Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-04 / 233. szám

1990. október 4., csütörtök É$ZÁK-MAGYARORSZÁG 7 Csak röviden... TÁJFUTÁS. A hivatalos eredményértesítő alapján he­lyesbítenünk kell azt a ko­rábbi információnkat, mi­szerint a MEAFC ifjúsági férficsapata 'kiesett szep­tember 23-án, Balatonfüred környékén az országos csa­patbajnokságból. A lista sze­rint ugyanis a Domonyik G., Domonyik Sz., Kiss összeál­lítású csapat a kilencedik helyen végzett, s ezért jövő- íré is ott lehet a legjobbak között. CSALÁDI TŰ RÁ. Október 13-án rendezi meg a Miskol­ci Ifjúsági Szövetség a tö­megsport akció soron követ­kező versenyét. A jelentke­zőket Miskolcon, a Móra Fe­renc utcai Általános Iskolá­ban 9—10 óra között várják majd. A nevezési díj: 50 Ft. Pénteken# 17 órától B evallom, kezd elegem lenni Détáriból. Pontosabban ab­ból a felhajtásból, amit körülötte csap egyik-másik lap, kolumnákat szentelve éppen soros „ügyeinek”. Régi igazság: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Egyéb­ként számomra mindegy, hol rúgja a labdát, mennyit keres — csak végre már futballozna! Mutatná meg, mit tud, mire képes, miért fizet ki érte egy-egy klub jelentős összegeket. Tény: Frankfurtban — vele együtt — a kiesés ellen hada­kozott az Eintracht, aztán jött a társakkal való összetűzés, a .sértődés, a válás. A görög Pireusz — Détárival — sem lett világverő gárda, sőt, a hazai bajnokságban sem került dobogóra. A vége „ter­mészetesen” a válás .. . A nyáron erős bajnokságba került, a taljánok pontvadá­szatánál nemigen akad a világon jobb, legfeljebb megköze­lítheti azt. Nos, Bolognában három forduló után robbant a bomba,, Lajoska megint megsértődött. Mielőtt azonban ke­nyértörésre kerülhetett volna sor, a „szupermagyar” meg­sérült, így elodázódott a döntés. Megint akadtak, akik be­dobták a köztudatba a Juventus nevét, mint lehetséges vá­sárlóét. Csak lassan a testtel! A zebráknál sem áll glédában a pénz, Agnelli alkalmazottjai alaposan megfontolják, meny­nyit költsenek, és főleg kiért nyúljanak a kasszába. Azt azért ne felejtsük el, hogy a Bologna tavaly a rend­kívül előkelő 8. helyen kötött ki, 34 mérkőzésen éppen 34 pontot gyűjtött, kereken ötven százalékos teljesítményt pro­dukált, s 3 ponttal előzte meg a kilencediket. Most — Dé­tárival — három vereséggel rajtolt, s legutóbb kínkeserve­sen nyert első ízben a Torino ellen. Számomra legalábbis elgondolkoztató, hogy a Frankfurt — immár Détári nélkül — egyre jobb, tavaly harmadik lett, pillanatnyilag az egyetlen veretlen csapat a Bundesligában, s szakértőik szerint akár bajnok is lehet. A pireusziák sze­replése sem minősíthető tragikusnak a szőke középpályást nélkülözve, ugyanakkor a Bolognára rájár a rúd. Nem szeretem, amikor unos-untalan meg akarják nekem magyarázni, hogy miért nagy sztár a mi Lajosunk. Sokkal jobban hiszek a saját szememnek, márpedig az utóbbi évek­ben egyre kevesebb biztató megmozdulást vélek felfedezni a játékmestertől. Jó lenne, ha sikerék felé vezetné a ma­gyar válogatottat — nem teszi. Az sem ártana, ha a CSA­PAT érdekeit tartaná szem előtt, s nem akarna mindent egyedül megoldani. Ez tőle sokkal jobb futballistáknak sem sikerült. Igaz, ők a földön jártak, nem vállaltak teljesíthe­tetlen feladatot, ,s légmentesen burokba sem hagyták magu­kat zárni. A hozzánk érkező hírek szerint Détári azért nem érzi igazán jól magát hazai földön, mert „bántják a szur­kolók”. Nehezen tűri a bekiabálásokat, a kritikát pedig a jelek szerint képtelen elviselni. Érzésem szerint az lehet az alapvető baj, hogy akadtak környezetében, akik váltig azt bizonygatták, micsoda nagy futballista ő, hozzá fogható-ha- sonlítható nincs az itthoni mezőnyben, s a kontinensen is kevés akad. Emberi gyarlóság, hogy a jót könnyen elhisz- szük, különösen, ha soikan és sokszor ismétlik ugyanazt. A tükör rendszerint valós képet mutat. A futballista pe­dig hétről hétre .‘kifut .a pályára, rááll a képzeletbeli mér­legre, s teljesitményét a szurkolósereg csalhatatlanul minő­síti. Biztos vagyok abban, hogy akik elégedetlenek Détári produkciójával, valamit azért ikonyítanak a labdarúgáshoz, nem ellenségei a középpályásnak, s bizonnyal vörösre tap­solnák a tenyerüket — ha lenne miért. Ezért írom le a közhelyszámba menő megállapítást: a vádakra leginkább a pályán lehet válaszolni. S ha megy a foci, elcsitul a kétkedők kórusa. Addig viszont teljesen jo­gosnak érzem a tamáskodást: vajon mitől olyan nagy a mi Détárink? . .. (doros) Európai labdarúgó kupák Potyogtak a magyarok Görögökkel az ETTU Kupáért 1 Lejátszották az európai labdarúgó kupák első fordu­lójában a visszavágó mérkő­zéseket. Egyaránt 6—6 gólt rúgott ellenfelének a Real Madrid és a Glasgow Ran­gers, igaz, a La Valletta és az Odense korántsem állítot­ta őket megoldhatatlan fe­ladat elé. A Bayern Münc­hen is egy négyessel küldte haza a ciprusokat, s ugyan­csak továbbjutott az UEFA Kupában a Borussia Dort­mund a Chemnitz-cel szem­ben. Jól vette az akadályt az Admiira Wacker a Vejle ellen (3-0). Sajnos ez nem mondható el az MTK-VM- ről, amely az itthoni 1-1 után kevés eséllyel utazott Svájcba. Nos, a papírforma érvényesült, a Luzern 2-1-re verte a Verebes-legénységet, és ezzel a kék-fehérek mene­telése gyors véget ért. Tegnap kora délutáni mérkőzésen lépett pályára a Pécsi MSC. A Garami-le­génység a KEK-ben indult, ám a manchesteri 0-2 nem sok jót ígért. Nos, a meg­lepetés elmaradt, a hazaiak meddő támadásokat vezet­tek, ám a United védelme biztosan állt a lábún. Az első félidőben nem rezdül- tek meg a hálók, ám a má­sodik 45 perc hajrájában McClair fejesét követően a labda a bal sarokban pihent meg. Így a pécsiek hazai környezetben is alulmarad­tak a Manchester Uniteddel szemben I-O-ra, s az ösz- szesítésben 3-0-ával az an­golok kerültek a második fordulóba. Késő délután a Ferencvá­ros Zalaegerszegen fogadta a belga Royal Antwerp együt­tesét EUFA Kupa-találkozón, este pedig az Újpesti Dózsa a Megyeri úton látta vendé­gül a világhírű Napoli csa­patát. Az UEFA-kupáért: FTC— Antwerp 3-1, (Továbbjutott a magyar csapat.) A BEK-ben: Újpesti Dó­zsa—Napoli 0-2. (Továbbju­tott az olasz gárda.) Laczkó Sándor, a ceglédiek elleni bajnokin sem okozott csalódást, a görögök elleni CTTU Kupa mérkőzésen azonban ö is nagy feladatot kap. Holnap délután érdekesnek ígérke- £ ző és mindenképpen rangos aszta­litenisz-eseményre kerül sor Mis­kolcon. A népkerti Vigadóban a Hejőcsa- bai Cement Rt. SC férfigárdája az ETTU Kupa keretében görög ellenféllel találko­zik. A Patras neve nem cseng ismerősen a sportág barátai előtt, ez azonban sem­mit nem jelent, hiszen az a csapat, amelyik kiharcolta a kupában való indu­lás jogát, mindenképpen figyelmet érde­mel. A görögök egyébként szerdán megér­keztek a Ferihegyi repülőtérre, ahol Ka- retka László, a csabaiak szakosztályveze­tője fogadta őket. Kora délután már Miskolcon voltak, ahol gyakorlásra is nyílt módjuk. Ma ismét edzenek, pénte­ken délután pedig következik a várva várt összecsapás. Ennek színhelye is a Vigadó meglehetősen rozoga, öreg épü­lete lesz, ám a csabai csarnok még nem készült el, így a kényszerhelyzetben alig­ha cselekedhetnek másként. A miskolciak a héten a szokásos ed­zésprogramot végzik. Hangulatukon ron­tott a Ceglédtől hazai környezetben el­szenvedett vereség, ami a jó bajnoki he­lyezésbe kerülhet. A kupa azonban ebben a sportágban is egészen más! Hrabovszki László edző minden bizonnyal a Báthory. Laczkó, Szűcs, Molnár kvartettből válo­gat majd. s közülük küld asztalhoz há­rom játékost a péntek délutáni talál­kozón. Elhunyt Sütő Sándor Tudtuk, hogy nincs rend­ben, hiszen évek óta hada­kozott. A szíve okozta a gon­dot, az jelentette a baj for­rását. A párharcból többször Sanyi bácsi került ki győz­tesen, ám a sorsdöntő ütkö­zetet elveszítette. Kedden kaptuk a szomorú hírt, amely arról értesített, hogy életének 73. évében elhunyt Sütő Sándor. Akik járatosak az asztali­teniszezés berkeiben, azok­nak nem kell bemutatni... Évtizedeken keresztül meg­szállottja volt a sportágnak, minden városi és megyei rendezvényen megjelent, ár­gus szemekkel leste a spor­tolókat, kereste, kutatta a tehetségeket, figyelte, kiből lehet valami. Ha valakiben felfedezett szemernyi szikrát, vállon veregette, tanácsok­kal látta el, buzdította, s ez útravalót jelentett. Sok év­vel ezelőtt maga is edzőskö- dött, a MÉMTE-teremben volt mindennapos vendég, ott okította a gondjaira bí­zott gyerekeket. Mindig fi­atalokkal foglalkozott, ben­nük látta meg azokat az ala­nyokat, akiknek érdemes át­adni a felhalmozott tudást. Az elkövetkező versenye­ken már nem bukkan fel kissé hajlott termete, nem bólogat egy-egy szép poén után, elismerően ingatva a fejét. Hiányozni fog. Továbbjutott a Sütőipari Kinizsi Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi—Kisvárda 28-26 (12- 15). Kazincbarcika, női kézi­labda Magyar Kupa mérkő­zés. Ld.: Bárdos (11), Ba­logh, Kripel, Molnár (4—4). Jók: Horváth és a legjobb dobók. Izgalmas, jó mérkő­zésen harcolta ki a tovább­jutást a borsodi együttes. III * v «»£ - * Ökölvívás Mint ismeretes, a közel­múltban — hosszú évek után először — kihívásos ökölvívó mérkőzést rendez­tek Miskolctapolcán. Az ese­ményt követő tudósításunk­ban azt írtuk: minden bi­zonnyal, folytatása követke­zik. Nos, valóban lesz folyta­tás. Nagy Imre, a Borsodi Bányász edzője arról tájé­koztatott, hogy október 27-én, szombaton Kazincbarcikán, a főiskolai csarnokban, 17 órá­tól tartják meg a Szűcs (Borsodi Bányász)—Vidúk (Salgótarjáni BTC) összecsa­pást. A 63,5 kilóban szereplő sportolók a tervek szerint hat menetben mérik össze tudásukat. A programot háromórásra tervezik. A nagyszabású show-műsorban lesz kick­box, divatbemutató, diszkó és több (ökölvívó) előmérkő- zés. A jegyeket elővételben a Bardika Áruházban 80 és 100 forintos áron lehet majd megvásárolni. Konkurencia7 Mentőöv? szont — úgy tűnik — ku­Már hírül adtuk, hogy megalakult a Miskolci Ho­ki Klub, melynek elnöke dr. Polányi György lett. Ez a téma azonban jóval többet megér a puszta tényközlés- től, hiszen közismert: a bor­sodi megyeszékhelyen a Mis­kolci Kinizsi berkeiben is működik jégkorong szakosz­tály. „Papíron” tehát meg­szűnik az utóbbi monopol­helyzete, erősödik a konku­rencia. Sőt, az MHK akár a mentőövet is jelentheti. De menjünk sorjában. Az új egyesület irányítói — anélkül, hogy másokra mutogatnának, azaz szándé­kosan támadnák a Kinizsit — leszögezték: úgy érezték, valamit tenniük kellett, ezért léptek. Ugyanis saját gyermekeik révén napról napra részesei voltak egy­fajta vajúdásnak. Utolsó re­ménysugárként a Miskolciak a jégkorongért elnevezésű alapítványban bíztak. Az vi­darcba fulladt. Így a Kinizsi szülői munkaközösségének oszlopas tagjai eldöntötték, hogy a kezükbe veszik ügyeiket, nekilátnak a hoki­bajok orvoslásának. A bol­dogító igen, azaz az MHK kimondása után a napokban véglegesítik alapszabályu­kat megtartják tulajdon­képpeni első, alakuló ülésü­ket, kiosztják a reszortokat, megválasztják a bizottságok irányítóit, a jégkorong szak­osztály tisztségviselőit. El­mondásuk szerint több cég sorakozik majd fel mögöt­tük, vagyis a legfontosab­bon, a pénzen semmi nem fog múlni. Első lépcsőben számítanak az M. Kinizsi egy-két játékosára (elsősor­ban gyerekekre): a városi sportcsarnok vezetőinek megértő támogatására (hi­szen csak ugyanazt a pályát, ugyanazt a jégfelületet hasz­nálhatják, mint a Kinizsi); nemkülönben a városi sport­vezetés szimpátiájára. Pár napon belül felkeresik a Ki­nizsit, mert szeretnének tisztán látni. Nem a csata­bárdot akarják kiásni, ha­nem együttműködést kínál­nak, kapcsolatot keresnek. Dióhéjban ennyit a Mis­kolci Hoki Klub pár órás „viselt dolgairól”. Hogy mi lesz velük ezután, azt most még igazán képtelenség megjósolni. Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy nem igaz az a hír, mely szerint a Kinizsit fojtogatja a pénztelenség, a klub elő tudja teremteni a hamaro­san elkezdődő bajnoksághoz szükséges anyagiakat, lesz elegendő játékosa és ennek következtében elzárkózik mindenfajta kiadatási kére­lem elől, prioritást kér a jégpálya használatára. Eb­ben az esetben az MHK je­lenről nemigen beszélhet, legfeljebb a jövőjét építhe­ti. Ha viszont a Kinizsi „fejreáll”, akkor, a sport­ágat az új klub megmenthe­ti a város és a megye szá­mára. Ez persze egyelőre nem több az okoskodásnál. Az viszont bizonyos: a két variáns közül az egyik va­lószínűleg valóra válik. Vagy — „a kisördög nem alszik” — a jégkorong bot­rányai révén lejáratott Mis­kolci Kinizsiből lesz a „vég­leges” Miskolci Hoki Klub? Az egyszakosztúlyos egyesü­let? A nyitott kérdésekre ha­marosan választ kaphatunk. Az idő ugyanis sürget. Pár hét múlva elkezdődik a pontvadászat a legjobbak mezőnyében. Emlékezzünk csak: a Miskolci Kinizsit az országos szakszövetség utol­só utáni figyelmeztetésben részesítette, mert majd’ min­den hazai meccsén történt valami... A klubot külön­böző intézkedések megtéte­lére is felszólították és nyo­matékkai figyelmeztették: már csak egy dobása van. Eddig azonban semmit nem építettek át, helyeztek más­hová és így tovább. Bő egy hónap van hátra. (Az érin­tettek véleményének lapunk­ban készséggel fórumot adunk.) K. T. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság elnöke szerint a ta­valy decemberben kivégzett román pártfőtitkár-áldamfő, Nicolae Ceausescu megérde­melte a NOB 1985-ben oda­ítélt érdemrendjét. — Ezzel az elismeréssel Románia előtt szándékoztunk tisztelegni, hiszen a keleti blokk tagállamai közül csak ez az ország küldte el spor­tolóit 1984-ben a Los Ange- iles-i nyári olimpiára — nyi­latkozta Samaranch a Reuter hírügynökség munkatársának Bukarestben. — Románia je­lenléte a hat évvel ezelőtti ötkarikás játékokon nagyon fontos volt, s ezért köteles­ségünknek éreztük, hogy kö­szönetét mondjunk a román népnek, s az ország akkori első számú vezetőjének.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents