Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1990. október 6., szombat Molnár Attila képei az Egyetem Galériában Látogatóban Kuktay Antalnál A Sajó mentén, a Muhitól és Ónodtól kőhajításnyira levő Köröm faluban él és dolgozik a Pilinszky-kutató plébános: Kuklay Antal. A Kráter peremén című, javított és bővített .kiadást is megért könyv szerzője könyvtáros és művészettörténész oklevéllel is rendelkezik. A tudós lelkész a sajóládi pálosok haj­dani fogadójában, az ország legszebb,^barokk stílusú plébánia- épületében lakik .. . Közhelynek számít, hogy a pályakezdő művész szá­mára a tehetség mellé sze­rencse is szükségeltetik. Pártfogók, menedzserék nél­kül' nem jöhet létre a mű­vész és a közönség találko­zása. Ügy tűnik. Molnár At­tila tehetsége mellé szeren­cse is társult. A fiatal fes­tő rövid időn belük több ön­álló kiállítással mutatkozha­tott be az ország különbö­ző részein. Első önálló ki­állítását a Nemzeti Galéria és a Jókai Galéria közösen rendezte meg Budaörsön Majd néhány hét múlva a Nyírségben láthatták fest­ményeit. 3 most végre a szülőföld is megismerheti munkáit — Molnár Attila ugyanis Arnóton élő és al­kotó pedagógus-művész. „Művészt avatunk” — vallotta a korábbi kiállítá­sokon Huszár István festő­művész; a mostani kiállítást megnyitó Nagy József festő­művész pedig egy sokolda­lú, érett művész munkáit elemezte. Molnár Attila egy­mástól távoli, idegen tájak lélikületét, belső lényegét ugyanolyan érzékenységgel, fogékonysággal tudja meg­mutatni. Képein a Tisza vi­dékéneik békéje, a francia tengerpart vidámsága, egri utcácskák ódon derűje, Ve­lence színes Ikavalkádja so­rakozik egymás mellett. Molnár Attila stílusára is e gazdagság jellemző: nem kívánja tehetségét egyetlen irányzat világába kényszerí­teni. Nem hajszolja egy, csak rá jellemző — áruvéd­jegynek számító — képi vi­lág megteremtését. Bizonyá­ra tudja, hogy a stílus ma­gában az emberben rejtőzik. E 'képek stílusát pedig al­kotójuk szelíd embersége szülte. E fiatal művész mai világunkban oly’ ritka ké­pesség birtokában van: sa­ját lelkének nyugalmát, bé­kéjét sugározza képeire, kör­nyezetére. Észrevétlenül' tud harmóniát teremteni: min­denben meglátja és meg­láttatja a szépet. Fényt áraszt elhagyott tanyáik por­lepte romjaira, kívánatossá tudja tenni az erdélyi tél hidegét, színes forgataggá varázsolja a bikaviadalok véres kegyetlenségét. S ké­pes kiemelni az őrült em­bert is magába zárt világá­nak ketrecéből. A csöppnyi fűszálra, har- matcseppre is odafigyelő, de a makrakozmoszt is látó, a természettel együtt lélegző, gondolkodó ember alkotásai e festmények. Napjaink mocskolódó ri­csajában pár percnyi békes­séget . találhatunk Molnár Attila festményei között. Lélektisztító, derűt fakasztó igaz emberség, igaz művé­szet várja mindazokat, akik felkeresik Miskolcon. az Egyetem Galériát a követ­kező napokban. Mikita Gábor Az alázatig szerényen és tapintatosan elemzi Pilinsz­ky verseit. (Feljegyzéseit írógépen rögzíti, elébe tér­depelve a kis állványon álló írógépnek.) Gondosan ügyel arra, hogy interpretációja ne eszmei-gondolati csontváz, ne preparátum legyen, ha­nem szellemi, lelki, vagyis spirituális élmény, amely a szívnek és értelemnek egy­aránt szól. Otthonos a költő világában, ismeri világképét, tömören, eredeti látásmód­dal indítja el az olvasót a megértés, az együttgondol­kodás útján. Versolvasataiba Pilinszky prózáját, a Bibliát, a ma­gyar és a világirodalom klasszikus hagyományait a látó, gondolkodó ember ér­zékenységével vonja be. Bi­zonyítja, hogy Pilinszky ezer szállal kötődik nemcsak a nyugati kultúrához, hanem a magyar irodalomhoz, tradí­ciókhoz is. Szerinte Pilinszky „konk- retista", vagyis az ihlet kö­zéppontjában nála az érzé­kelhető költői kép áll a ma­ga konkrét érzéki varázsá­val. Ezért a költői kép konkrét mozzanatának rend­szerint döntő jelentősége van verseinek értelmezésé­ben. Mély és hiteles kapcsolat fűzi ehhez a költői világhoz. Csodálója Pilinszky életmű­vének: „Hatalmas az életmű, amelyet hátrahagyott, örö­kül adott nekünk, hatalmas a benne feszülő, szívet, el­mét s eget rendítő gondola­tok révén, bár számszerűen, terjedelmében kicsiny.” Elemző alapállásának iga­zolását T. S. Eliotnál találta A nagycsaládosok, illetve a nyugdíjasok helyzetének ja­vítását célzó csomagtervet ismertetve Kelemen Endre népjóléti minisztériumi ál­lamtitkár elöljáróban egy té­ves híresztelést igyekezett el­oszlatni, amely szerint szo­ciális segélyt kapnak a leg­rosszabb helyzetben levő nyugdíjasok. Mint mondta: a bérből és fizetésből élők jö­vedelméhez igazodóan a nyugdíjminimum háromszo­rosát el nem érő nyugdíja­sok kapnak egyszeri 2400 fo­rintot, kompenzációként. Ez meg. A szerzői intenciókat, a versolvasás tradícióit, in- terszubjektív normáit figye­lembe veszi. Kritikusi impe­ratívusza éppen az elemzett mű iránti hűség: a textus feltétlen tisztelete, öt első­sorban Pilinszky művének keresztény vonásai érdeklik, morális üzenetei foglalkoz­tatják. Ezek feltárására összpontosul nála találékony­ság, intelligencia, képzelő­erő. Arra törekszik, hogy a Pi- linszky-vershez mellékelt ér­telmező szöveg, idézet lé­nyegi kapcsolatban álljon a kiválasztott művel, ne csu­pán függelék legyen, hanem képzeletindító, horizonttágí­tó élmény, hogy elősegítse a távlatos interpretációt, fel­mutassa a rejtett összefüg­géseket a versek és az esz- szék között. Az elemzések módszerét joggal rokonítják kritikusai a hajdani bibliamagyarázók metódusával. Célja, hogy megértsen és megértessen, a részleges elemzések révén átfogó szemléletet sugalljon. Nem presszionál, nem kény­szeríti olvasóját, hogy fo­gadja el az ő értelmezését. Nem „megfejtést” ad, ha­nem megközelítési példát tudatosít, ezzel is tovább­gondolásra ösztökél. Pilinszky Bachról írott szavai önjellemzőek: „Mű­vészetében azt a csodálatos erejű, organikus teljességet szeretjük annyira, amely semmiféle elemzést nem en­ged magjáig hatolni, oda, ahol tehetség, tudás, hit a mű »mondanivalójában« a valóság páratlan egységű az intézkedés a nyugdíjasok 90 százalékát érinti. A családi pótlék folyósításánaik módo­sításaként határozat szüle­tett arra, hogy a javítóinté­zeti, a jogerős szabadság- vesztést töltő gyermekék után is jár családi pótlék, felvételére az inézet vezető­je, ültetve annak megbízott­ja jogosult. Ugyancsak fo­lyósítható az összeg a to­vábbtanuló fiatal után, an­nak 20 éves koráig akkor is, ha bizonyos kereseti for­rással rendelkezik ez azon­ban -nem haladhatja meg a minimálnyugdíjak értékét. életét éli. A remekmű mag­ja mindenkor egy magas­rendű valóság, melynek napjába nézve elvakul a ku-' tató szem, de boldogan me­legednek az áhítattal közelí­tő századok.” Egyik kritikusa szerint Kuklay Antal is inkább für­készi, sugallja, mint magya­rázza Pilinszky költészeté­nek változatos mélyrétegét, amelyet „lényege szerint egyedül a maga nyelvén le­het és szabad megértenünk”. Kuklay azt bizonyítja, hogy mélységesen • igaz a költő vallomása: „Amiként kezdtem, végig az marad­tam., Amiként kezdtem, mindvégig azt csinálom.” Művének csillagjegye: „Csa­tavesztés a földeken, honfog­lalás a levegőben.” Kuklay Antal mindvégig polémiát folytat azokkal, akik Pilinszky lírájában az ember veszélyérzete, kilátás- talansága és az elmúlásra való hangoltsága nyer kife­jezést. „Nem tagadva, sőt megmutatva ennek az érzés- körnek a jelenlétét, (...) azt bontja ki, hogyan moz­dítja Pilinszky János az em­beri érzést és cselekvést az igazi és minden korszakunk­ban időszerű életértékek, a megértés, a szeretet, a hála és a létünkkel járó gyarló­ságok bölcs belátása és jobbra fordítása felé ...” Újabb elemzéseket, műve­ket ígér az a termő elége­detlenség, amely Kuklay An­talban munkál: „Minél kö­zelebb jut az ember a töké­letességhez a tudásban, az alkotásban, a művészetben, vagy a közjó szolgálatában, annál távolabb látja magát a céltól, annál jobban érzi, mennyire elmaradt a meg­valósult mű a belső élmény­től, az eredmény a szándék­tól.” A tökéletesség, a divi- náció keresése a legtermé­kenyebb út. Október G-án. szombaton ko­szorúzást ünnepséggel emlékez­nek meg Aradon az 1949-ben kivégzett tizenhárom vértanúról. A Magyar Demokrata Fórum B.-A.-Z. Megyei és Miskolci Szervezete nevében Miklós Ár­pád. országgyűlési képviselő, és Tóth Dániel, elnökségi tag he­lyezik el a kegyelet és hála vi­rágait az aradi emlékművön. * Negyvenszázalékos árenged­ménnyel, kedvezményes ruha­anyagvásárt rendeznek október 8—12 között 9 órától 17 óráig a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központban. Cs. Varga István Különpénz a nyugdíjasoknak Hírek KASZINÓZUNK Kis toaszinózásra, rövid kirándulásra hívom most meg az olvasót, Schilling úr budapesti műintézeté­be. Szándékom tisztességes, a reklám kizárva. A cikk erejéig olyan helyre kalau­zolom el önöket, ahová egyébként még véletlenül sem teszik be a lábukat. Hacsak!... hacsak nincs véletlenül eljátszani szánt márkájúk, dollárjuk, sváj­ci frankjuk. Rendben, le­het, van némi deviza a matracuk alatt, de én is­merem annyira a mi olva­sóinkat, hogy ezt a pénzt nem bízzák a forgandó szerencsére. Inkább árut hoznak érte a mesés nyu­gatról, bár egyre kevésbé tartjuk már magunkat ke­letinek. Schilling úr budapesti ka­szinója is a keletiség fel­adásának ékes bizonyítéka, s az intézmény nyugatisá- gára utal, hogy már a be­járatnál olyan lányok vár­nak ránk, milyenéket csak a divatlapokban láttam ed­dig. Kevéske öltözékük hu­szárt mintáz, csákójukat, csizmájukat, s a leheletnyi bikinit aranysárgára festet­ték, s a hölgyek így felci- comázva igazítják útba az érkezőt. Persze, ők csak dísznek vannak, még ha lélegzetünk el-, szemünk pedig keresztbe áll láttu- kon, hiszen a kaszinó igazi főszereplője az állig fehér blúzba gombolkozott és sö­tét szoknyát viselő hölgy. Ö a krupié, aki boszorká­nyos, bűvészhez méltó ügyességgel bánik a zseto­nokkal, s mint a megnyitó alkalmából készített tájé­koztató írja: vele vívja meg párbaját a játékos a sze­rencséért. Ilyen az én szerencsém, a zsetonokkal zsonglőrködő hölgy nem hajlandó elárul­ni a nevét, de azt elmond­ja, hogy nemrégiben vég­zett az egyetemen. Diplo­mája szerint kertészmér­nök, a krupiéság hivatalá­ba egy hirdetés eredménye­ként csöppent. Több nyel­ven ír, olvas és beszél, el­végezte a tanfolyamot és most arra vár, hogy végre hasznosítsa, amit megta­nult. Rövidesen útjára in­dítja az elefántcsontgolyót az amerikai rulett kereké­ben, és drukkol szerencsé­jéért, ami az ő esetében a jó üzletmenetet, a sok já­tékost jelenti. A tulajdonos, Schilling József sem reménykedik másban. Szolid, de ered­ményes vállalkozást kíván létrehozni ebből a kaszinó­ból. Igaz, véleménye sze­rint, a magyar főváros csu­pán két kaszinót bír el, ugyanakkor ez már a ne­gyedik hazánk szívében. Amikor a millió dolláros koncesszióra benyújtotta igényét, még nem tudta, hogy az állam nem kettő, hanem hét kaszinóra ad majd engedélyt, hadd ver­senyezzenek csak a szeren­cse lovasai. Kissé csalódott, de megígéri, hogy az ő in­tézménye lesz a legtisztes­ségesebb, a legelitebb. A jelenlegi törvények szerint rulettezni, pókerezni, ' a Black Jacken próbára ten­ni a szerencsét csupán de­vizában lehet, de ő bízik benne, hogy nemcsak kül­földi, hanem magyar ven­dégei is lesznek a kaszinó­ban. A vendég — mondja — itt márkáért játszhat, és forintért vacsorázhat, ételt, italt ugyanis hazai pénz­nemben fizethet a látoga­tó. Ha már elfeledkeztünk a bikinis lányokról, akik élő dekorációként föl, s alá lejtenek a kaszinóban, ereszkedjünk le az egykori pincehelyiségbe, ahol a tisztelt publikum szórakoz­tatására nyerőautomatákat állítottak föl. Nem azokat, amelyeket a magyar vál­lalkozókkal leszereltettek, hanem vadonatúj félkarú rablókat, csak úgy csillog­nak, villognak a derengő félhomályban. Erős kísér­tést érzek, ki akarnám pró­bálni a szerencsémet, de mindhiába. Nincs egy fia márkám sem, ezek az auto­maták forintra még nem vadásznak. A földszinti nagyteremben a rulettasz­talok, s a szerencsekerék uralja a terepet, míg a ga­lérián helyezték el az asz­talokat, ahol majd megvu- osorázhatnék, amikor elve­szítettem az utolsó pfen­nigemet is. De most sajtótájékozta­tón vagyunk, ne töltsük az időnket borúlátó jóslatok­kal. Sőt, bízzunk abban, amit a vállalkozó remél az üzlettől, nevezetesen azt, hogy a kaszinó rövidesen Budapest idegenforgalmi nevezetessége lesz. Egész év­ben nyitva tart, a vendé­gek déli 12-től másnap haj­nali 5-ig vehetik igénybe szolgáltatásaikat. A pince­beli játékautomatákhoz far­merben is lemehet a kaszi­nózó, míg a játékterembe már csak öltönyben. A belépő csekély tíz márkára rúg, de ezért két ötmárkás zsetont kap a vendég, s amelyet bármelyik játékra föltehet. Nyerhet vagy veszíthet. Örömét és bánatát meg­oszthatja majd a kaszinó neves vendégeivel, mert tervezik, hogy havonként egy-egy hírességet meghív­nak, közismert sportolók, színészek, énekesek, írók személyében, akik az igaz­gatóság nevében a házigaz­da szerepét alkalmanként ellátják. ■ Ebben maradunk, s a protokoll után néhány per­cet lézengünk még a já­tékasztalok között. Mintegy végszóra feltűnik Csepregi (Neoton) Éva, minden idők legnagyobb magyarországi diszkósztárja. Másabb mint a plakáton, másabb, mint a színpadon. Kissé törődött, kissé fáradt sztár benyomását kelti. Meglepe­tésemben ráköszönök. Nem ismerjük egymást, ő mégis visszaköszön. így kaszinózunk. Udvardy József Őszi tájkép

Next

/
Thumbnails
Contents