Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. szeptember 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 BMX-esek Fojtán László felvétele Akác István versei O ríkat Emléked hófúvása a szivem betakarja csupán arcod világit Ő ríkat engem dalra! Katalin nevére Lehet, hogy a szivedből már kivetsz - mégis holálig tartó szerelem ezl parttalan idő sodorja majd neved s ég hullat az arcodra gyémánt-falevelet Öröm és üröm Nagy megtiszteltetés ért. Három ember is elolvasta az ufókkal foglalkozó dolgo- zatocskámat! Legalábbis ez következtethető az aláírásokból, úgymint igazgató s. k., szerkesztő s. k., valamint c. vezető s. k., amelyben a c feltehetően klub helyett íratott. Mit sem von le az örömből, hogy a klub, amelynek tisztségviselői megtiszteltek figyelmükkel, még nem létezik, de már alakul, és bízzunk a sikerben. Külön öröm az is, ámbár vegyes érzéseket is kivált, hogy a leendő klub vezetői bátran jótanácsokkal is szolgálnak a tekintetben, hogyan „kellett volna leírni” az említett cikkecskét, amelynek „a végére természetesen odaírhatta volna, hogy ön ezzel nem ért egyet...” Ez a jótanács azért öröm, mert nosztalgiát ébreszt a nem is oly régmúlt időket idézve, amikoris szinte mindennaposán kaptunk tanácsokat, hogyaszon- gya az elvtársnak nem ezt kellett volna megírnia, hanem amazt. Az elvtárs miért mindig a hibát látja meg, miért nem ír a jó példákról. Meg ilyesmi. Ezek szerint a hagyomány tovább él, erős gyökerekkel bír. Mindebből már nyilvánvaló az üröm is. Nevezetesen, hogy a leendő klub korifeusai másként értelmezték az ufós cikket. Ergo: rosszallásukat fejezik ki. Ami bizony szomorú. Annál is inkább, mert érződik levelükből, hogy tulajdonképpen az ufók nevében utasítják vissza az ilyen ízetlen viccelődéseket, amelyekből az derül ki, hogy a szerző nem hisz az ufókban, pedig... ! A magam mentségére, a Tisztelt Levélírók kiengesztelésére (ha ez egyáltalán lehetséges) kénytelen vagyok őszintén szólni, az igazat, és csakis a tiszta igazat mondván beismerni, közzétenni egy eleddig mélyen rejtegetett titkot: Emberek! Én is ufó vagyok! (Bizony. Mondjuk egy másik naprendszerből nézve.) (priska) féle ember, különböző élvekkel, szakmákkal, filozófiával. Ülünk a pádon. Tanár, munkás, mérnök, kereskedő. Zömében ötvenen túl, rokkantnyugdíjasok. És ami természetes, politizálunk. Mindenkinek akad mondanivalója. Valahogy így rögzíti agyam a beszélgetés lényegét: — Jó, hát legyen polgári demokrácia, hiszen a kommunizmusból elegünk van. De kérdem én, ki fog itt pofára esni? Csak a munkás. Mint mindig. Ki építette fel ezt az országot ’45-ben? A melós! A nincstelen munkás éhezte végig az akkori inflációt! Egy darab vajért, kis krumpliért, lisztért öltönyöket adunk a parasztnak. Meq amink volt. És ’56-ban ki vitte vásárra a bőrét? Főként a melós! Kikből akasztottak sokat, a munkásból. A polgárok az ablakok mögött vészelték át ötvenhatot! Persze, nem mindegyik! — Vol a polgároknak is elegük ’45 óta. Internálás, Recslc, Hortobágy, tmegaláztatás:. Tragédiák sora. És zömében értelmiségiek. Talán most új értékítélet következik. Valakiben csak bíznunk kell! Most iaz Antall a soros ... — Csodákra ő sem, meg a stábja sem képes. A száz nap fogyóban, az infláció- munkanélküliség ia nyakunkon. Az alvilág támad és az adófizető állampolgárt nem tudják megvédeni! Estére kiürülnek a város utcái!... — Furcsa szitu! Rengeteg ember kapott (kitüntetést a Kádár-kormánytól. ,Nem is akármilyet! Most meg ők pofáznak a legjobban. — Nem mindegyik! — Hát nem. De akik pofáznak, ingerültebbek, ,mint a recskiek, vagy ötvenhatosok, a három, ,öt, tíz évet leülök, vagy a halálraítéltek. Magamban én: — van benne valami. Én sem kaptam semmiféle kitüntetést, se Rákositól, se Kádártól. Kaptam viszont hatévi börtönt elsőfokon. A megyei és városi tanács urai sok könyvet szponzoráltak, irodalmi és ösztöndíjat kiosztották, nekem szartak a pofámra. Az ötvenhatos múltam, igen, nőmén est omen! Mindezt csak gondolom ... — Nekem a Göncz Árpád — mondja a tanár — szimpatikus. — Marhaság volt ez az utóbbi választás! Az MSZP csúfosan vesztett. Kellett ez nekik? Pedig Horni, Pozsgai. Németh nélkül aligha úsz- szuk meg vér nélkül a rendszerváltást. — Göncz Árpádot most kezdem megismerni! Az elnöki beszédében a szívem szerint szólt, amikor azt mondta, nem szó szerint idézem: szolgálni akarom azokat, akiknek nincsenek szolgái... — A szavak csak szavak maradnak tettek nélkül. De azért az elnök úrban én is bízom. Sokat szenvedett ember. Csak palamelyik párt ne presszionálja! Remélem valamit tesz a nyugdíjasok érdekében is. Mert amit eddig adott a ,kormány, az csupán alamizsna. Ígérgetés az van, azt viszont kaptunk eleget, a nép bőrén meggazdagodott kommunista vezetőktől. Vajon hány millió dolláruk van a külföldi bankokban? Meg a közigazgatás eddigi főbasáinak? A vezérigazgató elvtárs uraknak? — Talán valamit hoznak az önkormányzatok. Választási harcot biztosan, most elmegy a nép! Azt hiszem, ez az „utolsó dobás”! A nincstelen munkások is várakoznak! Egy csomó ember sorsa bizonytalan. Dehát uraim, egy rendszerváltás óriási dolog!... Valahogy így csordogál csapongva a szó, akár az esti szellő, amely befészkeli magát a vadgesztenyefák lombjai közé. Azután a szűkbeszédű éjszakás nővér — szép szőke asszonyka ,— bezárja mögöttünk az ajtót. Majdnem névtársam sárgán lebeg az űrben. Vagy ebben a zűrben??? Ellopták a forradalmat! Pár héttel ezelőtt, meglepetésemre, így szólított .meg engem egy nő: — Oltyán elvtárs, szabad egy pillanatra?! Hátrafordulok, középkorú asszony, igazítja máris az arcát mosolyra. Még nem tudom, hogy mit akar tőlem, de mérges vagyok!... azt kérdem tőle: — Maga miért nevez engem elvtárs- aak ?! — Megsértettem?! — Nem erről van szó! Kíváncsi természetű ember vagyok. — Én úgy tudom, hogy maga is munkás volt, és innét gondoltam, hogy a prolikhoz tartozik! — Na és, a proli mind elvtárs? — Ne tessék haragudni! Arról van szó, hogy én nem tudom másképp mondani! Annyira megszoktam ... Hogy mit beszéltem még a hölggyel, az már nem ide tartozik. Ám megmaradt valami a fejemben. Nevezetesen az, hogy ez a nő megszokta... Annyira megszokta, hogy másképp nem is tudja mondani... De hetekig én sem tudtam másra gondolni! És így régi gondolataimat, gyanúmat a nő kijelentésével hoztam kapcsolatba. Hogy végül rájöjjek: ez a nő kinyitotta a szememet! Ennek a nőnek a „varázsszavaival” megfejthetem mindazt, amit eddig nem tudtam... Éspedig!... Ma már határozottan merem állítani, hogy aki profi kommunista volt, az nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni! Vagy nem is akar megváltozni! „Levetkőzi” ugyan mindazt, ami „rossz” volt, de módszereiben megmarad réginek. Képtelen a „kapitalista” elméletekkel megbarátkozni! Hogy ki volt kommunista vezéralak, azt mindenki tudja! Sokan megmondták: igaz az voltam, de a párt lebukott, többé nem akarom! Ám, hogy ki mit akar, erről maga az élet győzött meg. Mint tudjuk, a kormány 843-as számú, 1990. július 20-i keltezésű határozatával, kinevezte a megyei prefektúrát. Mondanom sem kell, • hogy csalódásomban elállt a lélegzetem. A „labdát” fejünk fölött dobják egymásnak a „csapattársak” ... És így a nép, mint a kommunista rendszer legsötétebb éveiben, sosem jut „labdához!”... A nép csak labdaszedő lesz! Most pedig gondoljunk csak vissza mindenre! Nem alkarok kérkedni, utálom a dicsekvő embereket, de hogy jobban megértsenek, el kell mondanom, hogy a diktatúra elől menekülve a Maros- vásárhelyi Metallotehnica Vállalatban dolgoztam, mint szerszámlakatos. Tehát volt alkalmam „felújítani” ismereteimet, a poll életét illetően. A forradalomban is részt vettem. Tudom, nem én döntöttem meg a Ceausescu-rendszert, de személyes példámmal, hogy beálltam a sorba, és a tömeggel együtt kiáltottam: Le Ceausescuval! — erőt, bátorságot adtam a fiataloknak! Románoknak, magyaroknak egyaránt. Megdőlt ugye a rendszer. Én pontosan tudom, hogy kük voltak ezekben a napokban a tüntetők élén! S mint „forradalmárt” ugye, engem is beválasztottak december huszonegyedikén a Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsába. Nyolcvan ember szerepelt tehát a lajstromon, akik tudták, hogy miért mentek 'ki harcolni az utcára! Hogy elteljen hét hónap, és eltűnjön a nyolcvan em- ben... És feltűnjön az új „forradalmi” gárda, vagyis a prefektúra! Tehát, akik valóban harcoltak, ma már nem „főnökök”, legalábbis itt a megyében, és akik a függöny mögül figyelték az utcai harcokat, azok most minket vezetnek! Hogy a jó istenben sikerült ezt olyan mesterien megcsinálni? Ügy vették ki kezünkből a hatalmat, hogy az már fogalom.. . Nem „láttuk”, nem „tudtuk”, hogy mi, mikor történt, de fölébredtürik, hogy azok, akik december huszonegyedikén még a nyolcvan megválasztott ember között se voltak, „elővarázsolták” őket, az illuzionista kalapjából. Az előbb még nyuszi, most meg ... oroszlán! Vigyáznom kéne a számra, mert, ha pofázom, ugye megjárhatom! Mert, hogy merem én bírálni az új kormányt! De hát kérem, én nem szidom az új kormányt! Én csak azt mondom, ami van! És így, még azt is elmondom, hogy véleményem szerint, miiként győzött az FSN olyan flottul a választásokon. Mert ez a nagy, fölényes győzelem tette olyan bátrakká az elvtánsakat... Bocsánat, urakat! Más nagyhangúak, ugye, csúfos „vereséget” szenvedtek a májusi választásokon. Ezzel szemben mi, az RMDSZ, rögtön mellveregetéssel kezdtük: Íme, az egységben az erő! Másodikok lettünk!... Cikkeztünk, és persze dicsekedtünk ... Szép volt fiúik! Győztünk! És mi voltaképpen ekkor kaptunk ki! Lehet tévedek, mint ahogy mindenki tévedhet, de nekem az a véleményem, hogy a románok egységpártja (a Vatra Romaneas- cat tömörítő párt) cselhez folyamodott. Nem önmagukra szavaztak, hanem az FSN-re! Mert tudták, csak úgy van szervezetüknek élete, csak úgy tudják céljaikat megvalósítani, ha győz az Iliescu-kor- mány. És győztek! Ennek az lett az eredménye, hogy míg a magyar szenátorok és képviselők tiltakoznak az antidemokratikus, diktatórikus főispáni kinevezés ellen, ők addig dörzsölik a kezeiket! Dr. Opris Zeno úr (a Vatra Romaneasca egyik legfélelmetesebb vezetője)tagja a prefektú- rának. És bármibe fogadok, ez az úr, most, hogy hatalom van a kezében, nem lesz kíméletesebb hozzánk, magyarokhoz, mint eddig volt.. . A választásokig mindent „a néppel a népért” tettünk! Utána „lassan” változni kezdtek a dolgok. Az ellenzék eltűnt a porondról! Már a választási kampányban megtanították az ellenzéket kesztyűbe dudálni! Aztán jöttek a diákok! Az értelmes fiatalok. Ök mondták ki először: Ellopták a forradalmat! És igazuk volt! És igazuk van! Megteremtették ugye a demokrácia „földjét”. Létrehozták Golániát! És a kormány ahelyett, hogy szóba állt volna velük, a régi kommunista módszerhez folyamodott: jöjjön a nép, döntsön a nép!... És ezt a népet, a bányászok képviselték. Én ekkor szégyelltem magam először, hogy proli vagyok! Hogy gyökereim a gyári talajból táplálkoznak . .. Nem tudom, hogy van az, hogy miután a proli kivívta a forradalmat, mert szerintem Vásárhelyen kizárólag csak a munkások mentek először tüntetni, ugyancsak a prolit használták föl, az „ellenség” leverésére. Mert, ha nem így lett volna, Iliescu elnök úr nem köszöni meg a bányászok „fáradságát” ... Iliescu úr nem jelentette ki a bányászok előtt, hogy ilyesmi többet ne forduljon elő!... És tudomásul kell vennünk, hogy ezután is „lecsap” a munkásosztály „vasökle” az ellenségre. Ez egyben azt is jelenti, hogy itt nem lesz szava az ellenzéknek! Itt többpártrendszerről beszélünk, de szava csak egy pártnak lesz! Mert, hol van az ellenzék? Az embereket különböző országrészekben, különböző, helyi viszonyoknak megfelelő mesékkel tartják kézben . .. „Vigyázzatok a magyarokra! Az ázsiai barbárokra!” ... Más helyen: „Vigyázzatok Campeanura, mert romba akarja dönteni az országot! El akarja venni a gyárainkat!” Továbbá: — Legyetek résen, mert Ratiu föld nélkül hagy benneteket! Ö lesz a nagybirtokos, ti pedig a zsellérek!” A nagykórusnak aztán ismét megvannak a „szólistái”... Akik régebben a Ceausescu-rendszer emberei voltak, most a volt FSN-ből „kinőtt” párt hívei... Ezek az intézmények élén maradt profinyalósok, a „szent” ügy nevében, nyugodt lélekkel kikezdhetik például Ana Blan- dianát! Mert úgymond joguk van hozzá!... Nekik, akik Ceausescu elvtárshoz verset írtak, évfordulókon interjúkat adtak! ... Becsmérelhetik Ana Blandianat, mert a költőnő, állításuk szerint, nyilatkozataiban befeketíti a román népet! Ugyanígy támadják a román értelmiség legjobbjait, ha azok nem értenek egyet a jelenlegi kormány politikájával. Ma is az a legjobb, legbiztosabb érvényesülési mód, ha beállsz „szólistának”, és a „kórust” támogatod !. .. Végül azokhoz szólok, akik ellopták tőlünk a forradalmat. És úgy szólnék, mint munkás, mint proli! Nem mint „holmi” újságíró ... Egy dolgot tehát jegyezzünk meg! Amit én tudok, azt a proli is tudja. A tv-ben és másutt fölteszik a kérdést: miért nem megy a termelés? Miért nem dolgoznak az emberek? ... Sőt, akadt már olyan „szólista” is, aki azt mondja: — Jó, jó, Japánban is van szabad szombat, de ott mennyivel nagyobb a fejlődés, a civilizáció! S ha valaki megadja a hangot, úgy mint régen, jön a helyeslés: mi a munkások, nem akarunk szabad szombatot! S hogy kik ezek a munkások, azt sosem tudjuk meg. Ez az ország nihilista volt. A becsületes emberekre gondolok elsősorban. Ezt a fajta betegséget nem lehet gyorsan kiheverni! Ez a nihilizmus még mindig tart! Mert szerintem az, aki kint volt a forradalom alatt az utcán és harcolt .. . De erről ne is beszéljünk! Eljöhet az idő, amikor összeszedik azokat, akik a forradalomban részt vettek! Erre is volt már példa, lásd Marian Munteanut, a diákok vezéralakját! Szóval: a proli nem is fog addig dolgozni, míg vissza nem kapja az ellopott forradalmat! Itt, azaz Romániában, még sok baj lesz! Bár ne lenne igazam ... Oltyán Lás/.ni Holdi János
