Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-09 / 237. szám
XLVI. évfolyam, 237. szám 1990. október 9. Kedd Ara: 4,30 Ft POLITIKAI NAPILAP Simon-Júdára várva szüreti Megyénk két történelmi borvidéke közül az egyiken, a bükkaljain már befejezéshez közeledik a szüret — ám a másikon, a tokaj-hegyaljain még csak az előkészületeknél tartanak. Régi hagyomány volt a világhírű borvidéken, hogy a szüretet Simon-Júda napján, október harmadik felében kezdték. Ekkorra a hagyományos fajtákban, a furmintban, a hárslevelűben, valamint a sárgamuskotályban nem csak a cukortartalom nőtt meg — de a szemek töppedése, az aszúsodás is megtörtént. Márpedig a borvidék két jellegzetes borának, a tokaji aszúnak és az édes szamorodninak ez az „alapanyaga”. Az utóbbi napokban Hegyalján is lehullott csapadék kedvezően befolyásolta a bogyók létartalmának növekedését. Használt ez még a hárslevelűnek is, amely pedig leginkább megérezte a már szinte katasztrofális szárazságot. Valósággal felüdültek az ültetvények, melyeknek levelei a szárazság miatt már kókadtan, fonnyadtan „lógtak” a tőkéken. A szőlő, illetve a mustok átvételét a Tokaj-hegy- aljai Állami Gazdasági Bor kombinát október 20ával kezdi meg — ez kitolja a szüret kezdetét is. Ám addig is van tennivaló, elsősorban a nagyüzemi pincészetekben, de a kistermelőknél is. Rendbe kell tenni ugyanis a szüretelőedényeket, eiő kell készíteni a hordókat. Bár most már többféle űrméretű hordó is forgalomban van, Hegyalján még mindig zömmel az úgynevezett gönci hordóban érlelik a borokat, elsősorban nemesborokat. Valamikor Göncön, a hordó „névadó községében”, külön céhe volt a kádároknak, akik ezt az egységesen 136 literes tarolóedényt készítették. Ez felelt meg ugyanis legjobban a hegyaljai pincék méretének. Ebben érlelődött legjobban a bor, sezt lehetett a „furmányos szekereken” legjobban szállítani. S bár a borkezelés azóta sokat változott — a gönci hordó érlelőképessége megmaradt. Zárt ajtók mögött Pártszakérlői tanácskozás a földtörvényről A tartalékhoz kellett nyúlni, de.. Mimii benzinhiánnyal sem kell számolni Átmenetileg sem kell benzinhiánnyal számolni — közölte az MTI munkatársával Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője. Mint mondta, a szovjet szállítási készség csökkenése miatt a kormány szeptember végén úgy döntött, hogy felhatalmazza az OKGT-t, valamint a Mine- ralimpexet: egyedi import- engedélyek nélkül, a legkedvezőbb kondíciókkal szerezzen be 450 ezer tonna nyersolajat és 35 ezer tonna motorbenzint. E felhatalmazás birtokában, több, mint 20 ajánlat közül végül is három céggel, a BP-vel, a Shellel és a Phibro-val kötöttek megállapodásokat. Ezek alapján összesen öt tankhajó, egyenként 80—130 ezer tonna mennyiségű nyersolaj érkezik októberben, illetőleg november elején hazánkba. Az első szállítmányt egyébként a múlt héten útjára indították, s az az Adria-vezetéken várhatóan a hét végére jut el Százhalombattára. A szóvivő elmondta azt is: közben redukáltan ugyan, de a bejelentettnek megfelelően, folyamatos a Szovjetunióból az olajszállítás. Nem a nyersolaj-hiányban keresendő tehát az utóbbi napokban időnként, egyes benzinkutaknál tapasztalható átmeneti üzemanyaghiány. Ennek oíka — mondta a szóvivő —, hogy a környező országokban az áremelés, illetve korlátozás miatt fokozódott — különösen a határszéleken — a felvásárlás. Ráadásul a százhalombattai krakküzemben az elmúlt héten néhány napos üzemzavar miatt a benzingyártás is akadozott. Mindez oda vezetett, hogy a benzinkészletekben területi egyenetlenségek mutatkoztak az elmúlt napokban. A minisztérium, hogy megelőzze az átmeneti ellátási zavarokat, 20 ezer tonna benzint szabadított fel az ország tartalékából, és további 20 ezer tonna üzemanyagot vásárolt, főként a túlfogyasztott készletek visz- szatöltésére Romániától. így minden remény megvan arra, hogy hazánkban valóban nem lesz benzinhiány. (MTI) Tegnap délután öt órakor kezdődött az SZDSZ lenin- városi csoportja által szervezett fórum, melynek vendége dr. Tölgyessy Péter, az SZDSZ országgyűlési frakcióvezetője volt. A képviselő három fő gondolat, a múlt vasárnapi választások értékelése, az ebből fakadó következtetések levonása és a leendő önkormányzatok gazdasági, politikai helyzete köré építette fel beszédét. Véleménye szerint a választások eredménytelensége, illetve a kisebb települések lakóinak a független jelöltek iránt megmutatkozó bizalma, fontos jelzés. Üzenet mindenkinek, a sok helyen polgármesterré választott, régi tanácselnökök személye, hogy az emberek inkább választják a régi rosszat, mint a bizonytalan jövőt. A kisgazdák is lényeges következtetéseket vonhatnak le, hiszen a vidék pártjának tartják magukat, s 2600 településből mindössze 105-ön lett pártjuk képviselője polgár- mester. A legfontosabb azonban a kormány munkájáról ily módon adott vélemény: elégedetlenek az emberek, s nem mennek el szavazni, vagy ha el is mennek, inkább az ellenzékre adják voksaikat. Természetesen józan ember nem várt csodát az áprilisban megalakult kormánytól, viszont jogos igény lett volna, hogy a kormány mindennap tegyen valamit, ami valamiféle kiutat vázol, s bizalmat kelt. Ennek azonban nem tudott megfelelni. Inflációellenes csomagtervet ígértek 120 napon belül, 30 —40 veszteséges vállalat felszámolásáról beszéltek, s máig nem történt szinte semmi. Nagyszerű dolog kijelenteni — folytatta Tölgyessy Péter az önkormányzatok kérdésével beszédét —, hogy holnaptól a saját kezünkben van a sorsunk. Ez így azonban sajnos nem igaz. Létezik egy törvény, ami keretet ad a működéshez, sok részletkérdés viszont még tisztázatlan. Vitás ügyekben például nem a megye lesz a másodfokú hatóság, ez biztos. De hogy mi lesz, azt még nem tudni, s valószínűleg a kormány sem tudja Pedig szeptember 30-ig ígérték e kérdésben a parlamenti döntést, de még az előterjesztés sem történt meg. Nagyon nehéz feladat előtt állnak hát a megválasztandó önkormányzatok, de ezt fel kell vállalni. Ezért kér mindenkit, fontolja meg. kire adja voksát. S ez a döntés országos politikai jelentőséggel is bír: ha a kor(Folytatás a 2. oldalon) Szigorú titoktartás, zárt ajtók jellemezték a hétfői, földtörvényről rendezett hárompárti szakértői tanácskozást. Az MTI tudósítójának a tanácskozásnak otthont adó Kereszténydemokrata Néppárt központjától annyit sikerült megtudnia, hogy hétfőn délután 14.30 órakor berekesztették a kormányszakértők, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Független Kisgazdapárt és az MDF gazdasági és agrár- szakembereinek részvételével megtartott koalíciós megbeszélést. A tanácskozást a Kereszténydemokrata Néppárt kezdeményezte, és a megbeszélés alapja is a KDNP egy évvel ezelőtt kidolgozott földprogramja. A kormányt Mándy Endre, földművelés- ügyi minisztériumi közigazgatási államtitkár, Mikó Zoltán, az FM főosztályvezető-helyettese és Diczházy Bertalan, a miniszterelnöki hivatal tisztviselője képviselte. A Független Kisgazdapárt képviseletében Bakos István, Benke Attila és Torgyán József, a KDNP nevében Krúdy Geyza István. Pallós László és Szakái Ferenc, míg az MDF részéről Bogórdi Zoltán, Kánya Gábor és Halász Péter vett részt a tárgyaláson. A résztvevők többfordulós megbeszélésre számítanak, és a KDNP-t bízták meg a további tárgyalások megszervezésével is. A tárgyalásokon elhangzottakról csak a megbeszélés-sorozat befejeztével tájékoztatják a nyilvánosságot, addig zárt ajtók mögött vitatják, elemzik a különböző koncepciókat, keresik a földtörvénynyel kapcsolatos kompromisszumos megoldás lehetőségét. (MTI) Választási intermezzo Edelény fehéren-feketén Kedvelem Edelónyt, mindenkor síivesen megyek, mert húsz éven keresztül azt tapasztaltam, hogy szívesen fogadnak, ha váratlanul érkezem is. Nyilt szívű, barátságos, jó humorú emberekkel találkoztam ott, néhányukat barátomnak is mondhatom. Mégis itt, Edelónyben történt meg velem az, ami megtörtént, az elmúlt napokban, lép- ten-nyomon igazolnom kellett magamat, kétségbe vonták szakmai hozzáértésemet, igazmondásomat, pártatlanságomat, etikai érzékemet. Megfenyegettek, hogy készülő riportomban akár egyetlen mondatot „másként" írok le, megtámadják az összes többit, bíróság elé hurcolnak. Gépkocsimat két autó követte a sötét utcákon, mert minden lépésemről tudni akartak. Edelényt kedvelni fogom n jövőben is, cfelől biztosítom azt a néhány polgárt, aki minél messzebb szeretne tudni városától. Sértéseiket, gyanakvásukat ugyanis nem Naptár, jövőre A z a kérdés izgat, amelyet a nagy nyilvánosság előtt, a televízióban tettek fel felelős gazdasági szakemberek(nek). Nem hangzott el viszont a megnyugtató válasz. Kérdéses korban élünk. Az alapvető felvetés természetesen az, hogy túléljük-e, ám az imént idézett vita arról szólt, hogy miképpen lehet romok nélkül romtalanitani... Az jó, hogy nincsenek valóságos, eltakarításra váró romok. De miért is lennének, hiszen mi - dicsekvés nélkül, de évülhetetlen történelmi bravúrként vallhatjuk - úgy kezdtünk neki a berlini fal lebontásának, hogy ágyú nem durrant, lánctalpak nem csikorogtak, ám a józan felismerés faltörö kosa úgy rontott le valamit, hogy helyet adott két ország (két világ?) egyesülésének. Jó lenne sok év távolából békésen és gazdagon visszaidézni ezeket az eseményeket. De még előtte vagyunk a hét szűk esztendőnek. Bár az új kormány csak száz napot kért, most pedig háromnégy évre taksálja a gazdaság kibontakozással és életszínvonal-javulással kecsegtető időszakát; ám addig is élni, megélni, boldogulni kell. A számlát benyújtják, a számlát fizetjük. A képernyőn is felvillanó tábla mutatta, hogy az idei inflációs ráta mindössze egyetlen százalékkal maradt alatta a harmincnak. És még előtte vagyunk a télnek. Tudós felvilágosítóink a televízióban elmondották, hogy a politikai tűrőképesség nagyobb, mint az egzisztenciális. Ez magyarul annyit tesz: a polgár inkább elviseli pártja vereségét, vagy éppen pártonkivüliségének kudarcait, mint a napi megélhetés egyre fokozódó terheit. Hamleti méretű és tragikusságú a kérdés. Lenni vagy nem lenni? Enni vagy nem enni? a hírek szerint még mindig jó a reputációnk a világban. Érdemeink interna- cionáiisak, gondjaink lokálisak. A fenét érdekli a tehetős külföldi és honi befektetőt, hogy itt néhány lelkes magvar lapáttal és talicskával felszerelve rohangászik, hogy a romokat eltakarítsa. Itt nincsenek romok. Nem kell lapát és talicska. Más szerszámokra és eszközökre lenne szükség. Az emberek többsége befelé fordult, a lélek lángjának hite takarékra állítódott, s köldöknéző kényszerűségünk miatt nem látjuk a napot és a holnapot. Pedig a jobb cégek már nyomják és szétküldik a jövő évi naptárt. Kaptam egyet én is a Kartográfiai Vállalattól. így megismerhettem a piros betűs ünnepeket, tudom, hogy karácsony csak kétnapos lesz. A tenyérnyi kártya másik oldalán egy világtérkép található. A nagyobb országok szépen kivehetőek a rajzból. Libia sárga, az olasz csizma zöld, a skandinávok barnái:, a franciák kékek, a Szovjetunió halvány rózsaszín. A számomra legfontosabbat, Magyarországot nem tudtam beazonosítani. Vagy új szemüveg kell, vagy új térkép. Ám az optikus és a kartográfus különösebben nem izgat. Kicsik vagyunk, de én még itt vagyok. Térkép és iránytű nélkül is. Erről a talpalatnyi földről nem mozdulok. Brackó István tekinthetem személyeskedésnek. ők a nyilvánosságot igyekeznek ezekben a napokban távol tartani városuktól. (Folytatás a 3. oldalon)
