanulókat iskolázunk be. A két- tannyelvű képzés keretében a történelmet és a fizikát tanulják német nyelven. A f í nyelvoktatásunk sikerét fokozza, hogy kiváló honi kollégáink mellett több külföldi nyelvtanár foglalkozik gyerekeinkkel. A továbbá osztályoknak is megvan a sajátosságuk. Az I 2-esben például úgynevezett speciális nyelvi képzés folyik, heti nyolc órában. Az 1,3-ban angolból, németből haladó szinten lévő tanulóikat veszünk fel, de egy szakmai erősítést is kapnak, pluszban tanulnak magyart történelmet, latint. Az I/4-es osztályban angolt és németet tanulhatnak, franciát is, miközben az osztály egyik fele biológiát tanul emelt szinten — itt valósítjuk meg globális környezetvédelmünket —, míg az osztály másik fele matematikát tanul heti hét órában. Van egy ötödik osztályunk .rajztagozattal. Itt minden osztályba felvételi vizsgával lehet bekerülni. Ez kétségtelen, előnyünk. Rólunk elterjedt az, hogy mi nyelvi gimnázium vagyunk. Ez igaz, de nagyon jól tudom, hogy a nyelv csak eszköz. Bár most magas az értéke a társadalom piacán, de mi nagyon szeretnénk jó fizikusokat, matematikusokat, biológusokat is nevelni, és ilyen értelemben iskolánknak több oszlopa, több specifikuma van. ■És még egy megjegyzés: állandó törekvésünk, hogy ne csak iskola legyünk, hanem a városrész szellemi központja is. Ezt bizonyítják az aulában — igen szép és tágas — rendezett kiállítások. Hangversenyre is ide invitáljuk a környékbelieket. A beszélgetésen jelen volt az Avasi Gimnázium tantestületének több tagja. Természetesen ők is véleményt mondtak az iskolában folyó munkáról, elsősorban ki-ki saját tevékenységi köréről beszélt: Dr. Gyulainé jSzendi Éva biológia szakos: — Elkészítettük az egyedi tantervet a biológia fakultációra. A tantervi anyagon kívül a gyerekek plusz óraszámban globális környezetvédelmi oktatásban is részesülnek, egyedül nálunk az országban. Ezzel az a célunk, hogy ebben a környezetileg jócskán szennyezett országrészben erősítsük a helyes szemléletet és szakmára orientáljunk. Külön szín, hogy az egyik csoport angol, a másik német nyelven tanulja a környezetvédelmet. Bánfalvi Ágnes, magyar szakos, az irodalmi színpad vezetője: — A színpad az iskola kovásza kíván lenni. Bensőséges, formabontó tevékenységi körökben. Bekapcsolódtunk a Miskolcon működő Arts Stúdió tevékenységébe is. Ez segíti a drámaelméleti ismeretek alapozását, és színpadi gyakorlathoz szék- tat. Nagy György matematika— számítástechnika szakos: — Ma már számítástech- nikaii ismereték nélkül nem lehet érvényesülni lassan semmilyen szakmában. Ezt felismerte az iskola vezetése is. Többek között ennék köszönhetem, hogy idekerültem, matematikai fakultációra alapozva adunk számítástechnikai képzést. Emellett van operátori fakultáció. Az itt végzett diákok sikeres vizsgák esetén középfokú képesítést kapnak. Tervünk, hogy kapcsolatot teremtünk nyugat-európai számítástechnikai intézményekkel, iskolákkal. Ehhez már csak a telefonvonal hiányzik. Gulyás Róbert, német szakos: — Nagy szellemi örömet jelent a kéttarmvelvű oktatás. Ma már nem kell szemérmesen mondani: ez valóban szellemi elitképzés. Ezek a tanulók alkalmasak arra, hogy megvalósíthassuk a Németh László-i ideált. A nyelvismeret nagyban hozzásegíti a gyerekeket, hogy szakbarbárók helyett széles látókörű, művelt szakemberek legyenek. Szuhánszky Tamás, zenetanár: — Ebben az iskolában az alapítástól kezdve van zeneoktatás. Egy 60 tagú leánykar és egy 55 tagú vegyeskar működik, és emellett egy kisebb kamarazenekar. Arra törekedtünk, hogy eredeti nyelven szólaltassunk meg darabokat. Homonna György, rajz szakos: — Céljuk, hogy egy globális művészeti nevelés révén fogékonnyá tegvü'k az ifjúságot a művészet befogadására. Heti egyórás raiz- oktatás mellett olvan kiállítást produkáltunk, amelvet sokan megcsodáltak. Most korongozógépet. égetőkemencét vettünk. Ez is segítheti a diákság ismereteinek gyarapítását, készségeinek fejlesztését. Jobbágy László, igazgatóhelyettes: magyar szakos: — A magyarral kapcsolatban nagy büszkeségünk, hogy bekapcsolódtunk a ..Kazinczv-osztálv” pálvázat- ba. Három év alatt két első és egy második helyezést értünk el. Irodalmi színpadunk tavalyelőtt a Sárospataki Diáknapokon a meevei csapatok közül ewedül kapott aranv minősítést. Bátran veszünk részt pályázatokon, vetélkedőkön. (A beszélgetésen részt vettek George Guv. Josef ,Koo- ne'lhoff tanár urak is. A velük készült interjút később közöljük.) Az igazgató szívesen beszél az iskola külkaocsnla- tairól. törekvésük, hogy több testvérintézménvük legven. Eddig van német, angol. dán. orosz és finn. és alakul a francia is. Még szívesebben és büszkébben szól a gyermekek íegvelméről. odaadásukról a tanulásban. Most lesz négyéves az iskola. Néev év kevés idő. mégis sikerült néhánv. folytatásra érdemes haevománvt megalapozni. Ezek közül eev érdékes színfoltot említ az igazgató: — Van egv kedves hagyományunk. az avasi csacsiavató. Az élsősöket avat iák fel a másodikosok kedves eskü szöveggel, sok mókával. Például mondiák a jelölteknek. emeliéték fel csacsi! á- hat.okat. fogjátok meg csa- csifületeket, a zavarban levő elsősök kénesek voltak mindezt meeosinálnii... Kedves avasi gimnazisták' Miit is kívánhatnánk nektek. az első mérföldkő előtt, a negyedik év derekán? Kívánjuk, hogy a példás fegyelemhez, a tanulmányi sikerekhez mindig társuljon a jó kedély! Nagy Zoltán Messziről jött barátommal bóklásztunk a Búza téren. Láttunk pirosán mosolygó almát, harsányan zöld petrezselymet, házilag készített erőspaprikát. Aztán átmentünk az „evősorra”. Papírtálcából csak úgy állva falatoztunk és beszélgettünk. Igyekezvén jó házigazda lenni, a jelen látványát és illatát régi történetekkel fűszereztem. Elmondtam, hogy itt, ahol most pecsenyét, kolbászt sütnek, hajdan boszorkányokat égettek. Az úgynevezett égetőpást. északi része volt a mai térnek. Ismerősöm lankadatlan érdeklődésére jegyzeteket készítettem boszorkányügyben, s abban a reményben adom közre e sorokat, hogy azok az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Léha élcelődéssel mondhatnám, hogy a vajákosok lucaszékét a hagyományok szerint elkészítettem már tavaly, de a tilalom ellenére nem égettem el. így aztán a tucatnyi fából tákolt négylábú alkalmatosságra állva, büszkén jelenthetem, hogy megláttam a boszorkányokat. Ennek tudatában, s Könyves Kálmán ellenében vallhatom, hogy boszorkányok pedig voltak. Voltak, s talán vannak is. A boszorkányüldözés ugyanis a XX. században sem ért véget. Én a boszorkányokat a kor mártírjainak tartom. De erről majd később. Pör Miskolcon A boszorkányhajsza az eretneküldözés méhéban fogant. Amikor a XIII. század első felében nyilvánvaló lett, hogy az eretnekség a feudalizmus ellensége, fellobbantak a máglyák és szabad kezet kapott » félelmetes elnyomó szervezet: az inkvizíció. A boszorkányégetés szórakoztató és iszonytató látványosság volt. Eszköz az egyházi állam védelmére, a butaságban, a szegénységben sínylődő milliók fékentartósára. A boszorkányság vádjával elmarasztalt szerencsétlen vagyona az egyházra szállt, az inkvizítor pedig fejpénzt kapott minden ördöggel való cimboraság felderítéséért. A boszorkányüldözés megszállottjai nem voltak válogatósak. Kivételes bűncselekménynek nyilvánították a boszorkányságot, és puszta gyanú alapján bárkit kín - padra vonhattak. Aki pedig az inkvizítorok kezére került, az általában mindent bevallott, amit a vallatok akartak. Elég volt, ha az illetőről bárki, bárhol azt állította, hogy boszorkány, így került hóhérkézre Szeged volt főbírája, Rózsa Dániel. Nagy vagyona, sok haragosa, és lirigye volt Az 1728-as nevezetes szegedi pörben az ő neve is elhangzott. A törvénytudó tanács azonnal kínzókamrába hurcolta a már nyolcvan felé járó öregembert. A szerencsétlen aggastyán nyelvét a hüvelykszorító oldotta, meg. A volt főbíró bevallotta, hogy egy akó pénzért eladta az esőt, azért volt szárazság. Tulajdon feleségét is belekeverte az ügybe. Rózsáné nem sokáig ülte meg a szögekkel kivert falovat, és ő is vallott. Mindketten máglyára kerültek. Az 1716-ban Miskolcon rendezett pörben 167 tanút hallgattak meg. Százhatvan- hétszer hangzott el a felszólítás: „Minemű boszorkánysághoz üllő dolgokat tud, látott avagy hallott egyszer vagy másszor, éjjel vagy nappal, Miskólcz Vá- rossában lakó Jóczik vagy Felesége Kiirály Kata., úgy Miskólcz Várossában lakó akármely személy ellen, nevezett szerint vallya meg a Tanú”. A tanúk többsége természetesen vallott. Az egyiknek például azt mondta Jóczikné: „Nem félek én egyben senkitűi is, mert én rám senki nem tehet törvényt.” A másiknak azt állította, „hogy ő az ördögök és boszorkányok zászlótartója, s még edj dióhajban tartja az ördögök zászlóját.” Ma már nem tudni, milyen ítélet született, de biztosan volt dolga Péter mesternek, a nemes vármegye évi 'tíz forint fizetésért szerződtetett hóhérjának, akinek ezért a munkáért külön díjazás is járt. Péter mester ugyanis a tíz forintért csak á pallost kezelte, a tortúráért, boszorkánysütögetésért „béren kívüli juttatás” dukált néki. Aligha lehet tehát kétségünk buzgalma felől. A stigma és a vízpróba Csavaros észjárásúak voltak az inkvizítorok. Még mielőtt a kínzóeszközökhöz nyúltak volna, megkérdezték a vádlottat: hiszi-e, hogy vannak boszorkányok? A szerencsétlen ember nagy ijedtségében, hogy bőrét mentse, azt válaszolta, nem. Mire aztán a hóhérlegények azzal csaptak le rá hogy szerinte tehát a magas bíróság eddig csupa ártatlant ítélt el boszorkányság miat. Ha a „szép szó” nem használt, akkor a tortúra következett: a stigma, azaz a boszorkányjegy megkeresése. A félelemtől félájult embert hegyes árral szúrkál- ták, hogy olyan helyet keressenek testén, amely érzéketlen és vértelen. Majd jött a hüvelykszorító, s ha ez sem használt, akkor a „spanyolcsizma”. (Ráth— Végh Is'tván: „A vádlott lábát külön-külön két deszkalap közé szorították... ”) A vallomásra egyébként mindenképpen szükség volt, hiszen az ítéletek többnyire csak a beismerésen alapultak. Ha valaki mégis kiállta a borzalmakat, akkor bo- szorkánypróbának vetették alá. Ezek közül a legismertebb és talán legkegyetlenebb a vízipróba vagy bo- szorkányfüröszités volt. A vádlott kezét, lábát összekötözték és egy kötélen a vízbe eresztették. Ha nem fulladt meg, akkor bizonyságát adta annak, hogy bűnös, hiszen csak az ördög segíthette. Ha lemerült, ártatlanságát bizonyította. Egy szegedi boszorkányfürösztés- nél három asszony „tisztázta” így magát: mindannyian a vízbe fúltak... A boszorkányok tüze még sokáig lángolt. Európában utoljára 1782-ben, Svájcban égettek ördögi asszonyt. A szakirodalom szerint az utolsó ilyen tűz 1963-ban lobbant föl a mexikói Vic- tóriában. A faluban elapadt a kutak vize, néhányan váratlanul meghaltak, az asszonyok idő előtt szültek. A népharag egy házaspárt tett meg bűnösnek. Mire a hatóság a helyszínre ért, ellobbant a máglya... Ne égessen, melegítsen Végezetül, utalva az előzményekre : a boszorkányüldözés irodalma még mindig nem teljes. Máglya, golyó, kötél pusztította1 azok- kat, akik valamiért, valamikor ellenszenvesek és feleslegesek voltak. Nem okok, csak érvek kellettek. Ebbe belehalt zsidó és keresztény, japán és amerikai, német és német, székely és magyar. Az utóbbi ötven év történelméből neves emberekre hivatkozom: a szovjet tábornok, Tuhacsevszkij, a svéd Wallenberg, az amerikai Rosenberg-házaspár, Rajk László és Nagy Imre. Szeretném, szeretnénk, ha a lobogó tüzek lángja nem égetne és ölne, hanem hideg téli estéken meleget! adna és megforrósítaná a családi vacsorát. Brackó István
