Észak-Magyarország, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-17 / 270. szám
Ninos egy hely... Eurőpa-hir után a süllyesztőbe „Nem akarok munkanélkUflg" Kint hideg és nyirkos éjszaka. bent meleg és álomittas félhomály. Az intenzív szobából alig hallatszik ki a szív működését jelző halk gépi hang. az alvók csendjét csak az éjszakás nővérek hangja töri meg. A betegek többsége már alszik, csak egy van, aki most ébredezik lassan gyógyszerrel mérgezett álmából, amit ő véglegesnek szánt. A megyei kórház II. idegosztályán, a toxikológián ha van is szabad ágy, nagy a forgalom: ide szállítják a mérgezést szenvedetteket, s mindazokat, a'kik kilátástalannak, fölöslegesnek vélt életüket el akarták dobni. A hosszú, nyugalmas este után újabb, — az ügyeleti idő allatt már a negyedik — mentő érkezik. A tolókocsiban egy fiatalasszony sápadtan, meggyötörve és egy kicsit kívülállóként nézi a körülötte és miatta íelboly- dult életet. Szófogadóan válaszol minden kérdésre, bár a választ alig hallani, inkább csak szájáról lehet leolvasni. Teszi amit mondanak, ellenvetés néDkül tűri, hogy a székhez kössék és kimossák a gyomrát, engedelmesen követi az orvosi utasításokat, majd pillanatók alatt elalszik. Szerencsére nem örökre, mint azt a nyolc szem nyugtató, s a rá ivott alkohol elfogyasztásakor tervezte. Hogy hogyan jutott el idáig? Reménytelen vállalkozás lenne kideríteni. Az azonban világos, mi volt az Utolsó csepp a pohárban. A fiatalasszony éppen felmondási idejét tölti, még néhány nap, s már nem fizetés, csaik segély jár neki. Az eddiginél is kevesebb pénznél talán jobban bántotta a fölöslegessé válás. „Nem akarok munkanélküli lenni!” — irta a búcsúlevele aljára. Miért nincs Miskolcon éjszakai élet? Csak éjszaka, méghozzá sűrű és sötét? Ha a semmiféle szempontból nem előnyösebb helyzetű Nyíregyháza, vagy az éjszaka szakemberei szerint nem számottevő, minden útvonalból kieső Székesfehérvár el tud tartani drága és műsoros éjszakai bárokat, akkor nehezen hihető, hogy Miskolcon ne lenne esténként 50 ember, aki ilyen szórakozást keresne magának. S ha még sincs, annak mi az oka? Az éjszakát jól ismerő emberekkel, Lang László menedzserrel, Gratzl Ferenc zenésszel és Képes Miklós üzletvezetővel kerestük erre a választ. — Régi, húsz évvel ezelőtti telt házas táncestekről gyakran hallunk még ma is jóízű történeteket. Mi történt ez alatt a rövid idő alatt, hová tűnt a kultúrált esti szórakozás lehetősége Miskolcról? — A Jereván még '82—’83- ban is működött, s az Anna sem oly régen égett le és zárt be. Addig, ha csak nyáron is, de működött a bár. — Gratzl Ferenc győri származása ellenére igazán jól ismeri a miskolci éjszakát, hiszen több mint húsz évig dolgozott benne. — Az egész helyzet romlása azonban már a ’70-es évek elején elkezdődött. Akkor voltak az első leépítések. A Pálmát — a Szemere utca környékén volt — 1965 táján záratta be a város vezetése, mert kétes értékű és biztonságú helynek tartotta. A négy éjszakai bárból ez volt az első, amit eltemettek. Azután jött Azok a régi szép időjj '°1 jut erre. De imit lemondani a 20 évnél is a'abb fiúnak, aki már másodszor próbálja itthagyni az életet, csak mert nincs elég pénz valamire, amit nagyon szeretne? S hogyan lehet segíteni valakinek visszatalálni a többiek közé, ha éppen azért alkart öngyilkos lenni, mert vallaimiért vagy valakiért otthagyta addigi életterét, otthagyott mindenkit, s most egyetlen társa is elhagyja, vagy mert ő képtelen vele élni durvasága miatt. A mentő érkezése után komorrá vált csöndben hiába keressük ezekre a kérdéseikre a választ a fiatal ügyeletes doktornővel. Kerékgyártó Máriával. Alig mérhető hónapokkal az az idő, amit az osztályon töltött, mégis számtalan halálra szánt ember történetét ismeri már. Orvosi és emberi hitvallása szerint mindig az életért küzd. bár tudja, aki komolyan meg akart halni, annak szörnyű az ébredés. Sejti azt is, — vannak, lehetnek esetek —, amikor a betegnek van igaza. Ha biztos, hogy halálos beteg, vagy ha olyan károsodást szenvedett már a szervezete, amivel már nem élhetne teljes életet. De ő az életre esküdött Az épületben csönd van mindenütt, csak a dühöngő betegeknek készült rácsos ágyak egyikében horkol fel időnként egv inkább részeg, mint mérgezett sárgás-ősz kóchajú nő. Még néhány perc, s átlépünk a holnapba. Mindannyian, a ma megmentett többi életre ítél ttel együtt. Az utcán e.gy vidám részeg pajzán nótát énekel, lassan az utolsó ab- lakökban is kihúny a fény. S hiába \ an oly’ közel, mégsem lehet tudni, mit hoz az új nap. Mert mindig van valaki, aki álrnat- íanul virraszt, aki nem tudja levenni szemét a plafonról lógó csillárról, vagy egyszerűen elindul a gyógyszeres szekrény felé. a Hámor 1974-ben, majd később az Anna és a Junó bár. De akkor még hajnali kettőig volt nyitva a Katowice és a Polónia, a mostani Aranycsillag is. Egyszóval volt választék. — A kérdés hasonlít a tyúk és a tojás problémájához. Mégis kérdés, hogy a vendégek száma csökkent-e először, vagy a vendéglátás színvonala? — A hatvanas években még biztos megélhetést nyújtott az ipar — folytatja Gratzl Ferenc. — Jobban volt az embereknek pénzük, s még nem volt tv, videó, sőt a saját telek is csak álom volt akkoriban, köny- nyebben kimozdultak hát otthonról. Csakhogy éppen az ipar vonzott ide olyanokat is szép számmal, akiknek nem a kulturált szórakozásra volt igényük. így azután, mikor a peremkerületek italboltjait bezárták (merthogy a szocialista kultúrával összeegyeztethetetlen volt a létük), a törzsközönségük szépen beszivárgott a városi, sőt a belvárosi szórakozóhelyekre. A többi vendégnek pedig elég volt egy-két kellemetlen tapasztalat, vagy elrontott este, s többé nem ment oda. A tulajdonosok — bocsánat —, a boltvezetők ekkor kezdtek a zenén, a zenészek számán mint a debreceni Kölcsey? Vagy, mi a hír mostanában a Gárdonyiról, ami egykor az ifjúság fellegvára volt? Hány város van az országban, amelyik megengedhetné magának, hogy egy olyan csodálatos adottságokkal rendelkező szálloda, mint az Avas, parlagon heverjen? Hol hagyják ennyire kiaknázatlanul a természeti adottságokat? Itt nincs se műemlék-, se konferencia-turizmus, csak bevásárló, az pedig nem sokat hoz a konyhára. Vagy melyik városban engedték ennyire tönkretenni a belvárost? Az épületeket és közbiztonságot egyaránt. önmagát fojtotta meg Miskolc. Egyszóval nemcsak az éjszakáról van itt szó. A másik baj pedig, hogy a mostani vendéglátósok nem mernek vállalkozni. Csak ülnek a pénzen, gyűjtik, s nem forgatják. Mert kérdem én, miért nincs a Pannóniában éjszakai bár? Oda be lehet állni taxival, nem úgy, mint a Jerevánhoz, nem esik messze a várostól, mint a Junó. No, persze befektetést igényel. De a vendéglátásból sem egyszerre kellene meggazdagodni, nem rablógazdálkodást kellene folytatni, márpedig az oly divatos szerződéses rendszer éppen erre ösztökéli az embereket. — Beszélgettem külföldet is megjárt táncos lányokkal, s bizony nem szívesen állnának itt színpadra. S nemcsak azért, mert külföldön a kocsmákban is színpaddal és technikával — tehát felkészülve — várják a műsort, hanem azért, mert itthon a táncosnőket eleve mindenre kaphatónak tartnem festmény, , vagy akkor sem oly értékes, ha ugyanazt volna. kőbe 1 ű Ó a varieté, az orfeum, a kabaré, az csodálatos, könnyű világ lehetett, láthattuk épp dlég régi filmben, s ha máshonnan nein, a Csárdáslkirálynőből mindenki ismeri egy aprócska szeletét a zenés éjszakának. Vagy az éjszakai bárok, lokálok, esetleg a hajnalig nyitva tartó „kocsmák”, ahol go-go-zó lányok gyújtják fel a magányos férfiak fantáziáját! Ezeket is ismerjük nagyon jól — a nyugati import filmekből. Annál is izgalmasabb ez a világ, mert tudvalevőleg az alvilági figurák — akárcsak az éjjeli ragadozók — éjszakai életet élnek, s itt vannak a pillangónak becézett lányok is. Igaz, ki vagyunk téve a veszélynek, hogy egy-egy törvényesnek éppen nem nevezhető üzlet, vagy ákció szenvedő alanyai leszűrik, de minél inkább elit, s így drága helyet választunk, annál nagyobb bizalommal lehetünk a mellettünk ülő iránt. Egy ilyen helyet szerettünk volna találni Miskolcon. Ügy képzeltük, vendégeink vannak, szórakozni szeretnénk. Megvacsorázni, azután táncolni egyet, s ha megunjuk, álékor beszélgetni, meginni egy-lkét italt, hogy jobb legyen a hangulat; táncos lábú lányokat és fiúikat szerettünk volna látni és bűvészt és zsonglőrt, élőzenét .hallgatni, valódi zenekarral és valódi énekessel. Aki miskolci, s aki már volt hasonló helyzetben, az nagyon jól tudja az eredményt. Nem találtunk egyetlen helyet sem! Pedig nem voltak extra igényeink, csak egy BÁR-t szerettünk volna, olyat, amilyen minden nagyobb városban működik, sőt a kisebbekben is. Amilyen az Aranybikáé Debrecenben, vagy a Koronáé Nyíregyházán, hogy a két legközelebbit említsem csaik. Menjünk a Kupolába ? Nem disZkózni szerettünk volna, s különben is egyre több verekedés híre jön onnan. Induljunk a Jerevánba? A minden esti műsorból hétvégi lett, majd az is megszűnt. A Junóban csak régen, a Pannóniában sosem volt bár, főleg műsoros. Nem maradt más választásunk, mint a Tokaj Variété. A szakmai ellenfelék is elismerik, hogy Európa-szerte ismert volt a nevük, nem járhatunk hát rosszul velük, legfeljebb nem „lumpolurtk” hajnalig. S az Európa-hírű varieté nézőterén beültünk három orosz turistacsoport közé, mert magánemberként nehéz ide bejutni, a csoportokkal biztosítják a teltházat, azokra építették létüket. S nemcsak a létüket, műsorukat is. A kétszer negyven percnek mintegy egynegyede oroszul hangzik el, de hiába. S hiába énekli el a „primadonna” oroszul a „Kálinkét”, „á tyiper vszje mésztye” felkiáltással biztatva mindenkit a közös éneklésre, jó, ha a megérdemelt taps bejön. A vállukon senkit nem fognak hazavinni. De hát a turisták nem szórakozni jöttek ide. Vásárolni. A varieté benne van a programban, hát megnézik. Előtte vacsora, utána sietnék a buszhoz, indulnak a szállásra. Ilyen hangulatban ugyan mit várhatnánk a művészektől? Pedig a műsor jó. Sőt olyan szám is van benne, amelyhez hasonlót nem valószínű, hogy az országban valahol még látni lehetne. S ez a varieté, amit állítólag egy 200 ezres város nem tud eltartani, díszleteivel, művészeivel és Európa-hírével együtt eltűnik a színről. A Tokaj Varieté hamarosan bezárja kapuit, éppen úgy, ahogy a diszkó már megtette. Hogy mi lesz helyette, az egyelőre üzleti titok, de egy biztos: teljesen más jellegű szórakozást kínálnak majd vendégeiknek. S ha valamelyik városunkba látogató pénzes turista, vagy egy névnapját ünneplő őslakos szórakozni szeretne, annak három választása marad: lejjeb engedi az igényeit, beül az autójába, s átmegy egy másik városba, vagy egyszerűen otthon marad. Bekapcsolja a tévét vagy a videót, maga mellé tesz egy üveg sört, s belesüpped a már észre sem vett unalomba. Ha valaki ez utóbbi lehetőség ecsetelésében magára ismerne, bocsásson meg nékem. Nem én tehetek róla! Itt a tél, kevés a férőhely Az éjjeli menedékhelyen ják. Nem ismerik, de legalábbis nem fogadják el a konzumálást. Nem veszik tudomásul. hogy az üveg pezsgőért, amit fizettek, nem várhatnak mást, mint beszélgetést. — Ha lenne rá alkalom, talán előbb-utóbb megtanulná mindenki a viselkedési normákat. A magyar bárművészek java egyébként is inkább külföldön dolgozik, vagy legalább arra kacsintgat. De vannak helyettük külföldiek. Az éjszakában dolgozók élete vándorélet, egy hónapra szólnak általában a hazai szerződések, azután csomagolnak, mennek újaibb városba, újabb műsorba. Ezért is kötődik talán hozzájuk annyi félreértés. A zenészekkel más lenne a helyzet, de közöttük egyre nagyobb a munkanélküliség. Régebben csak az Avas 10 zenészt foglalkoztatott, most az egész városban alig van annyi. Beérik egy szintetizátorral egy helyen. Próbáljon valaki egy ilyen zenésztől régi számot kérni! A színvonalról nem is beszélve. S ráadásul ez a szemlélet csak a billentyűsöknek kedvez. Egyszóval a jövő nem éppen rózsás, s ez a térség nagyon függ az országos helyzettől. Nincsenek tartalékai. Azt azonban reméljük, minket nem akarnak majd átképezni, mert ha egy dobosból billentyűst szeretnének csinálni, az körülbelül olyan, mintha egy szobrászt arra kényszerítenének, hogy fessen. Lehet, hogy születik valami, de az csak festék és vászon, s A közelmúltban történt. Amikor éjszakára már „mínuszba” is átment a hőmérséklet. Hajnali két óraikor egyszál ingben, vékony nadrágban, nyári cipőben, dideregve kopogtatott egy férfi Miskolcon az éjjöli menedékhely ajtaján. Korábban törzslakója volt a 36 'személynek szállást biztosító intézménynek, de italozásai és az ezt követő rendbontásai miatt, többszöri figyelmeztetés után kitiltották. Most mégis kopogtat. Dideregve, a bebocsátás reményében és sírva. Beengedik. Emberség is van a világon — mondja a gondnok — pedig nehéz az errtberség meg a szabály között a tisztességnek megfelelően eligazodni. Az éppen ügyeletes gondnok, Pörnéki János mondja: — Ahogy közelít a tél, egyre több szállásigénylőt kell elutasítani. Naponta öt-'hat férfit. Mi ugyanis csak férfiakat fogadhatunk, de egyre gyakrabban nők is kérnének beboosát’tatást. Kik? Ne gondoljon rosszra! Egyikőjük személyi igazolványával bizonyította, hogy a vasútnál dolgozik, három gyermeke van, de nincs lakása. Volt olyan asszony, Oki gyermekével a karján kopogtatott, mert ittas férje baltával kergette őket ki éjinék évadján a lakásból. Szinte minden este kérne helyet nálunk két-három nő, gyakran ötvenéves is. Elkeseredve, felháborodva kifogásolják, hogy a tanács csak a férfiak elhelyezésére gondol. Mi csak azit ígérhetjük, hogy igényüket továbbítjuk. Ahogy hűvösebbre fordul az idő, a korábban megszabott tizenkilenc órától hamarabb, fél hat körül nyitunk. Jönnek húsztól, hatvamhárom éves korig a szállásigónyllők. öt-ihat nyugdíjas, s az aktív korosztályba tartozók: túlnyomórészt alkalmi munkások, de vannak közöttük kőművesek, villanyszerelők, festők, lakatosok ... Nem tudjuk mindenkiről pontosan, hogy dolgozik-e. Ügy halljuk, hogy a mostani 36 főből ketten folyamatosan munkaviszonyban vannak egy áruszállító kisiparosnál, h ár man -négyen régi épületek bontását végzik, kőművesek mellett, segédmunkásként hárman dolgoznak. Vannak, akik idénymunkát végeznek. Né- hányan mostanában szüretelni jártak, meg a kertek felásását vállalták. Van egy idős bácsika, áki rendszeresen eljár boltokba a raktárakat takarítani. A többiek? Kukáznak, üveget gyűjtenek. Annyit dolgoznák, hogy meglegyen a cigarettára, meg a napi sörre való. Nopal a pályaudvarokon, meg a városiban szédelegnek, estére pedig visszajönnék. Időközben — folytatja Pönneki János — a tanács a Mésztelepen nyitott egy átmeneti munkásszállást. Ide először csak munkaviszonnyal rendelkezőiket fogadták. Ma már bárkit beengednek, aki a havi ezer forintos térítési díjat megfizeti. Aki teheti, akinek sikerül, megy is innen. Mi, „csák” ingyenszáMást, tisztálkodási lehetőséget, meg reggelire egy csésze teát és egy karéj zsíros kenyeret biztosítunk. Rendet tartunk, de azért ittasság is előfordul. Nem lehet kiszűrni, megállapítani, hogy esetenként egy, vagy két üveg sör van-e a szállás- keresőben. Aztán jön ale- cigányozás, elhangzik a börtöntöltelók megnevezés ... aztán összeugranak. Persze nem ez az általános. Az összetartás, egymás segítése is kialakult. Van egy idős bácsi például most. A fél oldalára megbénult, szociális otthoni elhelyezésre vár. A többiek segítik. Rendberakják az ágyát, segítik az öltözködésben, az étkezésben. Ahogy mondtam, fél hat körül nyitunk. Aztán a lakók vacsoráznák, tisztálkodnak, televíziót néznek, alszanak. Családi kapcsolatokról nemigen tudunk. Néhányam vanmák, akik két-három havonta elmennek idős hozzátartozóikat meglátogatni. A többségnek nincs senlkije. Nincs senkivel kapcsolata. Vagy meghaltak, vagy nem tartanak velük kapcsolatot. Hát így élnék az éjjeli menedékhely lakói. És akik még ide sem fémek be? Ai összeállítást Csörnök Mariann, Faragó Lajos, Udvordy József, Dobos Klára, Farkas Maya fényképezte. S nem ő az egyetkj nem a megváltoztak lannalk tűnő jelene, Jj a bizonytalan jövő elő nélkül. A „hagyom'1' szerelmi, házastársi Pl mák mellett egyre gf. ban öl az anyagi g° munkanélküliség réme, olyan, aki előző önf9, sági kísérlete után ,e. és 'lelkileg egyaránt"í0! ve távozik az ősz“ majd rövid idő uitá1', nyugtátokkal mérge21 ! magát, mert nem munkahelyet magánad j dig mindent eh1' Mindent, bármilyen í erőltető fizikai műn" De nincs hely s úgl' ' 4 dolgozók között nincs akkor az élőik között 'ehet. ’^tragédiák végső állo5 ez a hely. S ami a !°rnorúbb, csak a dön6 tudnák beleszólni az 'sok, a kiváltó okokba ■ Nem tudják megjaví- sem az iszákos férjet, "32, ellenséges munkáltát, nem tudják visz°?.ni az elveszített sze- '6t, de pénzt sem tudódni az újrakezdéshez. lelki támaszt, any■ amennyire erejükből, a .gyógyítása mellett ide- a°l jut erre. De mit lemondani a 20 évnél is a'ahh fiúnak, aki már spórolni, ami minőséi!' láshoz vezetett. t0 Az, hogy az előbb ^ -I tottam magam, ko>'8 \ véletlen. Óriási P<0, ;c ni' volt, hogy még az " j. évek elején lefejezték jj ^ gánvendéglátást. AZ 3 (J zetők többsége Pe, . | tisztelet a kivételi)6^! ^ saját zsebére dóig0*, ! mivel fejétől bűzlik . (j ez a szemlélet 3. i esetben a pincéreké, ^ tott. A régi szákembsí, i dig lassan mind 'ftf" ^ mentek, meghaltak ,j| i| egyszerűen félreál'i, <, őket, mert nem vöLL pártosak. No, meg <) volt, hogy ha egy ^ tj kicsit többet költött; * ! arra voltak kíváncsi8* ij. vatalos” emberek, J j i; van pénze? A bárok8 j; j az R-csoport létezése ; \ elég sokat zaklatta 'Ll; őrség. Volt, hogy ,, j j kétszer is „betértek 9 \ reván ba, leá Ilit tatták ,, nőt. kérték az igazaivá'jj ;i Igaz, így néha sike*V emelniük egy-két B ' de ezt megtehették | finomabb, nem ilyen \ ij| riasztó ellenőrzési Ivr \ rek nélkül is. Egy'e® \ zia után akár be is A tott volna a bár, a Jl már úgysem jött v*sS % — A mai nemzed^ pissza kellene szoktatni "rakozóhelyekre, mert a Jatos leszoktatással elűz igény is? Igen, most tényleg igény az ilyesmire, s .Pénz sincs. — Képes °s véleménye eléggé le- 01Ö. — Ha indul is va- új, előbb-utóbb színvo- phláshoz vezet, ha meg iák tartani a közönsé- ^ legtöbb fiatalnak elég s*kó. A harmincon felü- jönnének ugyan, de l'g másra kell a pénz. heg sok van valakinek, r elmegy Debrecenbe, e, vagy a Dunántúlra, k szeretnénk egy ideákért nyitni viszonylag ^ árakkal, igényes mű- h, ugyan ki jönne be? h szemlélet, hogy egy mindent támogattak, csak az volt a fontos, jól érezze magát az hpolgár, hogy lássa, több l6ki, mint a többi keleti 8 lakójának, most üt a. 1 már alig lehet találni L'lyet, ahol este 10 után ’hhat vacsorát a vendég. ,hg László az ország '6h részére „ad el” bérceket, tudja, hol, ho- mennek a dolgok. — háromtagú, vagy an- hkgyobb zenekar van a sban? Miért nincs itt valódi kultúrközpont,
