Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-13 / 215. szám
1990. szeptember 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Hírlik, eme cikkből is kiviláglik, hogy aprócska falvakban, de még a nagyobbacskákban is megszűnnek, vagy egyáltalán nem is keletkeztek fodrászatok. A városok szépitészeti egységeiben is csökken a forgalom, arányosan az egyéb árak emelkedésével. A képen látható vasúti híd elnevezésű frizura, vagy disz, mely titánból és ezüstből készült, ugyancsak fodrászati alkotás, de nem a Cserehát és nem is a Zemplén aprófalvainak valamelyikéből való, hanem Münchenben mutatta be egy izraeli, fiatal művész. Hát.. . Kinek hogy. Tokajiak Oestrich-Winkelben II. Egy német családnál fi . I»»f| " ' ' mm lÄliiliiiliiSlililliil Tokajiak a niederwaldi emlékmű előtt Fotó: Földesi István Vannak már kedvező jelei annak, hogy piacgazdaságot építünk - néhol. Mert az ember többnyire csak azt látja, hogy nőnek az árak, és hogy lassan már mindenki a melléktevékenységből él meg. Jó példa erre a megyei fodrász- szövetkezet, amely szeptember elsejétől 15 százalékkal emelte a szépítkezések árát. A hét elején pedig Miskolc belvárosában — a már működő parfümériák mellett — nyitottak a szolgáltatók egy kereskeJelmi egységet, nevezetesen: fodrász- kellékboitot. Látjuk ugyanakkor azt is, hogy az egyik szalon feléből könyvesbolt lesz, a másikat egyszerűen megszüntetik. Hogy miért, erről beszélgettünk a szövetkezet elnökével, Kovács Györggyel. * Elsőként az árakat említem. Az elnök — sajnos — nem tud újat mondani: — Az idén a főutcai üzlethelyiségek bérleti díja duplájára nőtt, az egyéb helyeken találhatókért 70— 80 százalékkal fizetünk többet. Hiába kértünk a tanácstól mérséklést. A folytatás is kísértetiesen emlékeztet arra, amit az előző áremelésnél mondott. Hogy az alapanyagok 30 százalékkal drágultak az idén, a víz- és csatornadíjak emelése erősen sújtja a szakmát, s hogy hasonló a helyzet az energiahordozókkal is. Majd így folytatja: — A szolgáltatások valamennyi ágában, így nálunk is gondok vannak. Ahogy fogy a lakosság pénze, úgy fogynak a vendégeink. Az egyik kiút ebből a helyzetből, hogy ahol végképp nincs vendég, onnan kivonul a szövetkezet. Az utóbbi időszakban megszüntettek fodrászüzleteket Miskolc-Görömbölyön és a Hoffmann Ottó utcában, Karcsán, Pálházán, Hidasnémetiben. Leninvárosban pedig a két üzletet vonták egybe. — Mindez nem teszi fölöslegessé, hogy új nyereségforrásokat keressünk — mondja iaz elnök —, eddig is jó volt a nyomdánk, a mosodánk és a sok kis parAz élővizek nehézfémekkel való szennyezése igen jelentős méretű evolúciós változásokat okozhat az ott élő növények körében. Ha a réz, ólom, nikkel, cink vagy kadNagy nyüzsgés volt kedden a Budapesti Értéktőzsde Váci utcai székházában. A tőzsdeterem nem nagy, körülbelül 6x15 méter nagyságú, melyet két részre oszt egy kék selyemzsinór, A nagyobb részen belül vannak a modern számítógépek és a hivatásos alkuszok — brókerek —, akik az üzleteket kötik, a zsinór külső részén pedig akik részvényeket vesznek, a kereskedők. Nem mindegy azonban, melyiket vesziik meg, mert a részvények árfolyama — így az azon való nyerés, vagy vesztés — percenként változhat attól függően, melyikből kel el több, vagy kevesebb. Minden adat azonnal leolvasható a tel omben levő képernyőről. A közvetítők, az alkuszok szinte kizárólag 20—30 év közötti, öltönyös fiatalemberek. füméria. Az új fodrászkellékbolt is ennek a jele. Látszólag furcsa helyzet, hogy mi, akik várjuk a vendéget, mi adunk neki kelléket, hogy otthon maga fesse a haját, de ez még mindig megéri. Kényszer, hogy megélhessen az alaptevékenység. * Amikor arról faggatom az elnököt, miért nem adják magánkézbe a kis, egyszemélyes üzleteket, így felel: — Erre van lehetőség, ahol lehet, élünk is vele. De tudni kell, hogy az üzlet- helyiségek tanácsi tulajdonban vannak, mi csak a berendezést adhatjuk el. Kicsit akadályozza a privatizációt, hogy bizonyos helyeken még a maszek sem tud megélni, oly alacsonyak az igények. A fodrászok, kozmetikusok egyébként már megtették az első lépést a privatizáció felé. Tavaszi közgyűlésük úgy határozott: vagyonuk felét — 17 millió forint — nevesítik. A szövetkezeti tagok tagsági viszonyuk, termelésük és kemium mennyisége megszaporodik, különlegesen mérgezővé válhatnak az élő szervezetek számára, bénítva a sejtek működését. Bizonyos szervezetek azonban a Szerencséje volt az újságírónak, mert a fiatal értéktőzsdén eddig még szokatlan esemény történt. Erről kérdeztem a helyszínen Zanócz Lászlót, az IC(P) Rt. értékpapírokkal foglalkozó munkatársát: — Van egy szabály, az árfolyam-emelkedésre vonatkozóan, amelyik úgy szól, hogy amennyiben az egyik ajánlat húsz százalékkal nagyobb mértékben eltér az első ajánlattól, akkor a kereskedést tíz percre felfüggesztheti a szpíker. Jelen esetben a Trade-Coopnál elhangzott egy húsz százaléknál magasabb eltérésű ajánlat, erre leállították a kereskedést, és ez a döntés sok kereskedőben megbotránkozást keltett. Ezután az egyik kereskedő azért, hogy példázza, mennyire nekik van igazuk, akik nem fogadresetük arányában kapnak bizonyos nagyságú üzletrészt a közösből. Rövidesen elkészülnek az ezt megtestesítő értékpapírok, amelyeknek ebben a helyzetben csak elméleti jelentőségük van. Nevezetesen az, hogy ha felszámolnák a szövetkezetét, az értékpapír arányában kapnának pénzt a tagok. — Ennél kézzelfoghatóbb, hogy a korábban ezerötszáz forintot érő részjegyek értékét a decemberi, nagy forgalmú hónap keresetével megnöveltük — folytatja :az elnök —, aki például akkor ötezer forintot keresett, ma 6500 forintos részjeggyel rendelkezik. Ha elmegy tőlünk. vagy nyugdíjas lesz, ezt a pénzt biztosan megkapja. Az idén egyébként húsz százalékkal emelték a kereseteket — mondaná büszkén az elnök —, de szinte egyszerre mondjuk: nem mindegy, minek a húsz százaléka és hogy már a hivatalos szervek is harminc- százalékos inflációt jósolnak ... legzordabb körülmények között is életben maradhatnak és szaporodhatnak. Különösen egyes algafajok birkózhatnak meg sikeresen a nehézfém-szennyezettséggel. Egyes képviselőik még a fémszennyezettség jelzésére is felhasználhatók, ami környezetvédelmi szempontból igen jelentős. iák el, hogy egy bekiabálás miatt leállítsák a kereskedést, egy másik értékpapírral ő is bekiabált egy húsz százaléknál nagyobb mértékű árfolyameltéréssel járó ajánlatot. Ezért elvileg szüneteltetni kellett volna az iBUSZ-részvények forgalmazását a tőzsdén. Tehát meg lehetne bénítani a tőzsdei forgalmat. Szerencsére nem állították le az IBUSZ-rész- vények forgalmazását, rugalmasan alkalmazták a szabályozást. Végül is a bejelentő visszavonta az ajánlatát. Ugyanezt meg lehetett volna tenni a Trade-Coopnál is, ha náluk is ilyen rugalmasan jártak volna el. Igaz, ezután rögtön összeültek az arra hivatottak a szabály megfelelő módosítását megtárgyalni. (zclci) Oestrich-Winkel lakossága, a vendéglátó családok, barátok között honos természetességgel fogadták a magyar testvérváros 44 tagú küldöttségét. Kettesével /oltunk elszállásolva. Minket, Lakatos Lajossal, a Tokaj Áruház igazgatójával Jozef Schönléber úr és családja fogadott be, és olyan légkört teremtettek, hogy az első találkozástól kezdve otthonosan éreztük magunkat. A Schönléber-ház tipikus, 300 —400 éves német kisvárosi épület, amely jelzi egyrészt, hogy az elődök sem éltek rosszul, másrészt, hogy az utódok jól sáfárkodtak az otthonalapító ősök hagyatékával. A háziasszony — kimérten tevékenykedő férje mellett — határozott temperamentumával hamar helyére rakta a dolgokat, pillanatok alatt bemutatta a lakást: fent alszunk, középen lakunk, és lent dolgozunk. A fent egy nagyobb és két kisebb szobát jelent, a fürdőszobával, WC-vel, a középrészt a konyha és az étkező uralja, mellette, a nagyszobában leggyakrabban a futballmeccseket nézte a ház ura, avagy rengeteg diafelvételeiből vetített a főiskolás fiú. A lenti munkaplatz elsősorban a pince, ahol évente 850 hektoliter bort forgatnak meg, merthogy a család kizárólag a szőlőbe' a borból él. A pince tartalmával természetesen már ottlétünk első reggelén megismerkedhettünk. Mire felkeltünk, apa és fia jócskán benne volt a munkában, éppen a palackozóban javítottak egy szerkentyűt. A véletlen úgy hozta, hogy a végén, pontosabban a végtermékkel ismertük meg előbb a Schönléber-gazdaság vertikumát, az alapot csak később láthattuk, amikor a gazda megmutatta a maga „weinberg”-jét, azaz: szőlő- ültetvényeit. A pincével szemben, egy tágas garázsban sorakozott a kis- „avagy közép-?” gazdaság gépállománya. A gazda fél éve vette Volkswagen kocsiját, mint említette, 28 ezer márkáért. Az ifjú Schönléber kényelmét egy Opel Kadett szolgálja, ezt használtként vették, igaz, csak egyéves volt. A szőlőműveléshez, a borászkodáshoz a palackozásig bezárólag, minden szükséges géppel rendelkeznek. A nagyobb darabok: 35 lóerős nagytraktor, 45 lóerős kis- traktor, permetező, prés, filter, palackozó. A magamfajta, nem szőlész-borász laikusnak is könnyű volt megállapítani: e német család gazdálkodásának szó szerint motorja ez a jól karbantartott géppark. A lakás teljes bemutatásához hozzá tartozik, hogy szóljunk a főépülethez szervesen kapcsolódó, önálló lakásrészről, ahol egy. a háztartásban közreműködő asz- szonyság — talán rokon — él. Egyik este vendéglátóink nem terveztek közös programot. Vacsora után együtt maradtunk a háromtagú családdal. A nyelvi nehézségeken is segítendő, a fiatal Schönléber — Michael — hobbijával ismerkedhettem- meg, tehát diavetítés következett. Gyönyörködhettünk a szép holland, olasz, angol városrészekben, tájakban, láthattunk összeállítást az építészeti stílusokról — anya és fia megvitatta az adott stílus jellemzőit —, de végül is mindebből megtudtuk hogy ez a 22 éves, német fiatalember már szétnézett Nyugat-Európa szinte minden országában, és mint sok német fiatal, jól megérteti magát angol nyelven. Michael egyébként szőlészeti-borászati főiskolára jár, és bevallott célja, hogy elvégzése után folytatja apja „szakmáját”, inkább találó: hivatását, mert mindig olyan megszállott szeretettel beszéltek a szőlőről, a borról. A diavetítés mellett természetesen maradt idő arra is, hogy tovább ismerkedjünk a reingaui vidék kitűnő riz- lingjeivel. Schönléber úr vagy ötféle, különböző évjáratú és minőségű borát mutatta be, nem mint borkereskedő — a termelő-gazdálkodó vertikum természetesen a kereskedéssel zárul —, hanem, mint borbarát és vendéglátó. (Mi, tokaji barátom jóvoltából, nehezebb hazai ízekkel gazdagítottuk a kínálatot.) Nos, ha bor, akkor borkóstolás, pontosabban, a német fordulat szerint borpróba. Először is vegyük a kezünkbe a mutatós címkével ellátott flaskát. Rajta frekventált betűkkel, Weingut Jozef Schönléber. A Weingut jelzőt ott láttuk minden, kiváló minőséget termelő gazda házán, a reklámkiadványokon is, a palack címkéi mellett. Látható továbbá a család címere, kiemelten Reingau, hasonlóan a tokaji márkához, majd szokásosan az évjárat, a dűlő, avagy a szőlőhegy neve. A címke felett külön szalagocska jelzi a minősítést, arany-, ezüst-, vagy bronzérmet nyert a versenyben. Házigazdánk egy tucatnyi arany-, több tíz ezüst- és bronzmedáliát mutatott, vaskos kötetnyi oklevél kíséretében. Ilyen borokkal aztán sikeres a borpróba, de nem pejoratív értelemben. A reingaui boroknak éppen jólke- zeltségük, valamint a több évszázados szőlő- és borkultúrából következően alapvető tulajdonságuk, hogy nem kábítanak, „csupán” a jó kedélyt gerjesztik. A hagyomány többszörösen is visszatérő élményünk és beszédtémánk volt az Oestrich- \Vinkelben töltött napokban. Az előző beszámolónkban említettem a Kloster Eber- barch-i cisztertica rendházakat, amelyek 800 éve bölcsői a táj szőlőkultúrájának. A városkában nem ritka az évszázadokat megélt szép, hagyományőrző épület. Az emlékezetes családi estén kérdeztük Schönléberné asz- szonyt: mivel foglalkoztak a szülők, a nagyszülők, az ősök? Természetesen szőlővel, borral, negyed-ötöd- íziglen, amíg csak követni tudják az ősök életútját. Valamiképpen a háborúk pusztító dúlása is elkerülte ezeket a takaros Rajna-menti kisvárosokat. A messzi múltban gyökerezik hát az a magabiztosság, kiegyensúlyozottság, stabilitás, amelyet mi, sok változást megélt magyarok, kissé irigykedve, sóvárogva tapasztaltunk. A hagyomány is teszi, de mindenekelőtt a szorgalom, a munkaszeretet. Élmény volt látni azt az örömöt és büszkeséget, amely Schönléber úr arcán ragyogott, gondosan művelt szőlőtábláit mutatván. A jól gondozott szőlősorok a többiek közül kiemelkedtek mélyzöld színű leveleikkel, ígéretes fürtjeikkel. Ezenkívül is megannyi jelét tapasztaltuk annak, hogy az oestrich-winkeli emberek milyen öntudatosan becsülik és tisztelik a szorgalmat, a munkát, a szőlőt, amiből élnek. Két-három alkalom adódott, amikor szobatársammal, Lakatos Lajossal amúgy kedvünkre nézelődtünk a kisváros keskeny utcácskáin. A házak előtt többnyire nem maradt hely virágágyásoknak. Egy-egy szőlőtőkének azonban kerítettek annyi helyet, hogy megéljen, és a házak falára kapaszkodva jelképezze a város karakterét. Figyeltük a kapuk, ablakok kovácsoltvas díszítéseit. A leggyakrabban visz- szatérő motívum a szőlőlevél és -fürt volt. Meg is lepett, hogy a Schönléber-ház előtt viszont egy nagy bokor leander fogadja a látogatót. A nagyon szépen rendezett udvaron is vagy húsz bokor. Jó-jó — volt a válasz —, a szőlő mellett adni kell az egyéni színekre is. Mesélték, előfordult már, hogy az otttartózkodó magyar nehezen talált szállására. Mi könnyen megtaláltuk a leanderes házat. Máskor is szívesen megnéznénk . .. Nagy Zoltán M. Szabó Zsuzsa Algák a környezetvédelemben Ezt is tanulni kell i! Tőzsdei sztori .
