Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

1990. október 6., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Tenisz Korcsoportos bajnokság Miskolcon az Egyetemi Sport­telepen rendezték meg a kor- csoportos teniszbajnokságot. A fiúknál népes mezőnyök indul­tak, a leányoknál viszont csak az ifiknél jött össze kellő szá­mú résztvevő . . . Eredmények: Fiúk. gyerme­kek: 1. Tóth T.. 2. Hegedűs, 3. Váczi (mindhárom DVTK) és Tassonyi (Ózdi Kohász). Újon­cok: 1. Sasvári. 2. Kása (mind­kettő MEAFC). 3. Kovács és Schwarz (mindkettő DVTK). Serdülök: 1. Pavlyák (Vasgyá­ri Kórház), 2. Hau lieh (DVTK), 3. Búzás (Junior SC) és Sasvá­ri. Ifjúságiak: 1. Pavlyák, 2. Haulich, 3. Bihall Zs. és Gará- nyi (mindkettő DVTK). Leá­nyok. Ifjúságiak: 1. Halász (DVTK), 2. Huszágh (Gyula). 3. Pechmann (Gépipari DSK) és Szabó M. (DVTK). Széljegyzetek O Számomra felettébb szimpatikus, ahogyan Novak Gyula nekilódult a vállalt feladat megoldásának. A testnevelő tanár mellékállásban edzős'ködik a Miskolci VSC élvonalbeli női röplabdacsapatánál, b a teljes frissítést, a korábbi játékmód megváltoztatását tűzte zászlójára. Kezdte azzal, hogy hátára vette a várost, talpalt, szpon­zorokat keresett. Erőfeszítése sikerrel járt, az együttes nyu­godt körülmények között készülhet, gyakorolhat, játszhat. Üj alapokra helyezte az utánpótlás nevelését, a fiatalok be- éréiséhez viszont időre van szükség. Hosszú évek óta most igazolt először a vasútas szakosztály, ez is arra enged kö­vetkeztetni: a bentmaradás 'kiharcolását komolyan gondol­ják. Mindezek ellenére mégsem biztos a remélt siker, buk­tatók ugyanis lehetnek, az úton. A vasutasok hazai vere­séggel „nyitottak”, s minden bizonyai vár még rájuk egy­két nehéz pillanat. De azért máris kijár a dicséret, hogy követ dobtak az állóvízbe, pezsdülést idézték elő, s reális, ugyanakkor cseppet sem könnyen elérhető célt tűzték ma­guk elé. O Ismerőseim közül jó méhányan adtak hangot elképe­désüknek, amikor rápillantották az előzetesen közzé­tett 42. heti totóiműsorra. Meghökkenésük alapja: a ma­gyar mérkőzések számának drasztikus megemelkedése. Két hét múlva mind a nyolc (!) NB I-es találkozóra tippelhet­nek a fogadók, ám tapasztalataim szerint ez korántsem okozott egyértelmű helyeslést berkeikben. Nem értik a cse­lekedet mozgatórúgóit, különösen azok után, hogy a kö­zelmúltban olvashatták a Sportfogadási és Lottóigazgató­ság lapjában az egyik illetékes nyilatkozatát, mely arról szólt, hogy levelek és telefonok özönét kapják a fogadóktól, akik tiltakoznak a magyar mérkőzések szerepeltetése el­len ... Megvallom, jómagam is tanácstalan vagyok. S legfeljebb arra gondolok: a SLIG-nek nincs szüksége nagyobb bevé­telre. Mert ha valaki venné a fáradtságot, s összehasonlí­taná az egy évvel ezelőtti adatokat a mostaniakkal, meg­lehetősen elszomorító képet 'kapna. Legalábbis, ami a szel­vényvásárlást illeti. Hetente egymillióval kevesebb (!) totó fogy, ez pedig jóval kevesebb bevételt jelent a súlyos gon­dokkal küzdő államháztartásnak. Mindezek ismei'etében ronoant nagy kíváncsisággal várom a 42. heti adatokat... O Az alábbi esetet azért mesélem el, mert szinte hihe­tetlen. Magam is megrökönyödtem, s első reakcióm az volt, hogy „ ... ilyen nincs!” — de aztán fejet kellett haj­tanom a valóság előtt. Adott egy kis társaság, amelynek tagjai heti két alka­lommal a testedzés örömeinek hódolnak. A sportág nem lé­nyeges, az viszont nem elhanyagolható, hogy teremben űz­hető. A csoport felettébb örült, amikor az egyik iskolá­ban kínálkozott mód szenvedélyük kielégítésére. Jártak is derekasan, nagy ügybuzgalommal, örültek, hogy hosszabb hányódás után végre révbe jutottak. Az egyik nap aztán eltűnt arcukról a mosoly, mert edzésre érkezve üzenet vár­ta őket: a testnevelő tanár a továbbiakban persona non Sratanait tekinti őket, s kéri, pontosabban megtiltja, hogy a nagyméretű termet használják. Tetszik ezt érteni?! Balga fejemmel eddig mindig abban a hitben éltem, hogy a testnevelőknek — többek között — az is feladatuk, hogy megszerettessék a gyerekekkel a mozgást, a sportolást. S tudom, nem tartozik munkaköri leírásaik közé, hogy pár­tolják a „tömegek” edzésigényének istápolását, azért ez az Egészen kivételes eset töprengésre késztet. Nem alkarok az általánosítás hibájába esni, tisztában vagyok azzal, hogy a testnevelők döntő többsége becsületesen végzi munkáját. ennek az egynek..., szóval, semmiképpen sem szeret­ek a gyereke lenni. (doros) Salakmotor egyéni OB Ki szorítja meg Adorjánt? Lelki masszázs Diósgyőrött Holnap délelőtt bizonyára 0 sokan látogatnak ki a népkerti pályára. Az idei országos egyéni salakmotoros bajnokság befejező fordulója iz­galmakat ígér. a miskolci szur­kolók örülhetnek, hogy a bor­sodi megyeszékhely kapta a rendezés jogát. Rajihoz áll a teljes élmezőny. Ez azért érdekes, mert például Kocső Antal mindössze egy for­dulóban indult (10 pontot szer­zett). gyakorlatilag esélye, le­hetősége sincs, hogy beleszól­jon a legjobbak vetélkedésébe, ám tudását, klasszisát ismerve, az feltétlenül előfordulhat, hogy itt-ott „kellemetlenkedik” a társaknak, elcsípve tőlük érté­kes pontokat. A jelenlegi összesítés azt mu­tatja. hogy Adorján Zoltántól aligha lehet elvenni az elsősé­get. Bár. a salakmotbrozás tech­nikai sportág. tehát csődöt mondhat a masina, nem hisz- szük, hogy a debreceni sportoló bármit is a véletlenre bízna. Adorjánnak 41 pontja van, mö­götte a nyíregyházi Pctriko- vicsnak és a miskolci Hajdúnak egyaránt 37—37 pontot jelez az összesítés. Őket követi Nagy Róbert 35 ponttal. A kérdés fen­tiek ismeretében az: vajon ki állítja meg Adorjánt újabb baj­noki címének a küszöbén? Ér­dekesség egyébként, hogy Tiha­nyi eddig mindössze 29, Hell pedig 28 pontot motorozott, övék az ötödik, illetve hatodik hely. A vasárnapi viadal a Népkert­ben 10.30 órakor kezdődik. ■ ' : ■ • ■ • Elbeszélgetések Kazincbarcikán A labdarúgó NB II Keleti csoportjában vasárnap dél­után ismét pályára lépnek a csapatok. Ezúttal a Kazinc­barcikai Vegyész szerepel hazai környezetben, ellenfele az eddig nagyszerűen telje­sítő DMTE lesz, míg a DVTK a mezőny ,vége felé tanyázó Hatvanhoz látogat. A harci,Icaiak rangadót ve­szítettek Egerben, viszonylag simán, hiszen csaik a lefújás előtt lett szoros az állás. A héten jó néhány labdarúgó­val beszélgetett el a szakve­zetés, s igyekeztek a fejek­ben rendet teremteni. Varga Zoltán meggyőződéssel vall­ja ugyanis, hogy a KVSE- nél a koncentrálás hagy kí­vánnivalót maga után. Elke­rülhető gólokat kapnak mos­tanság, ebben bizonyára a védelem labilis mivolta is belejátszik. Hiába, Lipcsei és Budai nagyon hiányzik, a helyükön szereplők egyelőre nem jelentenek igaza megol­dást. — Minden rossz sorozat­nak vége szakad egyszer! — jegyezte meg Somodi Lász­ló pályaedző. — A DMTE jó csapat, veszedelmes ellen­fél, számunkra azonban csak a győzelem jelent elfogadha­tó eredményt. Meg kell kez­denünk a felzárkózást, ellen­kező esetben alaposan lesza­kadhatunk. Olyan sorozat jön, hogy három találkozón (a DMTE itthon, a Metri- pond idegenben, majd a Szolnok itthon) öt pontot akarunk begyűjteni. Megtudtuk, hogy a sérül­tek közül továbbra sem szá­míthatnak Szamosira, Kal­márra és Gyenesre. Annak örülnek, hogy legutóbb a 2 A diósgyőri Lakatos (jobb ol­dalt, sötét szerelésben) alapo­san megkeserítheti a hatvani védők életét. sárga lappal rendelkezők kö­zül Orlóczki, Planéta, Ba­logh) senki nem kapott újab­bat, így ők ott lehetnek a pályán. A szakvezetők azt is megemlítették: többek kö­zött 'azért (is) kell hozni a vasárnap délutáni találkozót, mert alaposan megcsappant a nézőszám, márpedig az ilyesmi több szempontból sem előnyös ... — Tudom, nagyon sokan egy kézlegyintéssel elintézik a hatvani fellépésünket — kezdte Palicskó Tibor. — Jómagam ellenkező véle­ményt hangoztatok, azt mon­dom: most vagyunk a legne­hezebb szituációban. — Ha megindokolná ezt... — Tőlünk biztos győzel­Fölényes HCM-siker Tegnap délután igazán szép számú szurkolótábor gyűlt össze Miskolcon, a népkerti Vigadóban, hogy ta­núja legyen a Ilejőcsabai Ce­ment Rt. SC férfi asztalite­nisz-csapata ETTU Kupa mérkőzésének. Az ellenfél a görög Sporting Patras volt, s a találkozó nem hozott meglepetést, érvényesült a papírforma. A csarnokban egyébként ott voltak a szpon­zorvállalat vezetői, Miskolc művészeti és társadalmi éle­tének reprezentánsai, s ez is jelzi, élénk a figyelem a sportág iránt. A csabaiak bő másfél óra alatt végeztek ellenfelükkel. A győzelemhez hat találko­zót kellett vívni, a hazaiak egyet veszítettek. Ez Szűcs József nevéhez fűződik, aki bizonytalannak tűnt az egyébként ügyes Teofanissal szemben. — A magyar bajnokság 4., valamint a görög pontvadá­szat 5. helyezett csapata kö­zött ennyi a reális különb­ség — jegyezte meg Hra- bovszki László edző. — El­mondhatom, hogy nem volt kétségünk továbbjutásunkat illetően. HCM RT. SC—SPORTING PATRAS 5-1. Győztek: Lacz- kó (2), Báthory (2), Szűcs, illetve Teofanis. A miskolci gárda a követ­kező körben a Saarbrücken gárdájához látogat. met várnak szurkolóink. Labdarúgóink között bizton­ságérzet figyelhető meg, ve­szély akikor van, ha ez át­csap a túlzott magabiztos­ságba. Éppen ezért egész hé­ten a lelki masszázs „fegyve­rét” alkalmaztuk. Azt pró­báltuk tudatosítani a fiúk­ban, hogy nekünk az egység­ben van az erőnk, ez hozta eddigi eredményeinket. Az akarás, az ambíció rendkí­vül fontos, bízom abban, hogy ezek a „kellékek” Hat­vanban sem hiányoznak majd a repertoárunkból. A vezető edző elmondta: nagyon komolyan kell ven­ni a mérkőzést, mert a Hat­van szoros eredményeket ért el, erősödött is, s hatal­mas elánnal harcol a bent- maradásért. Megtudtuk, hogy Csizit megműtötték, Huszák pedig saját kérésére Raka- rnazra távozott, a labdarú­gót a DVTK az idény végé­ig adta kölcsön az NB III Tisza csoport listavezetőjé­nek. A vasárnapi találkozók 2 órakor kezdődnek. Kazinc­barcikán Fazekas, Hatvan­ban Nyilas bíráskodik. A forduló további mér­kőzései : KSE—KTE, Bajai SK—Kaba, Nyíregyháza— BVSC, Szolnok—Metripond, Salgótarjáni Síküveggyár— Eger SE, Csepel SC—Szar­vas. * Teljes fordulóra kerül sor a labdarúgás első vonalá­ban. A párosítás: Üjpesti Dózsa—Bp. Honvéd, FTC— MTK-VM, Bp. Volán—Rába ETO, Veszprémi SE—Video­ton-Waltham. Debreceni VSC —Siófok, Tatabánya—Pécsi MSC, Békéscsaba—Váci Iz­zó, Szeged SC—Vasas. A spsrtrovat új telefonszáma: 41-700 Putnok Kupa... ... néven kispályás terem- labdarúgó tornát rendeztek a putnoki városi sportcsar­nokban. A végeredmény: 1. Flamengó (Özd), 2. AC Ju­nior (Miskolc), 3. Haladás (Putnok). Különdíjasok: Ker­tész (Miskolc), Szamkó (Özd), Berki (Ózd). Mozgásban van a magyar és a borsodi sportélet. A feszültség szinte kitapint­ható, az átrendeződés pe­dig akár papíron is ábrá­zolható. Azzal nem mondok újat, hogy a gazdasági élet bajai begyűrűztek, fojto­gatják a sportklubokat, de a testkultúra valamennyi területét. A fohászoknak, az egész napos „imáknak” itt-ott lett eredménye, a legtöbb helyen azonban csekélyke hasznot, bevételt könyvelhettek el. A kieső, biztosnak hitt állami mil­liókat vállalkozásokból nem sikerült hiánytalanul pótol­ni és mivel a bázisok is „leültek” majd’ mindenhol beütött a csőd. Házunk táján, azaz Bor­sodban is mozgott és való­színűleg továbbra is mozog­ni fog a föld. Gyakorlati­lag eltűnt a Miskolci Spar­tacus, a Miskolci Postás, áttekinthetetlen a Miskolci Honvéd jövője, nem tudni, milyen sorsra jut a Borso­di Bányász, meghúzta a nadrágszíjat a DVTK, az ÓKSE, a BÉV SC. Néhány esetben ilyen-olyan tranz­akcióval megmentették a sportolókat, adás-vételi szerződésekkel életben tar­tották a szakosztályokat. Példaként említhetem asz­taliteniszben a BÉV SC— HCM Rt. SC „helycserét”, kézilabdában a Spartacus —Vasút váltást, vagy a honvédek erőteljes lépéseit nevük, jelenük, jövőjük fennmaradása érdekében. Azt sem hallgathatom el, hogy volt, akiknek semmi sem sikerült. Pedig próbál­koztak, idejében S. O. S.- jeleket adtak, de nem ta­láltak mecénásra, pártfo­góra. Ennek következtében elhalt a Miskolci Postás labdarúgó- és kosárlabda­szakosztálya, az utóbbi NB-s csapatokat veszített. Nem múlt el hét, hogy ne kellett volna hírt ad­nunk megszűnésekről, visz- szalépésekről. Befellegzett a Mezőkövesdi Munkás SE női röplabdázóinak (pedig igen biztatóan bontogatták szárnyaikat), a MEAFC fér­fi röpöseinek, aztán több megyei osztályban szereplő labdarúgócsapatnak. Félő, hogy ez a folyamat folyta­Átrendeződés idején tódni fog, több klub — így szakosztály — fölött lebeg Damoklész kardja. Egyik­másik már megkapta a végzést: vagy kerítenek ma­guknak szponzort, eltart­ják saját magukat, vagy le is út, fel is út. Olyan is van persze (Özdon tapasz­taltam), hogy a klub nevét és létesítményeit adja „kü­lönítményének”, amely ön­ellátó, maga szerzi be mű­ködési költségeit. És ha már az önellátásnál tar­tok, jól megfigyelhető: le­épülőben vannak a „ma­mutok”, hány egyesület üzemeltet még tíz-tizenöt szakosztályt? Ügy tűnik, a jövő „zenéjét” az egy szak­osztály, egy bázis, egy klub jelenti majd. Kis appará­tus, kis igazgatási költség, kevés sportoló. Illetve ép­pen annyi, amennyit a bá­zisszerv képes eltartani. Heteken, hónapokon át írtam róla, hogv veszély fenyeget több sporttelepet. Ma sem adhatok megnyug­tató információt arról, hogy milyen sorsra jut például a Borsodi Bányász sajószent- péteri és a Miskolci Hon­véd Szén tpé téri kapui komplexuma. Nem értek a pénzügyekhez, az építkezé­sekhez, de aligha tévedek, ha leszögezem: mostani, „inflációs áron” belekerül­nének néhány száz millió­ba. A honvédek telepe pél­dául alig múlt el egy évti­zedes, korszerűnek mond­ható, sok mindenre hasz­nálható, bár a megcsúszott betonlelátó nem akármilyen szépséghiba. A helyzet kul­csa — ez bizonyos — a na­pokon belül megalakuló önkormányzatok kezébe ke­rül, azt persze tudom, hogy nem az elsők között fog­lalkoznak majd a pályák sorsával. Ide tartozik, hogy a bizonytalanság következ­tében lelépett a színről né­hány ismert sportvezető, pedig senki nem küldte őket. Bevallásuk szerint megelégelték a kilincselést, az állandó előszobázgatást, az örökös idegességet. Nyu- godtabb vizekre eveztek. Egy életük van, az vesse rájuk az első követ, aki nem így cselekedett vol­na ... Eddigi gondolataimban inkább a negatívumokat lelheti fel az olvasó. Jó do­log, hogy válthatok, szivet- lelket melengető tényekre is hivatkozhatok, noha tu­dom: az újonnan létrejött klubok, egyesületek nem fogják megváltani a vilá­got, nem tudják betölteni az eltűnők (eltüntetettek?) helyét. Sajószentpéteren a Borsodi Bányász bajainak kellős közepén segítették napvilágra a Városi Sport­egyesületet, hiszem és tu­dom, hogy nagykorúvá vá­lásáig segít majd felneve­lésében az önkormányzat, nem hagyják magukra az üzemek, intézmények, költ­ségvetési szervek, a tehe­tősebb vállalkozók. Mező­kövesden is mozgolódnak, életre keltették a Gallas SE-t és mindjárt új szín­folttal gazdagodott a pa­letta. Már minifoci is léte­zik Borsodban, továbbá ígérik; betöltik azt az űrt, ami a Munkás SE röplab­daszakosztályának felszá­molása után támadt. Az­után ezekben az órákban újra a „szülőszobában” drukkolok. Megérte, meg­jött a Miskolci Hoki Klub, a harmadik „kistestvér”. Vagyis nincs okom a tel­jes elkeseredésre, a sötét felhők között olykor kisüt a nap. Hogy mikor lesz szélcsend, igazi jó idő? Ha nem hinnék a magyar sport erejében, a testkultúra ügyéért aggódó és azért tenni akaró vezetőkben, a mindenkori kormány jóin­dulatában, megértésében, felelni sem mernék a kér­désre. Így azonban az ezernyi gond ellenére is optimista vagyok. Kolodzey Tamás I 1 «Pi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents