Észak-Magyarország, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

1990. október 30., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hruscsov titkai Hruscsov^ egykori siovjel vezető - mint ismeretes, Sztá­lin halála után, 1953-ban lett az SZKP főtitkára, s a ha­talomból 1964-ben puccsal távolította el Brezsnyev - mag- nószalagta mondta emlékezését. Az így kiadott könyv, mint kiderült, nem teljes. Néhány epizódot ugyanis kivágott a család. A Time cimü amerikai mogazin ezeket szerezte meg. Részleteink ebből valók. I. nz utódok bocsánatát kérve Az én nemzedékem nagy történelmi változások korá­ban élt; megélte a forradal­mat, a polgárháborút, a ka- j pitaliamusból a szocializmus­ba való átmenetet, a nagy honvédő háborút, a szocia­lizmus fejlődését és megerő­södését. Szerencse, hogy ré­szese lehettem ennek a fo­lyamatnak, hogy a pártszer­vezet legkisebb sejtjéből el­juthattam a Politikai Bizott­ságig és hozzájárulhattam az ország társadalmi és politi­kai átszervezéséhez (Hrus­csov a „peresztrojka” kifeje­zést használta!). Szeretném, ha a nézeteim túlélnének en­gem. Az igazság a különböző vélemények szembesítéséből születik. Nem állítom, hogy a mondandóm lenne a megfel­tebb ezh etet lén igazság. Minden elmélet leghala- dóbbikára, a marxizmus—le- ininizmusra alapozva, olyan utat követtünk, amelyen — Jolykor szándékos, máskor akaratlan — hibák és téve­dések is voltak. Bocsássanak meg ezért az utódaink. KIROV HALÁLA Szergej Kirov meggyilko­lásának története elvezethet a tisztogatások kezdetéhez. Először is annak a korszak­nak a légköréről szeretnék beszélni, amikor még .nem vált uralkodóvá a pártiban a kispolgári mentalitás. Ezek még romantikus lidők voltak. Nem törődtünk a dácsákkal és a szép ruhákkal, csak a munkával foglalkoztunk. A XVII. pártkongresszu­son, 1934-ben azt mondták nekünk, hogy az 1966 részt­vevő közül, csak hatan sza­vaztak Sztálin ellen. Évek múlva már arról volt szó, hogy 260-an is lehettek, ám éz Sztálin helyzete és hiúsá- ■ ga alapján hihetetlennek tű­nik. Sztálin ugyanis jól tud­hatta, kiilc szavazhattak elle­ne. A Hruscsovhoz hasonlók egyáltalán nem, hiszen' ők Sztálin alatt emelkedtek fel, és istenítették őt. Nagyon is jól tudta; hogy az ellensza­vazatok Leniin kádereitől származhattak, azoktól, akik csalódtak benne. A kongresszus idején az egyik észak-kaukázusi párt­titkár felkereste Kirovót, a Nyugaton bevett seokás, de a privatizáció kezdete óta már Budapesten is egymás után nyílnak a város frek­ventált, mindenki által könnyen megtalálható és megközelíthető helyein az úgynevezett nyitott vállalko­zói irodák. Novemberben egy ilyen iroda nyílik Miskolcon is a Bajcsy-Zsiilinszky út 17. szám alatt a Borsod terv székházában. Ebben az épü­letben már amúgy is számos olyan kfit., sőt számlavezető bank is működik, amely me­nedzselni tudja a kisvállal­kozókat, kisebb 'társulásokat. Itt székel, többek között a Starter Tncubátor Kft., amelynek közreműködésével az iroda napokon belül meg­nyílik. leningrádi párttitlkárt, és bi­zalmasan a tudomására hoz­ta, hogy: „A régi káderek­nek az a véleménye, hogy itt az ideje Sztálin leváltásának. Olyasvalaki kellene helyette, aki jobban törődik a kör­nyezetével, így "téged kellene főtitkárrá választani.” Kirov ezt elmondta Sztálinnak. Sztálin szenvtelenül meghall­gatta és megköszönte. Leonyid Nyikoláj, egy volt, ám elégedetlen bolsevik, 1934 végén a leningrádi Szmolnij előtt őgyelgett, itt volt Kirov irodája is. Letar­tóztatták, nyilván mert gya­núsnak tartották. Megmotoz­ták és fegyvert találtak nála. Ennek ellenére futni hagy­ták. Nem járunk messze az igazságtól, hogy ugyanaz a szervezet adott utasítást sza­badon bocsátására, amely a terrorcselekménnyel is meg­bízta. Később aztán be is jutott a Szmolnijiba és a lép­csőn haladó Kirovót lelőtte. A testőr nem volt a közel­ben. Később olyan hírek ke­ringtek, hogy Sztálin magá­hoz rendelte Nyikolájevet, aki térden állva bizonygat­ta, hogy felsőbb utasításra cselekedett, és ezen a jogcí­men kért kegyelmet is. Nyilván azt hitte, hogy ő csak a parancsot teljesítette, így aztán nem is végezhet­nek vele. Ostoba volt, hiszen a megbízatás titkossága kö­vetelte, hogy hallgattassák el, és ezt meg is tették. Tudomásom van arról is, hogy Sztálin, amikor Le- ningrádban személyesen vizsgálta a Kirov-gyilkossá- got, berendelte az áldozat biztonságáért felelős ko­misszárt. Ö azonban nem ér­kezett meg, a teherautó, amelyen utazott, karambolo­zott, és a politikai biztos meghalt. Később ki akarták hallgatni a kísérőit is, kide­rült, hogy mindegyiket lelőt­ték. A sofőr azonban szeren­csére még élt és elmondta, hogy az ütközés jelentékte­len volt, mindössze a .sáriiá- nyó horpadt be. A fedett te­herkocsiból azonban tompa ütés hallatszott. Akkor vé­gezhettek a komisszárral. Számomra nem - kétséges, hogy Sztálin keze volt a végrehajtásban. Mint az irodavezető, Laka­tos Ivánné elmondta, telex, telefax, telefon, fénymásoló és egyéb irodafelszereléts se­gíti majd a munkát és vál­lalkoznak arra, hogy a fia­tal, vagy most szerveződő vállalkozások ezt a címet je­lenthessék he ügyfeleiknek, névkártyáikon az iroda ada­tait szerepeltessék. Lehető­ség nyílik továbbá arra ás, hogy az irodán keresztül tel­jes körű vállalkozásszerve­zési támogatást (alapítás, jog- és adóügyek, pályáza­tok, banki képviselet, mar­keting, srtb.) kapjanak. Kezdetben 15—20 vállalko­zót teljess körűen, míg to­vábbi 30—40-et részleges ki­Kirov nagyon népszerű volt, ezért a .csapás mind a pártot, mind a népet fájdal­masan érintette. Feltehetően azért áldozták fel, mert a halála ürügyet szolgáltatott arra, hogy nyugtalanságot keltsenek, az emberek elfo­gadják a terrort, s így Sztá­lin megszabadulhat a számá­ra nemkívánatos elemektől és a „nép ellenségeitől”. A tisztogatásokat Sztálin a régi vágású bolsevikokkal kezdte, majd kiterjesztette a párt, a hadsereg, az értelmi­ség legjobbjaira. Én, személy szerint, .két­szer keveredtem gyanúba. Ez idő tájt a Komintern tagjai mái’ kezdtek eltünedezni, a lengyel küldötteket pedig már mind letartóztatták és agyonlőtték. Én Ukrajnából utaztam a KB-ülésre, Moszk­vába. Jezsov, a titkosrend­őrség főnöke és Sztálin oda­jött hozzám. Sztálin meg­bökte a vállamat és a neve­met kérdezte. „Sztálin elvtárs, én Hrus­csov vagyok” — feleltem meglepetten. „Nem, te nem az vagy” — torkolt le. „Valaki meg­mondta nekem, hogyan is hívnak.” Már nem emlékszem, mi­lyen lengyel nevet mondott. „Ugyan, hogy mondhat ilyet Sztálin elvtárs ... Még él anyám, őt is megkérdez­heti. De ellenőrizheti a gyár­ban is, ahol dolgoztam. Vagy a falumban. Kalinovkában.” „Na én csak azt mondom, amit Jezsovtól hallottam.” Jezsov tagadta, hogy bár­mit is mondott volna. Sztá­lin erre Malenkovot hívta tanúnak, aki ez időben a moszkvai pártszervezet ká­derügyeivel foglalkozott. Ma­lenkov .is tagadott. A lengye­lek elleni hajtóvadászat már ott tartott, hogy Sztálin az oroszokból is lengyeleket csi­nált, ha ez kellett. Egy alkalommal Sztálin a Kremlbe hívatott. Ezúttal is, mint mindig, kifejezéstelen volt az arca. Rám nézett és így szólt: „Antipovot letar­tóztatták, tudod.” (Antipov leningrádi politikus volt.) Mondtam, hogy nem tudom. ..Nos, bizonyítékai voltak ellened” — szólt, és a rá oly jellemző kifejezéstelen tekin­tettel nézett a szemembe. Először nem tudtam, mit mondjak. Aztán megszólal­tam, hogy semmit, sem tu­dok az egészről. Antipovnak nyilván nem lehetnek bizo­nyítékai, hiszen éppen csak köszönőviszonyban voltunk. Ügy gondolom, megpróbált valamit kiolvasni■ a szemem­ből. Rájöhetett azonban, hogy nem tud kapcsolatba hozni Antipovval. Ha vi­szont. olyan hatást keltettem volna, mint aki titkol vala­mit, nyilván én lettem volna a nép következő ellensége. szolgálás&al tudnak fogadni. Igények esetén mód van az iroda további bővítésére. A nyitott vállalkozói iroda egy­szeri belépést! díjait kér a cím megadás jogáért ügyfe­leitől, egyéb szolgáltatásai pedig eseti, vagy havi össze­sített díjazásért állnak ren­delkezésre. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az egyébként is megterhelt vállalkozásoknak önálló irodát Miskolcon, fenntartani rendkívül költ­séges. A Borsodterv és a Starter Incubátor Kft, — az iroda létrehozói — ezzel a szolgáltatással, a díjak meg­állapításával reális igénye­ket és fizetőképes keresletet céloznak meg. Szűk ez a palack. Néha kortyolok egyet, részint azért, hogy szóróján ne hal­jak, részint pedig azért, hogy bele ne fulladjak. Az előbbi éltet, az utóbbi ha­lállal fenyeget. Micsoda kü­lönbség van két Slukk kö­zött?! Pedig élhetnék, gond­talanul, miint csecsemő a magzat vízben. Okom nem lenne panaszra, de dicseked­ni sem tudnék. Élhetnék, de megmaradni csak úgy tud­nék, ha elhagynám melenge­tő rezervátumomat, mert fogy a muníció, hajt a kí­váncsiság, végtagjaim hosz- szabbodinaik. Szűk lesz ez a hely. Úgy érzem, hogy be vagyok falazva. Nyomaszt ez a bezártság. Valamit ki kel­lene találni. Valahogy ki kellene törni. Vagy ezt a pa­lackot kellene eltörni. Fel­törni? Honnan jön a segít­ség? Csak magamban bízha­tok? Inkább még maradók. Ez az inkubátor még véd. Mint befőttet a celofán, mint kacér hölgyet az erényöv, mint levitézlett funkcionári­ust az 58 éves kor. Töröm a fejem, s magam mentségére, mások okulására üzenem a palackból. Telefon nincs, a telefaxot még nem szerelték be, s hírlik, hogy a kivált­ságosok „K”-vonala megszű­nik. A fényjelzést csak a hajósok értik, zászlóval nem tudok integetni. Valami jel kellene. Valamivel jélezni kélllene, hogy nyomot hagy­jak. Egy pici rovást a tör­ténések világfáján. Emlékszem kedvenc pro­fesszoromra. Gazdaságtörté­netet tanított. Akkor ő volt az egyetem rektora, s ma is becsült és elismert tagja az Akadémiának ... Istenem, ha én azt mondtam volna, amit mal ésszel tudok?! Ha ő azt kérte volna számon, amit ma vall?! Én megbuktam vOlna a .vizsgán, a profesz- szor urat nem fogadta volna be a tudós társaság... Én még tanultam hittant, első áldozóként a pap és a fény­képész elé járultam, kisdo­bossá és úttörővé avattak. Tagjává fogadott a KISZ, hosszas várakozás után — két jeles ajánló kellett — beléphettem az MSZiMP-be. Tettem a dolgomat.- Több, kevesebb Sikerrel. A volt megyei első titkárokkal fé- lig-medd-ig tegező viszony­ban voltam. Öle tegeztek en­gem. Én megadtam a köl­csönös magázás és tiszteiét lehetőségét a hivatali kézbe­sítőnek is. Nevek és emlé­kek sorjáznak bennem. B. F. a legnvajasabb zsarnok volt. G. K. a mindent fölvállaló és mindent föladó akarnak. F. Gy. puha elzárkózása arctalan embert takart. D. .1. lelkes dilettáns vol-t. áttra-p- pölt rajta az idő. Nem sí­rom vissza őket. Csak saj­nálom az el vesztegetett éve­ket. A sok felesleges fotót, a sok felesleges tiszteletkört. az elfuserált Miskolcot, a vakvágányra vezetett me­gvét. Magamat persze kor­holom. Én is hittem, s gyak­ran elhittem. Palackom vé­dettségében ezt most nyu­godtan kimondhatom. Té­vedtem. hajdani elvtársak és jelenlegi urak! Ebben a kurva nagy demokráciában most nyugodtan élhetnék. Adhatnék is. Most elég bá­tor vagyok ahhoz, hogy szo­rongásomat, félelmemet és gyávaságomat közhírré te­gyem. Van merszem védte- lenségemet nagydobra verni. Szép, új világ. Huxley után szabadon. Emlékeznek még a jelszavaikra? Folt hátán fdlit, csúnya mint a holt. Az­tán: Szómát, ha mondom, segít a gondon. Már egy köbcenti helyre biccenti. Az ötven évvel ezelőtti írói ana­lízist egy biblikus idézettel fejelem meg. „Mert minden­nek rendelt ideje van, s rendelt ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Az ara­bok másként fogalmaznák: ma van. holnap meglátjuk. A magyar himnuszban éne­keljük: megbűnhődte már e nép a múltat, s jö­vendőt.” Pensze, könnyen beszélek én, védettségem biztos tuda­tában. Úri kedvemben akár öt-ven párt bármelyikének is tagja lehetnék. De alakíthat­nék új pártot is. Akár a pártonkívüldek pártját. Ezt nem én találtam ki, kollégá­mé az érdem, aki már el­kötelezte magét az egyik koalíciós párthoz. Lelke raj­ta. Arra gondoltam, hogy tisztséget vállalok, miután beléptem, a pörtonkívül-iek pártjába. De ez éppen olyan hülyeség lenne, mint a hü­lyeség elleni gyógyszer felta­lálása és forgalmazása. Ha a pártonkívülli pá-rt megalakul, akkor már párt, s nem felel meg az alapító okiratban tett nyilatkozatnak. A hü­lyeség elleni orvosság felta­lálása is felesleges. Mert mondjuk, hogy kész a gyógyszer, s a fehéregerek kiállták a próbát. Aki beve­szi a hülyeség elleni medi­cinát, az eleve elismeri, hogy imbecillis. Rajta már semmi nem segít. Aki pedig nem veszi be, -annak számá­ra már teljesen fölösleges, azon egyszerű Oknál fogva, hogy nincs rá szüksége. Aki belátja, hogy abnormális, az már nem hülye. Józan, s épeszűnek vélt palack-üzenetem hosszabb, mint egy parlamenti inter­pelláció. Más kérdés, hogy egy eposz szellemi emelke­dettségét nem éri el. Terje­delme kisebb, mint a szov­jet tábornokok háborús em­lékirata. De talán keserűbb, mint az általában cukorré­pából mindig önellátó Ma­gyarország emelt árú cukor- já-nak édessége. Jöjjön tehát a pótcuikor, a pótkávé, a műanyag és a pótcselekvés. Veszek egy telket, s hozzá­értés híján előállítom a vi­lág legdrágább önköltségű zöldségét. BeSzerzek egy használt Trabantot, s a szakmai ismeretek hiányá­nak Okán drágábban fuvaro­zom a családomat, mintha taxival mennék. Vásárolok 26 százalékos -kamatozású kötvényt, noha tudom, hogy az infláció nem marad alat­ta a harminc százaléknak. Én nem vagyok vállalko­zó. En nem akarok vállalko­zó lenni. Hamis az az illú­zió, hogy' Magyarország a tízmillió magyar állampolgár vállalkozó országává lesz. Ml. néhány millióan, végez­zük a munkánkat. Munka­időben. Nem értünk az üz­lethez, nem figyeljük a tőzs­de-árfolyamokat. Nyugdíja­sokról, fiatalkorúaikról, fá­radt magyar állampolgárok­ról van szó. Ügyes, s ügyes­kedő ember eddig is akadt. Most több lesz, mért na­gyobbak a lehetőségek. Én nem sajnálom tőlük ezt az életlehetőséget. Üzleteljenek és bodoguljanak. Nyissanak kocsmát, híradástechnikai boltot, butikot. Ez most a menő Miskolcon. De elvá­rom, hogy ennek okán hát­rány engem ne érjen. Elvá­rom, hogy fix fizetésemből fent tudjak tartani egy. a -kor színvonalán álló lakást, legyen gépkocsim, évente egyszer . külföldre utazhas­sak, a gveréknek legyen ren­des cipője, havonta egyszer a család elnyelhessen vendég­lőbe kajálni, s szabaduljak meg a gonosztól, a filléres gondoktól. Szegény ország lettünk, -kizsigerelt vállalatokat és szegény emberekkel. Nem vidámít. hogy mágneskár­tyás házi-széfet vásárolha­tok. Nem foglalkoztatnak a kormány valutáris tranzak­ciói. Szépirodalomra is alig jut. így -nem férek hozzá a statisztikai kiadó legújabb könyveihez. Pedig ebből ki­derülhet, hogy egyre rosz- szabbul élünk. A számok persze hazudnak. Mert csak a közéletről, s nem a köz­érzetről vallanak. Gyanítha­tó, s tehetős külföldi szak­értők ezt erősítik meg. a magyar valóságot festő pa­lettán a színeik nem olyan sötétek, mint amennyire azt a bennszülöttek látják. Az ország hitelképes, kilépett a világba, az európai ország­utat keresi. És új neve. új jelvénye, új címere van mindennek. Szégyenkezhe- tem itt a palackban a nyil­vánvaló változás nélkül, csak ezzel az üzenettel ope­rálva. Üzenem, hogy jól vagyok. Kicsit szoros ez a hely, de azért még élek. A diósgyő­ri kohászat elhagyta Lenin nevét. A híres futballista Tatár nem tarthatta meg a Boutique nevet. Ha már nem tudunk mást csinálni, akkor keresztelni és átke­resztelni kell. A követelőző jogutódok miatt a Rorári- uszból Róni lett. Az „ÄV-E- HÁ”-vá csonkított Rácz is­mét kávéházzá lett. S remé­lem. hogy a bőrfejűek és a cigányok találkozóján (nem egy kapualjban) csokrot vál­tanak a résztvevők. Remé­lem azt is. hogy ebben a he­gyesülő világban nem kell tüntetni az egyetemistáknak és a bányászoknak. Remé­lem. hogy az új — s nem a mostani — társadalom az ember teljesítménvét iobban honorálja a hierarchiában elfoglalt helynél. Bízom ab­ban. hogy a fixfizetéses funkcionáriusok helvét olvan vhozzáértők foglalják majd el, akiknek száján nem az önös érdek formál véle­ményt. A közeg, amelyben élek, csak alkalmilag éltet. Vala­meddig kihúzom még itt. de boldog lennék, ha valaki ki­húzná a dugót. De ehhez nemcsak egy jó dugóhúzó kell, hanem gyógyító re­mény is. Egy kis melegség a hosszú tél előtt. Brackó István Lipták Agnes felv. (Folytatjuk) Közös irodát kínálnak vállalkozóknak • : '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents