Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-21 / 273. szám

1990. november 21., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ez már nem szocialista nagyvállalat Egy a cél, a jobb ózdi acél (Folytatás az 1. oldalról) megy egyik napról a másik­ra, a miénk pedig rendkívül bonyolult volt. Túl azon, hogy egy működő, és a to­vábbiakban is funkcionáló ÓKÜ-ből váltunk ki (egyéb­ként a mai napig is sok-sok szállal kötődünk hozzá), az OSTAG olyan társaság, amely többségi külföldi tu­lajdonban áll. Fontosnak tar­tottuk azt is, hogy kialakul­jon cégünk image-e, s csak ezután éreztük úgy, hogy itt az alkalom a bemutatkozás­ra. Ezt tettük, tesszük most is a propagandánkkal. Már csak azért is, mert meglehe­tősen sok szóbeszéd lábraka- pott rólunk. Most és itt meg szeretnénk mutatni: kik va­gyunk, mit akarunk ... Egyébként profi szakemberek dolgozták ki reklámunkat, úgy vélem, sikeresen. — Már elnézést: kinek mutatkoznak be? Kinek akarnak bizonyítani? Hiszen az ózdi vas, acél nem újke­letű találmány, ismerték már apáink is... — Ez igaz, de ezt az új céget kevésbé ismerik ... — A nevét, lehet... — Szóval, elsősorban a ha­zai piacnak kívánunk bemu­tatkozni. Elmondjuk, hogy termelésünk kiegyensúlyo­zott, termékeink keresettek, és ez biztosítéka annak, hogy vegyes vállalatunk gazdasá­gilag sikeres legyen. Mi nem vagyunk egy acélnagyhata­lom a magunk félmillió tonnájával, külföldön elfoga­dottak termékeink, és ezzel a viszonylag jelentéktelen mennyiséggel nem a határon kívül akarunk még jobban labdába rúgni. Itthon szeret­nénk megvetni lábunkat. Ha­tározottabban, mint tettük eddig. — Ezt komolyan gondolja? Jóformán fizetésképtelen a hazai piac, állandósult a sorbanállás, hadd ne mond­juk a körbenállás, mindenki tartozik mindenkinek, aki boldogulni, élni, megélni akar, az a külföld felé ka­csingat. — Ez mind igaz, ám mi mégis úgy vagyunk ezzel, hogy bízunk abban, hogy egyszer csak elérkezik a konjunktúra hozzánk is. Talpra áll a gazdaság, és amikor az ország a gazdasági fellendülés idejét éli, mi már akkor ott leszünk a tűz kö­zelében, nem akkor kell oda­rohannunk. Célunk az, hogy a mégoly rossz jelennel is a jövőnket alapozzuk. Most, lehet, pillanatnyilag mi já­runk rosszabbul, hiszen hi­telezünk partnereinknek, ve­vőinknek, azáltal, hogy hosz- szabb fizetési határidőben ál­lapodunk meg. Ámbátor eh­hez az is hozzátartozik, hogy alaposabban megnézzük, ki­nek szállítunk. Olyan meg­rendelővel, akitől egy esetle­ges csőd esetén nem tudjuk behajtani követelésünket, óvatosabbak vagyunk. Itt, nálunk, keményen érvénye­sül a tulajdonosi szemlélet, a cég gazdái, bár Németország­ban élnek, igencsak odafi­gyelnek arra, mi történik Ózdon. És, ha nem úgy ala­kulnak a dolgok, ahogy azt az üzlet megkívánja, a ve­zetőket lecserélik. Ez nem olyan biztos állás, mint azt sokan gondolják. A profilt mindenekelőtt! Ennek kell érvényesülnie. — És? — Viszonylag stabil a helyzetünk, eredményesnek ígérkezik ez az évünk. — Gondolom, azért is, mert a külföldi tulajdonosok mindent megtesznek a nye­reséges gazdálkodásért. — Nyilvánvalóan. Hiszen pénzük — nem is kevés — fekszik ebben a vállalkozás­ban. Nem engedhetik meg, hogy elvérezzünk. Piacot, technológiát adnak, mond­jam azt: dolgozni is megta­nítanak. Javult a munka ha­tékonysága, termékeink mi­nősége. Lehet, ha nincs vál­tás, lehúzhattuk volna a ro­lót Ózdon. — Reklámjukban írják: modern technológiával állít­ják elő termékeiket. Mi itt a korszerű? A kohó régi, a Martin-kemence régi, csak nem a rúd- és dróthenger­műre gondolt? — Tény, egyelőre valóban csak az RDH számít korlá­tozottan korszerűnek, ám az acélműben bevezettük a Korf-eljárást, nagyban javult ezáltal a minőség, és jelen­tékeny mennyiségű energiát is megtakarítunk. Ami most, hogy felemelték az energia- hordozók világpiaci árát, nem kis dolog. Egy kohóval dolgozunk, ez környezetkí­mélőbb, nem beszélve arról, jobb az elegyünk is. És megkezdődött egy igen kor­szerű miniacélmű, az EOF- kemence építése is, és ha ez jövőre elkészül, akkor for­radalmasítjuk az acélgyár­tást Ózdon. — Beszélgetésünk elején már szóba került Petrenkó János neve. Milyen a kap­csolata a Pekó Művek tu­lajdonosával? — Úgy vélem, a céggel kapcsolatunk korrekt, üzle­ti. Vevőnk. Mint sok más magyar cég. És vevőinket igyekszünk minél jobban ki­szolgálni. — Az előbb említette: ha fél évvel ezelőtt nem tör­ténik meg a váltás, akkoi lehúzhatták volna a rolót. Most, milyen biztos a ke­nyere az itt dolgozóknak? — Jelenleg cirka 2800 em­bert foglalkoztatunk. Egye­lőre biztos az állásuk. Ám a technikai fejlődés, a techno­lógiai fegyelem javítása után a későbbiekben kétezer dol­gozónál többet nem nagyon tudnánk alkalmazni. Külön­ben most a finomhenger­műben vannak gondok. Nem gazdaságos a termelés, és csak az ott dolgozó több száz ember megélhetése mi­att nem döntöttek leállítása mellett a tulajdonosok, ön­elszámoló profitcentrummá kívánjuk átalakítani ezt az üzemrészt. Az a célunk, hogy saját lábukon megáll­jának. És ez nem kis fel­adat. Illésy Sándor Kiállítás — klt.-szponzorálással A B.-A.-Z. Megyei Érdek- védelmi Szövetség (Miskolc, Vologda u. 4. sz. I. em.) fáj­ná csterméban érdekes előz­Amw. VÁGÓHÍD UT 4-6. 1990. november 12-től Dupla alapteriileten, óriási árukészlettel várjuk vásárlói Karácsony előtti kínálatunk: Nagyker. eladási ár 1042 Triasun hajszárító 1200 W német BRAUN villanyborotva német NEKTÁR gyümölcscentrifuga G 2010 FS grillsütő HTF 80 tojásl'őzö LUXA személymérleg cseh Személymérleg magyar FLÓRA szifon 1 literes FLÓRA habszil’on ARAINK AZ ÉRVEINK! 1350 Ft 3680 Ft 1950 Ft 4690 Ft 990 Ft 525 Ft 467 FI 585 Ft 575 Ft menyek után nyílik meg no­vember 21-én, 11 órakor Maszlik: István, orgoványi festőművész kiállítása. — A tárlat a MEGITER Német—Magyar Kft. szpon­zorálásával jöhetett létre — mondja Szűcs István ügyve­zető igazgató. — Maszlik; István 1952 óta él a tanyák világában. Ez a táj ihleti festményeit. Úgy gondoltuk, hogy a festő szponzorálását nem tagadhatjuk meg. A .tár­lat megrendezésében segítsé­gére van Maszlik Istvánnak Fábián Gyula, a MÉSZ ügy­vezető elnöke, s a szabad- szállási Páncélos és Gépjár­műtechnikai Kiképző Köz­pont. Velük üzleti kapcsola­tunk alakult iki, s most a kiállítás szervezésében nyúj­tanak támogatást. A kiállítást november 21- én II órakor Raffai Kinga, miskolci festőművész nyitja meg, majd Maszlik István mutatja be a képeit a közön­ségnek. A kiállítás novem­ber 24-ig 11 és 16 óra között tekinthető meg. Ai idén májusban átadott fedett uszoda. A feszített víztükör igazi tükörként láttatja az épület belsejét. Afrikai harcsák a Zsűri medencéiében? Pavilonsor épül a bódék helyébe (Folytatás az 1. oldalról) medencéket megfélelő hőfo­kú vízzel. Sósavazzák a ku­tat, a medencék takarítása­kor ugyanazzal törlik át a vízkövesedett helyeket. A legtöbb gondot talán éppen ez a jelenség okozza Mezőkövesden az 1038-ban fúrt első kút meleg vizének megjélenése óta. A régi kút, amelyik 875 méter mélyről adta a vizet, már nem mű­ködik, de a közelében fúrt legújabbnál, valamint a ki­sebb hozamúaknái ugyanez a jelenség mutatkozik. Ahol nyomás alatt van a gyógy­víz. ott nincs lerakódás, csak az első tolózáraknál és a vezetékeknél. Ott viszont olvan erőteljes, hogy ha az elfolyó vízbe egy szál ró­zsát, vagy akár egy szép csokrot helyeznek, az egy fél nap elteltével „örök virág­gá” változik, olyan egyenle­tesen. vastagon fedi be a rárakódó vízkő. Göndöcz János, a Borsod Megyei Vízművek fürdőügyi csoportvezetője a közelmúlt­ban olyan anyaggal ismer­kedett meg egv bemutatón, amelyikre nem rakódik fel a kövesd! gyógyvízből ki­csapódó. sokféle összetevőt tartalmazó üledék. Osztrák termők, aminek próbájához nagy reményeket fűznek a vízműveknél. Ezek a csövek anyagukat tekintve is. színre is ugyanolyannak látszanak, mint a hazai műanvag ter­mékek. ám ha különleges tulajdonságukat beépítés és használat után igazolják, sokkal többet érnek az ed­dig ismert bármilyen csö­veiknél. A kövesedés persze mu­tatkozik a medencékben is, amit a vízhez adagolt vegy­szer segítségével igyekeznek csökkenteni. A kérdésre, hogy ez milyen hatással van a fürdőzők bőrére, egészsé­gére, megnyugtató választ adnák a szakembereik. Ezzel a foszfátos anyaggal viszont elérhető, hogy a vízkő ne álljon össze kőkemény lera­kódássá. Az új pavilonsor terve Tlyertkor, a nagyszezon után, a kutak egy része le­fojtott állapotban van, ám ez tavaszi, nyári hozamu­kon, a víz minőségén egyál­talán nem változtat. A nagyobb fürdők egész évi kihasználása nemcsak Kövesének Okoz gondot, másrészt a jelenlegi gazda­sági viszonyok mellett nincs olyan vállalat, ahol ne kény­szerülnének újabb és újabb ötletek bevezetésére, az eredmények javítására. Mi­ért lenne ez alól kivétel ép­pen a fürdő, ahol a jelentős nyári forgalmat egy lénye­gesen szolidabb, visszafo­gottabb fél év követ. A kö­zelmúltban megkeresték a megyei vízművek szakembe­reit: a külső melegvizes me­dencékben tenyészthetnének afrikai harcsát, amint azt Szolnokon tették. Ehhez a 31 fokos állandó hőmérsék­letű meleg víz rendelkezés­re áll, és a medencék is ott állnak kihasználatlanul. Csakhogy egy információ szerint Szolnokon ez nem igazán vált be, ami aztán érthetően óvatossá teszi a vízművek vezetőit. Ami viszont már biztosan nem változik: új pavilonsor épül a hátsó kis medence és a gyógyászati épület közelé­ben, felváltva több farostle­mez falú, elöregedett bódét. A hat egyforma pavilon egy­séges faborítást kap, és pi­ros palafedelet. Az idén májusban tartot­ták meg az új, fedett me­dence műszaki átadását, ám ezekben a napokban a gyó­gyulni vágyók közül csak nagyon kevesen nyitják meg a szép fedett uszoda ajtaját. Ennek oka pedig, hogy amíg a gyógyászati épület meden­céiben 38—40 fokos meleg vízben merülhetnek meg a nagyobbrészt mozgásszervi betegségben szenvedők, ad­dig a fedett úszómedence vi­ze 27—31 fok között van. Ha a gyógyulni vágyók­nak nem felel meg, talán a környék úszásoktatást szer­vező általános és középisko­láinak annál inkább. Így ha afrikai harcsák nem is, dél­borsodi diákok igazán jól érezhetik magukat a téli kövesdi fürdő medencéiben. Nagy József Fotó: Laczó József Ha avas a zsír, töltse a traktorba! November elején tartott gép­bemutatót Hódmezővásárhelyen a Fiel és Partners Export-Im­port Kft. a helyi Rákóczi Tsz­szel közösen, a termelőszövet­kezet központjában. A társa­ság természetesen már a far- mertipusú és a kistermelői gaz­daságokban alkalmazható nyu­gati traktorok forgalmazására vállalkozott, megelőzve új föld­törvényt, reprivatizációt, föld­osztást. Persze akadt azért nagyteljesítményű erőgép is - több száz lóerős -, mert mit lehet tudni. Akadt munkagép „már” háromszázhatvanezer fo­rintért is, ami talán egy kis­sé még megvásárolhatatlan a kistermelő-kisvállalkozó részé­ről. Nem is ez volt a szenzáció. Inkább az, hogy az erőgépek nagy része akár közönséges nö­vényi olajjal, zsiradékkal is üzemeltethető. Megtudtuk, hogy például a Deutz-gyártmányú traktort Németországban már széltében-hosszában alkalmaz­zák, és alig-alig különbözik a fazonja a drága gázolajat ve­delő fajtáktól, de ennek üzem­anyagát már nem kell a hör­gő vezetékek végén várni, mert ez úgynevezett hideg prése­léssel nyert olajjal működik, mely egynapi ülepedés után a traktor tankjába zúditható. Az eljárás lényege roppant egyszerű: venni kell hozzá egy, a KOMET-cég által gyártott olajkipréselő szerkezetet, amely napi 1500 liter napraforgó­vagy repceolajat állít elő. Nap­raforgóból, repcéből annyit le­het előállítani egy hektáron, amennyivel 6 hektár területet lehet megművelni átlagosan egész évben. (Önköltségi ára pedig éppen fele a boltban ki­szabott árának.) Egy kissé rossz fényt vet a traktorra, hogy először csakis hagyományos dízelolajjal in­dul el, és csak menet közben vált át mondjuk napraforgó­olaj-fogyasztásra. De hát ne legyünk maximalisták. Ne ke­ressünk a kákán is csomót: hogy egyelőre drágább a napraforgó-, mint a gázolaj, hogy még nincs is farmergaz­daság. Nem lehet mindent egyszer­re! (bekecsi) 1

Next

/
Thumbnails
Contents