Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-10 / 238. szám
1990. október 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Anyagi segítség Bz otthoni ápolás - munka A rutin hiánya megbocsátható A súlyosan fogyatékos gyermek, vagy az önmaga ellátására képtelen, tartósan beteg, állandó felügyeletre szoruló gyerekek, vagy idősek otthoni ápolásának munkaként való elismerése már régi igény. A hetvenes évek elején szóba került, de ennél több nem történt. Az idén tavasszal az egészség- ügyi kormányzat végre döntött. Március 1-jével bevezette az ápolási díjat. Eddig azok, akik ágyhoz kötött, súlyos beteget, vagy fogyatékos gyereket gondoztak otthon, kénytelenek voltak munkahelyükről fizetés nélküli szabadságot kérni, hiszen a 24 órás folyamatos „szolgálatot” másképp nem tudták ellátni. Az ápolási díj bevezetése az ő anyagi gondjaikon enyhít — szerény mértékben, hisz’ ez az összeg nem sok ugyan, de a semminél több. Tuhrinszky Ferenc- nével, a megyei tanács szociálpolitikai osztályának főmunkatársával beszélgetünk. — Kik részesülhetlek az ápolási díjban? — Azok, akik súlyos fogyatékos gyermeket gondoznak otthon, a gyerek 2 éves korától kezdődően; életkorától függetlenül súlyos fogyatékosság vagy tartós betegség esetén pedig 18. életévének betöltéséig. Jogosult a díjra az is, aki olyan súlyos fogyatékos, vagy tartós beteget ápol, aki oktatási-nevelési intézményi képzésben nem tud részt venni és nincs szociális intézményben elhelyezve. Méltányosságból megállapítható az ápolási díj azoknak, akik olyan idős szülőket, hozzátartozókat gondoznak, akik önmaguk ápolására, ellátására képtelenek, tartós felügyeletre, gondozásra szorulnak; illetve 18 éven felüli, tartósan beteget ápolnak. — Mennyi az ápolási díj összege? — Az ápolási díj összege azonos — a jogszabályban meghatározott — mindenkori legalacsonyabb munkabérrel, ez a jogszabály megjelenésekor 4800 forint volt. Differenciálnunk ketll a méltányosságból megállapított összegek esetében, erre a rendelet azonban semmiféle utasítást nem tartalmaz. 2 ezertől 4800 forintig terjedhet a havi díj, attól függően, milyen ápolási feladatokat kell ellátni. — Ki dönt és mi alapján az összegekről? — Az ápolási díj megállapítására a helyi tanácsok szakigazgatási szervei szakmai bizottságokat hoztak létre. Ennek a bizottságnak előkészítő," javaslattevő szerepe van, a döntést a szakigazgatási szerv hozza, maximálisan figyelembe véve a bizottság javaslatait. A 18 év alatti, súlyos fogyatékos gyereket nevelő szülő kérelmét egy hét főből álló bizottság bírálja el, amelynek tagja a körzeti orvos, a körzeti gyermekorvos, a védőnő, egy gyógypedagógus és négy társadalmi aktíva. A 18 éven felüli tartós beteget és idős, önmagát ellátni nem tudó hozzátartozót ápolók kérelmét öt tagú bizottság (körzeti orvos, idősek gondozásában jártas szakember és három aktíva) bírálja el. Fellebbezés esetén az illetékesek a helyszínen tájékozódnak és azután döntenek. — Ügy gondolom, az ápolási díjat a többi szociálpolitikai kiadás (segélyek, stb.) mellett — vagy terhére — kell kifizetniük. Van-e a tanácsoknak erre pénzük? — A segélyek mellett egyre több támogatást adunk azoknak, akik a magas lakbéreket, gyógyszerárakat nem tudják kifizetni. A legújabb szociális támogatás az ápolási díj. Amikor tavaly a költségvetést erre az évre elfogadták, már benne volt az úgynevezett fejkvótában az ápolási díj összege is. Lehetetlen volt azonban felmérni, hányán fogják majd igényelni az idén az ápolási díjat, hiszen az erről szóló rendelet csak március 1-jén lépett hatályba. A jövő évi tervezésnél a hatóság már jobban figyelembe veheti az igényeket. Nem kaphatja a díjat az, aki terhességi, gyermekágyi segélyt, gyes-t, táppénzt, baleseti táppénzt kap; öregségi, vagy egyéb nyugellátásban részesül; de nem kaphat az sem, akinek munkanélküli-segélyt folyósítanak, vagy nem hozzátartozóját ápolja. — Sokan sérelmezik, hogy miért nem függ az ápolási díj összege a szociális helyzettől is. — Még egyszer szeretném elmondani, hogy ez a díj független a szociális helyzettől, nem arra hivatott, hogy ezen javítson. Az ápolási díjjal az ápolási munkát ismerték el. — Mennyi pénzt fizettek ki ilyen címen 1990 első fél évében? — A helyi tanácsok — a szükségleteknek megfelelően — 3 millió 72 ezer forintot fizettek ki. Aczél Éva Az Észalk-Magyarország „Beszélni nehéz” című cikkéhez szeretnék hozzászólni. Nézem én is a közvetítéseket az Országgyűlésről, hallgatom a felszólalásokat, a hozzászólásokat, az interpellációkat, ne haragudjon meg Bernát úr, de én nem tapasztalok. nem hallok olyan kirívó, hadaró, selypítő, dadogó képviselőket, mint ahogy ön állítja. Nem értem, hogy nem érti a beszédjüket, azt sem értem, hogy miért nincs az ön számára mondanivalójuk, hogy régebben nem volt, azt megértem, de most mi választottunk, ön is választott nem? Ha sem az állampárt, sem a mostani rendszer nem tetszik, vagy nem kon- veniál önnek, akkor miért nem tért ki arra, hogy mi volna jó, mi volna helyes. Nem túlzás azért az. hogy az országgyűlési képviselők csak sziszegnek, szavakat, szótagokat, betűket nyelnek lé? Van közöttük az nem vitás. aki még nem beszéli a szép magyar diplomatanyelvet, de általánosítani nem szabad, egy kalap alá vonni mindenkit nem lehet. Nem tudom nézte-e és hallgatta-e a tévében a miniszterelnök úr egyik interjúját, aki a legtökéletesebb diplomatanyelven válaszolt az ellenzék támadásaira. Vagy a íkülügyminiszter úr parlamenti felszólalását sem lehet olyan kifejezésekkel illetni, mint amit ön használ. Vannak még tapasztalatlan politikusaink, képviselőink, én is beismerem, hiányzik még a rutin, de ez megbocsátható, nagyon fiatal még ez a parlament, az éltet majd megtanítja őket. Jóval idősebb vagyok mint ön, két világháborút megéltem, a másodikat végigszenvedtem. négy évet orosz fogságban voltam, ezt 40 éven keresztül magunkba kellett fojtani és hallgatni, mint a sír... Ne haragudjon meg, ha nem értem a cikkének utolsó mondatait, amikor kijelenti. hogy legalább értsük is. amit nekünk mondanak, rólunk, de továbbra is nélkülünk. Mi választottuk a képviselőinket, mi küldtük a Parlamentbe őket, akkor meg is kell értenünk, amit mondanak az országról, az országban történtekről, mindenről. még mirólunk is. Török Géza Miskolc Nem a múltra, a jövőre A helyhatósági választások második fordulójától azt várom, hogy az önkormányzat nem a különböző pártok küzdőtere, hanem a város lakó.nak érdekeit messzemenően képviselő szervezet lesz. A vállalatoknál. Intézményeknél stabil, szakértő vezetői gárdát kell kialakítani. Körültekintően meg kell vizsgálni, hogy erkölcsileg, szakmailag alkalmasak-e a vezetők a növekvő feladatok ellátására. Beláthatatlan következményekkel járna, ha a vállalatok dinamikus fejlődését elősegítő vezetőket — alapos indok nélkül — leváltanák. Sem az önkormányzatnak, sem a munkahelyi kollektíváknak nem lehet érdeke jól szervezett vállalatok szétzilálása, válságos helyzetbe sodrása indokolatlan, kockázatos vezetőváltással. A vezetők megfelelő kiválasztása — minden szinten — azért kulcskérdés, mert a vezetői döntések következményeit (előnyeit vagy hátrányait) közvetlenül a munkahelyi koUektlva, közvetve pedig mindazok viselik, akik a váUalat által előállított termékeket vásárolják, illetve a szolgáltatásokat igénybe veszik, jelenleg a lakosságnak a termékek, szolgáltatások áraiban igen sok — körültekintő gazdálkodás mellett elkerülhető — költséget kell megfizetni. Aa infláció egyik fő fészke a vállalatoknál van! A milliós veszteségforrások mögött az esetek egy részében a hozzáértés hiánya, más részében egy-egy szűk csoport személyes érdeke húzódik meg. A Jövőben az önkormányzatnak szükséges megszervezni a vállalatok eddiginél átfogóbb ellenőrzését, a vállalatvezetők legalább évenkénti beszámoltatását, tevékenységük értékelését. Meggyőződésem, hogy a vállalatok fokozottabb ellenőrzésével, a munkavállalók anyagi érdekeltségének kedvezőbbé tételével a gazdálkodás színvonala mindenütt tovább javítható, az Infláció fékezhető. Ha az önkormányzat a város lakóinak bizalmát cl szeretné nyerni, tanulnia kell az utóbbi idők politikai tévedéseiből f nem a múltra, hanem a jelen és a jövő megoldásra váró feladataira kell összpontosítani. Magasabb követelmények támasztásával javítani kell a vállalatok, Intézmények gazdálkodását, elő kell segíteni a — beruházást nem Igénylő — szellemi tőke hasznosulását városunk javára. K. E. Miskolc Honfitársaink! MDF Mi, magyar demokraták azt kívánjuk, hogy az új történet kezdetével városainkban, Miskolcon, legyen rend, közösségi szellem, anyagi biztonság és fellendülés. Az MDF szervezetei azt akarják, hogy az önkormányzati választások eredményeképpen magabiztos, s erős képviselőtestületek jöjjenek létre; ne olyanok, amelyeket csak néhány ezren választottak meg; ne olyanok, amelyek ezért döntésképtelenül tétován működnének. Most tényleg magunkon kell segíteni, hogy mások is segíthessenek rajtunk! Legyünk ott mind vasárnap! Az MDF miskolci és megyei szervezetei
